Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 39. szám
íme a zsidóheccz hajtása. Nagyon kevés megjegyezni valónk marad a kir commentálása alkal • mából. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy városunkban nincsen helye a zsidögyülö- lesnek. Egy-két megrovás alá eshető példa miatt nem Ítélhetjük el a becsületes többséget, a megmagyarosodott, munkás zsidóságot. Ez az álláspont vezérelt minket a zsidókérdésben s ezen fogunk maradni a jövőben is. Haan Rezső ur gyakran igen határozottan, sőt élesen bebizonyította, hogy sok nehoztelnivalója van a zsidósággal szemben. Habár újabban ő is csatlakozik felénk, hogy az alja miatt nem veszi ki becsüléséből a javarészt s tiszteletben részesíti a becsületes zsidót. A megindított sajtó pörök a zsidó kérdést újra közbeszéd tárgyává fogják tenni városunkban. Épen azért jobb szerettük volna, ha a megindított pörpatvar elmarad. Nem tartjuk a magánjellegű ügyet annyira érdekesnek vagy veszedelmesnek, hagy abból sok kifejteni valót vegyünk ki. Csak azt constatáljuk, hogy a sajtó pörözés nem alapulhat egyeben, mint személyes megsértődéseu, melynek, hogy milyen foka van, azt a legközelebbi jövő fogja megmutatni. A mi gavallérjaink. (Sine ira.) Voltam egyszer egy felső-magyarországi igen jómódú városban és ott tartózkodtam valami három hétig. A legelső estén valami névnapi estélyre hívtak meg, a hol sorba bemutatták nekem a gavallérokat. Akkor figyelemmel kisértem őket, mert úgy akartam fogalmazni a kisvárosról ítéletet, a hogy azt fiatalsága szabja meg. És azt tapasztaltam, hogy ott a leánynak semmi keletje sincsen. Minden fiatal asszonynak meg volt a maga lovagja, a ki naponkint elmondotta azt, a mit a férj még vőlegény korában megunt. Néhány nap múlva aztán nagyon pikáns botránykákról hallottam egyet- mást s meggyőződtem róla egész viláNefelejcs, (Irmácskának). Csillogó hólepel boritá el a földet, szeszélyes jégvirág az ablakok üvegét, s a kandallóban vigau lobogó tűz, hasztalan igyekvék azokat onnét leolvasztani. Alig olvadt le az egyik, a rosszéi záródó ablaktábla nyílásaiu betóduló metsző hideg utánozhatlan művésziességgel újakat rajzolt helyére ; hihetőleg azért, hogy legyen valami, a miben megtörjék az asztali lámpa szelíd világa. A kis mama boudoirjában, hol kelle- mos meleg áramlik szót, egy kis bizalmas ■társaság ült össze, s az asztali lámpa me- solygó arczokat árasztott el szelíd fényével. Künn zúgott a szél, a kerti fák lombjainak rejtelmes suhogása behatolt a jól elzárt ablakokon, melyek meg-megrezzenő ablaktábláin át leheteti látni az égen tolongó felhőket, a mint óriási erővel tornyosultak egymásra, hogy elfedjék az ele- gicus holdat, mely mint valami tört hajó lebegett elő-elő bukkanva a fellegtorlatok közt. Oly idő volt ez, mil or az ember önkénytelenül keresi a meleg sziveket e a barátságos meleg szobát, közelébb simulva azokhoz, kiket övéinek mondhat; mikor oly jól esik meleg rokonszivek, barátságos ar- czok, mosolygó körében feledni a kesergő szív titokzatos bánatát. Az ízléses esteli után, melyet számos sikerült élez fűszerezett, a társalgás élénk ío.(lelátott vett; mindnyájan a legvidámabb. gosau, hogy itt bizony a társadalmi élet igenis laza s egészen alá vau aknázva. Csakugyan minden héten másutt robbant fel. Hát ha szabad valamely városra a gavallérjairól következtetést vonni , akkor szabad Esztergomról is. Az esztergomi gavallérok nem kot- nyeleskednek a menyecskék körül, de a lányok társaságát is mellőzik. Szeretnek mennél inkább visszavonulni, mielőtt még hadjáratot intéztek volna. A társaságokban — elég hamis mamai méter szerint — csak azok a gavallérok részesülnek különös kitüntetésben, a kik még nem foglalkoztak s a kik a lehető legrövidebb huszonnégy hét alatt házasodni képesek. A többit diákszámba veszik. Lepke- természetnek qualificálják s hívságos törekvésnek nevezik nemesebb ambitió- jukat holmi rózsás kis kacsóért. Mert mig azelőtt minden kaputos ember huszonnégy esztendős korában nemcsak nagykorú, hanem fix und fertig ember meg holtáig állhatatos férj volt, addig a mostani gavallérok csak huszonnégy esztendős korukban tizen- nyolez esztendősek s csak harmincz éves korukban alapíthatnak fészket. Ez a körülmény megváltoztatta a régi jó viszonyokat. A mi gavallérjaink vagy madártávlatból udvarolnak platói vonzalmakkal vagy visszavonulva szépen pedáns pontossággal rázzák le egymásután az akadályversenyek homokját, a vizsgálatokat s eközben folytonosan azon töprenkednek, hogy az az élet, melyet majd negyedszázados tanulás után szereztek nemcsak megérdemli, de megköveteli a gondtalan jövőt. A hol az első gerjedolmek eltűntek, ott az első számtani példák merülnek föl. Nem szép lelket, szép termetet, szép szemet, szép ifjúságot keresnek, hanem az aesthetika ignorálásával hasznos viszonyt, jövedelmező szerelmet, jól kamatozó házastársat, szóval pénzt, pénzt egész a végletig. A szegény jó leányok kiesuek számításából s ha csak bakot nem lő, realizálja azt a viszonyt, melyből hiányzik a szerelem, a költészet, meg a boldogság. Valóban, a gondtalan és mindent élvező existentia nem jár mindig a szerelemmel. hangulatban voltunk. A kedves háziasszony | elevensége, szellemes mozgékonysága, és találékony vidámságának kimeríthetetlen élénksége mindnyájunkat magával ragadott, s még fokozta is az egész társaság vidám kedvét. A kellemes Ízléssel berendezett teremben egy pompás zongora állott ; Pista engedve a kéréseknek, helyet foglalt előtte, s végig futott ujjaival az elefántcsont billentyűkön. Titokzatos, édes, fájdalmas accor- dok hangzottak föl, melyek egy remek magyar népdal bevezetésein szolgáltak. Szövegét a kis csillagszemű Margit szívhez szóló, szellemes hangja éuekló: Húzzák, húzzák az esti harangot, Elrabolták tőlem a galambot; Úgy elfogta szivemet a bánat, Hogy már sírni sem tudok utánad. A zongora méla hangjai oly találóan simultak a szelíd, bánatos dallamhoz. Homlokomat tenyerembe hajtva, visz- szafojtott lélegzettel hallgatám, hogy azon- gora hangja mit beszól. Valami csöndes, álomszerű dallam sírt fel abban, oly szívhez szólóan, oly órzelemdúsau, hogy hallgatva lelkedet lehelnéd utána, csakhogy elfoghasd. * * * A szivet-lelket elbűvölő daliam végre egy hosszan elhangzó accord után elnémult, s fel sem hangzott többé. Pistát és a kis csillagszeraű Margitot lelkes ovátiókkai fogadták, a mint a zongora mellől az előtérbe léptek. A szelíd, bánatos dallam még sokáig ott rezgett mindnyájunk szivében, mig végre a társalgás megszakított fonalát a jó Teréz néni votte át, egy vidor kedélyű aszA szerelem manapság olyan banális fogalom, akárcsak a hazaszeretet, mert nincs benne semmi jövedelmező kapi tális. Nem mondom, mentsen isten tőle, hogy minden gavallérunk az uralkodó elvet követi s a. jómód ideáljának rabja. Az anyagi igények mai nap óriásiak s még mindig tiirbetőbb állapot az, ha a férjnek vannak nagy igényei, mint az asszonynak. Az asszonytól a mai gavallérok nem kivannak egyebet, mint egy kis lydiai hozományt, a mi megváltsa a gondot s megteremtse az élvek Eldorádóját. Hát nem a boldogságot, hanem az elégedett életet, nem a szellemet, hanem az anyagot keressük. Azért maradunk mi ülve szegény jó leányok, mert a mi könyveink közt meg vannak ugyan a classicusok, de a legclassicusabb müvek a takarékpénztári könyvek mégis csak hiányzanak. Leszünk vén leányok s szidjuk a csapodár gavallérokat, pedig hát nem ők az okai boldogtalanságunknak, hanem maga a kor, mely ki törül te a boldogság szótárából a szerelmet s beleírta az anyagi igényeket, a telekkönyv s takarékkönyvecske hatalmát. Aucune. A „Jó Barát“ (ifjúsági képes hetilap.) A tanügyi körökben rég érzik hiányát egy megindítandó gyermek-ifjúsági lapnak, mely a tanuló-ifjuságra nnivelő- leg hasson magyaros, nemzeti szellemben. Ezen hangoztatott hiányt pótolni : leend föladata a „Jó Barátinak, melynek szerkesztését a tantestületek többszöri fölszólitására s anyagi és szellemi támogatása mellet elvállaltam. Elvállaltam 'lelkesedéssel, ambícióval ; mert meg vagyok győződve, hogy e még mindig parlagon heverő tér művelésével szolgálatot teszek a közügynek. A „Jó Barát “irányát, rendeltetését fölösleges hosszasabban magyarázgatni, mivel már magában címében hordozza irányát, rendeltetését. A „Jó Barát“ jó barátja, útmutatója lesz a tanulóknak. Felöleli mindkét nembeli ifjúság gondolat- és érzelemvilágát lehetőleg minden irányban olyfonnán, hogy olvasói mulatva tanuljanak belőle. szouy, meleg szívvel, tisztes védőkkel arcán, hol az egykori ifjúság zomáucza helyét kedélyes vidámság foglalta el. Ő képes beigazolni azt, hogy még nem vénült meg az, kinek haja őszülni kezd. — Legyen szabad a tisztelt társaságot egy ajánlattal megiuterpellálnom. — Halljuk — Hajlandók-e önök az est hátralevő részét egy „szolid ferblivel“ eltölteni. A kis társaság tetszéssel fogadta az élelmes indítványt, s a jó Teróz néni nehány pillanat múlva boskóí ügyességgel keverte a harmiuezkét levelű bibliát. — Vizit kérek ! A kártya kiosz'tatott, s „gusz’tálás közben“ minden arezon a „kunstuek“ egy re- ménysugára villant fel. — H i 1 ók! — kiáltott fel a kis mama ezüstcsengésű hangján, s aztán uj tárgyra vitte át a beszédet. Szellemdús társalgása felvillanyozott minden elmét, keresetlen szeretetreméltósága meghódított minden szivet. * * * A kis csillagszemű Margit és az arany fürtös Irmácska ott ültek a balzac-on, s tekintetük egy díszes selyem vánkosra tapadt, melyre a kis mama ügyes kézzel néhány kedves virágot festett. Mind a remek hímzés, mind a remek festés megérdemlő az általános érdeklődést, melyet a két kis sorápli arczu gyermek iránta tauusitott. Műértő tekintettel uézdelék azt, s mig tekintetük gyakran a kis mama mosolygó arczára tévedett, sok kedves semmiséget csevegtek össze, mit két ily ártatlan gyeimet,eg lélek egymásnak elmondani szokott s megérteni tud. 1 Közölni fog szív- és lélekképző küldeményeket, elbeszéléseket az élet különféle viszonyaira vonatkozólag, ki- sebb-nagyobh cikkeket az ismeretek minden ágából, különféle csevegéseket, szemelvényeket, adomákat, apróságokat slb. — könnyen érthető, vonzó előadásban és magyaros, nemzeti szellemben. Munkatársakul megnyertem a fővá- városi és vidéki legjobb erőket, kik 0 téren működnek. A „Jó Barát“ ára eyész évre 5 frt, fél 2 frt 50 kr., negyed 1 frt 25 v kr. Az első szám f. évi junius hó elején jelenik meg s azontúl lietenkint egyszer képekkel. Az előfizetések folyó május hó 20-ig a „Jó Barát“ szerkesztőségének Szeged, iskola-utca, Bertha féle ház“ cím alatt küldendők. Szeged, 1882. évi május 1-én. Pósa Lajos, a „Jó barát“ szerkesztője. Híre k. — Herczegprimásunk résztvett a királyi palotában csütörtökön rendezett királyi ebéden, az udvari estélyen azonban nem jelent meg. — Somogyi Károly prépost esi apátkanonok — minta „Szegedi Napló“ írja — Ígéretéhez képest, eljött körünkbe, megtekintendő a nagyszerű] adománya elhelyezésére berendezett; könyvtárhelyiségeket. A valóban nagyvárosias dísszel és czélszerüséggel berendezett könyvtárhelyiségeket nag® örömmel szemlélte s e fölötti öröméti nyilvánitá a könyvtár - bizottság előtt is„ melynek kíséretében tette a látogatását.. A nagybecsű könyvtárból eddig kilenczs ezer kötet lett ideszállitva. A könyvtári még hátralévő legnagyobb részének él- hozatala a legközelebbi jövőben megin-i dúl, a szállítás azonban hosszabb időül veend igénybe, mivel a könyvek előzetes összeválogatása terveztetik. Somogyit’ Károly még a holnapi napot tölti váro-c sulikban s aztán Budapesten át vissza-r tér Esztergomba. — Köszönet nyilvánítás. Az esz-s tergomi iparos ifjúság ön képző és beteg-^ segélyző egyesülete nevében, a f. hó 6,6 tartott választmányi ülésben hozott! határozat folytán köszönetét nyilvánítóM« Én a. barátságos kaudalló előtt ülteinoi s szomorú mélázással tekinték a csapongó^ lángok közé, mik szeszélyes alakban nyal-R dosálc a kandalló márvány falát. Egyszerre a kis Irmácska vert fel bá-jh natos merengéseimből. — Mondja csak kérem, mi a neve en-m nek a kedves kis virágnak itt a vánkosom«: csinos, apró, égszínkék szirmokkal ? — Edeském ennek a neve nefelejcs. — Nefelejcs? mily kedves név ez, Oh il( emlékszem, oly sokszor haliám már e neon vet. Most is fülemben cseng, midőn PesteieJ az iudóházoál búcsúztunk, legkedvesebb band látnom, Clotild, midőn homlokon csókoltilc e szavakat súgta fülembe: ne felejts! — Igen, jó ismerősök, rokonsv.ivtieWsr ajkán igen sokszor hangzik fel e két szans vacska: ne felejts. — S aztán miként nyerte e virág ezs9 a kedves szép nevet ? — Ha kívánja elmondom. A kis angyal kérőleg emelte reám éggé sziukék szemeit, s iczi-piczi kis ajkai kedbvés mosolyra hasadtak. * * * Eleven, képzelgő kis fiú voltam, ki előtt az élet egy tündéries szép álom, egtge egy virágos kert, telve virágillattal, csillaggal sugárral, napfénynyel, madárcsevegéssel. Volt egy kis barátnőm, Imiikének hivvirl ták, mint magácskát, egy kis angyal, gyööq nyörű égszínkék szemekkel, aranyfürtös feat jecskéjével, épen mint magácska. 0 vollov részese örömemnek ; báratomnak, ő simoom gáttá fürteimet, ő törülte le köuuyeime.un lágy kezével, ha sírtam. Ha az iskolából haza tértünk, egyílti)
