Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 26. szám
veteli, bogy a bajt gyökerestül orvosoljuk. A szolgai megadás rendesen a jogok feladása. Ha tovább is némán tűrjük a városunk önérzetén ejtett sérelmeket, akkor csakugyan méltóak vagyunk olyan elemek uralkodására, melyek ez idő szerint fölélik kerekedtek. Kihez fordulhatnánk nagyobb bizalommal mint uj főispánunkhoz ? Panaszunkat az egész város szivéből irtuk ki. Biztató reménflyel kérjük tehát, hogy szüntesse meg azt a szellemet, mely a város és megye közt való viszonyt tűrhetetlenné roncsolta. Közönségünkhöz. Az uj évnegyed uj viszonyokkal virrad lapunkra. Kiadótulajdonosunk megváltozott, de a lap iránya és szerkesztősége megmarad a régi. Nem szoktuk elveinket nagymondásokra váltani, hogy olcsó hatásra emelkedjünk. Az uj évnegyed elején azonban rövideden megint megérinthetjük törekvésünket és irányunkat. Nyilt mezőn és nemes fegyverekkel küzdünk. A kiknek a hibák és hiányok megrovása nem tetszik, azoknak lapunk se fog tetszeni. De a kik többre becsülik a jóakaró őszinteséget a léha hizelgésnél s a férfias hangot a csúszó mászó udvaroncz bókjainál, a kik a független és szabadelvű elveket nemcsak a szív rejtőkében viselik, de a nyilvánosság előtt is megyallják: azok irányunkat tovább is pártolásukban fogják részesíteni, ‘ Az alkotmányos élet legmozgalmasabb eseményeinek küszöbén állunk. Mint szerény társadalmi lap nem igen bonczolgathatnók a fölmerülő eseményeket; de törekvésünk oda irányul, hogy lapunkat minden korlát alól fölmentsük s hogy szabadon nyilatkozhassunk a nevezetes mozgalmakról. Irányunk nem változik. Meg vagyunk rőla győződve, hogy Esztergomban szükség van egy olyan orgánumra, mely minden irányban független s mely az igazságon és őszinteségen kivül senkinek sincsen lekötelezve. Irodalmi színvonalra emeltük a lapot s azon is akarjuk folytatni. Kitüntető elismeréssel .találkozott lapunk azok részéről, a kik jellem, tehetség és érdemek dolgában nem sorakoznak az ideiglenes tekintélyek sorába. | tak a hadsereg számára. A zendülők nagyrészt a Dalion liegyes völgyes vidékén töraegesültek. — A Dalton sziklás bérczén erős vár emelkedett, mely bevehetetlennek látszott már természeténél fogva. De az a lelkesülés melylyel a katonák e vár ellen iudnltak sokkal hatalmasabb volt, mint az ágyú telepek. Borzasztó elkeseredett harczot vívtak mind a két részről, de este felé Dalton ormán már a győzelem csillagos zászlóját lengette a szél. Éjféltájban kiadták a parancsot, s megkezdték erősen üldözni a lázadókat s a vidék ellenállásait megtörni. Egy vakmerő kis csapat Davis tábornok derék vezénylete alatt egy kis városka ellen indult. Komának nevezték s az unionisták fontos positióra tehettek volna szert, ha beveszik. A városkában roppant sok gyár dolgozott s a hadjárat sok anyagot gyűjthetett volna élelemben, ruházatban s fegyverekben. A kis város a lázadóknak e tekintetben nagyon nevezetes forrása volt. Davis tábornok azonban, midőn megtörve az ellenállást sikerrel és kevés vérontással bevette a várost s megszállotta, — nagy zavarban volt. A gyárakban összesen hatszáz nő dolgozott s a tábornok nem tudta, hogy mit csináljon velők. Tanácsot kért tehát Sherraantől, a ki azt mondotta, bogy a női lázadók is a lázadók rendes sorsábau részesüljenek. Valamennyit hadi fogolynak kell tekinteni, s éjszak felé vinni, hogy a lázadók jó időre inog legyenek fosztva gyári munka erejüktől. Mulatságos jelenet volt, a hogy az a hatszáz asszony meg leány rendes glédában végig masírozott a táboron, hogy észak felé mozgosittassanak. A hogy az utczai gyerekek, a kötéltáncz osok, vagy majoimnutogatók nyomába szoktak tolongani, ép úgy utánuk nyerault sok hevesvérű tiszt, tréfás katona s Grey hadnagynak igazán meggyűlt a baja, mert az ő vezényletére volt bízva az a hutszáz veszedelmes hadi fogoly. A közönség őszinte pártfogására akarunk ér demessé lenni jövőben is. A mit a hivatás buzgósága, a mit a kitartó lelkesedés, a mit az irodalmi lelkiös- meret s a mit a megvesztegetlen őszinteség munkál, azt akarjuk munkálni lapunk folytatásával. Függetlenség, szabadelvűség, lelkiösme- retesség és igazság vezettek eddigi pályánkon s vezetni fognak mindaddig, mig e magasztos jeligéknek Esztergomban értékük leszen. KŐRÖSY LÁSZLÓ az ESZTERGOM és VIDÉKE felelős szerkesztője. Föispáni székfoglaló. — Márcz. 28. — A rendelkezésre szolgáló terjedelmes anyagot úgy dolgozzuk föl, hogy mind az iiunepély méltósága mind lapunk álláspontja és terjedelme helyes arányokban álljon. A rendező bizottság vasárnap délutánra már megtette volt leggyorsabb intézkedéseit. A gözhaj ó állomásnál hullámzott a város közönségének java része. Az úri bandérium hat lovasa s a népbandérium diszes sorfalat képezett. A főispán hajója öt órakor ért hozzánk. A megye határfalva Dőmös mozsárlövésekkel és éljenzésekkel üdvözölte. A párkányi parton Reviczky Károly szolgabiró köszöntötte. Mozsarak durrogása s hatalmas üdvkiáltások között tért vissza az uj főispán a hajóra hová számos vendég is követte. Esztergomban a várvavárt hajó kikötését lelkes éljenzésekkel fogadta a közönség. Mattyasóvszky Vilmos és Boronkay Lajos siettek a főispán elé, ki a herczegprimás legdíszesebb négyes fogatára helyezkedett. A vendégek elhelyezése a kocsikba igen lassú munka volt s igy történt, hogy a főispán kocsija majd egyedül érkezett a megyeháza elé a bandériumokkal. A megyeháza kistermében Kruplauicz Kálmán fogadta ismeretes módjával. Az üdvözlő beszédre Máj Iá Ti röviden és meghatott szavakkal válaszolt. Ekkor megtörténtek a kölcsönös bemutatások. Este a Fürdő vendéglő nagytermében a megye tisztikara által rendezett ismerkedő-estély volt, melyet igen jó hangulat jellemzett mindvégig. Másnap reggel tiz órakor a megye díszterme fényes közönséggel telt meg. Még a karzatnak is olyan tartalma volt, melyben nem igen gyönyörködhetni Az alispán egy diszküldöttséget menesztett az uj főispán meghívására, ki rövid idő múlva harsány éljenzések között meg is jelent. IQ. Majláth György igen rokonszenves jelenség. Magas előkelő alak, nyugodt és méltóságos arczkifejezés, szerény tekintéssel. Kora ifjúságát komoly felfogása s mély áttekintése czáfolja meg. — Hangja igei) kellemes s egyszerűség és tartalom jellemzi szónoklatát nemcsak formában de előadásban is. ________________________________________ G rey-t az asszonyi armádia már útközben is azzal kezdte rágalmazui, hogy a vonal bal szakvezetője mellett a második sorban haladó gyönyörű hajadonual csodálatos rokouszenvvel kacsintgat. A leány nagyon szép volt, sötétes arczszine, tüzes szemei, gazdag fürtös haja s keleti arczkifejezése, de ruházata s modora is mutatta, hogy nem tartozott v. közönséges gyári inuukásuők közé. De a leány olyan megvető mosollyal s olyan gúnyos tekintettel haladt utján, hogy lehetetlen volt Grey részéről szerencsés kimenetelű ostrom. A hadnagy ur azonban mégis elhitte, hogy a királyi termetű hölgy, mint valami virágzó kamélia kivált az utszéli világok és száraz kórók közül, — mily megvetéssel nézte végig a győzelmes uuiouis- tákat. — Hogy hívják ezt a leányt ? — kérdó Grey egy munkásnőtol. — Tracy Eleonora a neve. Hogy kicsoda azt nem tudjuk. Bizonyosan jobb napjai is voltak, — mert a gyároau sebogysem érezte magát otthonosnak. —. Alkouyattájban, midőn az egész csapat pihenőt tartott, Grey megközelítette a leányt, a ki büszkén félre vonult fogolytársnői köréből. — Még nem elég éhes ! — mendá egy muu- kásnő. —- Holnap reggel már a hadnagy ur tenyeréből fog enni a kis madár! — jegyzé meg egy másik irigy szellem. — Meglássátok, hogy mindjárt megadja magát, — nyilatkozik egy harmadik rágalmazó. — Csönd ! — kiáltá Grey — Hallgassatok ! s ezzel odalépvén a leány mellé igy szólt hozzá: — Étkezzék valamit. Mintha beteg volna. — Hivassak-e orvost? Eleonora fejével intette, hogy nem fogadja cl | az ajánlatot. — Táplálék-e az, melyet a zsarnokok adnak? Székfoglaló beszéde nagy hatást keltett. Az értelein minden tekintetben kielégítést nyert. Leté- véu az esküt, szolgabiráink ősi szokás szerint székestől fölemelték. A föispáni székfoglaló beszédre Audrássy János főjegyző válaszolt. A vendégeket pedig Reviczky Károly üdvözölte. Erre az egész terem teljes díszben a belvárosi templomba gyülekezett össze. Festői pompában láttuk ott az ország több előkelőségét. Majer István püspök végezte a Tedeumot. Az isteni tisztelet után a főispán a meg vére tért vissza s a küldöttségeket fogadta. Ezek közül j legnevezetesebb volt a megye tisztikara az alispán vezetése mellett s a város tisztiszeraélyzete polgár- I mesterünk bemutatása mellett. Több mint tizenkét I küldöttség tisztelgésével értek véget a beigtatás délelőtti ünnepélyességei. Délután kétszáz ötvenhat terítékre a Fürdő vendéglő nagy termében diszebéd Főispánunk jobbján ült az országbíró s körülötte Gyürky gróf, For- gách gróf, Odescalchi Gyula herczeg, Majthénvi László főispán, főkáptalanunk több tagja és sok más nevezetesség és méltóság. | A legelső toasztot főispánuuk mondotta a királyi családra. Kruplanicz a főispánra. Fehér Ipoly a kormányt óhajtotta éltetni. Palkovics Károly uagV hatással üdvözölte az országbírót. Haan Rezső szintén akart mondani valamit, de szörnyűségesen bele bukott. Még jószívű szomszédjai is belepirultak. Beszéltek még igen soltau s igen sokról. A diszebéd csak öt órakor végződött. Este nyolcz után az egész várost kivilágították s végtelen fáklyás menet indult a főispán "lakására. Szónokul Feichtiuger Sándor urat kérték föl. A főispán az üdvözletre itt is megválaszolt. Ezzel végződtek be a föispáni beigtatás üuua- pélyességei Esztergomban. Hírek. — Lapunk kiadója és tulajdonosa id. Mellinger Rezső ur visszavonulása után az Esztergom és Vidéke kiadótulajdona Berger Zsigmond urra száll ki a Buzárovits-féle könyvnyomda factora volt több évi külföldi tanulmányai után. A változás előnyeinek csak örvendhetünk. Melliuger Rezső visszavonulását azonban lapunk minden olvasója is sajnálhatja, mert mint e lap megalapítója buzgó fáradozása mindig annak emelésére s a közönség pontos kielégítésére irányult. Más helyütt közöljük bucsú- zóját s jövő számunk hozza az uj kiadótulajdonos beköszöntőjét. A mi mondani valónkat szintén közzétettük. Főispánunk tegnap utazott el körünkből a fővárosba, hol télen és tavasszal állandóan fog lakni. Nyáron alig négy órányira tőlünk tartózkodik s minden közgyűlésre meg fog jelenni. — Diszebéd. Úgy értesülünk, hogy april ki- leuczedikéu főispánunk folytatásképen újabb disz- ebédre fogja meghívni városuuk és megyénk nevezetességeit s azokat, kik az ünnepélyességekre nem kaptak meghívót. — Magas vendégeink a keddi hajóval s gyorsvonattal hagyták el városunkat. Majd valamennyien i tisztelegtek a herczegprimásuál, ki igen szívesen 1 üdvözölte őket székvárosában.________ — mondá a leány szenvedélyesen — Inkább éhen akarek halni. Orvos nem gyógyíthat meg engem, minek hát a fáradozás ? Hiába kérlelte sok szép szóval, a leány szilárdan ragaszkodott elhatározásához. Sőt megkérdezte a hadnagyot, hogy megeugedi-e helyzete egy fogolylyal társalognia. — Azután megvetően végig nézte s elfordult tőle. Néhány pillanat múlva erős kiáltás siettette Grayt a történtek színhelyére. A szép hajadon haragosan állott egy katona előtt villogó késsel a kezében. Föuséges volt mint valamely római nő. — Mi történt Turnbull ? Ki bántotta a leányt ? — kiáltá keményen Gray. — Semmise történt hadnagy ur. Seakise bántotta a leányt. Úgy látszik, hogy meg őrölt. Mikor azt láttam, hogy egész testében remegve fekszik előttem, fölemeltem keudőjét, gondosan betakat- tam és azt kérdeztem, hogy nem beteg-e. — És azután ? — Azután rámrohant, fölemelte kését s azt kiáltotta : te kutya ! Ha ügyesen ki ueír siklóm, a halál fia vagyok hadnagy ur ! — Mi a kegyed mondanivalója Miss Trecy ? — kérdó a haduagy a haragos leányt, ki még mindig kezében tartotta a kést s gyűlöletesen tekintett a katonára, — Ha ez az ember nem akart ineggyalázni, akkor semmi mondanivalóm sincsen ; — válaszolá a leáuy büszkén és elvetette a kést — de ő válláram nyúlt s reám hajolt. — Kezeskedem érte, hogy nem lesz bántódá- sa ; — mondá a hadnagy —■ ót Tinára alá veszem s ha valaki csak legkevésbé is megsérti, forduljon hózzára, majd igazságot szolgáltatok éu. — üe ez esetben meg kell ígérnie, hogy az önvódelmezós i ilyen módjáról le fog mondani. — Köszönöm uram. Talán tulheves voltam.
