Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 62. szám
jeligévé válnék, hogy : isméid meg hazádat’. Nem akarom a humoros, és humorosnak elmondott beszédek s a dús étlapok történetét fölemlíteni, mikor a fölsóges benyomások minden egyéb elöl elhódították lelkünket. Annyi bizonyos, hogy leszuek spleenes augolok, kik az egyptomi múmiák halhatatlanságát megirigyelve, a világ legfölsé- gesebb temetőjében, a dobsinai jégbarlangban fognak maguknak sirt vásárolni. Kőrös}' László. „Emlékezzünk régiekről“ Ismerem városunk fenkölt szellemű közönségének meleg érdeklődését szellemi életünk minden nevezetesebb mozzanata iránt, megtörténhetnék mégis, hogy kikerüli figyelmét néha-néha oly esemény is, mely közelebbről illeti. Megtörténhetik, hogy miután tudtommal a leírandó hir csak tanodái szaklapok hasábjain közöltetett, kedves olvasóim nem értesültek arról, miszerint Zubriczky Endre ur, fővárosi polgári iskolai szépírás tanító, mily ritka szerencsének lő i kevés idővel ezelőtt részese. Zubriczky ur n. i. a barátai és művészetének ismerői részéről vett hosszas buzdításoknak engedve, a múlt év folyamán „Szépirászati mintákat“ szerkesztett, melyek a sajtó részéről a legelismerőbb nyilatkozatokkal fogadtattak, elaunyira hogy a „Népnevelők Lapjja“ több Ízben felhjvá a közoktatásügyi miniszter ur ő Nagyméltóságának figyelmét e műre és kérte, hogy e kitűnő munkát, „mely mig észrevétlenül vezérel a szépírás igen fontos művészetének alapos elsajátítására, egyszersmind igen nagy befolyást gyakorol az ifjnság hazafias és magyar nemzeti érzületének fejlesztésére is, a hazai népiskolákban általáuos használatra elrendelni méltóztatnék“. Az ajánlat ugyan, mindeddig a pusztában kiáltó szava maradt, de Zubriczky ur bő kárpótlást meríthet a folytonos újabb és újabb diadalokból, melyeket művészetével hazánk határain túl is arat. Szerénysége nem engedi a jeles férfiúnak, hogy előnyeit kürtölje és még kevésbé, hogy azokat körtöltésé. Tudja ő igen jól, hogy igaza vau városunk tudós és lelkes papsága egyik igen kiváló tagjának, a kedvelt útleiró Maszlaghynak, midőn a kisebb útirajzok,, 2. köt. 63. lapján mondja : ,,A nagy dicséret akkora adag czukor, hogy émelyt kap tőle az ember.“ Igen sajnáluám ha Zubriczky urnák valami kellemetlen gyomorbajt okoznék, de azt sem tehetem, hogy napjainkban, midőn a tanférfiak iránti elismerés nemcsak fehér holló, hanem a kicsinylés, ocsárlás, becsmérlés is előfordul, hogy mondom napjainkban midőn elég keserű labdacsot nyújtanak bizonyos nagyon tudós iskolaszéki tagok, nem riadva vissza még azt is nyíltan mondani, hogy kik a gyermekeket tanítják, kést adnak azok kezeibe; — ne iparkodjam a sok keserűséget némileg megédesíteni, nyújtva az Őszinte elismerés tiszta rózsa mézét — elővigyázati szempontból mégis — csak kis adagban. Mentségemre legyen szabad még igen tisztelt Zubriczky ur Schillerre hivatkoznom, ki minden megszorítás nélkül kívánja, hogy adjanak „Den Verdien sten seine Kronen.“ Avagy ha dicső fejedelmi asszonyunk példáját alattvalókhoz illő készséggel követni ^megtanultuk, hallgassunk akkor ; midőn Ő Felsége a szeretett Királynő Zubriczky ur művét azon kitüntetésben részesíti, hogy a benyújtott példányt leg’ll egy elmesebben elfogadja, tekintélyes péu- zöszeggel jutalmazza nemcsak, hanem Valéria főherczeguő ő Fenségének kézi használatra is elrendeli ? Avagy azt hiszi Zubriczky ur, hogy József főlierczeg ő Fenségének találékony ajándoka, az aranyba foglalt gyémánt gyűrű, nem akart figyelmeztetés lenni arra, hogy hire körül fussa egész hazánkat? Mentsen ki tehát, ha akarata ellenére voluáuak soraim és engedje meg, hogy mig J zsef Főherczeg ő Fenségének aján- dokát a fennebb jelzett figyelrneztetésuek véve, lankadatlan fáradozásainak érdemlett elismerését, és befejezett művészetének méltánylását országos útjában elősegíteni szeretném az által, hogy szervezett ,,Szé- pirászati mintáinak általános meghouosulá- sát óhajtva, Esztergom lelkes közönségének pártolásába ajánlom: —- igen tisztelt Zubriczky urnák, nemzeti csinosodásunkra irányzott buzgó tevékenységének akadálytalan folytathatására, egészséget kívánjak.— Esztergom július 31. 1881. Aquincum. Hírek. — Herczegprimásunk a napokban Lévára utazik, hogy ott az ujo- nan alapított leányiskolát megszemlélje. — Kanonokjelöltek. Rátli József budavári apát plébános s Dr. Zádori János tanár hirszerint a megüresedett kanonoki állásra fognának kineveztetni. — Felmondás, ügy értesítik la- puukat, hogy a herczogprimás, mint földesúr felmondotta a dunagőzhajózási társulat által használt területi jogot s már most a társaság kereshet magának más féle hazat is kikötőt is. A közönség aggodalmasan fogadta a hirt mely különben a társaságnak se fog igen kellemesen esni. Több okot emlegetnek. Legvalószínűbbnek látszik az, hogy a herczegprimás hajóhidja, a társulat egy fehérhajója által épen a fő- ispáni fogadtatás alkalmából nagy sérülést szenvedett s a kárpótlási kereset meghiúsult. Sajnálattal registráljuk a körülményt, melyet talán leginkább az esztergomi hajóközlekedés és közönség fog megsinyleni. — Rényi Rezső ur terjedelmesebb olasz irodalomtörténeti munkája már befejezéséhez közeledik s legközelebb sajtó alá kerül. A terjedelmes és alapos miinek már megjelenési hire is kellemesen érintett minden magvasabb munka kedvelőjét. — Földváry István ur ügyvédi gyakorlati tanulmányainak gyarapítása végett hosszabb időre a fővárosba távozott. Reméljük, hogy onnan is gyakrabban föl fogja lapunk révén keresni az esztergomi olvasó közönséget. — Városi közgyűlés vau ma és holnap rendkívül nevezetes pontokkal, épen azért felkérjük városi képviselőinket, hogy a vitális ügyeket mentői nagyobb buzgalommal karolják föl. — Megyei majális lesz vagy a nánai berekbeu, vagy a dömösi remek erdőben. A vigalom napja már csak rörid idő kérdése. — Sensatiós hir gyanánt járta be a fővárosi sajtót, hogy a megmotozott katona tiszt, kinek nevét lapunk raiudeddig elhallgatta s a kit a budapesti lapok Jungbauer Mórnak neveznek, újabb motoztatásbau részesült s minthogy igenis compromittáló iratokat találtak nála, letartóztatták. — A motozási heccz még mindig napirenden vau. Egy hitünk közli a megmotozott hadnagy letartóztatását, ügy értesülünk, hogy a letartóztatott hadnagy Jungbauer Mór, ismét szabadlábra helyeztetett. Nagyon szeretuők, ha a fölmerült história ezzel végképen befejeződnék. — Dr. Weisz Mór váraosmikolai orvos, kinek ifjú neje nemrégiben oly váratlanul elhalálozott, keddeu éjjel hirtelen elhunyt. Hir szerint mérgezés okozta rögtöni halálát. A megdöbbentő tudósítás egyelőre elhallgatja a részleteket. — Megtébolyodott. Brecska vármegyei pandúron a napokban a téboly olyan tünetei mutatkoztak, hogy le kellett tartóztatni megfigyelés végett. — Öngyilkosság. Tegnap délben a Budautczán lakó Köhlné öngyilkossági hire terjed el a városban, Az idős asszony, a ki évtizedeken keresztül diáktartásból kereste kenyerét, az öngyilkosságot még keddeu este követhette el. A bezárt lakást a rendőrség jelenlétében nyitották föl s az öreg asszonyt az ajtó küszöbön felakasztva találták. Balkeze egy másik hurkon kilincsre volt erősítve. Jobb keze szabadon függött, úgy látszik azért, hogy ha a kötél meg nem fojtja, akkor a közel kályhán fekvő igen élesen kifeut nagy konyhakéssel vessen végett megunt életének. Az öngyilkos már napok óta igen ingerültnek látszott s többször emlegette, hogy nemsokára meg kell halnia. Szobájában, melyet mindig takaros rend jellemzett, összevisszahányva találtak mindent. Az agg nő mielőtt borzasztó lépését el akarta követni, levélíráshoz szándékozott fogni, de az ágyon heverő levélpapír és boríték a többi összevissza hányt holmi között azt vallja, hogy izgatottságában már nem bírta akaratát végrehajtani. A házbelieknek föltűnt az öreg asszony hosszas visszavonultsága s midőn a szobába tekintettek úgy látták, mintha még az ágybau pihenne. Erre megjelent a rendőrség s a városi alorvos, a ki kii- önben, mint mondják „boszankodva* tett eleget a meghívásnak s a hullát a kórházba szállították bonczolás végett. Öngyilkossági hírét sokan kételkedve fogadták, mert az öreg asszony meglehetős vig kedélyű teremtés volt, a ki majd három évtizeden látott el sok nagyon sok diákot. Temetése a kórházból ma történt meg. — Csendéletünkből- Palásthy Pál kanonok vasárnap a basilikába hajtatott s tiz darab vadouat uj százast vett magához, hogy ez összeget a sekrestye kápolnájába elhelyezze. Kiszállás közben kendőjével kirántotta zsebéből a pénzt, a mit a szemfüles kocsis azonnal észrevett s lehajolt érte. De észrevette ezt egy másik kanonok is, a ki szintén egy százast találván a kocsi körül, azt tulajdonosának kézbesítette. Palásthy kanonok ur ekkor vette észre veszteségét. A kocsis kétszáz forintot adott át, mint talált pénzt; a többit a szél tolvaj lás;ímik mondta. Erre hétfőn megered a vizsgálat s Ftúgler János szolgabirónak sikerül kitudnia annyit, hogy a padláson há- roraszázforint van elrejtve. A kanouoki lak padlásán a kocsis holmijai között háromszáz helyet négyszáz forintot találtak, a mit is a vizsgáló szolgabiró azonnal kézbesített a tulajdonosnak. A kocsis a többi pénzről nem tesz vallomást, sőt folyton es- küdözik, hogy azt a tolvaj szél tulajdonította el. A szél ellen pedig nem lehet — vizsgálatot elrendelni. — Tűzvész. Piszkén keddeu nagy tűzvész pusztított, a mennyiben a kavargó erős szél szövetsége mellett a lángok martalékává lett lizeuöt ház. Egy gazda, a ki mindenét elvesztette, kétségbeesésében kétszer a Duuának rohant, de mindkétszer megmentették. Egy megfigyeletlen perczben azonban újra a hullámok közé vetette magát, s meg is találta sírját a Dunában A kétségbeesett öngyilkos neve Kuttker. — Komárom felöl keddeu az a Mivolt elterjedve városunkban, hogy száznál több ház ég. A megdöbbentő hir azonban hála az égnek alaptalannak bizonyult. Valószínűleg a piszkei tüzet sokszorozta meg valaki s hirdette komáromi égésnek. —• A sétatérszépitö egyesület számára egy fereuczrendi tag szerkesztőségünkben egy forintot tott le, a mit mi Hübschl Alajos pénztárnok urnák nyugtatváuy mellett kézbesítettünk. — Voikssängerek árja zúdítja, el városunkat. Alig vau este, hogy egyik-másik kávéliázuukbau a kóbor vadművészek meg ne zsarolnák a közönséget ízléstelen kor- nyikálásért vagy vásárra való jutányos san- zsirozásokért. Ajánljuk a hatóság figyelmébe azt, hogy megyei és városi szegényeink javára nagyon is meg kellene venni a dézs- mát az efféle szüretelőktől. — Maga kárán okul a bajnai. A b aj - uaiak újabb időben többször tűzkárosodást szenvedtek s ez bírta rá a községet arra, hogy elvégre alkalmas tűzifecskendőt szerezzenek be. Az igen követni való példát ajánljuk mindazon községeink figyelmébe, hol a tűzi fecskendőket csak hírükből ismerik. Két emeletes ház^cziraű lapunk szerkesztőjének egy elbeszélését Zunft Antal fővárosi liirlapirö németre fordítja. A fordítás egy budapesti német lapban fog megjelenni. — Színtársulat. A budai szintársulai augusztus közepén jön hozzánk, ha városi hatóságunk az engedélyt kiadja nekik. — Keresztül a nagy Dunán. A régóta tervezett uszó-expeditió, ha az időjárás ő felsége is úgy engedi, ma öt órakor fog valósodásba menni. Az átuszás a párkányi istenhegytől a hajóállomás felé lesz irányozva. — Vizisport. Jobb úszóink szombat délután a nagy Dunán ismét nagyobb tourra vállalkoznak. A felsőbb malmoktól ugyanis az alsókhoz fognak leúszni. Körtvélyesi kirándulás. — Aug_ 1-én. — Mintegy negyvenen gyűltünk egybe hétfőn délelőtt a kisduuaparton, hogy egy igazán kedélyes és jó napot szerezzünk magunknak. A díszes kis társaság körülbelül felerészben vendégekből, fele részben pedig a kirándulás rendezőiből, a város tisztviselőiből állt. Mikor tizenegy óra után beszedőzköd- tíink az óriási kompba s fölvoutuk vitorláinkat — persze czivilizált napernyő alakban — úgy tűnt föl előttem ez a kis társaság, mint egy második Arganauta-had, a mely elmegy a jókedv birodalmába, hogy részt hódítson magáuak belőle, Yalameny- uyi jó katona, legtöbbje vezérnek termett, i Másfélórai flottázás után végre szárazföldre értünk. — Hurrah ! hurrah! Föl a győzelemre \ — hangzott mindenfelől. Az előre küldött kémcsapat jelenti .... Eugem úgyse „még igazán belejövök ezekbe a strateigai kifejezésekbe, pedig hát csak a mi Csernó bátyánk fogadott azzal a minden jelentést fölülmúló örömhírrel : „Az ebéd készen vau.“ Letelepedtünk a komp asztalai körül és neki fogtuuk annak a minden lakomát megszégyenítő magyaros paprikás főzt- jéhez a mi geniális szakácsunknak, és vittünk is végbe olyan pusztítást, a milyeu- hez foghatót csak a tatárjárások idejében láttak őseink. Délután csoportokra oszolva ki-ki a maga istenségének hódolt. Jutott Ny nívódnak, jutott Bacchusuak, voltak a kik a természet fönségét mentek imádni, bebarangolva a sziget minden zegét zúgát, no meg aztán, hogy a hnrminczkót ikres istenségnek is bőségesen kijutott a maga része, hát azt nagyon ^ természetesnek fogják találni a hívek. És hogy ne csak ezek közül ússzanak el többen, a társaság egynéhány tagja úszó versenyt is rendezett — verseny és dijak nélkül. A borjupörköltös és nyársonsült halas ozsotma megint csak magasztaló hymnusa gyanánt szolgálta kirándulás ,,konyhájának.“ És miután megesett az a hallatlan dolog, hogy az ebédet is meg uzsonnánkat is toasztok nélkül költhettük el, — azt hiszem mindazok örömére, a kik ott voltak — csak itt mondom el az én torokba száradt dikcziómat, hogy első sorban a kirándulás ren dezőit, városunk derék és igazán kedvelt tisztviselőit, másod sorban pedig a mi szeretetreméltó szakácsunkat — már csak az ilyen kirándulások megarauyozására is — az isten sokáig éltesse ! Késő este volt már mikor dereglyénket neki eresztettük a Duna folyásának, a Pali bandája húzta, mi meg nótázgattunk, dalolgatunk; csak ami ábrándozó ifjú doktorunk merengett bele az isteni tájképbe, mintha azzal akart volna szólni, a ki mindezt megalkotá. Igazán isteni látvány is volt az ! A hold teljes pompájában kisért el hazáig és mikor haza érve megköszöntük szolgálatkészségét, barátságosan üólingatva azt látszott mondani : „mennél többször szolgálhatnék ilyen derék vig társaságának“. l. A. Felelős szerkesztő: Dr. Kőrösy László Nyilttér.*) _____ V álasz Rauch József kéményseprőnek Dunauteza 125-ik szám. Az „Esztergom és Vidéke“ a takarék- péztári kéménytüz okául Rauch Józsefet, mint az épület kéményseprőjét vádolja. Nem tartozik reám. — Ugyancsak engem mint a ki a mentési munkálatokban részt vettem, dicséretével tüntet ki. Miután tudom, hegy az oltás körül miuden tőlem telhetőt csakugyan megtettem, mint kiér-, demelt dolgot ezennel köszönöm. Rauch József azonban az Észt. Közi legutóbbi számában minden tisztességet nélkülöző módon egyenesen reám támad és vádol azzal, hogy a kérdéses hir sngalma- zása tőlem eredt. Kinyilatkoztatom tehát, hogy Rauch József ezen gyanúsítása a legcsekélyebb alapot is nélkülözi és azért az a haug és modor, raelylyel rólam ir. semmiesetre sem jogosult s szánalmas ficzkándozásaira legfeljebb csak annyit válaszolok, hogy máskor jobban gondolja meg Rauch ur vájjon tisztességes s komoly férfiúhoz illő dolog-e az valakit minden alap és adat nélkül puszta gyenu alapján nyilvánosan megtámadni s róla, ki mindenesetre van olyan tisztességes ember mint Rauch József per „ipse“ beszélgetni. Mert az ilyen föllépés semmiesetre sem fog az annyira hangoztatott 10 évi reputáció előnyére válni, ha mindjárt neve alá lakása czimét is oda Írja, Ha végre Rauch József kéményseprői működésemről a saját bírálatán kívül egyéb véleményt is óhajt látni, jöjjön hozzám és mindenkor szívesen fogom neki megmutatni Esztergom vármegyének 1869-ben kiállított dicsérő okmányát. A nyilvánosság előtt pedig ezennel végeztünk. Esztergom, aug. 2-án 1881. Schuller Pál kéményseprő. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.
