Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 23. szám
Esztergom, 111, évfolyam. 23. szám. Vasárnap 1881. márczius 20- án. r Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre..........................................6 (Vt. — kr. fél évre...............................................3 „ — „ évnegyedre..........................................1 . SO » Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek íi kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézendők. Vízvezetéket. Hajó víz kell, keresd a forrást! Példabeszéd. Van a népnek akkor mindig néhány naiv mondája, midőn pusztító járványok néptel eintik meg békés falvaikat. Az 1831-iki rettenetes emlékű cholera főleg Felső-Magyaror- szágon valóságos pórlázadást idézett elő a földesurak s a zsidók ellen. A dühöngő nép váltig azt állította, hogy az urak megmérgezték a kutakat. Nálunk is szárnyra kelt egy ilyen naiv monda. A typhus-jellegű betegség tudvalevőleg leginkább három parallel haladó utczán- kat sújtotta. A nép erre mindjárt kész volt legendájával. Az a három utcza nagyobbrészt a ferenczesek kútjáról liordatja vizét. A magas vízállás pedig megtelhette a barátok kriptáját s innen a megmérgezett viz a kút forrásával elegyedvén, számos betegségnek okozója volt. Ha a szakember mosolylyal is fogadja ezeket a naív mondákat, van bennök mégis valami, a mi figyelemreméltó. És ez az, hogy a nép az ivóvíz rendkívüli befolyását a közegészségre nézve csak olyan fontosnak tartja, akár a műveltebb közönség. Újabban megint napirendre került egy kérdés, melyről minden fontoskodás nélkül el lehet mondani, hogy az Esztergomra valóban nem napi-, hanem életkérdés. Ha a statistika ránk vonatkozó lapjait összehasonlítjuk, városunk emelkedése népesség dolgában igen sötét képet tár elénk. A halandóság rendkívül nagy minálunk s azt „ESZTEEBOM ÉS VIDÉKE" TÁRCSÁJA. Téli estén. Nőm hallgatag ül az ódon zsöllyébeu, S fehér ujjakkal harisnyát köt nekem. Künn téli szél zúg... a tűz alvófélben — És én egy szóra a rímet nem lelem. „Nem tenné le, barátom, kissé tollát?“ — Szép szende virágom ily szókra fakad. „Mióta hamvas cziczánkat ellopták, Az esték oly hosszúk és unalmasak. Ön örökké csak másokkal beszélget: Másoknak ir és gondol és nekem; Pedig azok közt nincsen ám egy lélek, Ki önt úgy szeretné, mint én szeretem. Mit tudja ön, hogy kik olvassák versét? A dalok bájos, hűtlen madarak: Ha egyszer távol világgá eresztik, Hirt hozni vissza ők nem szállanak. Hogyan fogadták: aj tó-ablak tárva, Vagy rút közönynyel? — Jobb tán tudni sem! Megjelenik : he te ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. _ __ csak nem lehet gyarapodásnak neveznünk, ha egy-kétszáz lélekkel többet mutatnak a számok, mint tiz év előtt. A szomorú állapot oka nagyrészt egészségtelen ivóvizünk használatában rejlik. Daczára annak, hogy városunk határában mindössze több mint harmincz élvezhető forrás fakad kristály tiszta ivóvízzel, nekünk azért még sincsen egészséges ivóvizünk. Legegészségesebb ivóvíznek tartják orvosaink a forrás vizot, mely csekély mennyiségben kötött és kötetlen szénsavat, továbbá bizonyos arányban földes sókat, ezek közül szénsavas meszet és szénsavas magnesiát tartalmaz, a mit a destillált Duna viz sok tekintetben nélkülöz. Katáink ivóvize hol keserű sót, hol vasat, hol földes anyagot mutat föl oly arányokban, melyek az egészségnek épen nem kedvezők; innen ered édeses vagy keserűs izök is, holott a forrás vizek ize mindig közömbös. Az is hozzájárul kutviziink fertőzéséhez, hogy kutaink több helyütt emésztő gödrök szomszédságában vannak ásva. A Duna áradása vagy apadása kutvizünkre szintén nagy befolyással van. A mint vízállásunk megcsökken, kutaink zavaros vizet adnak, melyből alkalmas műszerek segélyével igen könnyen meg lehet ismerni a gombaszerű növényeket, melyek különféle betegség előidézői. Még tovább is elidőzhetnénk ivóvizünk silányságának bizony Ugatásánál, de azt liisz- sziik, hogy ettől minden művelt olvasónk saját tapasztalatai folytán készséggel fölment. Az a kérdés merül föl, hogy lehet-e ezen a közegészségügyi mizérián segíteni ? Minden Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, iutézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. értelmes ember csak igenloleg válaszolhatja meg a kérdést, ha ismeri áldott vidékünk fölhasználatlan kincseit. Erdős hegyeink és viszhangos völgyeink dúsgazdagon bővelkednek kitűnő vizű forrásokban, melyek minden tekintetben megfelelnek a szakemberek által támasztott igényeknek. Ezekre kellene számot vetnünk, ha legégetőbb közegészségügyi kérdésünket megakarjuk oldani. Mikor még másfél százados török világ volt Esztergomban, az ozmánok szintén külső forrás vizeinkre voltak utalva s még ma nap is találnak egyes cső részeket, melyek a szent János kút üdítő vizét a városba vezették. Nagyszabású vízvezetékről nem álmadoz- liatunk. Azt megteheti egy olyan világváros mint Bécs, hogy tizenkét mértföldnyiről az Alpesekből vezetteti csőveken a forrás vizet a városba s föláldoz ezért a nagyszerű munkálatért huszonkét milliót. Azóta Bécs egészségügyi viszonyai tősgyökeresen megjavultak. Budapest nem rakathat tizenkét mértföldes for- rásvizvezető csatornákat, sőt az örökös deficites korszakok alatt megelégszik a destillált Duna vízzel is. Nekünk nem lehet túlfeszített igényekkel föllépnünk, mert viszonyaink nagyon eri- ticusak. De a természet olyan közel helyezte városunkhoz a legüditőbb forrásvizek kristály tiszta medenezéit, hogy nem is nagy anyagi megerőltetésbe kerülne ezeket összeköttetésbe hozni egy-két nyilvános víztartóval, honnan egész városunk megszerezheti szükéges vízkészletét. A napirendre került igen fontos s köz- egészségügyünk javulására lényegesen ható El fagy a dal meleghe’ szokott szárnya Künn a kietlen, téli hidegen. 0 dobja félre, dobja a sarokba, Azt a tollat, azokat a rímeket! Temesse fejét ölelő karomba, S kaczagjon a hírnév álmai felett. Csevegjen nékem, mint csevegett hajdan, Mikor még hohókás leányka valók, S úgy eldicsért, hogy aranyos hajam van, És kék szemeimben az ön napja ég !.... .... Mit van tennem? — Múzsám kereket olda. És feleségem összevész velem : Múzsámmal majd csak holnap állok szóba, De nőmet még ma kiengesztelem. Kiss József. Hogy törte ki Cenci néni a lábát.-j Humoreszk. — • • • Oh igen — a szegény Cenci néni ! Cenci néni igen nagyon kedves öreg asszony, nagyon jó öreg asszony, — még most is él. Áz igaz, bogy járni nem tud, de úgy gondolom, ez csak I egy gyászos okkal több, hogy e megható fogyatko! zottság kebelén táp Iái Kodé szánalommal annál job- I ban szeressük. Modora s párját ritkító lelki ereje, mely a I prometheusi kínoknak s szerencsétlen voltának szikláiból fakadó panasz forrásokat oly lierculesi módon Smi be, legott egy előkelő asszonyságnak tün- [ tetik fel Őt. Azon körülmény pedig, hogy életének ■ alkonyára az ölöm lenyugvó napja rózsás fátyolt I nem borit, csodálatunk tárgyát már csak azért sein 1 képezheti, mivel meg esik az a legjobb család gyermekeinél is. Oly bánatos, oly halaváuy, ráuczokkal megrakott arcza! S ha néha elmaradhatatlan kis tükrébe talál pillantani, mély megiíletődéssel vallja be magának, hogy be vau már az 0 útja vágva. Az csalja szemeibe a gyújtó tüzet, a mi egykor megfosztotta tőle. Mily észbontó siilyedés. Talán a mit akkor nagyban ellopott, azt most apródonkiut adja vissza Kegyetlen kegyelem akkor is! De ali! mit haszuál már ez neki? Ki törődik I már ő vele, ha egyszer maga sem átkozza már a I sorsot, hogy orra begye fölfelé kimkorodott, holott I ö a folytonos és czéliráuyos nyomogatáso.kkal oly ! képen akarta a rideg fatum kegyetlenségét felültetni, 1 hogy szép kauyarulatos sasorra legyen. Hogy pedig I ez mindekkoráig nem sikerült neki, az természetesen nem az ő hibája. Ragyogó, igaz gyöngyre emlékeztető fogai is, miket oly jól ^.tartott minden kigondolható porokkal és szagos vizekkel, csalárdul fölmondták már a szolgálatot s szivet maró kegyetlenséggel szökdös- tek meg egymás után, egy-kettőig, mit harmiuezketten is alig győztek. Niucs elegendő ok már arra sem, miért bo *
