Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 36. szám
tani s ez által a fogyasztó közönséget részben vagy egészben magától elidegeníteni. Jelenben a tejtermelésre vonatkozólag, annak ezélszerű értékesítése illetőleg, egy igen helyes és okszerű eljárási módot akarok leírni, mi által úgy a termelő, mint a fogyasztó igényei teljesen kielégitvék. A tejtermelés úgy egészségi szempontból, mint élelmiszer, valamint a gazdára vonatkozólag, mint jelentékeny jövedelmező forrás s a mezőgazdaság életében, mint uemzetgazdászatilag hatalmas tényező — nagy fontossággal bir. Óriási azon részben mesterséges, részben természetes tejtermelés, melyet nagy városok Budapest, Bécs, Pozsony sat. közelében észlelünk, óriási azon visszaélés is, mit a tejnek hamisítása ■és elrontásával a jó kiszemű vevők tűrni kényteleníttetnek. Azonban mint minden ilynemű Tisszaé lésnek, úgy a tej ham isi tás meg- gátlásaival is feltétele, a társulás és ‘szövetkezés nagyszerű eszméjében leli megfejtését. A gazdának érdekében áll, bogy a tejet, mint olyant folyton és biztos áron értékesíthesse; a vevőközönségnek pedig az áll érdekében, hogy folytonosan egyenlő minőségű, tiszta és egészséges tejjel fedezze szükségletét. De ez utóbbit különösen nagy városokban alig lehet tapasztalni, a csalások, hamisítások napirenden vannak ; naponta történik a hamis és egészségtelen fej elkobzása s az azt behozok büntetése s ennek ellenében a hasonló esetek száma nem hogy fogyna, sőt folyton szaporodik. Ily helyzetben a tejtermeléssel nagyban foglalkozók azon gondolatra jöttek, hogy egy szövetkezetét létesítenek, mely a mellett, hogy a tejet folytonos és biztos áron átveszi a termelőktől, a fogyasztó közönséget állandóan egészséges tejjel képes ellátni. így létesültek a „tejszövetkezetek“ •s ilyenek Paris, London, Berlin, Hamburg, Szent-Páter s Amerika nagy városaiban rendkívüli virágzásnak örvendenek s a közönség részéről az azt .megillető elismeréssel támogatatnak. Hazánkban — tudtommal — csak egy van, a szombathelyi szövetkezet, de erről, miután életjelt magáról nem igen ad — keveset dicsekedhetünk. Hozzánk legközelebb Bécsbon létesült újabb időben egy tejszövetkezet s nagyon kívánatos volna, ha Budapest sem nélkülözne sokáig ily üdvös és nagy fontosságú intézményt. E sorok Írójának alkalma nyílt Bécsben, a már 7 hónap óta működő tejszövetkezetet, ú. n. „Wie1 er Molkerei“-t megtekinthetni s a tiszta és minden tekintetben példány szerű tej - kezelést szemlélhetni. A szövetkezeti helyiség „Prager Strasse Nr. 4., III. Bezirk“ létezik. A szövetkezetét tudvalevőleg úgy alakították, hogy 500 frtos részvényeket bocsátottak ki, melyekkel a részvényes kötelezte magát arra, hogy naponta a szövetkezetbe legalább 100 liter frissen kifejt tejet beszolgáltat. Eddigolé 38 szövetkező tag szerepel, némelyike 2—3—4 darab részvénnyel is rendelkezvén. A vasnton, zárt pléh edényekben érkező tejet a szövetkezet kocsiján szállítják a Molkereibe, mely szállítást tart egész nap. A beérkező tej jeges vízben lehűtve tartatik s az az nap beérkezettek esti 10 órakor bocsáttatnak feldolgozás alá. Az igen tiszta és diszes helyiségben, mintegy 3. méternyi magasságban egy félemelet létezik, melyen gőz erő által hajtható 6. db. centrifugai gép van elhelyezve. Ezen gépek beöntik a lehűtött tejet s a megtöltés után a gépezet megindittatik. A roppant gyorsasággal forgó gépezet belső oldalaihoz illesztett drótszövet az esetleg a tejben létező idegen anyagokat nyálas és kellemetlen szagú részeket, melyek a mikroskopikus testeket legnagyobb része magába szedi a tej tulajdonképi értékét képviselő vajtestecse- ket külön választja a gépezet oldalfalai irányában az ú. n. viznemü alkatrészekről s a gép forgása közben folytonosan eltávolítja. A gép működése közben a feldolgozandó tejben mintegy gyűrűk képződnek s osztályoztalak külön a különböző kövér, sovány és ritka minőségű tejek. Az ily módon osztályozott tej egy egy cső által oly szerkezetű készülékkel hozatik összeköttetésbe melyen bizonyos méretű 1.50—0.75—-0.50 literes üregek állanak s az alant csappal ellátott nyilason igen könnyen s egyszerű módon töltetnek meg a szövetkezet edényei, mely után a molkerei cziin- jegyóvel az edények 1 éráratinik a kocsira rakva házhoz s íiz eddig Bécsben 7 ponton levő üzleti helyiségre szállíttatunk. A centrifugál géppel mindegyike félórái működési idő alatt 1200. liter tejet képes a fentebbi módon átdolgozni. Naponta érkezik 6—7000 liter tej, s a napi bevétel 7 — 800 frt. A termelők a naponként beküldött tejért, literenként 7 kit kapnak (a tejnek legalább 103 — 105 sűrűségi fokkal kell bírni.) Minden hó végével kifizettetnek, s az év végével az üzleti nyereményben részvényeik arányában részesít- tetnek. Hogy mily tekintélyes nyereményben van reményük részesülhetni ezen szövetkező uraknak, kitetszik abból, hogy a hivatalnoki személyzeten kívül, mely öt tagból áll s köztük a kiváló előzékenységű pénztárnok Baseliek úr, ki magyar, s nagy buzgalommal mutatott s magyarázott mindent — mintegy 3G munkás, férfi s nők s egy gépész talál foglalkozást, 24 kettős fogat pedig az érkező vonatoktól szállítja be a tejet s hordja kora reggel szét a város különböző pontjaira, az egyes házakhoz. Az esetleg fennmaradt tejből sajtot, vajat, túrót készítenek, melyek úgy kitűnő készítésük és izök, mint aránylagos olcsóságuknál fogva igen keresettek. A városban eddig 7. üzleti helyiség áll fenn — Hol csinos német lánykák szolgálják ki a közönséget, de ezen szám legközelebb 25-re fog emeltetni, s a szövetkezeti helyiség is egészen nagyszabásúvá alakittátik át. A tej és tejmérték árak a következők : Elsőrendű tejszín egy liter 2 frt. Tejsűrű I. oszt. 1 lit. 80 kr., tejsűrű II. oszt. 1 lit. 50.—, tejsűrű III. o. 36.—, Savanyú tejfel 1 lit. 48.— Aludt tej 1 lit. 15.— Ivözöns. tehén melegtej 1 lit. 15—. Főzök— pékek veszik a legritkább 1 lit. 10—. Savó 1 lit. 10—. Tisztított gyermektej 1 1. 24—. Yaj 1 kilógni 2 frt 50 kr. Túró 1 kilogrm 1 frt 60 kr. A sajtok ára különféle, a minőség szerint. A bécsi közönség, miként hallottam, nagy elismeréssel viseltetik e szövetkezet iránt s a megérdemelt pártolásban részesíti is, mert a mellett, hogy az ú. ii. „millimárok“ semmivel sem adják olcsóbban a tejet, mit összevissza vegyítenek, kevernek, azon az áron itt határozottan tiszta és egész-; séges anyaghoz juthatnak. Valóban igen kívánatos volna, ban; legközelebb e tárgyban is mozgalomul indulna meg Budapesten s ily szövet-1 kezetek létesítésével eleje vétetnék an főváros környékén élődő tejkofák csa-.fi lása és zsarolásainak. Hogy pedig ez óhaj már a iogkö-ö zelebbi jövőben is több lesz, mint jám-xi bor óhajtás, következtethető az orsz.s; gazd. egyesület tevékeny szellemű ve-9 zetői buzgalmából, mellyel ez ügy maiin eddig is felkaroltatott s miként halflj lottam, tanulmányoztatott is. Kis-Tapolcsány 1882 május hó. Szobonya Bertalan gazd. egyl, titkár. Dnx Esztergomban. (Pór A u t a 1 emlék beszédéből.) ( Múlt hó 30-án, vasárnap, Pozsony vi ban igen lelkes hangulatú irodaim u ünnepet rendeztek dr. Dux Adolf em-rn lékezetére. Pór Antal, a Toldy-Kör alelnöke,ei emlékbeszéddel nyitotia meg az ünneeff pélyt. Az emlékbeszéd azt a részletétől mely városunkra vonatkozik s Dux esz-sg tergomi napjait tárgyalja, a követke-92Í zőkben mutatjuk be: „Nem nekem feladatom, — úgyyíJ mond — a magyar miveltség e bajjnd nokát kellőleg méltatnom: erre, minink a lisztéit gyülekezet azonnal meg fogod győződni, »álamnál hivatóttabbak sziisa veskedtek vállalkozni. De engedjék meg, hogy vázoljam? j;l egyszeri találkozásomat Dux Adolffaíifft. mely fényes világosságot vet valójársiáj A hála hozta őt Esztergomba, boggoi tisztelhesse Feronczy Zsigmoud Jáldul urat, ki itt Pozsonyban hajdan tanárnő volt, akkor pedig, valamint most is ai Szent-Beiiedek-reiidi ház érdemes főnöMün Esztergomban. Ez alkalommal volt nekem is, ac p időben esztergomi lelkésznek, hozzssoj szerencséin. Biztosan nem tudom, úgy vélennep 1877-et irtunk, arra azonban, lioggod nyíló tavasszal, húsvétkor történt in látogatás, onnét emlékszem, mert keieil teinben dúsan virágoztak a tavasfBßvj nézzük az illatos rétet, liol a mezei virágok egész raja dugta ki parányi fejecskéjét, a büszke bérezeket, melyeket a felhők palástja rejt. A viszhang, a szellő suttogása, a ma- dárdai, a méhek zsongása, tücskök czirpe- lése, a meny dörgés, a zubatag omlása egy .harmóniába olvadva hirdetik : — Itt a tavasz ! III. Ti jámbor falusiak, kik nagy ellenszenvvel viseltettek a kőhalmaz és nagy embertömeg iránt, melynek város a neve : azt hiszitek, hogy mi városi emberek az óriási háztönregeíc közt még gondolkozni is elfeledtünk a természet nagyszerűségéről? Jöjjetek csak tavasszal a városba, s meg fogtok győződni, bogy itt minden ajk a tavasziéi beszél, minden lélek a tavaszért lelkesül. Gyermek, ifjú, agg, boldog, boldogtalan csupán egy óhajának ad kifejezést : a szabadba mehetni. — Volt ön már a zöldben ? — Mikor megy ki a zöldbe ? E két kérdés százszor és százszor ismételteik az utcza kövezetén, két találkozó közt, ha a formaszerű üdvözleteken túlestek. Széles utcza-hosszat csak „zöldeket“ hallasz beszélni. Boldog, boldogtalan, szegény és gazdag, fiatal és öreg, polgár és nemes folyvást ilyen „zöld“ kérdéseket intéz egymáshoz, s száz eset közül kilencz- venkilenczben bizonyosan „igen!“ vagy „holnap !“ lesz a válasz a feltett kérdésre. S aztán kimegyünk az zöldbe, megnézzük az utszéli vadzabról, hogy milyen termés lesz ; s a fagyalfa kerítésről pedig a gy ü m ö 1 cs term és m i ly eu ségét ta 1 á I ga íj uk. Azután elkezdünk filosofiálni, s adatainkat összevetve, kimondjuk, hogy áldásdús esztendőnk lesz ; és erre mulatunk és csapunk majálist majálisra. S ez nem is lehet máskép. Hiszen az ifjúság összes varázsa van kifejezve e két szóban : — Itt a tavasz ! IV. Hát még vasárnap ! Iía fogalmat kívánsz magadnak alkotni arról, hogy fogékonyak a városi keblek a tavasz nagyszerűsége iránt: jőj csak ki velünk a kioszkba, az illatos liárslombok alá. Az emberi különlegességek egész raja lepi el a sétányt. Mintha valamely ügyes óraszerkezet élőbábjai leimének. Az óraszerkezetet titkos kezek felhúzzák, s a bábok el kezdenek mozogni. A. Pali zenekara szívhez szólóan kezdi rá, Metro „Serenade“-ját húzzák, egy kedves, szentimentális áriát, melyet mindenki oly szívesen hallgat. A kis mama bent ül a kioszk kisded szalonjában, s az ablak nagy üvegtábláján át néz ki a sétányra. De ez egyszer nem birálja műértő szemmel a toiletteket, nem nézi a nagyczilindertí gavallérok kifogástalanul szép öltözékét- Ól. nem ! Irmát, a kis csillagszem! Irmát kíséri pillantásaival, a mint Béla úrral, az ügyvéd és — áruljuk el a titkot — vőlegény- jelölttel tova lebbeu a sétány kavicsos porén dján. Beszélnek oly Boltokat, melyeket nem ért más, csak azok, kiknek keblét a mindent széppé, magasztossá varázsoló szerelem hevíti. Béla bókokkal árasztja el a fiatal leányt, mik annak oly kimondhatatlanul jól esnek ; gyakran ajkához vonja a parányi kis kezet, s hosszan néz fel az arozra, a melyből az a két nagy barna szem annyi bizalommal, s oly őszinte ragaszkodással tekint reá. A sétány fachionable korlátain kívül, ott foly csak a vig, zajos élet. Ott lézeng a sok iskola kerülő gyerek dada, tüzér „fórraaiszter“, varga inas, klies éber, hentes legény, szolgáló leány, pe- reczes, a sok lábtyíí-művész stb., a legtarkább és leglánnásabb zagyvalékban. Ka- czaj, kiabálás, perecz sip, tolongók sok kifli-árus, kiuálgató szava, gyereksivalko- dás, összeolvad egy csodálatos chaósszá. Itt a nagy reményű fiatalság mássza a korlátokat; ha látná szegény apjolc, bezzeg elmondaná a Petőfiével „Az ördög lmrczol ide szakgatui a ruhát!“ Amott budautezai kereskedő-segéd — hogy ne mondjuk boltos legény — mulattatja szive választottját ízléstelen frázisokkal, egész a tíidősza- hadásig és lábgémberedésig ; amarra testes delnő hömpölyög egy czingárka fiatal emberrel karonfogvást: líeloise és Abelard: fényesre fent bajusz» bakakáplár, mellén a „iirix-ino.tájjal“ büszkén méregeti a sétány kígyózó útját stb., de ki győzi felsorolni mindazt, a mi ilyenkor a szemlélő szeme elé tárul ? Igaz, hogy a bűbájos alkony költészetét meglehetősen tönkre teszi a sok Ízetlenség, a fölösleges fecsegés, a hivalkodásnak e bőbeszédűségei. De a kínálkozó éo < vezetet még sem tagadhatni meg tőle. A természet oly szelíd, oly hallgatagán^ Úgy vonja a lelket álmodozni, gondolkodnnbo) Az ég átlátszóan tiszta kék, az a ma & hány ezüstös bárány-felhőcske csak métn élesebben tünteti ki a mosolygó aznrszimrsg-i Köröskörül piros virágok, zöld pázsfeslq feliér poroudos utak. A háttérben virulni/ csemeték zöldellenek, lombos koronáikloibíijV hajlongó fák látszanak, távolabb erdőbonodö tóttá hegylárjczolat húzódik, mely a kékolójf párázatú légkörben violasziuű függönyként! látszik az ég boltozatáról lenyúlni. A nap alkonyra, száll, s bucsu sugigug rainalc fénye megaranyozza a fák rezgő lol it. veleit; a szelíden mosolygó virágok il Isi II lukkal, s a madárkák szerelmes zengésüKiitg síikkel vesznek bucsut jól tevőjüktől. A nan /. nyájas mosollyal tekint vissza lejutott piq jj< lyájára, s vérvörös terület környezi, mintlkhiiru az ég a világ legnagyobb hősének diadaebnih útját biborszőnyeggel vonná be. S az est szép lassan benyúl az éj bőn * * * Nos ! fi jámbor falusiak ! Megmaradtok-e még abbeli állítástöJaLJi mellett, hogy mi városi emberek neiu bd m runic fogékonysággal a természet nagyszer ryj rűsége iránt, mikor e varázsteljes szuvivüSc rezdűlnek át mindnyájunk kebelén: — Itt a tavasz ! Szalkay H. Ferencz. .som
