Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 68. szám

légek, testületek, zászlóikkal; elöl az em­léktáblává 1 megjelölt házhoz, amelyben Jó­kait homlokon csókolta a gemiusz, A me­netnek vége hossza nem volt. Atláthatlau tömeg borította a tereket. De a rend azért egy perezre sem lett megzavarva, a helyi tűzoltó egyesület buzgó tagjai izzadtak ezért. — A rendezőség által fentartott he­lyeken legelöl Zuber József főispáu, a me­gye és város küldöttsége, a jótékony és a több sok egyesület, a lapok tudósitói éber figyelemmel foglaltak helyet. Az emelvény­nyel szemben ült a Jókai család, Ghyczy Kálmán, Feleky, Komócsy. Legelsőnek — a dalárok éneke után Molnár Ádám kir. ügyész mint rendező bi­zottsági elnök szónokolt. Ez volt a meg­nyitó beszéd s hogy Pap Gábor superin- tendens úr ünnepi szónoklatánál nagyobb tetszést aratott annak oka a tárgyilagos­ság és rövidség volt, ellentétben Pap Gá­bor püspök úrral, ki az óriási hőség köze­peit közel másfél óráig lankadatlan hévvel beszélt. Ekkor vonták le a lepelt s ban gzot- tak hatalmas éljenek. Szebbnél szebb ko­szorúk tétettek az emelvény zsámolyához. Első sorban „Jókai Mór koszorús köl­tőnknek, szülővárosa közönsége 1881 augusz­tus 20.“ föriratú fehér selyem szalagéi gyö­nyörű koszorúk nyújtottak át; a széles sza­lagon arany betűkkel ez volt olvasható. „Szűz vára védi e várost Nem győzhetik le öltenek S ime : meghódította most Teremtő égi szellemed.“ Feleld Miklós az irók és művészek, Komócsy József a Petőfi-társaság koszorú­ját hozták el és nyújtották át rövid, szép szavak kíséretében, felfel hangzó éljenzés és taps közepeit. Egyenkiut még a jótékony nőegyesület, vörös kereszt egyesület, izraelita nőegylet a protestáns nőegylet, a földmivelők énekkara stb. stb. rótták le szeretetük büszkeségük, elismerésük, kegyeleti! adóját koszorúk­kal s ezek felirataival. — Ezután újból a dalárda énekelte el üdvözlő dalát s Kacz Lajos városi főjegy­ző szavalta el Pap Kálmán alkalmi költe­ményét. A jelenlegi háztulajdonos izraelita hit­község nevében Di- Schnitzer Ármin lépett utolsónak az emelvényre. Az összes jelenvoltak véleményét osz­tom csak ha kimondom, hogy gyönyörű beszéde a programra fénypontja volt. — Nyelvünket csak néhány éve bírja s igy kiejtése sőt megjelenése sem szónoki. A leg­nagyobb lelkesedést és hatást mégis ő idézte elő. A „Szózat“-ot levett kalappal, állva hallgattuk végig s evvel a programra be volt fejezve. Fél kettőkor vette kezdetét a diszebéd, Közel 200-an voltunk együtt. Az első to- asztot a főispán mondta a királyra. A töb­biek majdnem mind Jókait éltették. A fel­köszöntések vetélkedtek egymással tarta­lomgazdagság, szépség, szónoki erő és hév, sőt végül már humorban is. Ebéd után á buzgó rendezőség a Jó- cai családi ház megtekintéséhez vezette a vendégeket, itt Hegedűs Sándor országgyii­lési képviselő úr beszélt Jókai helyett és család nevében, A dalárda itt is énekelt. Komócsy, mint mindenütt, itt is szónokolt. A várat és a sánezokat felajánlott ma­gán fogatokon szemléltük meg. A színházi díszelőadásig, a lövölde nagy disz- és dijlövészeti mulatságán szó­rakoztunk. Este 7 órakor a színház zsúfolásig tömve volt. Az első sorok a vendégek szá­mára voltak fentartva. Eszembe jutott Beody úr esztergomi tartózkodása s a valóban megérdemelt mű- pártolás óriási különbsége, mellyel Komá­rom nemcsak e nap hanem mindvégig túl­szárnyalta Esztergomot, — mi úgy nekem de Beody úr és jeles társulata minden eszter­gomi ismerősének azt hiszem örömére szolgál. Evvel kapcsolatban és e helyütt leg­méltóbban kell felemlítenem a valóban ritka eseményt a minővel még Esztergom nem dicsekedhetik. A diszebéden Sándor Miklós úr azon szép indítványt tette hogy adakozzunk a vidéki színészet nyugdíjalap­jára. Yásoukeőy Imre űr felajánlott 50 írt­jával ma már 180 fit vau együtt! Ily nemes czél s ily szép eredmény előtt mindenkinek elismeréssel kell meg­hajolni. Nem tudtam hogy miért várják oly nyugtalanul az előadás végét s miért oly türelmetlenek Komárom szépei, alig tűnőd­tem azonban néhány pillanatig ezen, midőn egy tőlem nem messze ülő szép kis barua leány elég hallhatóan súgta hadnagyának (mert tapasztalatból mondhatom hogy itt ők a helyzet hősei s a czibil, csak szük­ségből keresett) „Jaj istenkém, csak már tánczoluánk !“ A csillogó uniformis s a csörgő kard megmozdul s óráját nézve a legnagyobb nyugodtsággal felei: Aber wir haben noch genug Zeit! Dehogy van időnk, vágtam közbe, s csak most vettem észre hogy nem is ide- idegenhez szálltam, mert. a szép „kis“ nagysádot már egy évvel ezelőtt egy esz­tergomi diák majálisról Dinerem. — No volt öröm az én részemről s boszuság a hadnagyocskától — mert megsúgom hogy a 2-ik négyest én tánczoltam véle ! A dalárda kertben tartott táuczviga- lomnak reggeli 4 órakor volt vége. — Mire mi — fiatal emberek — hazaértünk már 5 is elmúlt. Pék lakván a házban, ahová beszállásol­tak, a kapu már nyitva volt. Új barátaim s a fővárosi ifjú „collegák,“ közül néhányan még sehogy sem akartak haza menni — engemet elkísértek. — Érzékeny búcsút vettünk egymástól. A pé/degéuyek mindnyájunkat nagyon megbá­multak s ha a táncz mámorától jól em­lékszem mosolygtak is------------­Apropos beszállásolás ! — A vidékről érkezett vendégek több­nyire magán házaknál voltak elhelyezve. Komócsy csak azt sajnálta hogy ő a derék Benczések, kedves házához jutott — hiszen jól érezte ő magát azért megvolt neki mindene amit csak óhajtott, kívánt — aazazpardonne mégse volt fiatal házi asszony; sem szép kisaszony! — Tudósításomat lehetetlen befejez­nem a nélkül hogy a Komáromi Lapok kedves és barátságos szerkesztőjéről Tuba János űrről megfeledkezzem. Sokat nagyon sokat köszönhet neki a város, a bizottság. Ö valóban lankadatha- tatlan buzgalommal dolgozott és tett; — az ünnepély szép sikerében nagy érdeme volt. Az isten sokáig éltesse a komáromia­kat, boldogok ők, mert egy világ irigyli, leguagyebb fiát az irodalom büszkeségét legdrágább élő kincsünket: Jókai Mórt! — Szabó Gyula. Hírek vau- A ünnepe Pedro is szép kis összegecskét takarít­hattak már össze. Pedro derék és szorgalmas legény mit, de heves vérű s szenvedélyes, mint minden délamerikai. Sokszor fájlalta, mily szeretettel zsongják körül kedvesét a város Ifjai. Hányszor tudta fékezni féltékenységét , már már megragadta a kést, hogy utána esse annak az ifjúnak, a ki fbensőbben és )Ovább, titkosan és szerelmesen suttogott a jeánynak. Mint rendesen, úgy teguap is eljött, nogy segédkezet nyújtson Doloresnek a sá­i, or összerakásában. És akkor észrevette, amint egy olyan gyűlöletes senuor megcsó­kolta Doleres kezét s úgy látta, mintha Oolores elfogadta volna a fiatal úr ajánla­tát, mert édesen mosolygva integetett fe­jével. Pedro ekkor semmit sem szólott, í;sak jól vártatva fordult kedveséhez. Küz- lött benne a szerelem, a féltékenység, a oosszú s a gyűlölet szenvedélye. — Mi lelt jó Pedróm ? — kérdé Do- Dorés mit sem sejtve, de megütődve — mért i agy te ma olyan hallgatag? Ugyan kérlek °edrom, mesélj inkább valamit. Mit csinál j. lon Rodriguez a te urad? Mindig lázban eekszik-e még ? — Semmi közöd sincs dón Rodriguez- >.ez, — válaszolá mogorváu Pedro — a taint látom, te nagyon érdeklődői az e fajta [úri emberek iránt. — Persze hogy, — viszonozta erre a eány, de dnrczásan és rátartóan — mert iát az e fajta úri emberek sokkal is inkább /yájasabbak, mint te. Nézd csak, milyen jjáudékot kaptam egy olyan fajta úri em­ettől. Nem akartam elfogadni, de kérve H, olyan szépen nézett reára, azután még meg is csókolta a kezemet. Nézd csak, milyen gyönyörű! Soha se volt még ilyen remek tűm. Csak úgy örül bele a lelkem ha arra gondolok, hogy milyen pompás lesz ez az ékszer a hajamban, mikor esküvőre megyünk. Ugy-e Pedro? Ezzel megmutatta azt az arany nyilat, melyet az ecuadornők hajdíszűi szoktak. Nem bírta tovább Pedro szenvedélye. Erős kifejezésekben, a féltékenység szag­gatott nyelvén mondta el, hogy most már nem hisz neki. Hogy hűtelenül megcsalta, hogy csak játszik vele, hogy csak végső menedéknek tartogatja az esküvőt. Dolores minderre csak mosolylyal vála­szolt. Ez pedig olaj volt a tűzre. Pedro őrjöngve rohant kedveséhez, megragadta tő­rét s őrült szenvedélye vakságában átdöfte a szép leány szivét. Dolores lelke végső kiáltásában roppant el. Pedrot féltékenysége végkép megőrjí­tette. Mintha űzte volna valaki, a folyam felé rohant s a csöndes hullámokba vetette ma­gát. Dolores nénje egy mellékutczában lak­ván, a gyilkosság hire csak másnap reggel szárnyalta be a várost. Szükségtelen bővebben vázolnom a vá­ros leírhatatlan szomorúságát. Hiszen Sci- pióm és háziuram fájdalma is csak a szép gyümölcsárusnő szomoritó halála miatt volt. Dolores, Guayagui kedveucze, Ecuador gyön­gye meghalt! Pedro holttestét másnap kifogták a halászok s ekkor a szomorú szerelmi törté­netről s a féltékenység ^ áldozatáról beszélt nagyon soká a város. És még most se fe­lejtették el a csodaszép, de szerencsétlen Dolores szomorú történetét. herceg prímásnál Szent-Ist- alkalmából fényes ebéd volt, mely 3 órakor kezdődött. Jelen voltak a fővárosban időző miniszterek, néhány tábor- uok, a főpolgármester, az egyetem rektora s egyházi és világi notabilitások, összesen huszonnégyen. A menu a következő volt: Soupe á la Reine. — Galautiue de Pou­lard. — Fogache á la Hollandaise. — Noir de veau á la jardiniére. — Sautée des filets des poulets á la Fiuauciére, — Les asper- ges sauce au beurre. — Les faisaus nouveau roti. — Saladé. — Mazarin au Pouche eu merinque. — Glace. — Desserts et fruits. — Caftee. — Yin d’Adlersberg. —- Vin de Somló. —• Yin de Tokaj. — Champagne. Az első felköszöntőt a házigazda mondotta kiemelve, hogy Szent István utódját I. Ferenc József királyt és a királynét az Úr­isten sokáig éltesse. Utána Trefort a házi­gazdát éltette. Végül ismét a herceg-prímás ivott a trónörököspárért és a királyi csa­lád többi tagjáért. Az ebéd 3/45-kor ért véget. Az ebéd alatt a Kussevich-ezred ze­nekara játszott. — A herceg-prímás által adott ebé­den igen érdekes tévedések történtek. Mi­kor a házigazda első pohárköszöntőjét a magyar királyra és a magyar királynéra el­mondotta, a Kussevich-ezred az osztrák uéphymuust játszotta el. Ezután Trefort a házi gazdát köszöntötte fel. mely után a zenekar ismét az osztrák néphymnuszt ját­szotta. Végül újra a hercegprímás mondott felköszöntöt a trónörököspárra s a királyi családra és ezután a zenekar egész erővel tust húzott. A vendégek egymásra néztek de mitsem szólották, noha kissé furcsának találták, hogy Magyarország első zászlós uráliál a magyar királyt osztrák néphym- nuszszal, a herczegprimást szintén osztrák néphymnuszszal éltetik, mig a trónörökös- párnak s a királyi családnak már csak tus jut. — Küldöttség a herczegprimásnál. A kőbányai polgároknak egy küldöttsége volt tegnap a hercegprímásnál, s arra kérte őt, hogy a kőbányai plébánosságra első helyen Benedikovics ottani lelkészt jelölné ki. A hercegprímás megígérte, hogy a kőbányaiak ebbeli kérelmét méltányolni fogja. —• Herczegprimásunk születés­napját ünnepeltük kedden, mit a ba­zilika móltóságos szavú harangjai hir­dettek. A főszékesegyházban ünnepi misét mondottak, melyen még nagy­számú közönség vett részt. Az ég ál­dása áradjon még herczegprimásunk nagyon sok születésnapjára. — Harmincz sajtó por. A főügyész ség által lapunk ellen indítandó harmincz sajtópör nem chimaera. ügy értesül­tünk, hogy a vizsgálat az inkriminált harmincz czikk ellenében erősen folya­matban van. — Egyenes adónk megyénkre és városunkra több, mint négyszázezer fo­rint. A mostani negyed igen lassan folyik be, mert az aratás több helyt igen gyengén ütvén ki, az adózók a szőlő terméséből várják jövedelmüket. — Elvégre. Városi tanácsunk vég- revalahára lobonyolitotta a szinikérdést s megadta Tóth Bélának az engedélyt. Tóth már a napokban meg is kezdi előadásait. — Iskolamulasztásórt szolgabirósá- guuk több miut ezer forintot rót ki Muzs- la községére, hol mint papunkban is gyak­ran irtuk a járványok miatt bizony erősen kimaradoztak a tankötelezett iskolás S've- rekek. — Uj zenemű. Lehár Fereucz fővá­rosi katonai karmester szerzésében és Stei- nacker Károly kiadásában megjelent „La Fiumaua“ czimü polka, melynek ára csak GO kr. — Beiratások. Sz. k. Esztergom vá­ros összes elemi iskoláiban a beiratás a jövő tanévre f. hó 29-én veszi kezdetét s tart bezárólag szept. 10-ig. — A beírás naponkint reggeli 9 órától 11-ig történik a IV. osiÉályi helyiségben. Kiinda Rezső, igazgató-tauitó. — Beiratkozások; Az esztergóm-vizi- városi irgalmas néuék kül- és beltanodájá- ban a beiratások az í881/2 tanévre f. hó 25-éu veszik kezdetüket; szeptember 1-én pedig reggeli órakor a „Veni Sancte“ fog tartatni, miről a t. ct. szülőket tiszte- lettel értesíti az intézeti főnöknő. — Névmagyarosítások, ifj. Mellingér Rezső és népes családja vezetéknevét Mé- rei-l'e, Hoffmünu Béla népszerű ügyvéd pe­dig messze vidéken ismeretes vezetéknevét kiskorú gyermekeivel egyetemben Szentta­másira magyarosította. Örömmel regis- tráljuk. — Esküvők. Laiszky János a Bázá- rovits-féle nyomda factora Szent Istvánt napján tartotta esküvőjét Bauer Borbála kisasszonnyal. — Nyomdánk tevékenyj sze­dője Lőwy Lipót pedig hétfőn kelt egybe Lederer Gizella kisasszonnyal. Az Ő szer­számaikkal, e rövid betűkkel kívánunk üe- kik hosszú boldogságot. — Nász. Element Ferencz megyei al­jegyző kedden kelt egybe Dubrovay Janka urhöíggyel Érsekújvárt. Kisérje boldogság a frigyet! — Uj hitközség. Az Újonnan ala­kult református hitközség ma délután két órakor egyháztanácsi ülést tart, melyre a gondnokság a gyűlés tagjait teljes tisztelettel hívja meg. — Szabó Gyula ur képviselte lapun­kat a komáromi Jókai ünnepélyen’, mely valóban lélekemelőén sikerült. Nem mu­laszthatjuk el e helyütt a Komáromi La­pok derék szerkesztőjének, Tuba Jánosnak hálás köszönetimket nyilvánítani. Tuba ur páratlan előzékenyseggel fogadta munkatár­sunkat s lapunk ily módon való megtisz­teltetéséért fogadja collégiális köszönetünket. — A ezukor- kávé adó tárgyában hozott pénzügyigazgatósági végzést, mely­ről bővebben lapunk jövő számában szó­lunk, a polgármester megfellebbezte. A fel­lebbezésben kellőleg megokadatoltatott, hogy a bárom városrész együttvéve 5000 fiúnál többet nem fog fizetni, valamint hogy Esztergom város a három városrész lako­saira eső összegért a felelősséget semmi körülmények közt sem vállalja el. — Körlevél. Kereskedőink a következő körle velőt adták ki: Esztergo m, 1881, augusztus lió. T. c. Yan szerencsénk szi­ves tudomására hozni, hogy mi helybeli kereskedők — közös megegyezés folytán — üzleteinket folyó óv október első vasárnap­jától kezdve minden vasár- és ünnepnapon csak délután 3 óráig tartjuk nyitva. Mi­után ez intézkedés leginkább azon okból történt, hogy az üzletekben alkalmazott gyakornokok és tanoirazok a kereskedelmi iskolát pontosabban látogathassák, tiszte­lettel kérjük tehát azt tudomásul venni és azt saját körében terjeszteni szívesked­jék. Kiváló tisztelettel az esztergomi ke­reskedők. — Nem mind arany a mi fénylik. A múlt télen karácsonykor Závodszky Gyula kereskedő, a hatvani utczában létező Réthy és társa ékszerészeknél egy gyűrűt vásárolt 8 írtért, mint aranyat. Závodszky megszo­rult s zálogba akarta tenni PolIáknál a gyűrűt, hol azonban azt a kellemetlen ér­tesítést vette, bogy a gyűrű 50 tért ér, mert nem arany. Závodszky elment Réthy és társához követelvén tőlük, hogy cserél­jék be, vagy pedig adják vissza pénzét. Mire azonban nevezett ezég azt felelte, hogy a gyűrű nem tőlük vétetett. Závodszky most a kapitányságnál a „M. H.“ szerint Réthy és társa ellen, csalás miatt fenyitő följelentést tett. — Ezt Írja az Egyetértés tegnapi száma. Ma pedig minden utczasa- rok azt hirdeti, hogy Réthy és társa bizo- máuya „három napra“ városunkban tartóz­kodik. Kötelességünkhöz híven óvjuk a kö­zönséget. — Lesi puskás czimeu megjelent hir téves alapon nyugszik, mert a „szentelt vadász“ igazolta vadászati jogosultságát. Az uj vadászati törvény (1872 VI. tvez.) 37 §-a szerint különben senki sincs föl jo­gosítva fegyvert elvenni, mert az idézett törvény ezt mondja: „ kit tilos vadászaton kapnak, ha magát fel nem ismerhetővé tette, nevét eltagadta, vagy állandó lakhe­lye ismeretlen, a legközelebbi községi ha­tósághoz kisérjék, hogy itt kiléte kideri- tessék“. Itt tehát sem „tilos vadászatról“ sem jogos „fegyverelkobzásról“ még ke­vésbé „ismeretlen személyről“ szó nincsen, tehát majd kideríti a járásbíróság, hogy „ki vadászott tilosban“ Felelős szerkesztő: Dr. Körösy László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom