Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 78. szám

az esztergomi kir. járásbíróság bízatott meg. Minek következtében ezen biiuügyben vizsgálatati határidőül folyó év október hó 19. napjának d. e. 9 órája kitűzetik, s arra Dr. Kőrösy László felelős szerkesztő és Be- rényi Zsigmond kiadó esztergomi lakosok ezen kir. járásbíróság ftő osztályához (me­gyeház) megidéztetnek. Kelt Esztergomban a kir járásbíróság ftő osztályánál 1881 évi szeptember hó 18-án. Szilva Ignácz kir, járásbiró. — Társas kör. Hivatalos levelet kap­tunk az újon alakult Esztergomi Társas Kör elnökségétől, melyben az Esztergomi Körtől nyilatkozatot kérnek. Habár kijelentik, hogy hogy nem akarnak az Esztergomi Kör foly­tatása lenni, részünkről mégis megadjuk ne­kik a választ ; de előbb sietünk szerencsét kívánni ahoz a szép, de hálátlan törekvéshez, melyet kitűztek. — Szerencsétlenség, Részvéttel ér­tesülünk róla, hogy Walch Mátyás mol­nármestert nagy szerencsétlenség érte. A szüreti munka közepett véletlenül rágurult egy teli hordó s összezúzta mind a két lábát. — Az uralkodó járványok miatt a kisdedovöt szombaton bezárták. Az apró vi­lágban nagy a betegek száma s épen azért nem ajánlható eléggé a szülőknek az elő­vigyázat. — Kórházunk főnöknője, Leopoldine testvér, lapunk múlt számában egy felhí­vást intézett a közönséghez- Örömmel re­gisztráljuk, hogy a tépésre való anyagot kérő felhívás szép kezdettel járt, a menyi­ben több oldalról küldtek be tépésnek va­lót. — Beküldetett. Tekintetes Szerkeszt ő ur ! Becses lapja legutóbbi Csütörtöki szá­mában olvasom, hogy a megürült városi közgyámi hivatalba csekély szemérem lenne candidálva, mely reára nézve valóban meg­lepő újdonságot részéről egy jóakaratú meg­jegyzéssel fejezi be. Midőn én mindenek előtt azon szives jóakaróimnak, kiktől t. Szerkesztő úr ez értesítést merítette, a leg­melegebb köszönetéinet nyilvánítanám, ezeu- nel kijelentem, hogy a közgyámi hivatalra nemcsak, hogy pályázni nincs szándékom, sőt arra törekszem, hogy ezen állásra egyik igen tisztelt városi tisztviselő- kollegám léptettessék elő Lekötelezve érezvén maga­mat a t. Szerkesztő ur szives jóindulata által, felkérem, miszerint jelen nyilatkoza­tomat becses lapja holuapi számába felvenni méltóztassék. Kiváló tiszteletem kijelentése mellett maradtam. Esztergomban 1881. Szeptember. 28. alázatos szolgája : Szabó József v. pénzt, segéd. — Szüret. Az esős és hűvös időjárás a szüreti nyitány hivatalos jelzését egészen fölöslegessé tette. Mindenki akkor szüretel­het, a mikor neki tetszik. Azelőtt szigorú rend­szabály volt a szüret megkezdésére nézve: most kiki azt csinálhat isten adta termésé­vel, a mit akar. Sokhelyütt már csakugyau megkezdték a szüretelést s ágy látszik, hogy a legközelebbi napok mindenütt szüreti munkára fognak fölvirradni. — Honvédegyesületünk vasárnap tar­tott restauratióján elnökül Barta Endrét, 1 alelnökül Stern Mórt s titkárul Rényi Re­zsőt választották meg. Az alelnökségr e meg­választott ideiglenes elnök, Vőneky Lajos nem fogadta el a felajánlott tisztet. — Boltzárás. Jövő vasárnaptól kezdve összes bolthelyiségeink délután 8 órától zárva lesznek. Örömmel jelezzük e hirt, mint kereskedelmi ifjúságunk szellemi gya- rapodásának nyitányát s valamint élénk fi­gyelemmel kísértük a hosszasan vajúdó kér­dés minden phásisát ép úgy nem fogunk tartózkodni azon kereskedő firmák nyilvános megfigyelésétől sem, kik a testületi szel­lemmel ellentétben a kölcsönös megállapo­dás daczára is tüntetőleg boltot fognak nyitni. — A legújabb botrány czimii czilc- künkhez kiegészítőül hozzá kell még ad- nuuk, hogy a polgármester elnöklete alatt tegnap délután folyt le a vizsgálat s Bárt- fay Géza beadott panaszának tárgyalása Nagyon óhajtanók, ha az izgalmas kérdés mentül előbb elvesztené érdekességét. — Legutolsó előadás. Ma játszanak Tóth Béláéit legutoljára a városi szegények javára. Nem köuyörgünk többet pártfogásért, csak arra figyelmeztetjük a Közönséget, hogy saját városi szegényei javára fizeti meg mai előadását s hogy a társulat megérde­melni, ha legalább tisztességes útlevéllel me­het el tőlünk. — Uj zenemű. Táborszky és Parsch zeueműkereskedésében megjelent. ,A szép asszony kocsisa népszinműből. Alföldi han­gok. Az apád az anyád csillagát (Clmen­nék én tehozzátok) Kis kertemben rózsafa. (Megérdemli az a lány) Zúg a szellő . . . Nem azért jöttem én ide. Huber Sándortól Ára 80 kr. — Az írói és művészi jogot védel­mező törvényjavaslatot hosszas pihentetés után az igazságügyrainiszter közelebb a kép­viselőház elé fogja terjeszteni. A jog vé­delmét a javaslat hnrmiucz évi időre szabja meg. A fordítások ellen csak akkor része­sül az eredeti mü védelemben, ha e jog magán a munkán világosan főn van tartva. A fordítást a jogosult szerző vagy ennek jogoeli utóda rendesen egy év lefolyása előtt tartozik megkezdeni és három év alatt be­fejezni ; a fordítás megkezdését és befeje­zését is regisztrálni kell. A törvényjavaslat általában a német törvényre támaszkodik ami pedig meglehetősen gyönge alap. Felelős szerkesztő: Dr. Körösy László. Nyilttér. *) Simor és Sissaiutcza sar­kán 428, sz, alatt fekvő házban egy bolt, két szoba, konyha, kamra, raktár, pin- cze és padlás minden órá­ban kiadó. Körülményesebben Hutt Miklósnál Sz.-Györgymezőp. >rba sorozzuk, mely mindent elkövetett a rsulat fölkarolása végett s mely épen ért keserűen megbukott törekvésében. Miután színházi szemlénk nem lehet állandó panaszok szemléje — rátérünk jyszerüen az előadás történetére. Cyprienne Arday Ida kezében volt. fig van Sardounak finomabban jellemzett )i alakja, mely annyi tehetséget igényel, int Cyprienne. És minden túlzás nélkül érjük constatálui, hogy Arday Ida a leg- ívetelőbb igényeket is egészen kielégi- tte. Tóth Béla a férj szerepében igen ott- miasan ésjügyesen mozgott s az össze- igé játék csak az általános hatás javára rdult. 22. Két pisztoly. (Népszínmű Szigligetitől.) Mihálovics Pál jutalomjátékára adták' ogy hívek maradjunk a régi keserű nő­höz : megint üres ház előtt. Ez alkalom- al a Legény Bolondjának tehetséges Írója sobánczy Kórody Péter is bemutatta szi- 5szi tehetségét Steiuben s örömmel jelez­ik, hogy a közönség rokonszenvesen fo- rdta alkotását. Mihálovits Pál tapsot és íkrétát is kapott az üres házon kívül. — rendezés szörnyű gyarló volt. 28. Toloncz. (Tóth Ede népszínműve.) Deák Péter jutalomjátéka BártfayRóza .-hölgy közreműködésével már napok előtt ardou Csapodárja volt hirdetve, de köz- jjött akadályok folytán Bártfay Róza úr- jlgy hirtelen visszalépett. Ilyen körülmények között került színre Toloncz s a társulat legkiválóbb tagja rés padok előtt volt kénytelen a közöu- sg közönyének keserűségét átélni. Mravcsákot adta. A bokréták és elis- íerő tapsok közt adjuk meg Deáknak a gmegérdemeltebb koszorút. Kiváló té­rségét nem zsibbasztotta meg az üres íz. Mindvégig kitűnő jellemzéssel alaki- tt s valóban nem érdemelte meg, hogy talomjátéka csak is erkölcsi sikerrel rt. Arday Ida Angyal Liszkája, Győrffyué rdög Sárája igen jeles alakítások voltak, em szabad elmulasztanunk e helyütt Mi- ílovics Pál kiemelését is, a ki mindvégig kérésén állotta meg a helyét. Végül még :t is kijelenthetjük, hogy a Toloucz elő- lása volt Tóth Béla színtársulatának leg- tiinőbb népszínműi előadása. Hírek. — Herczegprimásunk valóban egy- ízfejedelmi nagylelkűségéből tanitó- ípző intézetünk közvetlen a primási ilota megnyitása után a mostani könyv Nemsokára meg volt az esküvő is. — fényes fogatok egy kis ház mellett ro- Igtak tova, s midőn a távozó násznép ja elhalt, a kis ház egyik szobájában impa dördülés hallatszott s Béla élettele- d rogyott össze. A zajra fölpattant a szomszéd szoba ;:aja, s egy éltes nő alakja látszott, kisérve ;y kis leánytól. A mint meglátták Bélát ottelenül a földön elterülve, az idősb ue- .,ny szót suttogott kísérőjéhez s aztáu le­lj olt a tetemhez. — Szegény fiú, ki hitte volna, hogy lldogságod oly hamar búvá változik . . . inclig féltem e pillanattól . . . Szegény, (igény Béla . . . ilyeu az élet . . . légy lldogabb ott, mint itt valál . . . Isten va­ll ... s egy csókot lehelt ajkaira. — Hah . . , ő él . . . igen . . . ér- ma a lehelletet ajkaimon . . . Béla! . . . iiila ! . . — Itt ... Itt ,. . hörgé a vérében firengő kezét szivére akarva emelni, de az őtleniil lehanyatlott. De hagyjuk e bus képet . . . Kit ér­lelne egy öngyilkos ? . . , ki elég gyáva fit szembe nem szállni a feléje induló ■apásokkal ... Ki megfeledkezve emberi Idtóságáról megveté az életet, midőn az [imára megszűnt élet lenni ... Ki elég (merő volt világosságot nem látni ott, 1 a sötétség daemona üté fel tanyáját.. Igazatok van, nincs gyalázatosabb s .gveteudőbb valami, mint midőn valaki ásza él emberi méltóságával. De kinek volna Ive az élethez akkor midőn tudja, hogy egyedüli kapocs, mely őt az élethez fűzé I .gszakadt, midőn látja, hogy az, kit isten- J és képtár helyiségeit kapja meg, hol a gyakorló iskola is szélesebb alapokra fektetheti hatáskörét. — Herczegprimásunk az ország­ház megnyitásának ünnepélyességeiről székvárosába érkezett. — Főispánunk ifj. Majláth György ur a főrendiház legelső ülésén az elnök indít­ványára s a főrendiház tagjainak helyben­hagyására a jegyzőkönyvet vezette. — Gróf Csáky Károly plébános új­ból jelét adta nagylelkűségének. A legkö­zelebbi iskolaszék gyülekezetén ugyanis a szegényebb sorsú elemi tanulók segélyzésére ötveu forinttal járult sőt azt is kinyilatkoz­tatta, bogy a szegény tanulók érdekében hajlandó a közönség körében gyűjtést ren­dezni. Az ilyen szép tett önmagában is di­cséret. — Reviczky Károly országgyűlési képviselőnk a függetlenségi kör jegy­zőjévé választatott. — A herczegprimási palota, mint több oldalról értesülünk nagyban fog nyerni méltóságában azáltal, hogy a vele szembe eső házak leromboltat­nak s a keletkező szabad tér parkíro­zás alá kerül; valamint azáltal is, hogy a palota előtt való talajat meg­lehetős vastagságra leszállítják. Az épület igy igen előnyösen ki fog emelkedni környezetéből. — Fájó aggodalommal kisérjük még mindig Boronkay Lajos beteg­ágyát. A kiváló tehetségű férfiú még mindig nincsen túl a veszélyen, habár mindenki tiszta szívből óhajta, hogy múljék el már valahára a hosszú szen­vedések pohara. — Ugyanilyen han­gulat szállja meg lelkünket, midőn egy oly férfiú szomorú sorsa van szemünk előtt, ki hivatalos tevékenységének, túlbuzgóságának áldozata. Adja az ég hogy kedélybaja mielőbb elhagyja s ismét közéletünk javára munkálkodjék. — Városi közgyűlés. Ma a jövő évi költségvetés tárgyalására közgyűlést tar­tanak. — Sensatlós jelenet. Az iparbank építése raár-már elkészült. A nehéz Wert- heim-kasszákat azonban nem merték a fia­tal lépcsőkön . fólszállitani, hanem fogtá- magukat és csináltak egy óriási lejtőt ak első emelet ablakától majd le egész a Ru- dolf-házig. Ezen az óriási lejtőn fogják ma délelőtt a terjedelmes kasszákat az ablakon keresztül a pénztár helyiségeibe elhe­lyezni. — Megidézés. A következő megidézést kaptuk: A Komáromi tek. kir ügyészségnek indítványához képest a tek. komáromi kir. törvényszék Dr. Kőrösy László felelős szer­kesztő és Beréuyi Zsigmond kiadó eszter­gomi lakosok ellen f. évi 2629 B. sz. a. kelt végzésével az 1848 XVTIL t. ez. 30. 31 §-ai alá eső vétség miatt a rendes vizs- gálatot elrendelvén ennek foganatosításával ként imádott, kiben minden szépet, jót és uemest, a mi csak létezhetik e földön össz­pontosulva gondolt, kiuek képe szent oltár­ként állt szive közepébeu, kitől földi szen­vedéseiért enyliet s vigaszt remélt, midőn látja, hogy ki számára megszűnt létezni, hogy az mindörökre halva van, s tudja, hogy élete kínosabb lesz a halálnál ? . . . Oh, mert az élet szerelem nélkül, olyan mint a csillagtalan éjszaka, „szerelem nél­kül az ember élete, elszáradt fa, melynek nincsen gyökere“. Szerelem nélkül nincsen semmi, szere­lem nélkül nincs boldogság. A szerelem az egyedüli balzsam ir, mely megédesíti az ember földi szenvedéseit s azokra a feledés jótékony balzsamát csepegteti. A szerelem fölemeli, megváltja a földi halandót, kinek szivében a tiszta szerelem boldogító lángja lobog, az mintegy megtisztulva érzi magát a földi salaktól s kiemelkedve a föld fojtó légköréből, egy szebb egy tündériebb egy boldogabb házában képzeli magát, hol a fájdalom, a szenvedés ismeretlen, hol a bol­dogság rózsái nyílnak, hol lágyabbau sut­tog a patak, illatos a lég, himesebb a mező, zengőbbek a dalok, hol a lélek egy dicsőbb lét isteni mámorát issza. Szerelemmel az élet boldogság, szerelem nélkül a kin és szenvedés oczeáuja , . . De hagyjuk e bús képet! . . Mi sok­kal deritőnb egy vidám nászünnep, hol a jókedvnek nincs határa, hol a vigalom vég­telen . . . Kiuek mi gondja aztán arra, hogy inig Ők mulatnak addig egy szív taláu fáj­dalmában reped meg . . . A termet, hol a násznép zajos kedve tombolt a csillárok ezüst fénye világítja be, mindenütt pazar fény, mindenütt fény és pompa látható. A fiatalság csakhamar táuczra kerekedett, s midőn Helén vőlegé­nye vállára borult s véle tova lejt mintha minden ajk azt suttogta volna: Szegény Béla . . . Nemsokára a boldog pár féire vonult. Mezey szerelem ittasan öleli dobogó keblére meuyaszonyát s ajkuk egy forró csókba a végtelenbe olvad át . . Mig igy a boldog vőlegény mennyasz- szouya ajkán függ a kis ház egyik szobá­jában Béla élettelenül fekszik nehéz sebében az orvos aggódó arczczal áll fölötte, mert e percztől függ élete vagy halála. Elhangzott a nászünnep a uászéjnek is elhullt himpora, a boldog vőlegény meny­asszonyával az időközben elhalt Ligeti­nek birtokára vouult. Béla is szerencsésen átesvén a válságon, fölépült, s miután egész­sége némileg visszajött, orvosa tanácsára Olaszországba ment, hogy ott tökéletesen felépüljön, s ott talán, mint Ő is Ifivé fe­ledni fogja azt, mit visszanyerni tőbe nem is lehet soha. Szegény fin maga som hitte, hogy oly nagy szerelme! Y. A szerelmes ifjú csak egy csókért es- dekel imádottja lábainál, tudva azt, hogy az első csók után kedvesének többi rózsái önkényteleuíil utána hullanak. Hogy mily bűbájjal, mily varázszsal bír az első csók, azt érezni igen, de leírni nem lehet. —• Az első csók elcsattanása után le van győzve az akadály, mely a két szerető szív között eddig emelkedett. Az ajkakon titkos mo­soly játszik, a kebel lázasan zihál, a vér hevesebben lüktet, s mintha a szív vágy a- kodnék valami elérhetetlen, valami birlia- tatlau után. Eltűnnek mind a ködfátyol ké­pe k, a nyugalmas csendes álmok. A kedves imádottjáról álmodik, s álma oly zavaros, oly kuszáit, hogy ébren is hiába iparkodik összerakni az édes álom emlékeit, melyeket a kinos ébredés lelketlenül romba döntött, hogy abból egy szép tűnjék szemei elé s a való is álomnak látszik előtte s ébren alva, csak róla gondolkodik s vele és érette él. Az imádott kedvese utáu eped s ég a pillanatért látni ti. S ha vágya teljesül, elpirul s ajka néma lesz, de minden szó­nál többet beszél a két szempár, melyből túl világi fény lángol elé, mely tiltott kéj után eped, mely álmadozni hív csen­des néma éjszakában, midőn minden csen­des, minden néma, csak a szellő suttog a virággal, s a távoli furulya sir, zokog s a csalogány elhaló dala hallatszik a berek rejtőkében ... Oh ilyenkor álmodozni kedvesünk keblén, fölér a túlvilággal. Az első csók elcsattanása után szét­szakad a láncz, mely a szenvedélyt lebi­lincselve tartá ; s hol a szenvedély kezd tombolni nincs gát, mely annak ellen ál­lana, Visszatartozhatlanul ragadja áldo­zatát az örvény felé. El vakítja rabját s a boldogság rózsáit láttatja vele ott, hol a kin s szenvedések tövisei rejlenek. Sor­vasztó szél a szenvedély, merre útja viszi pusztulás és halál lép nyomába s az ajk elveszti varázsát, az arc rózsái hervadni kezdenek, lehullatják szirmaikat; mely h a egyszer lehullott föl nem támad többé soha .. . . (Vége köv.) Lévai Síndor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom