Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 37. szám
IV. évfolvam. 37. szám. Vasárnap 1882. május 7 én. Városi ás r ^gyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. RKESZTÖSÉG: .R.INCZ-UTCZA qo , HIRDETÉSEK. ELŐFIZETÉSI ÁR: ^díová a részét illető közlemények küldendők. HIVATALOS ITÍRDLTLKLK: M A G Á NHJRD ÜTÉSEK egész évié.........................................................6 fit — kr. fél évre ...............................................................:i „ - * KI ADÓHIVATAL: ^SzÉCHENYI-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt küz1 szótól 100 szóig — írt 75 kr 100-tól 200-ig . 1 ,, 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ megállapodás szerint lehető leg- jutányosablntn közi'i 1 tetnek. negyedévre........................................................1 „ 50 * Bélyegdíj 30 l<r. NYILTTÉR sora 20 kr. Egyes szám ára 7 kr. lemenjek, előfizetési peuzek és reclamálások intézendök. — Megyei tisztviselők nyugdíjazása. Győrmegye hétfőn tartott közgyűlésén szintén fölmerült Esztergom- megye átirata a munkaképtelenné vált megyei tisztviselők nyugdíjaztatása iránt. Az eszme tárgyalása a „Hazánk“ legutóbbi száma szerint a következő Tolt: Baky István sajnosán érzi a megyei tisztviselők szomorú sorsát és leikéből kívánja, hogy ők nemcsak munkaképtelenségük esetére nyerjenek nyugdíjazást, de már activ szolgálatban is megjavittassanak anyagi viszonyaik. De mindezt csak akkor véli elérhetőnek, ha a közigazgatási tisztviselők kinevezés, nem pedig választás utján nyerik el érdem szerint, elmozdithatlansággal hivatalaikat. Mindaddig, mig a hivatalok betöltésének joga a törvényhatóságot, az ellátás pedig a kormányt illeti, addig a kielégítést a kormánytól várni nem lehet. Ezért a feliratot egyszerűen tudomásul vétetni kéri. Bély János: Tekintetbe véve azt, hogy már vau praecedens arra nézve, hogy vannak oly tisztviselők, kik nem az államtól nyernek díjazást, mint a felekezeti tanítók, és mégis nyugdíjazásban részesülnek, a kinevezési rendszer is tán mellőzhető volna. A tanítók bármely felekezethez tartozzanak is, kötelesek bizonyos összeget éven- kint befizetni munkaképtelenségük esetére. De minthogy e kérdések újra meg újra fel fognak merülni a törvény- hatóságok kebelében, pártolja a feliratot, hadd vitassa meg azt már egyszer az országgyűlés érdemlegesen. Krisztinkovich Ede nem osztja az előbbi véleményeket ; jelen esetben két elvi jelentőségű körülmény forog fenn. A kinevezési rendszer által a megyék, melyek mindig védbástyái voltak ezredéves alkotmányunknak, teljesen mog- fosztatnának jogaiktól; s úgy hiszi senkinek sem volna kedve visszasü- lyedni az előbbi, annyira meggy ülőit „Kreishauptmann-életbe.“ A tanítókra vonatkozó praecedens itt nem alkalmazható, mert a tanítók egész életükre választatnak. Hivatkozik az iparosokra, kik munkaképtelenségük esetére senkitől som várhatnak nyugdijat. A felirat egyszerű tudomásvétele mellett szól. Termes Dénes, jegyző, szintén az egyszerű tudomásvétel mellett szól, mert törvénybe van iktatva, hogy az elszegényedett polgárokról az illető község,, megye, illetve az állam köteles gondoskodni. Különben is Esztergommegye az általános biztositó intézet által, tehát társadalmi utón kivan a bajon segíteni. S ezt igen összeegyeztethető- uek tartja a választással. Bély János. Ő úgy értette, hogy Esztergommegye a nyugdíjazást sürgeti, s ha nem ezt akarja akkor nem járulhat a felirathoz. Krisztinkovich beszédére reflectáíia felhozza, hogy a kinevezési rendszer most már nagyon is beilleszthető a mai megyék keretébe. Mert a megyék többé nem őrei az alkotmánynak mint régen, midőn a megyék hozzájárulása nélkül törvényt sem lehetett sanctionálni. Az alkotmány őrei most egyedül az országos képviselők. Vermes Dénes azon állítása be- igazolására, hogy Esztergommegye társadalmi utón kívánja a biztosítást, legfőbb állami befolyás mellett, felolvassa a felirat illető pontját. Barcza Géza. Szerinte a parlamen- tárismus jelenleg á legnagyobb búrokra tia egész Európában. Minthogy azt hisszük, hogy a Parlamentarismus felel meg legjobban a viszonyok követelményeinek, el kell viselnünk annak consequentiáit is. A viszonyokkal meg kell alkudni. A közigazgatás és tör-, vénykezes ikertestvérek, ha az egyik valami előnyben részesül, részesüljön a másik is, akár kinevezés, akár választás melleit, gondoskodjék az állam a közigazgatási tisztviselőkről is, ha Boszniára, parádéra, erre-arra milliókat kelthetünk. Hason éltelemben feliratot kíván intézni az országgyűléshez. Fischer Kálmán a „köteles biztosítási intézmény“ létesítése mellett szól. Baky István személyes kérdésben emel szót. Kifejezi, hogy Krisztiuko- vichtól, ha több nem is, de legalább is ildointalanság a közigazgatási tisztviselőket, kik a közérdeket szolgálják, egyszerű csizmadiához hasonlítani, (zaj, nem áll! halljuk!) Újra hangsúlyozza (eme „személyes“ kérdésben,) hogy csak is a kinevezéstől várhatni boldogulást. Társadalmi utón való orvoslás tettleg már meg van, a budapesti „tisztviselők egyletéiben. Torkos Móricz „igen szép“-nek tartja mindezeket, de nézete szerint a megyék sorsa legfölebb egy év alatt eldől, addig ne csináljunk holmi „mixtum compositum“ ot. Nem pártolja a feliratot. Györgyházy János a kinevezés ellen szól. Ott vau Győrmegye tisztikara, mely választás utján lett megalakítva és igon jól. Utal az „igen tisztelt“ lelkész urak sorsára. Felhozta, hogy az állam nem adóztathatja meg jobban a polgárokat, a „biztosítás“ által. Mert — „tessék elhinni“ — hogy egy tisztviselő privát vagyon nélkül nem képes „úri módra“ megélni. „Díjazza jól az állam tisztviselőit, ha nyugdíjazásra tehetsége nincs!“ Kis Sándor is felszólal az ellen, hogy Krisztinkovich a tisztviselőket csizmadiához hasonlítá. Krisztinkovich Ede, minthogy 3-szor megérniték beszédét ; hangsúlyozza, hogy az állam három főtéuyezőre van utalva s ezek a gazdálkodók, iparosok és kereskedők. Már most akármelyikhez hasonlítja is a tisztviselőt, ez által őt bizonyára inkább íölemeli, mint lealacsonyítja. (Zaj, tetszés, éljenzés.) A felirat végre is tudomásul vétetett. A főnök és segéd. Nem lehet kétségbe vonni, hogy a főnökök közt is számtalan létezik olyan, kinek szakismerete, valamint táisadalmi műveltsége nagyon sok kívánni valót hagy maga után, — de ha mélyebben behatolunk társadalmi viszonyaik megismerésébe, azt tapasztaljuk, hogy a salakot leginkább az újabb nemzedék szolgáltatja, természetesen ebből kifolyólag, — különösen akkor, mikor, a segéd som bir az érintett tulajdonokkal — számtalan viszás állapotok merülnek fel. Ezt akarjuk mi kiköszörülni, s azért kívánnánk nagy figyelmet fordítani a segédek társadalmi állására, s Az „Esztergom és Vidéke“ Dalok. Emlékül. Oly kedves és oly egyszerű vagy; Elnézlek mint egy ibolyát, S neveddel vándorutaraon Vidáman indulok tovább. Ha visszatérek, jól tudom hogy Zokogva hullok majd eléd; Mert sorsom : megsiratni a Virágot, melyet más letép. A szerelemnek . . . 'V szerelemnek boldogsága, üdve, /Mint a virág múlandó, hervatag ; Ka szerelem napfénye süt szivünkbe, A. kéj e napnak pillangója csak. Oe ha túlélte a gyönyört a szerelem, Szivemben, érzem, sohse múlik el . . . Oh mert, hogy végtelen s örök lehessen: A szerelőmnek mindig fájni kell. Sok bajomban , . . Sok bajomban, bánatomban Az vigasztalt a legjobban, Hogy egy kedves árva lány Szeret engem igazán. De mióta a kis árva Beleúnt a mátkaságba : Az vigasztal, hogy a lány Nem szeretett igazán. Nagy bánatok közt... Nagy bánatok közt. sok veszélyben Szerelem volt a bölcseségem, Édes csók az imára ; Kék szem volt életem vozére S ah, e csodás kék szembe nézve Mégis elkárhozáin. Rudnyánszky Gyuia. Boldog menyasszony. — Ka re zolat. — Gyönyörű nyári este volt. A nap fáradtan hajtotta fejét a bibor- felbők párnájára, utolsó mosolyát küldve a viruló természetre. Gyenge szellő suhog vé- i gig a rét zöldéiő kalászain, s feliiditi a tikkadt levegőt ; a Duua zsongó habjai lágyan folydogálnak tova ; a madarak víg csicsergése közé a falombok suttogása vegyid. A fáradt kaszás legények vígan nótáz- gatva térnek haza, után olt nyomban a vig társaság halad, az erdei kirándulásról haza felé. Elől komoly mamák beszélgetésbe elmerülve ; utánok kisebb, nagyobb csoportokban ifjak és leányok lombkoszorúval vállukon és kalapjukon. A menetet egy sugártermetű ifjú zárja be egy kedves kis leánnyal karján, kinek szőke lmja és nefelejts szemei élénk ellentétet képeznek az ifjú sötét bajával és szemeivel. Őket sem a mamák beszélgetései, sem az ifjak tréfái nem érdeklik ; ők eléggé el vannak egymással foglalva. Rég várták ez alkalmat, hogy néhány órát együtt tölthessenek ; midőn zavartalanul cseveghetnek; -- rég várta Elemér e perez fiiérkezését, hogy rnegvalhassa Irmájának^ mennyire szereti, mennyire imádja őt. Édes szavakat suttog neki, ki némán hallgatja azt a bűbájos beszédet, mely oly élénk dobogásba hozza szivét. Tekiutete, mosolya ékesebben szól minden kifejezhető szónál, remegő' kis keze önfeledten nyugszik az ifjú kezében. A vig társaság nemsokára Irmáék lakására ér, hol terített asztal vár reájok ; mindnyájan sietnek helyet foglalni. A vacsora alatt vígan beszélgetnek a kirándulás részleteiről ; csa/fc Elemér és Irma ülnek szótalanul, mindkettő oly halo - vány, mindkettő el van foglalva boldogságával. Késő est volt már, midőn a társaság szét oszlott ; mindegyik egy kedves emlékkel gazdagabban ; de Elemérre volt legbol- dogitóbb a mai nap. Almatlanúl tölti az egész éjt, s vissza-vissza idézi emlékezetébe az elmúlt napot. * * * Néhány bét múlt el, s városszéllé beszélik, hogy Elemér eljegyezte a szép Irmát ; mindenki örömmel üdvözli e birr, s Inna barátnői mondogatják egymásnak: „boldeg menyasszony!“ még az irigy mamák is kénytelenek elismerni, hogy szép ; valóban összeillő pár ! Most Elemér minden feltűnés nélkül látogathatja meg Irmáját, kinek oldala mellett oly boldog perczeket tölthet. S Ők boldogok is voltak. Inna oly kedvesen, oly szellemesen tud csevegni, oly epedőeu emeli nefelejts szemeit Elemérre, hogy ennek szem edélve iránta napról-napra növekszik. Viszont Elemér sugár termete, férfias szépsége s kifogástalan modora, régóta megtetszett Irmának ; s most mióta ismeri, most szereti őt csak igazán, úgy a mint csak ábrándos lelkű 18 éves leánykák tudnak szeretni. A menyegző várva várt napja elérkezett, Innáéknál nagy a sürgés forgás, a tágas udvart kertté varázsolják, rögtönzött lombsátort emelnek. Az örömanya annyira el van foglalva, hogy alig válthat néh; szót leányával ; pedig ez ma oly bús, halováuy. 0 maga sem tudja, hogy miért, de valami úgy szorítja keblét, valami névtelen fájdalom.
