Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 19. szám

Esztergom, III. évfolyam.

19. szám.

Vasárnap 1881. márczius 6-án.

''V Városi és megyei érdekeink közlönye.

1----------------------------------------------------------------------------------------------------------------—-----------------E

lőfizetési ára :

egész évre fél évre . ■■ évnegyedre

G

3

1

Egyes szám: 8 kr.

kr.

Az eldlizefési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren ihtczendők.

Megjelenik :

li c t e ii kint k é t s e r

vasárnap és csütörtökön.

Nyiltfór petit soronként 80 kr.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek.

lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőségli«z,

h

ORINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendők.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Volt főispánunk bucsuzója.

Kedden a megyeház nagy termében nevezetes közgyűlésre gyülekezik össze megyénk szinejavn. Ünnepélyes hangulatban fogják várni gróf Forgáeli Ágoslon megjelenését. Akkor lép legutoljára abba a terembe, mely húsz éven át élete legszebb eseményeinek tanúja volt.

Búcsúzni fog azoktól, kik busz év alatt támogatták a megye kormányzásában s azoktól is, kik az o fóispánsága közben emelkedtek föl.

Megyénk történetében eseményszerű nap lesz a keddi közgyűlés napja. Ezen találkozik az érdemekben gazdag, de a nagy küzdelmekben kimerült múlt s az ifjú erőben gazdag s nagy küzdelmekre edzett jövő.

Gróf Forgáeli Ágostonban közéletünk egyik legnagyobb szabású tehetségét vesztjük el. Tevékenységét és szellemét az egész ország nagyrabecsülto s a kik az élők történetét Írják, azok mindig csak az elismerés hangján nyilatkoztak róla.

Szerették, tisztelték és becsülték. Nagyobb értékű kitüntetések ezek minden érdemkeresztnél. Aki busz éven át bírta megyéje minden fia ragaszkodását, immár néhány nap múlva fölemelt fővel jelen meg liivei között s fölemelkedett lélekkel tekint vissza arra a, busz évre, — mely megyénk történetének legnevezetesebb korszakához fűződik.

Ha a történetíró egykoron számon fogja kérni szellemétől sáfárkodásának eredményét, lia vissza fog pillantani az érdemes férfiú egész pályájára s bele tekint nemes leikébe : akkor a jövő előtt is elösmerés fogja koszorúzni a gróf homlokát s munkájának áldása s jellemének fényessége az utódok örökségévé, mintaképévé válik.

A tehetséges férfiaknak lehetnek tehetséges utódaik, de helyettesi tőik soha. Mentői nagyobb valaki, annál lehetetlenebb pótolni. Követhetjük nyomdokait, haladhatunk példáin, de azt a helyet, a melyet betöltött, sohasem fogjuk egészen elfoglalni.

Ilyen főispánt tiszteltünk mi gróf Forgó eh Ágostonban.

Egy nevezetes család sarja az a „homo novus“,a kit az ő utódjának neveztek ki. Tehetségét nem ismerjük, de a róla szárnyaló kedvező hírek mindenkit kellemesen érintenek megyénkben.

Mondjuk ki nyíltan, hogy ifjú Majláth György nem lesz a gróf helyettesitője. Egészen fedezni, egészen pótolni nem fogja azt a helyet, melyet leköszönt főispánunk húsz év óta betöltött.

De ha meg bírja hódítani a megye sze- retetét, ha erélyes képviselője lesz a legmagasabb fórummal szemben érdekeinknek, ha a siker és bölcseség karján fog járni : akkor méltó utóda lesz annak a férfiúnak, kinek távozását a közélet pályájáról mindenki fájlalja.

A keddi közgyűlés van hivatva arra a kötelességre, a mit őszinte elismerésnek mon- d a n a k. Ha B é c s b ő 1 cl m a r a d t, a n n á 1 hatal in a s a b b an kell n y i- 1 a t k o z n i a E s z t e r g o m b a n!

A női iparról.

Nem vagyunk részrehajlók, ha azt állítjuk, nogy annak mogitólésére, vájjon egy nemzet mily mérvben vetkezte le az úgynevezett copfot, az szolgál leginkább, hogy mennyi tért enged elfoglalni a női iparnak.

Azon országok, melyek igényt akarnak tartani arra, hogy a civilisatió .színvonalán állóknak tartassanak, sietnek alkalmat nyújtani arra, hogy a női ipar fel virágozzék.

Ezen pártolásuk által a társadalom egy oly nagy zömének megélhetését segítik elő, mely különben arra volna kárhoztatva, hogy vagy oly szivellenes házasságot kössön, mely egész életére szerencsétlenné teendi, vagy pedig oly fokra süllyedjen, mely kizárja vógképen a tisztességes emberek társaságából.

A női ipar fejlesztése egyike a leghuma- nisztikusabb czóloknak, mert ez által alkalom nyuj tátik arra, hogy a nők, kik eddigelé any- nyira háttérbe voltak szorítva, s egyedül a tűre voltak utalva, oly keresetforrásokhoz jussanak, melyek biztos megélhetést helyeznek kiIátásba számunkra.

Azon kormány, mely arra igyekszik, hogy a nők az ipar terén működhessenek, a mellett hogy egyikét a legnemesebb czéloknak segíti elő, egyszersmind nemzetgazdászati szempont- ' bél saját javát is előmozdítja, mert (ismerjük be, bármily elfogultak legyünk is, s ragaszkodjunk azon elcsépelt állításhoz, hogy az asz- szonynak csak főzőkanál való a kezébe, hogy vannak iparágak, melyek művelésére alkalmasabbak a nők. Elvitázhatatlan, hogy a nők kitartóbbak , pontosabbak , szorgalmasabbak mint általában a férfiak.

„mnmm Is mim" tarkája.

A vak férj.

(Catullus.)

Férje előtt szép Lesbia Szid, szidalmaz folyton,

S ez a szegény örömében:

Ugrándoz és tombol.

Óli te balga ! meg nem érted ;

Hogyha nem kedvelne,

Soha rólam te előtted Említést se tenne.

Ócsárlása tanúsítja;

Hogy folyvást rám gondol,

S hogy a gyanút távol tartsa:

Szidalmaz és korhol.

Füredi Ferencz.

A kadarkuti rendről.

•— Rejtett esztergomi nevezetesség. —

Hivatalos jelentéseket kaptunk a kadarkuti rend történet írójától s ezek alapján bemutatjuk a nevezetes társaság szervezetét.

Mindenek előtt megszólaltatjuk a rendnek

I érdemekben gazdag, de kitüntetésekben még mindig szegény történet ióját, ki nevezetes müvének bekezdésében megírja a Kadarkuti Kend történetét a következő érdekes sorokban:

mek, iparos osztályok, és egyéb társulatok gúuy- képei.

Ilyen az usynevezett Sorbouica facultas a sorbeudo viuo sic dicta.

Mennyire történeti emlékeinkből az összehasonlító történészet segedelmével kisüthető, következő eredményre juthatni.

XIV. Lajos országlása utolsó éveiben, tehát a múlt század elején támadott Párisbau egy társaság, mely Calottisták társulata, vagy is „Regiment de la Calotte“ nevet vett föl.

Calotte sima, a fejhez lapuló, fekete kerek sipka, milyent az egyháziak szoktak viselni.

Ez ötletre, és elnevezésre okot adott azon furcsa eset, hogy midőn valaki fejét fájditóttá, egy másik azt tanácsolta neki, hogy ily ioveget tegyen föl, s megszűnik a fájdalom.

Be lettek sorozva ezen ezredbe, kik esztelen nevetséges magaviselet, különös jellem, oktalan vélemények és ezekhez hasonlók által közmegrovást vontak magokra.

Czimerén Momus, a reges csufolódó istennek fejedelmi botja, továbbá csörgők, kelepek, majmok és más ily dolgok látszottak.

Meghalván főnökük Torsac, sírja fölött halotti beszédet tartottak, mely kigúnyolása, illetőleg csufolódó utánzása volt, és egyúttal elmés bírálata a tudós társasági irásnemnek, nyelvezetnek.

De, mivel ezen jó urak a kormányférfiakat, és uralkodó fejedelmeket is megtámadták, nemsokára be lett tiltva a társulat.

Első szerkezete tehát katonai volt.

Fölvettek azután mintául más intézeteket is, s lettek tudós társaságok, kormányszékek, egy ételijén a vargák társulati, a faragatlan viseletűéivé. A Kolontosoké, vagy is a bolondoké. Ilyen az Audapál liada, az az Katuska egyesülete.

A tagok nevet kaptak, hivatalt, és oklevelet. Maturinus atyafi a szerzetbe hozta be az úgynevezett kadarkuti rendtartományt.

Az ő fölvett neve Szamarat akar jelenteni mert a szentháromságról címzett szerzet, melynek negyedik fogadalma volt: a vadabb népek kezébe esett foglyokat kiváltani, Párisbau szene Mathuri- egyháza mellett lakván, tagjai a Fratres Mathu- riui nevet nyerték.

Ugyanezek, mivel útjaikban csak szamarakat használhattak, Szamár Testvéreknek is neveztették.

A kadarkuti főnök tehát, fölve vén a Frater Maturinus nevet, egyenesen Szamárnak vallotta magát, vagy is szamár testvérnek. Okleveleit látvány nyelven szerkesztette. Meghalt Őszhó 2-án 1864.

Uj feje lett a kadarkuti rendnek, mely hivatalos nyelvéül a magyart vallja, s ezen kiállitválc az oklevelek.

Föladata a kadarkuti rendnek : Kebelébe fogadni mind azt, ki oktalan gondolkodás, dísztelen magaviselet, és rossz cselekedet által érdemet tett rá, hogy ily bolondozás-tárgya legyen.

Fölveszi nem csak szerzetbelieket, hanem az egyháziakat, sót világiakat is, a mint azt ily általánosítás igazolja, — lóvén elég hivatal, és állás, melyet nevetségessé tehetni.

Bővebben megismertetik e rendnek szerkeze-