Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 23. szám

eszme szerencsés kiviteléhez egész városunk szives készséggel járulna filléreivel.

Levelek egy vidéki nőhöz.

— Az országos noipar-kiállitás érdekében. —

IV.

A kiállítási tér háromféle. A fali tér, melyre leginkább szőnyegek, térítők s efélék kerülnek. Ennek négyszögmétere egy forint. A fal melletti tér folyó asztalon 2 fit. a szabadon álló tér 4 forint négyszögméterenkint. Ez utóbbi tér igénybevételét azoknak ajánlom, kik figyelemreméltóbb vagy oly czikkeket készítenek, melyeket több oldalról kell megtekinteni és melyek ily tér követelése folytán a terem közepére oly kép helyeztetnek el, hogy azokat körül lehessen járni. A por iránt érzékenyebb czik- kek számára lesznek üvegszekrények is. Ezekben egy méternyi hely hat forintba kerül. Az árak a kiállítás egész tartamára értendők.

Ha ezekben sikerült nekem e kiállítás czélját megmagyarázni s ön asszonyom lelkesedni képes á noiparkiállitás mellett, akkor kérem szerezzen minél több hívet, és támogatót. Járja be ismerőseinek becses körét, ösztönözzön buzdítson a kiállítás érdekében, s magyarázza meg mindenkinek ékesen, hogy a kiállítás sikere a nők büszkesége lesz. És a kiállítás jövedelme, a nők muukaképesitésének előmozdítására az országos noiparegyletre száll, mely az eszmét felkarolta, e kiállítást kezdeményezte, annak lelket és testet ad, s mely a női munkaképesités rendszeresítésének ma is egyik leg- buzgóbb zászlóvivője.

A kiállításnak az említett három főcsoporton kivül lesz még két figyelemre méltó osztálya is. Az egyik a régi raűipari (nők által készített) czik- kek csoportja. Érdekes ránk nézve tudni: évekkel századokkal ezelőtt mit készítettek yi magyar nők mily ízlés nyilvánult munkáikban. Érdekes ez kul- . turhistoriai szempontból, de érdekes azért is, mert ! a régi mintákban vajmi sokat találhatunk, a mit ma föl lehetne frissíteni és újból alkalmazni. A kinek birtokában régi mühimzés vagy eféle vau, bűz- • ditsa azt is asszonyom a kiállításra, mert a csoport érdekessége, minden irányban emelni vau hivatva a tárlat sikerét s azon kivül az e csoportba tartozó tárgyakért térdij sem fizetendő.

Minden kiállító azonban egy emlékok raáuyt kap, elismeréséül a tárlat iránti érdelődéseért.

A másik osztály a női kézimunka segédeszközeit, anyagát fogja bemutatni. Alkalmat kívánunk nyújtani a nőknek, hogy a legjobb gépekkel, anyagokkal, a legkitűnőbb megrendelési forrásokkal, mintákkal megismerkedjenek. Ez tanulságos osztály lesz, és ha külföldi gépgyárosok és anyag-készitök oly tömegesen fognak benne résztveuui, miut a hogy a mostani érdeklődés után már következtetni lehet, megvagyok győződve,hogy e kiállítás után nagyon sokan foguak jobb anyaggal, könnyebben, alkalmasabb mintákkal és gépekkel dolgozhatni, mint eddig. Ez pedig semmiesetre sem megvetendő előny.

Ha még fölemlítem önnek, asszonyom, hogy a fővárosban az előkelő uőközönség a legmelegebben karolta föl kiállításunk ügyét, hogy a vidéken folyvást szép számban alakulnak a bizottságok, melyek a kiállításban való részvétel előmozdítására hivat- vák, azt hiszem : nem lehetnek kételyei a siker iránt.

Az ügy érdekében szeretnék én is mindenfelé lelkesíteni, gyújtani. De e pillanatnyi lelkesedésnél többre becsülöm itt a megfontolt tevékenységet, melynek fontossága többet ér a szalmatűznél. Nem hamvad, nem éget, de basznál, mint a derült napsugár, mely ha kikeletkor bűvösebb is, mégis melegít, érlel és fejleszt. Komoly higgadt munkálkodással kellene minden vidéki bizottságnak föladata megoldásához fogni, mert az ilyen munkába nem fárad bele az ember. A rendszerességnek és az alapos munkának sohasem lehet múló sikere, s a kit önök a kiállításban való részvételre megnyernek annak nem lesz oka elhatározását megbáuui. Az ügy, melynek előmozdításához hozzájárul, sikereiben a ráfordított idő, fáradság és péuzáldozat-tőkének kamatjait a közjó és az egyesek irányában dúsan fogja megfizetni.

— És végül asszonyom, ha ön a nők magán- és egyesületi tevékenységét figyelemmel kiséri, azt fogja tapasztalni, hogy az a szükebb értelembeu vett jótékonyságtól eltekintve a kisdedek nevelésében, árvák föntartásában és iskolák alapításában nyilváuul leginkább. Ideje volna arra is gondolni, hogy ha a kisdedek felnőnek, az árvák szabad szárnyra bocsáttatnak, s a leánygyermekek levetik az iskola porát, mi lesz belőlük? Ki alapítja meg jövőjüket ?

— Ez a mozgalom, mely a nők inunkaképes- sóge érdekében most meg indult. Ez már nemcsak a gyermekekre, hanem kiválólag a feluőtt leányokra terjeszkedik és eredményeiben azért áldásos, mert mintegy betetőzése a vidéki uőegyletek humánus működésének, melynek sikereit senki sem fogja kétségbe vonni.

— És ez a mozgalom, mely betetőzéso a vi- déki nőegyletek áldásos működésének, hatalmas leu-_

dületet nyer az országos nőipar-kiállitásban. Sőt ez által, ha sikerül, oly alapot nyerünk, melyre bátran és bizton építhetünk tovább . . .

.... íme ez az országos noiparkiállitás oly világításban, melyben mindenki előtt állnia kell. Hódoljon meg ön is asszonyom az eszmének, melyet az képvisel. Becses körében pedig hódítson, neki még számos hívőket, úttörőket. Ha sokan volnának, kiknek buzgóságában annyit lehetne bíznunk mint az önében, asszonyom, legjobb meggyőződésem szerint á nők keresetképességének ügye hazánkban e kiállítás folytán rendkívül sokat nyerhetne.

Hölgyeim! önökön áll, hogy valóban nyerjen is.

(Vége.)

Gelléri MórHírek.

— Herczegprimásunk csütörtökön a Szent István Társulat közgyűlésén elnökölt. Ez alkalommal ismét egy nagy szabású beszédet mondott, melyben igen meggyőző érvekkel bizonyította be, hogy korunk corruptiója s az erkölcsök kiveszése mindig csak a kor legnagyobb betegségére : a val- lástalanságra vezethető vissza. Beszédében azt is érintette, hogy legkedvesebb főpásztori örömei közé tartozik a Szent István Társulat közgyűlésén elnökölni s a társulat irodalmi törekvéseit figyelemmel kisérni. Hangsúlyozta végre, hogy egyedül a Szent István Társulat halad egészen valásos-erkölcsös utón s mint ilyen az irodalom révén rendkívül nagy hivatást teljesít. A közgyűlésnek kétségkívül legemlékezetesebb eseménye volt a herczegpriraási elnöki beszéd, melyet a cléricális lapokon kivül több napi lap is reproducált.

— Püspöki conferentia volt Pénteken a fővárosban, melyen herczegprimásunk elnökölt. A tanácskozás tárgyát a büntető codex 57. §-a körül a protestáns részről megindított mozgalom és a „keresztények s nem keresztények közti“ házasságra nézve jelzett uj törvény javaslat képezte.

— A főispánnál. Küldöttségünk Szerdán utazott le a fővárosba s az uj főispánnál testületileg atyja, az országbíró, palotájában tisztelgett. Az üdvözlő szónok alispánunk volt, kinek beszédére a főispán néhány örvendező szólammal válaszolt. A bau- quettet, melyen az országbíró, Majthényi és Gyür- ky főispánok továbbá Pór, Hazay és Andrássy is megjelentek, a nemzeti casinó termében rendezték. A legelső felköszöntőt alispánunk mondotta éltetve

ronálgassa még akkorjában szép fehér homlok falát, mely igazán oly büszkén és nemes domborodással emelkedett ki sűrűn összenőtt szemöldökéből, melynek feketén tartására annyi időt, annyi fáradságot s annyi mit én tudom mi mindent pazarolt. Hejli ! de csak szebb napok is voltak azok, mikor még mindez nem igy volt. A pihenő fogkefék egész garmadája, a szebbnél szebb fejékek, a meg nem őszült fonatok, titkos dolgokat rejtő dobozok, katulyák, üvegek stb. szépen elkülönítve kínos rabságban, hirdetik egy letűnt szebb kor visszaidézhetett dicsőségét.

Kedves Ferke fia sem szereti már, a mi fáj ugyan anyai szivének, de megbocsájt neki. Az ő szép, méltó ságos és büszke tekintetű anyja már nem él (s a tükörbe pillantva folytatja). Igen ő meghalt! Ez csak árnya, csalfa árnyéka, ab de még csak nem is árnyéka annak, Oh Ferke, Ferke, ha csak egy mákszemnyi szeretet volna benned anyád iránt, nem siettetnéd úgy vele halálát.

Oh háládatlan fiú. . . s egy mély sóhajba repked, majd vastag könnyekbe fullad a megbántott anyai szív határtalan fájdalma, s észre sem veszi Ferkét a ki (mint rendesen) szájtátó ámultsággal mered az Ő szívtelenségét sirató anyjára.

Pedig emberségtudó, okos ember Ferke s min- denekfelett nagy „törvénydöntő“

Mikor az érdemes Csikvapócs község jegyzője lett szörnyen heves vérű legényke volt. Mint a jó raamácska hitte vala, a fiatal rajongás egész hevével tette lelkét a közügyre s a célbiáuyos törvénydöntés magasztossága, mely ellenálhatatlanul a község virágzó állapotát vala eredményezendő, —• tisztán az ő fönnkelt agyából bugyogott, a mit persze eléggé alig lehetne méltányolni, ha már a tisztes asszonyság szivére is kétkedést nem csepegtet vala ama túlhajtott buzgalom, mely különöse n az éjjelek megátalkodott keresztül virrasztásában nyilvánult.

Czenczi néni nem miuden izgatottság nélkül tudakolta már több ízben is e megfogliatatlannak látszó valóság okát, de Ferke mindannyiszor e határozott felelettel állta útját a további kérdezőskö- désuek „Törvénydöntöttünk“.

Ez természetesen sehogy sem akart azután Czenczi néui fejébe menüi, valami nthogy —nem is mehetett.

Nem tudora, nem bolondul-e bele ebbe a gondolatba, ha segítségül nem jő neki a mosolygó ar- czú vigasztalás, ügy van ! Egyszer már mégis csak el fognak dönteni minden törvényt. Ferke nem eshetik áldozatául oly hivatásnak, melynek gyümölcséből már mindenesetre élvez annyit, mennyi neki jut ily önfeláldozó munka után. Ez igy nem mehet tovább. Már elég volt. Ferkét le kell beszélni, — meg kell menteni.

Még alig térj észté szét szárnyait az alkonyat midőn Ferke készülődik „a tanács terembe törvéuy- dönteui.“ Czenczi néni, mint valami ideges Volum- na daczosau eléje pattan magáról megfeledkezett Coriolauus fiának, s szörnyen kifakadva zúdítja feléje a kérdések egész záporát.

— Mi dolog ez Ferke ? az éjsza kát már megint nem szándékozod itthon tölteni? Oh hol a te eszed édes . . .

— Hol, hol ? hát a törvéuydöntéseu ! — vág közbe ingerülten Ferke.

— Azt nekem ne mondd, úgy sem hiszem el. Hiszen szegény apád, meg öreg apád, meg talán annak az öreg apja is, mind a törvény emberei voltak szegénykék, de azért az éjszakát még sem töltötték a házon kivül. Ok csak nappal tanácskoztak . . .

— Hásze épen az a baj, dörgi közbe Ferke, a mint anyja beszédében egy kis lékre talált, épen ez az én szerencsétlenségem, mert a mit ők any- nyi éven keresztül tővel-hegygyel hagytak, azt most nekem muszáj rendbe hozni.

Bármint helyén állt is Czenczi uéném nyelve erre hamarjában már igazán nem tudott mit felelni, azért mintegy incselkedve dobálózik tovább a kérdésekkel.

— Hát mondd csak édes fiam, micsoda törvényt is döntöttetek a múlt éjjel?

— Mit tud édes anyám ahhoz, ha meg is mondom,

— No de még is.

— No hát hogy elmenjen a Péterkéje mondok egyet. De jól vigyázzon. — Tegnap éjjel azt a törvényt döntöttük el, hogy hát . . izé . . hogy ejnye . . igen . . hogy mindazon fehérszemólyek (t. i. lányok, özvegyek, sőt akar öreg asszonyok is) a kik egy széket még keresztül bírnak ugrani, férjhez mehetnek.

— Tyhtí ! édes kedves fiacskára, kiáltja Cen- czi néui rosszul palástolt örömmel, ez igazán okos törvény ám. Már látom, hogy a te törvényeid még is csak ellenállhatatlanul a község virágzó állapotát fogják eredményezni. — Ilyen jó törvényre valóbau soh1 se gondolt a te szegény apád. Még is csuk neked van igazad no !

— No ugy-e ! S miután fia oly képet csinált mint a ki már egy italában nem akar többet beszélni, megengesztelődve Czenczi néni is sz obijába vonul vissza, hol sokat faggatott tükre előtti székébe ereszkedvén, azon ki magyarázhatatlan fölfedezést tette, hogy ha valaki valaha izgatott állapotban volt, úgy ő most abban találja magát. Mondhatnám (de nem mondom) hogy egészen akaratlanul gondos szem alá veszi a nagy 0 betűre emlékeztető sóvár szemeit, valószínűleg azért, hogy kiolvassa belőle, meg tuduá-e még gyújtani vele a szerelem taplóját ? majd nemes domborodásu homlokát kezdi simogatni, hová bámulatos szakaVatott- sággal rajzolja fel a gondosan rejtegetett redők alatt lappangó ereket, s ráejtve egy csomót hajdan ra- konczátlau szőke fürtéiből, megritkult rágó-szer- számján billentyűz végig s azon meggyőződést látszik belőle menteni, hogy ezáltal bizony még elletik a kenyere javából.

Azután ily domború kebel s ilyen picziüy lábak ! E zek a vállak, ezek a karok . • oh bizonyára nem a legutolsók!

Még egyedül az orra ellen volna csak némi kifogása, azonban egy-két elfogult nyomintással azt a megczáfolhatatlau igazságot süti ki, — hogy hát ennek sem áll oly nagyon fel a vége, mintha még egyszer oly nagyon fel állana.

Czenci néne még egy darabig toilette-tükör előtt tűnődik s fejének hódító képességéről lassanként megbizonyosodván, a csábitó jövő szekerébe fogja uekidult fautásiáját s szivét a bakra ültetve egy pár deli legóuynyel (a kik persze csak gondolatban élnek) — pittegve pattogva vágtat keresztül hátra lévő napjainak (gondolatban) kivirágosodott tarlóján.

Sámson csak Defiliert, Holofernes csak Juditért, Faust csak Gretheuért, uo meg az a nevetséges Leander is csak Heroért nyavalygott, inig Neptun, megboszaukodváu tán a vakmerőségen, ki nem szállította őt a siralom e völgyéből. — de ez csak férfi szeszély . . . több, ez mir bolondság.

Oh a nők sokkal okosabbak. Például ő az egész férfi nemért rajong, megveti Sapbot mert azt tartja (a mit elég okosan neki is kellett volna tenni) hogy ha ez nem, hát jó lesz az is.

A pajkos Amor tudja, (de éu nem) meddig rohan még Czenczi néni, ha lábikrájában valami görcsös ráugatödzás fájdalmasan eszébe nem juttat valamit’

Bolond egy törvény ! Eszeveszett törvénydöu- tó'k! ő ki oly nagyszerűen van qualifikálva a férj