Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 31. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 31. szám. Vasárnap, 1882. április 16 án. ESZTERGOM és VIDÉKE Városi s megyei érdekénk közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: SZERKESZTŐSÉG: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. J^ÖRINCZ-UTCZA ^0 , ELŐFIZETÉSI ÁR: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. egész évié ..........................................6 frt — kr. KIADÓHIVATAL: fél évre . jSzÉCHEN YI'TÉR 3T’ negyedévre ......................................... 1 , 50 , hov á a hivatalos s a magán hirdetések a nvilttérbe szánt közEgyes szám ára 7 kr. lemények, előfizetési pénzek és reclamáhísok intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabban közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr. Emelkedünk-e ? A kik városunkat kicsinyelni saját xenyorökbeli érdeknek tartják, azok 'olytonosau azzal állanak elő, hogy Esztergom nem bir sehogyse népessó- gileg emelkedni. Hiszen majd minden népszámlálásunk majd mindig ugyanazon eredményeket mutatja föl. Nem emelkedünk. Szereljük utánozni a nagyvarosok előrehaladását olyan intézményekben, melyeknél miuálunk a talaj épen nem nálás. Szeretünk hivatkozni minden erőnknél való buzgó munkásságunkra s •bben a hivatkozásban igen sok hi- ■algás van. A kik az átalános érdekekért, a löziigyekért lelkesülnek, azoknak igen ».sekély számuk vau. A többség minduntalan azon sopánkodik, hogy a közügyek szolgálata ílvonja idejöket és munkájukat a mariik ügyük ás érdekök munkálásától. A közérdekű dolgokat nem egy ígész nagy tömeg, hanem rendesen így-két vállalkozó szellemű, bátorlelkű mi bér veszi a vállára s csinál nekünk ilőnyös intézkedéseket, a miket mi ■ezután vagy hálásan megköszönünk miért semminkbe se került s mégis Evezzük) vagy megkriiizáljuk (mert sem vehettünk részt az alkotásban nagy mert jobbat nem tudtunk volna Mi mii ni.) A napirenden lévő tespedő közönyösség makoluap már minden iránt ílfásit. Egy csirketolvaj csínyeiről épen tyan hangon beszélünk, mint egy váltó hamisító bűnéről. Végképen közönyösekké lettünk olyan kérdések iránt, molyek az egészséges lelket mindig hullámzásba szokták hozni. Ez a közszellem, vagy jobban mondva, ez a közszellem hiánya. Egyéni érdekek, magán kérdések, saját dolgok lelkesítik a közönség nagy részét. Kiki a maga gondtalan, vagy kevésbé nehéz megélhetése módjáért harczol s gyakran olyan fegyverekkel, a melyek a közérdekek rovására is szolgálnak. A szellem és anyag egymásba olvad, kiki annyit ér, a mennyit anyagilag fölmutatni képes s a mit számokban lehet kifejezni. Ez az elv hatja át társadalmunkat, fájdalom olyan rétegeiben is, hol inkább virágillatot, mint kalmári taksát keresnénk. Nem lehet hivatásunk czélja apró, helyi eseményeket nagy kihatású dologgá kikanyaritani. Mert abból, hogy ha óvenkint több család elszármazik is városunkból, még nem következik anyagi viszonyaink tarthatatlansága. De hogy egyszerre vagy hat-hót kereskedő és iparos család válik meg Esztergomból s okul nagyrészt jobb viszonyok s a becsületes munka különb méltatását említik föl, az már igenis figyelemreméltó tünemény és semmi esetre sem vall marasztaló tejesmézes Kánahánra. A mit a természetben az anyag halhatatlanságának neveznek : az anyagcsere meg van a jó módú városokban olyan értelemben, hogy a megüresedett positiót azonnal kárpótlás részesíti s a lakosság létszámában nem esik semmi csökkenés. Nálunk ezzel nem lehet kérkedni. Iparosaink és kereskedőink igenis csekély része az, mely meg van elégedve becsületes fáradozása gyümölcsével. A nagy rész elégedetlen, zúgolódó s folyton jobb viszonyokat óhajt. Ha olyan könnyűszerű lenne az az el- szánnazás, be sokan idehagynák városunkat ! Nagyon szomorú válasszal lehetne tehát csak arra a kérdésre felelni: hogy emelkedünk-e? . . . Emelkedünk Ínségben, szü- kölködósben, boldogtalanságban. (Dr. K. L.) Megyei közgyűlés. Jegyzéke Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának 1882. évi április hó 18-án tartandó ülésén felveendő tárgyaknak. I. Felsőbb rendeletek. 1. A m. kir. belügyminisztériumnak az 1867. év előtt az akkori erdészeti központi kormányzat részéről kiállított okleveleknek az 1878. év óta kiállitottakkal egyenlő minősítése tárgyában f. é. 3582. sz. a. kelt intézménye. 2. Ugyanannak Vitéz József dö- mösi lakos 40 frtnyi behajthatom ár- vatári tartozását a tartalékalapból megtéríttetni rendelő f. é. 14. sz. közgy határozat jóváhagyása tárgyában folyó évi 9815. sz. a. kelt intózvéuye. 3. Ugyanannak az orsz. magyar iparegyesület f. é. január hó 13-án 98. sz. a. kelt azon iratát, mely szerint a hazai ipar fejlesztése érdekében igen kívánatosnak tartja, hogy az egylet a törvényhatóságoknál felmerülő szükségletekre vonatkozólag is a pályázati hirdetményekről tudomással bírjon, figyelembevétel végett megkfildő f. é. 2172. sz. a. költ intézvénye. 5. Ugyanannak az adófelszólam- lási bizottságba elnök és h. elnök kinevezése tárgyában f. é. 808. sz. a-, kelt intézvénye. 5. Ugyanannak f. é. 2845. sz. a. kelt leirata, melyei Bártfai Géza és Meszes Ferecz által Buráuy János voll városi ügyész ellen a várost illető különböző követelések nem kellő behajtása táigyában emelt panasz folytán Esztergom sz. kir. város közönsége által 1881. évi 242. sz. a. hozott közgyűlési határozat el Ion' úgy a panaszlók mint panaszlott részéről benyújtott fellebbezést Il-od fokú elbírálás végett leküldi. 6. A közmunka és közlekedési m. kir. miuisteriumnak f. é. 6238. sz. a- kelt intézvénye, mellyel a f. é. köz. munkaköltségvetés H tervezetet jóváhagyja. 7. Ifj. Majláth György főispán úr ő méltóságának f. é. 32. sz. a. kelt intézvénye, mellyel értesít, hogy Ujváry István elhalálozásával üresedésbe jött megyei alszámvevői s egyúttal árvaszéki számvovői állásra Keller Benedek ez időszerinti árvatári könyvvezetőt helyettesítő. ni „EnUrgem is Vidéke" tárcsája SsícAent/i emti&éie. (1882. apr. 10.) ,íagy°gjon vissza boldogabb időkre a emlékezetnek aranyos sugára ; jegyetek koszorút a kiszeuvedt főre, pegyetek virágot nagy szive porára . . • J* eszme itt, mit ő teremte meg > ő szeudereg; körülötte ott nyugoszuak : íiis romjai lezajlott századoknak ! iDun áll a nagy mű, — merészen tekint le t eltörpült fajra, mely csak élni képes, 8Í8Z korcsosult vére régeu elkeringe \ fáradt tagjainak csak a gyönyör édes ; col itt a hős ki lelkesitni tudna J költözött, hogy vissza sohse térjen, hint meteor a hosszú téli éjben. i hon keservét mind ő szenvedő le > számunkra már csak örömeket hagyott; öörnjtí hideg volt e szenvedések éje »midőn álmainkra hajualpir ragyogott: ^sebzett sasként tört meg izelleme. — fáklya állt, de lángja alvófélbeu, 9 sz napsugár tűnik föl az égen. é napsugárban titáni vezérek c myi alkotása néz le nemzetére, nőén porszem rajta diadalmas épek, ir.iü hull reá a rab véres veritéko -t— S ő megmaradt, ini volt : dieső, nemes.. . . Száz ilyet adj óh isten e hazának S e száz nyomába millió nagyja támad! Megtört a vén cser, koronája puszta, Régeu elporlott már uto’só levele; De a czeuki sir, hol álmait alussza : Késő unokáknak imádkozó helye — S mig egy fiad lesz drága szép hazám, Megkönyezetlen sohasem maradnak : Szent hamvai a legiagyobb magyarnak! B. Szabó Mihály. Az elfelejtett születésnap. Az asztal már terítve volt. Darvadj báróné türelmetlenül várta férje hazajövetelét, — Hol maradhat épen ma oly sokáig ? Hosszú elmaradásának nem találja okát. Sóvár tekintettel néz ki az ablakon vájjon nem látja-e még a báró hintáját. Hiába egy negyed óra a másik után lefolyt anélkül, hogy a komornyik a báró urat bejelentette volna. Ha a 1 áró tudja, hogy kedves kis fe- leségecskéjo úgy eped utáua, bizonyosan néhány perczczel előbb ott hagyta volna a társaskört, mert daczára hogy szerelme a második házassági évben lankadt, mégis gondos férj volt. De mindezt uem sejtette, egész m^s dolgon járt a? esze. Végre belépett a terembe. 1 Melanie elébe siet: — Képzelje csak, mái' két óra hosz- szat várakozom önre. — Bocsánatot kedves Melanie, hiszen csak félórája múlt el a rendes étkezési idő óta. Valóban uem jöhettem előbb,., sürgős dolgok... tudja hogy... I — Egy évvel ezelőtt sokkal peutosabb volt! — szólt a báróné s az asztalhoz ült. — Mióta azt a szerencsét élvezem,! hogy férjed vagyok, feleié a báró mosolyogva — az a szerencsétlenségem van, hogy minden óra melyet veszek, vagy siet, vagy késik. Az én órám szerint ma csak egy félórával tovább maradtam ki, s da- czára annak, kedves Melaniemnek két egész órát kellett várni . Ha valamely estélyre megyünk, s én 10 órakor egészen rendben vagyok, akkor Melanie mentegeti magát, hogy még nem kész, hisz csak 9 óra van. Ha egyedül elmegyek s éjfélkor haza jövök,-akkor már „világos nap“ mig ágyba jövök, s kedves kis Melanie feleségecském egész éjjel nem tud aludni. — ügy látszik báró úr ma rossz kedvű. — Bocsánatot Melanie, — kérek a ráklevesből. A fiatal nő elhallgatott s egy köny- csepp csillogott szemeiben. Ebéd után gyöngéden kérdező : — ön uem gondolt arra, milyen nap van ma? — Nem kedves Melanie. Miért ? — Ma egy éve, hozott nekem egy gyönyörű szép virágcsokrot, akkor még boldog voltam 1 A báró nevetett. — Már hogyan tarthattam volna ezt eszembe ! Külöubeu ha parancsol... azonnal itt lesz a virágcsokor ! — s kezeivel gépiesen nyúlt a csengetyű után. — Oh nem kell azouuul ! — szólt a báróné közbe — születés napom csak holnap lesz. A báró ajkaiba harapott. E gyöngéd figyelmességre elfelejtett. Elfelejtette hogy ma van neje születésnapjának előestéje. Megszégyenülve csókolá meg nejének kezét. Kinos perez után kérdező tőle, hogyan kívánja az estélyt eltölteni. — Kissé rosszul érzem magamat, itthon maradok — feleié Melanie kissé halkan. A báró felkelt s távozott. Az operába kellett menni. Persze hisz Margit kisasszony lép fel — s akkor neki jelen kell lenni. Utközbeu megállt egy virágkereskedés előtt — nem mondhat a művésznőnek csak „jóestét8, annélkül hogy vagy egy virágcsokrot, vagy egy koszorút átadna. Előadás után Margit kisasszony estélyt adott melyre Darvady bárót, legjobb barátját, különösen raegliivta. A báró túlboldog mert meg volt neki engedve, a művésznőtől búcsút venni. Margit kisasszony, utáuozhatlau kegygyei vissza dobta magát a karszékbe, s fájdalmasan felsohajt.ott. — Margit, ön boldogtalan ? — kérdé a báró. — Hogy is ne ! El vagyok felejtve — mindenki által — mert — ma volt születés napom — és senki sem gondolt reá,— Oh mily fájdalmas a nagy világban egyedül lenni !
