Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 81. szám
Esztergom III. évfolyam _______ _____________ __81. szám. V asárnap, 1881. október 9-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre.................................................0 fit. — krfél évre.......................................................3 „ — „ évnegyedre.................................................1 „ 50 E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kindéliiv:it,illáim/ Széelienyi-tér 35. sz. intézendők. Megjelenik : lief on ki ii t kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyi 1Mér petit soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szer köztes égi i ez, ŐRINCZ-ÜTCZA 30. SZÁM ALÁ intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. A budapest-esztergomi vasút. A Wiener Börse szerdai száma következő vezórczikket közli, melyet lapunk számára Ilii fordításban hozunk. Nem régiben jelentettük, hogy a magyar miniszter-tanács egy Budapestről Esztergomba vezető direct vasút definitiv coucessióját Majtliényi V. báró, Poór Antal és Schmidt de Wilde uraknak adta ki. Ez a coticessio-osztás néhány nagy lapban erős port vert föl, de minden alap nélkül, mert ki fogjuk mutatni, hogy az említett nagy zajt csináló lapok informátiója egészen téves alapon nyugszik. Körülbelül három esztendő előtt, midőn tehát még a buda-győri vonal- : ról szó se volt, a fönebbi consortium már azon iparkodott, hogy Esztergo- : mot a fővárossal direct összeköttetésű locomotiv•vonallal kapcsolja össze. ügy látszik ez a körülmény siettet- i te a magyar-nyugoti vaspályatársasá- l got, hogy a buda-győri vasútvonal tervét a szőnyegre hozza s a nyilvá- [ nosság előtt megbeszéltesse. Ugyanis 5 sürgős ténykedéssel elkészíttető a terv- r be vett vonal tervrajzait s azokat a [ közlekedési minisztériumhoz terjesztette. A magyar nyugati vasúttársaság l buda-győri vonala Bia felé szárnyvo- [ nallal s az esztergomi kőszénbányák- 1 kai kapcsolatban nyíltan egészen más ) értelmű, mint a Majthényi-consortium í által terveit direct esztergom-budai > összeköttetés. Egy évre rá Esztergom és Buda közt való direct összeköttetésre az akkor méit fönnállt magyar vasúti bank aegiso alatt uj terv sziileintett s később a magyar országos bank az elődök terveit kibővítve engedélyt keresett egy Budapest-Esztergom-Komárom- Hamburg felé terjeszkedő vonalra, és mint tudjuk, az engedélyt meg is kapta. Mindezen törekvésekkel szemben a magyar közlekedésügyi minisztérium azon álláspontot foglalta el, hogy a buda-győri vonal csak mint állami vasútvonal építhető ki, vagy legvégső esetben a magyar nyugati vaspályának engedélyezhető s ennél fogva nem tanácsos a jövedelmes budapest-eszter- gomi vonalat önállóan concessionálni, mert sokkal is ajánlatosabb azt a vonalat, mint a buda-győri vonal függelékét in suspendu hagyni. Ilyen stádiumokon keresztül került az ügy a minisztertanács elé, hol abban a változatlan véleményben voU tak, hogy a magyar vasúthálózat kitér* jesztése ellen nem lehet akadályokat felhozni nevezetesen, ha olyan vonalról van szó, mely semmi subventiót sem igényel s mely rentabilitásának követelményeit önmagában bírja. A minisztertanács tehát csak bizonyos föltételek mellett engedélyezte az Esztergom Budára szóló vonalat, melynek alapján az állam vagy a bu- dagyőri vonal engedményesei mindenkor azon helyzetben lesznek, hogy a budapest-esztergomi vonalat kiépíthetik. Ezáltal minden igazságos érdeknek elég van téve s az Esztergom és a főváros közt elterülő gazdag vidék boldognak érezheti magát, hogy végre a rég óhajtott összeköttetést előnyöseu megkaphatja. Az esztergomi vidék dúsgazdag fa- termései, kő- és kőszénhányái eddigelé a közlekedés kellemetlenségei miatt nem eshettek tágabh forgalomba, most minden uj életnek eredhet s a rég elhanyagolt territórium anyagi virágzásnak indulva az egész környéket magasabb adóképességre is emeli. Az az állítás, mintha a budapest- esztergomi vonal concessionálásakor Szapáry és Ordódy miniszterek között ellenkezések, merültek volna föl, ép oly képtelen, mint valótlan állítás. — Ugyanilyen értékű az a versio, mely szerint a közlekedésügyi miniszter megtagadta volna az esztergom-budai vasúttól a hozzájárulást a parlamentben. A törvényhozásnak ehez a kérdéshez majd semmi köze, mert a szóban levő vicinális vonal az 1880. évi júliusi törvények szerint egészen a minisztertanács hatáskörébe tartozik. A mi végül azon állítást illeti, hogy a benyújtott Majthényi-consor- tium tervei fölhasználtatattak, azzal lehet megczáfolni, hogy a magyar nyugoti vaspálya által projectált vonal egész más irányban halad s mig az előbbi Biától Esztergomba vonul s 75 kilométer addig a budapest-esztergomi vonal csak 42 kilométerre térj őszit edik. Két eszme egymás ellen. Múlt vasárnapi számunkban egy lelkes vezérczikket közöltünk a mellett, hogy az izr. hitközségből a német egyházi beszédek kiküszöbölfcesse- nek. Igen szépen érvelt a czikkirő s csak egy hibája volt, hogy túlságos hévvel karolván föl a kérdést, néhol szeretetreméltó túlzásba esett. A czikk intenczióját azonban mindenki csak helyeselhette. Jött erre egy másik közlemény, mely a magyar egyházi beszédek behozását a zsinagógába még igen is korainak találja s előbb társadalmi magyarosítást óhajt, hogy az egyház szószékét is megmagyarositkassuk. Érvelésében detail példákat keres a társadalomban s nehány árnyas esetből árnyékot akar vonni összes zsidóságunkra. Határozottan azt állítja, hogy zsidóink nem magyarosodnak, mert családi körükben a német szó járja s ha két mózesvallásu polgártársunk találkozik, gondolataik közlésére mindjárt a német nyelvet választják, ha mindjárt hibátlanul beszélnek is ma- gyarul. Az első eszme haladást óhajt, a másik inkább passiv jellegi! s nem szorítkozik egyébre, mint arra, a mit már százezerszer elmondtak és megírtak, hogy zsidóink nagy szeretettel dédelgetik a német nyelvet. Merevül tagadni nem is lehet az állítás valódiságát. Bizony úgy van, szemünk láttára, fülünk hallatára mindennap, hogy izraelita polgártársaink Csöndes éjjel. Csöndes Iioldvilágos éjjel Csörgedezve fut a Heruád, Lassú babok sugárféuyben A part szélét csókolgatják. És az éber éjszakában A távolból méla dal kél Oly epedőn, olyau búsan : Szomoruau zúgbúg a szél... Halvány lányka a vizraeutéu Elmereng a lágy habokba, Kebelét a csalódásnak Égő kínja marczangolja ! De a csöndes éjszakában Fájó dala visszhangra kél. Heruád babja lágyan susog, Csendről, nyugalomról beszél. Oly hivóau súg a szellő Elhal ajkán a bús ének, Folyvást susog, ne félj... jövel Bánatodon én enyhítek. Széttekint remegő szemmel, A viz árját vágj ón nézi, Utoljára hangzik ajkán : Édes lesz ott megpihenni, Odalent majd nem fáj sem mi... Sassy Erzsébet. Varga Zsófi története. Hamis verőfényes május reggel dideregve érkezett meg a városba. Foszlányokba szakadt gúnyáin meglátszott, hogy mások után viseli. Mezítláb, kendotlenül, szomorúan és nyomorultan sietett az ország utján. Alig volt még tizennégy esztendős és máris oda veszett, a ltol a nyomor ki szokta cserélni az erkölcsöt a kenyérrel. Nagy, barna szemeiben valami mak- ranezos dacz, sápadt arczáu valami büszkeség távol tartotta magától azokat, kik az országutakon kóborolnak nagy nyomorúságban és minden bűnre egyaránt megérve. Sokat szenvedett, mig a várost elérte. Egy uapszámosué jött vele szembe, a ki nagyon részvevőén nézte meg a csatangoló utszéli leánykát. Mikor egymás mellé értek, a raunkásasszouy jóságosán ezt mondta: — Hová mégy lelkem ilyen törődötten. A leányka megáll ott. Hosszan megnézte a munkára siető asszonyt, azután reszkető hangon moudta: — Hát mért esik meg a szive rajtam ? — Mért galambom? Hát azért, mert nekem is van olyau magadformáju lányom, a ki egészen a testvéred lehetne, annyira hasonlít hozzád. — Hát csak azért, akkor mondja meg nekem, hogy hol lakik itt a szolgabi ró úr ? — Szent isten, a szolgabiró urat keresed ? Ej, ej lányom, nagy járatban lehetsz te erre mifeléuk. Megmondom galambom, hanem előbb te mondd meg honnan jösz ? — Hát a Tölgyesi-pusztáról. — A Tölgyesi-pusztáról . . . Jézus, Mária, Szent József! a Tölgyesipusztáról, a hol a múlt napokban olyan borzasztó gyilkosságot követtek el! Ugy-e ebben a járatban vagy galambom ? — Azt majd megtudja, hanem szóljon szaporábban, mert nekem nagyon sür- getŐs az utam. — Hát kibírtad tiz óráig a gyalogolást ? —• Szegény csibém te! No hát eredj csak erre egyenesen és olvass kétszázötven lépést, akkor egy templom elibe érsz. A templom mellett két szép emeletes házat fogsz látni. Az egyikben a tiszteletes ur, a másikban a szolgabiró ur lakik. Nagyon keményszívű egy ember. Olyan katonás természetű, hogy szinte elfog a reszketés, mikor dolgom van vele. Szent Isten, te a Tölgyesi-pusztáról kerülsz hozzá! Hát csak eredj isten hírével. A megrémült munkásnő tovább akart menni, de egyszer csak megint visszafordult, a kíváncsiság ördöge csak nem hagyhatta veszteg. — Hát még csak azt mondd meg, hogy mi a neved ? — Varga Zsófi. — Varga Zsófi . . , A Varga Jáuos leánya ... A megyeház börtönébe zárt Varga János leánya . . . Térj be abba az utszéli templomba lánykám és imádkozzál az apádért, a ki bilincsekbe van verve, mert azt mondták rá, bogy gyilkos.... Varga Zsófi már nem igen hallgatta meg a napszámos asszony szörnyüködését, hanem ment a maga utján, a magas tor- nyu templom felé. Megtalálta a szolgabiró lakását. Az udvaron pandúrok álldogáltak s a puskájukat tisztogatták. Az egyik durván förmedt a betévedt lánykára : — No mi kell itt te kis lompos ? — — A tekintetes szolgabiró urat ke- resem* — Az még alszik olyankor, mikor a koldusok kunyorálui kezdeuek. Egy másik legény szive megesett a nyomorult lány szánalmas megjelenésére s oda lépett hozzá : — Hát hogy hívnak? — Varga Zsófinak. A pandnrok egyszerre abba hagyták a puskatisztogatást s megütődve tekintettek a foszlányos utszéli lányra. — És mit akarsz a szolgabiró urnái? — Azt majd megtudják maguk is. Ereszszeuek be hozzá, de mindjárt ereszszenek be hozzá. Az egyik pandúr rögtön bement a szolgabiró ur szobájába. A szolgabiró már ébren volt. Öltözködésével is elkészült. Épen reggelijéhez ült. — Egy lányka, a kit Varga Zsófinak
