Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 61. szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 61. számához, Tóth Béla a bátorszavú újságírók közül való. Most jött haza Yáczról. Tóth Lőriucz a legveteráuabb magyar iró, az akadémia tagja. Verhovay Gyula. Elég lesz róla aunyit mondani, hogy a mostani kormány legnagyobb barátja, mert minduntalan szivén viseli s folytonosan emlegeti. A sporadikus bemutatások több részletnél csakugyan nem voltak fölöslegesek. Habár egészben véve nem egyebek, mint szellemi csiklandozások. Alig csevegte ki magát Kom öcsi, a termet táuczra rendezték s Dobsina hölgyei szivdobogva várták az ő világuk kezdetét. Dobsinán nagyon kevés nő van. Egy tánczosnőm azt mondta, hogy a fiatalemberek száma mindössze hat. De azért minden évben vau egyszer bál. Egyszerre csak eltűnik az én kis tánczosnőm. Már-már azt hittem, bogy valaki regényt kezd csinálni. A kedves szőke jelenség a dobsiuai postamester s táviró hivatalnok leánya. Megnyugodtam azonban abban a kijelentésben : — A kisasszony nemsokára visszatér. Most nagyon sok telegraphirozni való van. Haza sietett a papájáuak segíteni. A bálból. Báli toiletteben. Éjfálutáuig vigadtunk Dobsinán. Türelmesei várakozó háziurunk csupa udvariasságból nem mert álmosnak mutatkozni. Kőrösy László. Hírek. — Majer István püspök ur jószívűsége és áldozatkészsége folől tesz ismét bizonyságot az az alapítvány, a mellyel a kürthi róni. kath. iskolát gyarapította. A nemeslelkü püspök ur ugyanis ezer forintot adományozott a kürthi iskolának, a miért a közoktatási miniszter hálás köszönetét nyilvánított. — A primasi palota építője Feigler J. pozsonyi köztiszteletii építőmester, a napokban fogja a hamburgi redout és színház alapkövét letenni. Feigler ur Pozsonyban is több nagyszabású építkezést folytat egyidejűleg a herczegprimási palotával. Vállalatait mindenütt siker és elismerés követi. — Elő vigyázat. A múltkori tüzet jelző vaklármára kirohantak városházunk udvaráról a tüzoltószerekkel, de nem akadt ló, hogy a kocsikat tovább mozdíthassák. Kérdjük, mit csinálnánk inás esetben, ha részint a serkentő dijak hanyag kiadása, részint indolentia miatt a lovak azonnal meg nem érkeznének ? Szidnék a tűzoltókat, hogy rendesen veszedelem után sietnek segítséget nyújtani. Gondolkozzanak ezen a közíigyek jóakarói a legközelebbi városi közgyűlésig _________ s én lábainál ülve olvastam egy-egy verset kedves tanítóm s mesterem Tóth Kálmán költeményeiből. Mily nagy volt öröme, ha a koszorú elkészült, fejére tette a patakhoz futott, s hosszasan nézett tiszta tükrébe, majd letépve koszorúját, egyenként lépegette a zöld leveleket s bocsátotta a habra játéknak. . Mig ő játszott én elmerengve néztem a távol lenge kék ködébe, s visszaidéztem telkembe elmúlt szép időimet, mikor én is mint vig gyermek gonduélkül futkostam, tépve a mezők virágait, űzve a színes lepkéket . . • Boldog emlék, kedves gyermek évek, mily édes csak a visszaemlékezés is. Ha csak visszagondolok, újra pezsegni érzem szivemben a vért, arczom hévül, keblem dagad, s egy titkos, egy kimondhatatlan hatalom visszavarázsolja mind-mind, a melyek mar csak az emlékezet világában élnek . , Tündér álmok . , . fényes ábrándok . . • merész vágyak ... Oh miért hogy ti is a való áldozatai lettetek. .Elmúltatok, eltüntetek, csak az emlékezet szelíd fényénél látlak néha, s onnan is nem sokára az enyészet karjaiba dőltök... A rózsa nyílik, illatával megtelik a lég, s alig érinté ajkát a nap forró csókja alig élvezte a szerelem boldog perczeit- egy dühös szél orozva rabolja meg szirmaitól s pusztán, kopaszon áll mint reményem zöld fája . . . A rai boldog óráink is hamar elmúltak, alig találkoztunk, alig ébredt fel szivemben a szerelem alvó csillaga, már is sötét fellegek tornyosultak föléje. An int Gizellát meglátom, átkozom azt a perczet a melyben fürdőre mentem, — Kirándulás. A városi tisztikar holnap a szigetekre kompon kirándulást rendez, melyre eddigelé már igen szépen iratkoztak alá. Evek óta ismétlődik már a vigalom, hol vizen, hol szárazon ; de eddig még mindig sikerrel. A pihentető s ilditő kirándulásnak nagyon is meg van a maga helye és értelme, s épen azért azt kívánjuk, hogy mentői mulatságosabban sikerüljön. — Lapunk szerkesztőjének Rajzai és Elbeszéléseihez remek czimlap is járul, mellyel Kövér János fiatal képíró barátunk fogja a kötetet értékesíteni. — Magyar gerendák. Ez is kérdés. Nem egyszer volt már említve lapunkban, hogy a herczegprimási palota építkezésénél bécsi gerendákat alkalmaznak. Megtámadta ezt a Pesti Napló is. Tehát meg vau a kérdés. A magyar gerendák ellen legközelebb az iparbanki építkezéseknél alkalmazott faanyagok is vádakat adnak toliunkra. Sajót szemünkkel győződtünk meg ugyanis a mint Kaán János ur meglehetősen boszan- kodva mustrált ki több haszontalan összerepedezett, idomtalauul faragott, szúette meg tudja az ég mennyi hibával ékeskedő gerendát, s ugyancsak hangsúlyozta, hogy ez is idevaló gerenda. Ha itt állapodnánk meg, akkor helyeselni kellene a pri- rnási építkezéseknél alkalmazott bécsi gerendák vásárlását, sőt még azt se lehetne zokon vennünk, ha maga az iparbank is Becsből hozatná gerendáit- De nekünk az a vélekedésünk van, hogy jó faanyaggal bőven megáldotta az isten Magyarország erdeit, csak válogatni s követelni kell a jót. Hanyagság mindenütt vau, de szigorú erély mellett megtaláljuk a javát s nem kell pénzünket a gerendákért is Becsbe vesztegetni. — Szomorú sors. Valamikor társadalmunk legintelligensebb fiatal embere volt. Jó móddal, tekintélyes családi körülményekkel, szép értelemmel és kellemes alkattal áldotta meg az ég, s most múltja romjón, mindent, de mindent elvesztve, a könyöriilet szánalomraméltó tárgya. Hosz- szas elmetompitó betegeskedés után kitört rajta a téboly. Sajnálkozva fogadtuk a szomorú hirt, de fölháborodtunk, midőn azt hallottuk, hogy e szomorú sorsú fiatal ügyvéd mellé városi rendőrt adtak, a ki du.iva figyeléssel, s tapiutatlan ügyetlenséggel kiséri a betog lépteit. Sajnáljuk sorsáts megköveteljük városi hatóságunktól, hogy a beteg iránt gyöngédebb figyelő módszereket alkalmaztasson. — Kedves keresztanya. Mórkuss Jó- zsefué, Feigler Janka urhölgy megint egy kedves magzattal örvendeztette meg családját. Az uj világpolgárnő keresztelése e hét elején lesz. Kedvesebb keresztanyát talán egérz Magyarországon se igen találhattak volna. A keresztanya eddig csak a színpadon léphetett fel hasonló szerepben, annál kellemesebb tehát, hogy a valóságban is módja lesz föllépni beune. A csecsemő ke- _resztanyja Márknss Emilia lesz, ki a nade most, most ? Oh most csak áldom, mert oly szivet tanultam ismerni, a mely tiszta és mocsoktalau volt mint a szentek. Fürdőn találkoztam Gizimmel, itt tanultam szeretni s itt kellett tanulnom lemondani, mert Gizella — menyasszony volt, mit csak akkor fedett fel, midőn tudta hogy vonzalmam több a szeretetnél. Szegény lélek azt hitted, hogy ezzel megmentettél. Oltsd ki a lángot, mely a még megszám- lálhatlan csillagnak fényt kölcsönöz, teremtsd rózsaberekké a letartott pusztaságot, add vissza az árvának támaszát, világát. S akkor megtudom mit tesz az egy igazáu szerető szivet lemondásra birui. Midőu elbúcsúztam tőle, könnyek csillogtak szemeiben, s reszketve moudá : — Téved uram; bűnös vagyok, későn ismertük meg egymást, de elég korán arra, hogy jó barátok maradjunk . .. Ugy-e nem feled el . , megőrzi emlékét aunuak, ki szivébe akaratlanul tőrt döfött.— Mégegy- szer bocsásson meg uram — Emlékezzék boldog perczeiben arról is, ki önt soha, de soha sem feledi-------Isten öuuel. — Isten veled, s könnyeim záporától nem láthatom a távozót — Isten veled ... Isten veled te is áldott emlékű hely — s még az nap búcsút mondtam V-nek. Haza nem mentem, hisz feledni szerető keblek körében nem lehet, feledni csak a munka, s a zaj, és kéj mámorában lehet. Valamennyit megkísértem, de feledni nem tanultam meg. Gizelláról mit sem hallottam, kérdezni resteltem, hisz „szerelmesének gúnyoltok volna. Esküvőjéről is csalcahir- lapokbau szerzettem tudomást, sekkor irtain hozzá, nem egyenesen, do a lapot melyben pókban tér vissza Karlsbadból s egyenesen sógornőjéhez száll, hogy a családi ünnepnek megkorouázója legyen. A kisdednek keresztanyja neve után Emília lesz a neve. — Idétlen lárma. A bosszúson őr csütörtökön este kilőtte puskáját, és ezáltal megrémítette az összes Simorutczai csendes polgárokat. Azt mondták, hogy valahol tűz van, pedig az egész idétlen lárma volt. Nagyon szeretnek, ha a tűzjelzés egy általán ne volna katonai őr puskájára bízva, hanem mindig elkerülné az idétlen vaklármát, mi csak nyugtalanít s komoly esetekben megvonja a hir hitelét. Ilyen rendszerrel megélhetjük maholnap, hogy a katonai őrt akórmilyen durva tréfa fölültetheti, s a közönség folytonos idétleu ijesztgetésnek leszen kitéve. — Monopólium. Van a városi közgyűlésnek egy határozata, mely a sziuieu- gedély kiadását egyedül a győri szinpártoló egyesületnek tartja főn, melylyel maga a város szolidaritásban áll, a mennyiben részvényese. A jóakaratéi viszony azonban máris visszás helyzeteket szült. Lapunk több Ízben felszólalt a következő közgyűlési határozat ellen : „A győri szinpártoló egylet választmánya arról határoztatott értesit- tetni, hogy Esztergom kir. város hatósága, daczára annak, hogy a szinikerületek feloszlattak, színi előadásokra szükséges engedélyeket csak azon igazgatónak fog kiadni a ki a győri sziupártoló egyesület által Győrött támogattatik.“ A közgyűlési határozat iuteutiója kétségkívül nemes. Azt akarta, hogy városunk közönségét a kóbor gyarló társulatoktól megszabadítsa. — Csakhogy az érem másik fele nagy bajra utal. Beődjók az idén már nem jönnek, a nyár és ősz pedig kirekeszt más jóravaló társulatot. A budai Károlyi-féle társulat hozzánk készül, s mindaddig nem jöhet, mig a kirekesztő határozat érvényt nem vészit. Lapunk szerkesztője tehát kérvényt adott be a vórosi közgyűléshez, melyben kiemelve a határozat okozta hátrányokat, arra kéri a közgyűlést, hogy a győri’ szin- pártoló egyesület társulatának miudenek fölött előnyöket nyújt, de az esetben, ha nem működuek városunkban a j ó h ir n e v tí más társulatoknak megadja az engedélyt. Reméljük, hogy a közgyűlés helyet fog adui kérvényünknek s megmódositja határozatát. — A libahistória városi csendéletünkben meglehetős zajt csinált. Alig jelent meg az újdonság, már is deinen tői ó szándékkal jelent meg szerkesztőségünkben a városi csendbiztos, a ki kikalkulálta, hogy a bitang hidakat tovább hat hétnél folyton folyvást élelmi szerrel látván el, a jószágok árát majdnem födözte. A capitóüumi testvérek emez érzékeny története kisvárosi csendéletünkben már is olyan lármát csapott, hogy az ügy legközelebb a közgyűlés elé kerül s ouuan fogjuk venui, hogy kinek van igaza. — Kémény tűz. Párkányban szerdán este 8 ójakor Szekér József bíró házában a kémény kigyuladt, a nagyobb szerencsétlenséget a gyorsan érkezett segély akadályozta meg. Szarvassy S. első volt a ház tetején. A mozsár durrogásra átsietett helybeli tűzoltók már füstöt se láthatták. elbúcsúztam tőle megküldöm neki, hogy boldogsága mámorában emlékezetemnek is szenteljen egy-kát perczet. Egy hét múlva egy kis levelet kaptam, melyben arczképe volt, s e néhány betű „emlékezzél reára,“ Azután ismét eltűnt félévig, mitseiu hallottam felőie. * * * Julius 3-ika volt. Néhány nap múlva ép egy óve hogy Gizellával először találkoztam, midőu hazulról levelet kaptam,melyben Eudrefi házához hitt; megvallom nem örömest engedtem a meghívásnak, féltem hogy a seb, mely hegedésuek indult, újra felszakad. Este volt midőn a faluba értünk, mindenki aludt, csak Endrefiéknél virrasztottak, Mikor a kocsi megállt egy perezre félelem fogott el, s rosszat sejték. Sietve követem emberemet. A tornáczon Eudrefi jött elém, — Leányom utolsó kérése önt látni. Szent ég, tehá t ő beteg s én mit sem tudtam, s félig őrülten szakítom fel az ajtót a félhomályú terembeu Gizella feküdt egy nyugágyon. — Ah Béla ön az — —jöjjön — — Istenem hogy meghallgattál —• adja ide kezét igy — — ugy-e megbocsájt s nem feled el — — eljön síromhoz, s megöntözi hervadó virágait ? — Gizellám — —mindenem,— — Isten veled Béla. — Atyám nyújtsátok kezeteket Isten veted, s az angyali lélek megszabadult a fojtó légkör bilincseitől. Hogy mi történt ezután nem tudom. Hónapokig feküdtem az ágyon, küzdve a — Önkénytes líhtelzettség czim* alatt közlünk ma egy igeit érdekes kérdés befejezésről szóló okmányt, Lapunk a vasárnap délutáni boltozás ellen már többször felszólalt s rám üt a- tott azon előnyökre, melyek a kereskedelmi ifjúságra liáramlanak, lia a délutánt megnyerik. Mert kereskedelmi előnyöket a vasárnap délután fél- használásából sehogy se bírtunk találni. Az érdekes mozgalom tehát elvégre a Kereskedelmi Társulat részéről megoldást nyert. Gratulálunk hozzá s kívánjuk, hogy azon kereskedő urak, kik szombat délig a kölcsönösén kötelező okmányt még alá nem Írták, legyenek szívesek csatlakozni a nagy többséghez s az ügyet ezáltal rég megérdemelt győzelemre segíteni. Gabona piacz. (Wallfisch Gyula tudósítása) Az Esztergom-párkányi gabonapiac/, a tegnapi hetivásár alkalmával vajmi keveset nyújtott legelső tudósításom tárgyául. A vásár csakis a legszűkebb behozatalra szorítkozott és pedig annyira, hogy ép úgy a coustatált árak, mint a kínált minőségek semmikép sem lehetnek ez idő szerint irány adók. A külföldi érdeklődés gabonáink iránt mindinkább jobbau élénkül és uein szenvedhet kérdést, hogy az idei Campagne na- nagyobb lendiiletbeu részesül, mint aráuy- lag a tavali. Azonban ezen állítás csak is a gabona idény elejére alkalmazható, a mennyiben a velünk ezen a téren versenyző államok hsak később hoznak anyagot a világvásárra. Igen ajánlható tehát termelőinknek azon már is sokak által elfogadott elv, hogy gabonáikat a mennyire lehet mentol előbb eladó képessé tegyék. A pénteki és szombati hetivásár árai a következők voltak: Esztergomban: Búza Hectlit. 7.80—8.— Rozs „ 5.50—5.60 Árpa „ 4. —4.10 Párkányban: Búza mmázsája 10.70—10.80 Rozs „ 7.50— 7.60 Árpa „ 6.20— 6.50 Nem mulaszthatom ez alkalommal az olvasókat azon czélszerűtlen intézkedésre figyelmeztetni, hogy Esztergomban még- mindig az ürmértékek járják, mig Párkányban a sokkal előnyösebb s gabnakereskedési szempontból biztosabb súlymérték szerepel, moly a magyarországi nevezetesebb vásárokon már régen mindenütt forgalomban van. halállal, mir« felépültem s ápolóm karja mellett sétát tehettem Gizella már ott feküdt a néma hant alatt. Később tudtam meg hogy csalódott szegény, térje nem volt egyéb egy kalandornál, ki esküvője után eldobta a letépett rózsát, limeseivel megszökött. * * * Alig nyertem vissza egészségemet, elhagytam a helyet, hol minden az ő emlékezetét idézte föl lelkemben, hol minden virág, minden fűszál, raiud az ő nevét suttogta. A fővárosba mentein, s itt tudtam meg, hogy a gaz csaló lépre került. A nyomorult ! Szegény Gizella ! Lévay Sándor. — Uj füzetek. Szathmáry mi vetődés történetéből Tettey Nándor és társánál megjelent a 21 — 24 füzet, befejezve a középkort tárgyaló II kötetet és megkezdve az újkort annak nevelés ügyi fejlődésével. A középkorhoz nagy szorgalommal készült becses tárgymutató vau csatolva, mely a középkor minden uagyobb eseménye, mi-vclő- dés történelmi mozzanata és személye iránt rögtön útba igazit, mig a leszármazási táblák könnyű áttekintését adják, az uralkodó házak geuealogiájának. — KönyvkiálIitas összeteremtésén fáradozik Ráth György. A könyv-kiállitás de- czeraberben lenne Budapesten, s erre minden magyar könyvkiadó, könyvuyomtató s könyvkötő külön föl lesz szólítva.
