Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 33. szám
űrállomások működési terét és névsorát : I. Dömös. Első alkerület: Pattantyús, Őzuha és Vereshegyi dűlők. — Elnök: Kapornai István, tagok: Nagy Főre néz, Vitéz Mátyás, Hajdú István és Vigh János. — Második alkerület: Kálvária, Prépost és Macskás ■dűlők, — Elnök: Zöld János, tagok: Hajdú Bálint, Urbáu József, Szabó Károly és Tóbi István (ökrös). — Harmadik alkerület: a Kertfelől, Kis- keserűs, Alga. — Fábi János, tagok; Lőrinez Bálint, Zöld Pál és Varga Ignácz. II. Pilis-Maröth: Elnök: főt. Török István plébános; alelnök; Fellies Kálmán jegyző; tagok; Gungl János, Gyurkits János, Marosi József, Varga Dávid és Herédi Mihály. III. Szent-Gfyörgymező: Első alkerület: Bánom dűlő. — Elnök: Házelmayer Ferencz, tagok; Halür Ferencz, Kugyelka János, Gunszt Pál és Vigh Márton. — Második alkerület: Aranyhegy, Sz.-Jánoskát alatti és Szt.- Jánoskút feletti dűlő. — Elnök: Szabó Ferencz, tagok: Gfere József, Mócsik János, Trexler József és Fekete József. — III. alkerület: Előhegy, Sipoló- hegy, Bőgőskereszt és Döbönkút dűlők. — Elnök: Erős András, bizottsági tagok: Szolvik István, Mócsik Ignácz, Kaszner András és Gubovits János. — IV. alkerület: Gyurgyalag és Bartikút dűlők. — Elnök: Bél Ignácz, tagok: Győri János, Kaszner János, Hübler Antal és Üveges István. — V. alkerület : Dédai homok és Vöröskereszt dűlők. — Elnök: Gere Antal, tagok ; Borovszky János, Pintér István öreg, Hegedűs József és Vinkler Antal. — VI. alkerület: A fűzfaki, liátulsó homoki és kerektó feletti dűlők. — Elnök: — tylolnár Ignácz, tagok: Erős István gazdafi, Pummersehein Ignácz, Tó üi Ignácz. Tóth János és Gere Mihály. IV. Víziváros. Tekintettel arra, hogy Vízivároson szőlőség nincsen, hanem csak egyes kertekben találhatók tőkék, a pliyll oxóra biztos fönntartotta magának e tőkék vizsga lását. Kéri tehát mindazon vízivárosi polgárokat s egyátalán kerttulajdonosokat, hói csak legcsekélyebb jel is mutatkozik. szíveskedjenek neki azonnal jelentést tenni. V. Szent-Tamás. Elnök: Varga Ignácz, bizottsági tagok: Pintér József, Trexler István, Stnmusz Márton és Lencsés István. VI. Ki r á 1 y i v á r o s. Az Esztergom sz. kir. városi szőlőhegység 9 kerületre van felosztva: I. Kiikländeri szőlő mentében a határtól kezdve az előhegy befoglalásával bezárólag a Schisz- ler útig. — Elnök- Nagys. Dr. Feichtinger S á n d o r. — II. Temető út, Kálvária, üt, Spétlmé hajlékától fel Hauben thai I er szőlőjéig, illetve a határig. — Elnök : S c li w a r z József. — III. Kis-kúriai, czigány- kúti, kő alatti útak a Stániusz és Kugyelka János szőlője alatti utakkal a Vaskapuig, mély út és Szómon út. — Elnök • Hegedűs József. — IV. Galagonyás és Kőallyának másik része köves úttal, hideg völggyel. — Elnök: Cserép Ignác z. — V. Tölgyesi üt, öreg kúriai, górei út. — Elnök : N a g y J á nos. — VI. Malonyai, kis-maíonyai és diósvölgyi út a Sashegyig. — Elnök : H o 1 o p István. — VII. Szarvashegyi út és a hegymegnek a vörös keresztig terjedő része. — Elnök: Szóda I m r e. — Vili. Hegy in eg katlani része, az öreg- és kisfari. — Elnök: Neiszidler Ignácz. — IX. Kis és nagy-ispita begy, látóbegy, posvány dinnyeföld. — Elnök: Lovas Ferencz. Bizottsági tagok : Tóth Major János, Király Sándor, Kubovics Ignácz, Pacb Márton, Timer János, Kis János, Peták János, Szenezi József, Torma János, Gerendás János, Kara János, Holop János, Holop Mihály, Holop Imre, Kis Tóth József, ifj. Holop István, Vörös Péter, Baják Mihály, Vi- szolai János, Horváth Ferencz, Strnbli János, Szabó Ferenc.;, Szenezi János, Kiffer Mihály, Koller Márton, Nozdro- viczky Miklós. A rendszerezett megfigyelő állomások tisztelt tagjaihoz csak az a kérelmünk marad, hogy helyüket uecsak névleg, de tényleg is megállaui s betölteni szíveskedjenek. A veszély nem agyrém s minden nagy bajnak elejét lehnt venni, ha éber figyelemmel mindig résen állunk. Járassuk-e gyermekeinket színházba ? E kérdéssel igen ritkán foglalkozik a közönség s nem igyekszik rá feleletet adni, pedig nagy számmal müuk a kopárság helyett uj életet s ez uj 1 életben a természet uj föltámadását üdvözli. A szabadba vágyunk. Kandallónk fölösleges bútorrá avult a téli örömek okozói kiestek a divatból. A szabadba vágyunk. Istenein, mindig bűnünket bánom, mikor sétatereink néhány arasznyi terjedelme jut az eszembe. A természet olyan dúsgazdagon ajándékozott meg mindennel, a mit a költő méltán megénekelhet, a mit a képíró hálásan vehet ecsetére s a mitől a kedély mindig megüdül. És nekünk se erdei mulatóhelyünk, se viszhangos hegyeink közt rendes sétánk nincsen. Megelégszünk szűk udvarunk cse- nevész lombjaival s jónak találjuk szigetünk füzeseit és nyírfáit. Van ugyan egy kis sétatérszépitő egyesületünk, mely magosabb dolgokon is töri a f jét s szeretne jóféle kirándulási pontokat szervezni, csak szép törekvésein kívül egy kis támogatása is volna azok részéről, a kiknek mindezzel kedveskedni akar. Hangversenyt rendezünk már a náthás niüzülruánok egészségére, tánczolunk a kri- vosezei özvegyek ruházására, adakozunk mindenre, mire csak felszólítanak ; csak a sétatérszépitő társaság támogatását hagyjuk ki jóakaratunkból. Hanem azért mégis a szabadba vágyunk. Kedves sétaterek vannak a szigeten az irigyen elpaláukolt kertek előtt. Ki gondozza ezeket, ki fásitja a sorokat, ki gondoskodik a leglojubosabb helyeken csinos padokról s az iit^ jé karban tartásáról ? A sétatérszépitő társaság. Főmuukatársa nem a közönség, hanem a tavasz. Áldásosán dolgozik a kezére s minden lépten-nyomon, elhinti jótékonyságát. A szabadba vágyunk. Bon ton a szigeti sétát választani. Oda gyülekezik össze szép világunk. Kedvesen csevegő leánykák, nyájasan mosolygó asszonyok, piperés gavallérjaink, udvarias férjeink, teutás ujjú hivatalnokaink, sudár termetű katonatisztjeink, parádés járással stb. Mind a szabadba vágynak. Egymásután siklanak el előttünk a hajók. A chioszkuak nevezett kis czukrászbolt megtelik stereotyp alakjaival, az édester- mószetü kis krokodilus ezukrosan nyújtja át czukorból készült bókjait s a vén nyírfák alatt föl s alá hullámzik a közönség. A szőke Duna lágyan zsongó hullámai megbűsitik a nyáriasabbau sütő sugarakat s mindenki élvezi a természet szépségét, jóságát s roppant julányosságát Lehet, hogy néhány év múlva valami geuiális pénzügyminiszterünk úgy óhajtja megmentem az országot, hogy a sétálókra is adót vet. Hiszen ez is luxus. Akkor azután drágább passiók lesznek a szigeti séták. Addig azonban élvezzük szaporán, s gondoljunk egyet-egyet akadozó jókedvünkben a szépítő-társaságra is, mely nem kór oszlopot érczből, csak egy kis pártfogást. No és ezt valóban meg is érdemli. Pataházi. vannak olyan szülők, a kik fiatalnál fiatalabb gyerkeiket meggondolatlanúl színházba viszik, abban a hiedelemben, hogy a gyermekre nézve ez tanulságosabb, mint ha falován nyargal, vagy inás játékai közt mulat. A kérdés érdeme ott kezdődik: vájjon való-e gyermekeknek még a késő színházi időben is, az ágyon kívül lenni ? Határozottan nem való! Mert ne szoktassuk el a gyermeket lefekvése mindennapi rendjétől, tanítsuk azt e tekintetben is pontosságra. A jól nevelt gyermek, midőn a lefekvés megszokott órája elérkezik, szinte kívánkozik már párnái közé, s nincs olyan érdekes mulatság a világon, a mely fáradt pilláit a lecsukó- d ás ban, megakad á. I y o z 11 á.. Haragszanak a szülők, kiknél gyakori eset, hogy az alig 16 év- s fiúkat a késő éjjel, vagy a kora hajnal veti haza, pedig ne csodálkozzanak ezen eredmény fölött, melynek magvait ők maguk szórták el már a gyermek szivében, mikor őt annak idején rendes időn túl a színházban vagy bárhol másutt ébren tartották. A gyermekkor miniatűr képe az ifjú és férfi kornak, a mi ott kicsiben van festve, az itt nagyobb és erősebb vonásokban áll előttünk, de mindig megtalálható . . . Lehet, sőt feltehető, hogy a színház tarka, érdekes alakjai lekötik a gyermek figyelmét, s a tapasztalatlan, kinek jellemképe még alapszínnel sem bír, megfigyeli s leikével követi a tragédia bős minden hangját, mozdulatát; hallja haragjának vagy gyűlöletének szilaj kitöréseit, látja, mint döfi tőrét egy másik ember szivébe; de mily behatást tehet ez egy gyermekre, ki csak az egyes személyeket tudni felfogni, a darab összefüggését pedig nem ; ki a tragédia hősében eleinte czifra ruhájú, romlott gyilkost lát, s nem egyszersmind az önmagával sokat küzdött drámai jellemet. Ennek elbukása vagy halála bekövetkeztével pedig az embert sajnálja benne, s meg nem érti a darab összefüggéséből, hogy ez az erkölcsi világrendet sértette meg, s e miatt elbukását vagy halálát megérdemelte. Ennek a gyermek szivére, lelkére, de különösen fogékony phantásiájára mérgező hatása van. A komédia alakjai sem bírnak a gyermek lelkére javító behatással; hisz nem ismeri még a való élet jellemeit, hogy ezekre a színpadi alakokat reflektálva, tanulságot vonhatna belőle, az Ő jelleme még nem bir határozott alapszínnel s minden ilyen odamázolt kirívó ecsetvonás az egykori képnek csak hátrányára lehet. Az erkölcsi alapon nyugvó bohózat és népszínmű nem ártalmas a gyermekre nézve, mert inig amannak határozottan vastag vonásokkal rajzolt komikumát megérti és jóízűen neveti, addig a népszínmű falusi alakjai — és szép dalaiban gyönyörködik. Miután azonban ezek nappal elő nem adatnak, vigyük gyermekeinket inkább olyan helyekre, hol a természet valódi alakjaival ismerkednek meg; igy például az állatkertbe, a hol ismereteiket gazdagítják, törpékhez, óriásokhoz, stb., hol a természet élő játékait látják ; szép panorámákba, hol képet alkotnak maguknak a világról. Ez való a gyermekeknek, hol jó magyarázó mellett sokat tanulhat. A valódi életet mutassuk be neki minden változataiban, az illuzorius képeket és alakokat akkor nézze majd, mikor az életet magából az élet könyvéből mar ismerni tanulja. A vízivárosi zárdából. (Saját külön tudósítónktól.) A szerét-étről és háláról, mellyel a, növendék szülői után legnagyobb jótevői, tanító vagy tanító női iránt viseltetni tartozik, fényes tanuságot tettek f. hó 19. én az esztergom-vizivárosi érdemlett szép hirnevű zárda belső növendékei. A városunkban általánosan ismert és osztatlan tisztelettel övezett, lelkes és tanulatlan zárdái főnöknő és intézeti igazgatónő névüunepét ülték meg a növendékek két, egy franczia és egy magyar alkalomszerű darabnak meglepően sikerült előadása ; német és angol nyelvű szavalatok, továbbá zene és ének által. Az ünnepély a legzár abb körben tartatván, sein lefolyásában, s mi ismertetésben nem volt a nagy közönségnek szánva. Tartunk is attól, hogy véletlenül nyert értesülésünk után irt eme megemlékezésünk az ünnepélyről, nem fog megfelelni sem a rendezők abbeli szándékának, hogy fáradozásaik ismeretlenek maradjanak. sem az igen tisztelt ünnepelt jól ismert nagy szerénységének, melynek mély ölében óhajtja elrejteni páratlan buzgalmával, ritka szakismereteivel és a gyermekek iránt érzett valódi anyai szeretetével szerzett elévilllietleu érdemeit. Az ünnepély végével ngos Vaskovics- Serédy Izabella úrnő (Budapestről), kinek lendületteljes és gyöngéd érzelmeket zengő költeményeiben már gyakrabban volt alkalma lapunk tisztelt olvasóinak gyönyörködhetni, az igazi megindulás hangján tolmácsolta az anyák nevében azon nagy köszönetét, melyre az érdem koszorúzott Ünnepelt azokat adandó fáradozásai által gyermekeik példányszerű nevelésében minden időre lekötelezi. Felszólalása a mily nagy gyöngédség, épen oly jogosult is volt. Meg lehet u. i. az igen tisztelt főnöknő és fárad katlan intézeti igazgatónő győződve arról, hogy nagy érdemeivel szemben minden nemesen érező kebel nemcsak osztatlan elismeréssel és teljes méltánylással adózik önfeledett fáradozáséinak, hanem őszintén kívánja azt is, hogy őt a Mindenható a serdülő leánynemzedék és igy közvetve a haza javára meg sokáig, igen sokáig boldogul éltesse ! Apróságok. Valaki szenvedélyesen kifakadt a jordáuok ellen a megyei zöld asztal előtt. Még most is erősen beszélnek róla. És hogy az az űr néhány nap múlva egyik pénzintézetünknél egy jordán javára nagyobb kölcsön erejéig kezeskedett, arról csak most kezdenek beszélni. * Különben minden nemesszívű ember csak elvben lehet fanatikus anti- semita. Gyakorlatban csak a zsidóban is embertársát ismeri és istápolja. Sok ilyen derék antisemitát a hazának ! * Egy örökösen opponáló s megrökönyödött elveihez páratlan szívóssággal ragaszkodó conservativ férfiú a napokban azzal a kéréssel tisztelt meg, hogy írjak néhány sort jegyzőkönyvébe, hol egynéhány valóban kitűnő emlék- jegyzettel találkoztam. Nem tudom mikor bocsát meg nekem az öreg úr a következő sorokért: