Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 39. szám

íme a zsidóheccz hajtása. Nagyon kevés megjegyezni valónk marad a kir commentálása alkal • mából. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy váro­sunkban nincsen helye a zsidögyülö- lesnek. Egy-két megrovás alá eshető példa miatt nem Ítélhetjük el a becsületes többséget, a megmagyarosodott, munkás zsidóságot. Ez az álláspont vezérelt minket a zsidókérdésben s ezen fogunk maradni a jövőben is. Haan Rezső ur gyakran igen hatá­rozottan, sőt élesen bebizonyította, hogy sok nehoztelnivalója van a zsidósággal szemben. Habár újabban ő is csatlakozik felénk, hogy az alja miatt nem veszi ki becsüléséből a javarészt s tisztelet­ben részesíti a becsületes zsidót. A megindított sajtó pörök a zsidó kérdést újra közbeszéd tárgyává fogják tenni városunkban. Épen azért jobb szerettük volna, ha a megindított pörpatvar elmarad. Nem tartjuk a magánjellegű ügyet annyira érdekesnek vagy veszedelmesnek, hagy abból sok kifejteni valót ve­gyünk ki. Csak azt constatáljuk, hogy a sajtó pörözés nem alapulhat egyeben, mint személyes megsértődéseu, melynek, hogy milyen foka van, azt a legköze­lebbi jövő fogja megmutatni. A mi gavallérjaink. (Sine ira.) Voltam egyszer egy felső-magyar­országi igen jómódú városban és ott tartózkodtam valami három hétig. A legelső estén valami névnapi estélyre hívtak meg, a hol sorba be­mutatták nekem a gavallérokat. Akkor figyelemmel kisértem őket, mert úgy akartam fogalmazni a kis­városról ítéletet, a hogy azt fiatalsága szabja meg. És azt tapasztaltam, hogy ott a leánynak semmi keletje sincsen. Min­den fiatal asszonynak meg volt a maga lovagja, a ki naponkint elmondotta azt, a mit a férj még vőlegény korában megunt. Néhány nap múlva aztán nagyon pikáns botránykákról hallottam egyet- mást s meggyőződtem róla egész vilá­Nefelejcs, (Irmácskának). Csillogó hólepel boritá el a földet, sze­szélyes jégvirág az ablakok üvegét, s a kandallóban vigau lobogó tűz, hasztalan igyekvék azokat onnét leolvasztani. Alig olvadt le az egyik, a rosszéi zá­ródó ablaktábla nyílásaiu betóduló metsző hideg utánozhatlan művésziességgel újakat rajzolt helyére ; hihetőleg azért, hogy le­gyen valami, a miben megtörjék az asz­tali lámpa szelíd világa. A kis mama boudoirjában, hol kelle- mos meleg áramlik szót, egy kis bizalmas ■társaság ült össze, s az asztali lámpa me- solygó arczokat árasztott el szelíd fényével. Künn zúgott a szél, a kerti fák lomb­jainak rejtelmes suhogása behatolt a jól elzárt ablakokon, melyek meg-megrezzenő ablaktábláin át leheteti látni az égen to­longó felhőket, a mint óriási erővel tor­nyosultak egymásra, hogy elfedjék az ele- gicus holdat, mely mint valami tört hajó lebegett elő-elő bukkanva a fellegtorlatok közt. Oly idő volt ez, mil or az ember ön­kénytelenül keresi a meleg sziveket e a ba­rátságos meleg szobát, közelébb simulva azokhoz, kiket övéinek mondhat; mikor oly jól esik meleg rokonszivek, barátságos ar- czok, mosolygó körében feledni a kesergő szív titokzatos bánatát. Az ízléses esteli után, melyet számos sikerült élez fűszerezett, a társalgás élénk ío.(lelátott vett; mindnyájan a legvidámabb. gosau, hogy itt bizony a társadalmi élet igenis laza s egészen alá vau aknázva. Csakugyan minden héten másutt robbant fel. Hát ha szabad valamely városra a gavallérjairól következtetést vonni , akkor szabad Esztergomról is. Az esztergomi gavallérok nem kot- nyeleskednek a menyecskék körül, de a lányok társaságát is mellőzik. Szeretnek mennél inkább vissza­vonulni, mielőtt még hadjáratot intéz­tek volna. A társaságokban — elég hamis mamai méter szerint — csak azok a gavallérok részesülnek különös kitün­tetésben, a kik még nem foglalkoztak s a kik a lehető legrövidebb huszon­négy hét alatt házasodni képesek. A többit diákszámba veszik. Lepke- természetnek qualificálják s hívságos törekvésnek nevezik nemesebb ambitió- jukat holmi rózsás kis kacsóért. Mert mig azelőtt minden kaputos ember huszonnégy esztendős korában nemcsak nagykorú, hanem fix und fertig ember meg holtáig állhatatos férj volt, addig a mostani gavallérok csak hu­szonnégy esztendős korukban tizen- nyolez esztendősek s csak harmincz éves korukban alapíthatnak fészket. Ez a körülmény megváltoztatta a régi jó viszonyokat. A mi gavallérjaink vagy madár­távlatból udvarolnak platói vonzalmak­kal vagy visszavonulva szépen pedáns pontossággal rázzák le egymásután az akadályversenyek homokját, a vizsgá­latokat s eközben folytonosan azon töprenkednek, hogy az az élet, melyet majd negyedszázados tanulás után sze­reztek nemcsak megérdemli, de meg­követeli a gondtalan jövőt. A hol az első gerjedolmek eltűn­tek, ott az első számtani példák me­rülnek föl. Nem szép lelket, szép termetet, szép szemet, szép ifjúságot keresnek, hanem az aesthetika ignorálásával hasz­nos viszonyt, jövedelmező szerelmet, jól kamatozó házastársat, szóval pénzt, pénzt egész a végletig. A szegény jó leányok kiesuek szá­mításából s ha csak bakot nem lő, realizálja azt a viszonyt, melyből hiány­zik a szerelem, a költészet, meg a boldogság. Valóban, a gondtalan és mindent élvező existentia nem jár mindig a szerelemmel. hangulatban voltunk. A kedves háziasszony | elevensége, szellemes mozgékonysága, és találékony vidámságának kimeríthetetlen élénksége mindnyájunkat magával ragadott, s még fokozta is az egész társaság vidám kedvét. A kellemes Ízléssel berendezett terem­ben egy pompás zongora állott ; Pista en­gedve a kéréseknek, helyet foglalt előtte, s végig futott ujjaival az elefántcsont billen­tyűkön. Titokzatos, édes, fájdalmas accor- dok hangzottak föl, melyek egy remek ma­gyar népdal bevezetésein szolgáltak. Szö­vegét a kis csillagszemű Margit szívhez szóló, szellemes hangja éuekló: Húzzák, húzzák az esti harangot, Elrabolták tőlem a galambot; Úgy elfogta szivemet a bánat, Hogy már sírni sem tudok utánad. A zongora méla hangjai oly találóan simultak a szelíd, bánatos dallamhoz. Homlokomat tenyerembe hajtva, visz- szafojtott lélegzettel hallgatám, hogy azon- gora hangja mit beszól. Valami csöndes, álomszerű dallam sírt fel abban, oly szívhez szólóan, oly órzelemdúsau, hogy hallgatva lelkedet lehelnéd utána, csakhogy elfoghasd. * * * A szivet-lelket elbűvölő daliam végre egy hosszan elhangzó accord után elnémult, s fel sem hangzott többé. Pistát és a kis csillagszeraű Margitot lelkes ovátiókkai fogadták, a mint a zon­gora mellől az előtérbe léptek. A szelíd, bánatos dallam még sokáig ott rezgett mindnyájunk szivében, mig végre a társalgás megszakított fonalát a jó Te­réz néni votte át, egy vidor kedélyű asz­A szerelem manapság olyan banális fogalom, akárcsak a hazaszeretet, mert nincs benne semmi jövedelmező kapi tális. Nem mondom, mentsen isten tőle, hogy minden gavallérunk az uralkodó elvet követi s a. jómód ideáljának rabja. Az anyagi igények mai nap óriásiak s még mindig tiirbetőbb állapot az, ha a férjnek vannak nagy igényei, mint az asszonynak. Az asszonytól a mai gavallérok nem kivannak egyebet, mint egy kis lydiai hozományt, a mi megváltsa a gondot s megteremtse az élvek Eldorádóját. Hát nem a boldogságot, hanem az elégedett életet, nem a szellemet, hanem az anyagot keressük. Azért maradunk mi ülve szegény jó leányok, mert a mi könyveink közt meg vannak ugyan a classicusok, de a legclassicusabb müvek a takarékpénz­tári könyvek mégis csak hiányzanak. Leszünk vén leányok s szidjuk a csapodár gavallérokat, pedig hát nem ők az okai boldogtalanságunknak, hanem maga a kor, mely ki törül te a boldog­ság szótárából a szerelmet s beleírta az anyagi igényeket, a telekkönyv s takarékkönyvecske hatalmát. Aucune. A „Jó Barát“ (ifjúsági képes hetilap.) A tanügyi körökben rég érzik hiá­nyát egy megindítandó gyermek-ifjúsági lapnak, mely a tanuló-ifjuságra nnivelő- leg hasson magyaros, nemzeti szel­lemben. Ezen hangoztatott hiányt pótolni : leend föladata a „Jó Barátinak, mely­nek szerkesztését a tantestületek több­szöri fölszólitására s anyagi és szellemi támogatása mellet elvállaltam. Elvállaltam 'lelkesedéssel, ambíció­val ; mert meg vagyok győződve, hogy e még mindig parlagon heverő tér mű­velésével szolgálatot teszek a közügy­nek. A „Jó Barát “irányát, rendeltetését fölösleges hosszasabban magyarázgatni, mivel már magában címében hordozza irányát, rendeltetését. A „Jó Barát“ jó barátja, útmuta­tója lesz a tanulóknak. Felöleli mindkét nembeli ifjúság gondolat- és érzelemvilágát lehetőleg minden irányban olyfonnán, hogy ol­vasói mulatva tanuljanak belőle. szouy, meleg szívvel, tisztes védőkkel arcán, hol az egykori ifjúság zomáucza helyét ke­délyes vidámság foglalta el. Ő képes be­igazolni azt, hogy még nem vénült meg az, kinek haja őszülni kezd. — Legyen szabad a tisztelt társasá­got egy ajánlattal megiuterpellálnom. — Halljuk — Hajlandók-e önök az est hátralevő részét egy „szolid ferblivel“ eltölteni. A kis társaság tetszéssel fogadta az élelmes indítványt, s a jó Teróz néni ne­hány pillanat múlva boskóí ügyességgel ke­verte a harmiuezkét levelű bibliát. — Vizit kérek ! A kártya kiosz'tatott, s „gusz’tálás köz­ben“ minden arezon a „kunstuek“ egy re- ménysugára villant fel. — H i 1 ók! — kiáltott fel a kis mama ezüstcsengésű hangján, s aztán uj tárgyra vitte át a beszédet. Szellemdús társalgása felvillanyozott minden elmét, keresetlen sze­retetreméltósága meghódított minden szivet. * * * A kis csillagszemű Margit és az arany fürtös Irmácska ott ültek a balzac-on, s tekintetük egy díszes selyem vánkosra ta­padt, melyre a kis mama ügyes kézzel né­hány kedves virágot festett. Mind a remek hímzés, mind a remek festés megérdemlő az általános érdeklődést, melyet a két kis sorápli arczu gyermek iránta tauusitott. Műértő tekintettel uézdelék azt, s mig tekintetük gyakran a kis mama mosolygó arczára tévedett, sok kedves semmiséget csevegtek össze, mit két ily ártatlan gyei­met,eg lélek egymásnak elmondani szokott s megérteni tud. 1 Közölni fog szív- és lélekképző kül­deményeket, elbeszéléseket az élet különféle viszonyaira vonatkozólag, ki- sebb-nagyobh cikkeket az ismeretek minden ágából, különféle csevegése­ket, szemelvényeket, adomákat, aprósá­gokat slb. — könnyen érthető, vonzó előadásban és magyaros, nemzeti szel­lemben. Munkatársakul megnyertem a fővá- városi és vidéki legjobb erőket, kik 0 téren működnek. A „Jó Barát“ ára eyész évre 5 frt, fél 2 frt 50 kr., negyed 1 frt 25 v kr. Az első szám f. évi junius hó elején jelenik meg s azontúl lietenkint egyszer képekkel. Az előfizetések folyó május hó 20-ig a „Jó Barát“ szerkesztőségének Szeged, iskola-utca, Bertha féle ház“ cím alatt küldendők. Szeged, 1882. évi május 1-én. Pósa Lajos, a „Jó barát“ szerkesztője. Híre k. — Herczegprimásunk résztvett a királyi palotában csütörtökön rendezett királyi ebéden, az udvari estélyen azon­ban nem jelent meg. — Somogyi Károly prépost esi apátkanonok — minta „Szegedi Napló“ írja — Ígéretéhez képest, eljött kö­rünkbe, megtekintendő a nagyszerű] adománya elhelyezésére berendezett; könyvtárhelyiségeket. A valóban nagy­városias dísszel és czélszerüséggel be­rendezett könyvtárhelyiségeket nag® örömmel szemlélte s e fölötti öröméti nyilvánitá a könyvtár - bizottság előtt is„ melynek kíséretében tette a látogatását.. A nagybecsű könyvtárból eddig kilenczs ezer kötet lett ideszállitva. A könyvtári még hátralévő legnagyobb részének él- hozatala a legközelebbi jövőben megin-i dúl, a szállítás azonban hosszabb időül veend igénybe, mivel a könyvek előzetes összeválogatása terveztetik. Somogyit’ Károly még a holnapi napot tölti váro-c sulikban s aztán Budapesten át vissza-r tér Esztergomba. — Köszönet nyilvánítás. Az esz-s tergomi iparos ifjúság ön képző és beteg-^ segélyző egyesülete nevében, a f. hó 6,6 tartott választmányi ülésben hozott! határozat folytán köszönetét nyilvánítóM« Én a. barátságos kaudalló előtt ülteinoi s szomorú mélázással tekinték a csapongó^ lángok közé, mik szeszélyes alakban nyal-R dosálc a kandalló márvány falát. Egyszerre a kis Irmácska vert fel bá-jh natos merengéseimből. — Mondja csak kérem, mi a neve en-m nek a kedves kis virágnak itt a vánkosom«: csinos, apró, égszínkék szirmokkal ? — Edeském ennek a neve nefelejcs. — Nefelejcs? mily kedves név ez, Oh il( emlékszem, oly sokszor haliám már e neon vet. Most is fülemben cseng, midőn PesteieJ az iudóházoál búcsúztunk, legkedvesebb band látnom, Clotild, midőn homlokon csókoltilc e szavakat súgta fülembe: ne felejts! — Igen, jó ismerősök, rokonsv.ivtieWsr ajkán igen sokszor hangzik fel e két szans vacska: ne felejts. — S aztán miként nyerte e virág ezs9 a kedves szép nevet ? — Ha kívánja elmondom. A kis angyal kérőleg emelte reám éggé sziukék szemeit, s iczi-piczi kis ajkai kedb­vés mosolyra hasadtak. * * * Eleven, képzelgő kis fiú voltam, ki előtt az élet egy tündéries szép álom, egtge egy virágos kert, telve virágillattal, csillaggal sugárral, napfénynyel, madárcsevegéssel. Volt egy kis barátnőm, Imiikének hivvirl ták, mint magácskát, egy kis angyal, gyööq nyörű égszínkék szemekkel, aranyfürtös feat jecskéjével, épen mint magácska. 0 vollov részese örömemnek ; báratomnak, ő simoom gáttá fürteimet, ő törülte le köuuyeime.un lágy kezével, ha sírtam. Ha az iskolából haza tértünk, egyílti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom