Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 16. szám
Esztergom, III, évfolyam. ____________________________16. szám. ____________________Csütörtök 1881. február 24-én. r V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre..........................................6 frt. — lcr. fél évre...............................................3 „ — * évnegyedre............................... 1 » 50 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik j h e t e n ki n t kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A Inp szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Német szellemű apácza iskolánk. „II nous faut des monastéres ! A belga klerikálisok jelszava. A fővárosi sajtóban nemrégiben egy áta- niaositott súlyos vád merült föl összes apácza iskoláink ellen. A vádak nem érintettek egyes alakokat, nem is hangzottak részletesen, ép azért nem is igen reflectáltak rá, azok, a kikre ráolvasták. Nem régiben azonban — alig néhány nap előtt —- egy népszerű fővárosi napilap ban az apácza iskolák ellen fölmerült vádak olyan határozott formát vettek, hogy már most mindenki tudja: kire és miért a felháborodás. A Pesti Hírlap 48-ik számának vezér- czikkében ugyanis a következő részletek merültek föl: „Hazánkban szintén elterjedt a buzgalom zárdákat alapítani. Minden főpap feladatának tekinti uj klastroinokat épiteni és dotálni s a gyermeknevelést, betegápolást s egyéb humanitárius feladatokat szerzetesi fogadalommal és figyelemmel kötött testületekre bízni.“ „Bátran állíthatni, hogy valamennyi apá- czaklastrom Magyarországon csupa német.“ „Bonnaz Csanádi püspök apáczák segélyével germanizál. Temesvárt 60 német apáczák tart s a tanítás, tankönyvek, társalgás cselédség mind német.“ „De hát a prímás megyéjében máskép van ?“ „E tekintetben nagy megrovás illeti Bonnaz püspököt, de Simor, Haynald, Schlauch egy cseppet sem jobbak: a nőnevelés magyarságára és hazafias szellemben vezetésére, az apáczazárdáknak mint közművelődési intézetek„ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁRCSÁJA. Ne vidd bálba feleséged. — Farsangra való. — Talán nevetségesnek fognak találni kedves olvasóim ; — de ha elhatároztam magam a szomorú história, megírására, nem fogok a szükséges vallomásoktól visszariadni, — Vallomásomat azon kezdem, hogy jóllehet vagy hat hónapja nős vagyok, még mindig szeretem a feleségemet. Egy félévi boldogság és házias élet, e re ám nézve egyenlő jelentőségű két fogalom; nem voltak képesek szerelmemet megváltoztatni. Margit ugyanis oly bájos, oly ritkán vaunak szeszélyei, azonkívül oly kedvesen tud mosolyogni, hogy az ember mindent megbocsát neki.— Ő uem kaczér, s én sem vagyok féltékeny, s így uem lehet máskép, hogy mi példás egyetértésben élünk. Szenvedélyesen szeretjük egymást, mint a modem drámák szerelmesei, s arról már számtalanszor meggyőződtünk. A szülők, kik eleinte ellenezték viszonyunkat idővel nem állhatták ellen ily forró szerelemnek s mi egymáséi lettünk. Örök szerelmet és hűséget esküdtünk egymásnak az oltár előtt, s alig engedtem időt menyasszonyomnak, hogy menyasszonyi ruháját mással cserélje fel; hanem mint a fösvény kincsét, egy távolfekvő regényes vidékit faluba vittem, s itt a virágos rétek, a lombos erdők, s a szép természet közepette, a mézes heteket h at hónapra uyujtattam. nek nemzeti jellemére nem tekintenek, nem tesznek semmit.“ „Ebből mi lesz ? Nem lehet egyéb minthogy a nemzet a nőnevelést kiveszi az apáczák kezéből. Tűrni a germanisatiót a klast- romokban nem fogjuk.“ Ezek a szemenszedett incriminált részek. Vegyúik sorra a váciakat s szedjük izükre, hogy mennyi van bennük az igazság véréből. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy álláspontunk fölül emelkedik minden korláton s czáfo- latunkat a szilárd meggyőződés őszinte tollával irtuk. Ugyveszszük észre, hogy vallási dolgokban ép azok a legtürelmetlenebbek, a kik a katholikus klérus toleranciáját folytonoson kétségbe vonják. A felvilágosult felekezetnél- küliség nagyhangú lovagjai nagy veszedelmet látnak az uj apácza klastromok alapításában. Hát hiszen hosszú czikkekben ki lehetne fejteni az állítás tarthatatlanságát. Hanem azért uem akarunk túlterjeszkedni szerény hatáskörünkön. Mi a vádakat városunkra ez Hálva vesszük és czáfoljuk. Veszedelem-e az, ha olyan női testületeket szerveznek, melyek lemondva az élet ösz- szes örömeiről, kizárólag gyermeknevelésnek szentelik életüket, vagy betegápolásra áldozzák erőiket? Kártékonyság-e, ka főpásztoraink székvárosaikat ilyen irányzatban látják el iskolákkal és kórházakkal ? Egy esetben veszedelem és kártékonyság lenne. Ha a czél elvesztené magasztosságát s s ha a nemzeti szellem csorbát szenvedne az apáczaklastromok által. A két eset közül azonban komoly körültekintés s elfogulatlan bírálat nélkül egyiket A tél a városba hivott vissza. Sajnálkozás nélkül tértem haza, s ez jól esett Margitnak. Örültünk, hogy megszabadultunk a borús égbolt, s a lombtalan erdők kellemetlen látvágyától ; hisz egész boldogságunkat magunkkal hoztuk, :mert boldogságunk szivünkben lakott. De jóllehet csak két hete, hogy a városba visszatértünk, már is komolyan czivakocltam . . . Elmondom az egész kalandot, azután Ítéljenek elfogulatlanul, kinek vau igaza, — Margituak-e vagy nekem. * * * — Kedvesem — mondám neki egy nap, s egy meghívót adtam át. Meg vagyunk hiva a szombati bálra. Ugy-o nem megyünk el ? — Miért ne mennénk el — feleié kissé neheztelve, — a bál nagyon fényes lesz, sokat beszélnek róla, — Azért csak ne mérgelődjél — vetem közbe kissé izgatott hangon — ha akarod, elmegyünk. De én azt hiszem — hogy lesz még elég táuczestély a farsangon. Nem kell mindjárt a legelsőbe elrohanni. — Rohanni ? ! micsoda kifejezés ez ! Hogy a kitörőiéiben lévő haragot megakadályozzam, gyorsan bele egyeztem; s az egyetértés helyre állott, a nélkül, hogy komolyan meg lett volna zavarva. De tulajdonképeu magam sem tudom mért nem akartam, hogy a bálba menjünk? A bál napja elérkezett. Aznap épen sok dolgom volt. Reggel mentem el, s csak este tértem haza átázva és elfáradva. Beléptemkor Margit már toilette asztalánál ült, s nagyon boszus volt, — de megvallom volt is oka rá — a szabó nem hozta még el a ruháját. Miután e baleset iránt a lehető sem lehetne apácza zárdáinkra alkalmazni. Azt csak a szertelenség állíthatja, hogy valameny nyi apáczaklastromunk német. Az már igaz, hogy a középosztály s a nép leánygyermekeinek nevelése majd mindenütt az ő kezükön van ; de épen ez az adat is a mellett bizonyít, hogy olyan tanítónők, a kik egészen németek a kik valamennyien németek, azok czéltalanul tanítanak, mert növendékeik meg nem értik. Minthogy a fölmerült vádak az esztergomi apáczaklastromokat is megróják, sőt a klastromok alapitóját, kerczegprimásunkat is megkorholják, kötelességünknek tartottuk a kérdésre megfelelni. Vízivárosi apáczaiskolánk olyan mintaintézet, melyről még a legkonokabb ellenség is csak egy hibát hozhatna föl. Hogy igenis túlterheli a növendékeket a tanulmányokkal. Valamennyi tanítónő alaposan képzett, okleveles s a mit kiválóan kiemelünk, valameny- nyi magyar, kivéve két testvért, a kik azonban annyira nemzeti szelleműek, hogy az anyanyelvükön hozzájuk intézett kérdésre, mindig magyarul válaszolnak. A nemzeti szellem kifogástalan, a tannyelv magyar, valamennyi tankönyv magyar a társalgás magyar, a szellem magyar. Kisdedovó zárdánk meg nem is lehetne más, csak magyar. Oda szegény földműves osztályunk csemetéit viszik növelni, már pedig azok az édes anyai tejjel csak az édes magyar szóval nevekedtek. E helyütt német vagy idegen nevelő szellemről beszélni csakis fölszínes tájékozatlanság vagy mosolyra fakasztó elferdítés lehetne képes. Hogy pedig kerczegprimásunkat Eszteriegnagyobb részvétet mutattam ; az asztalhoz ültem vacsoráim. Margit uem akart velem tartani, 8 elég barátságtalan hangon mondá, hegy nincs étvágya. Ez alkalommal étkeztem először magányosan. — A szabó megjött, s Margit a ruha elegaus készítési módja feletti csodálatában minden boszu- ságot elfelejtett. De minthogy annyira megfeledkeztem magamról, hogy a kályha mellé húzódtam; kímélet nélkül öltözködni küldött. Mély sóhajtással engedelmeskedtem. Oh menynyivel szívesebben töltöttem volna az estét házi kabátomban, karszékemben, könyvvel a kezemben s Margittal oldalam mellett. Néhány perez múlva elkészültem. — Eközben Margit azon gondolatra jött, hogy engem hivasson; hogy öltözködésénél segitsek, mert a szooaleány ügyetlenkedett. De oly szerencsétlen voltam, hogy Margitot egy tűvel megszúrtam, s ruhája egy részén a diszt összegyűrtem ; mjből beláttam, hogy nemsokára komornát kell fogadnom, de Margit azon kívül gúnyos és keserű szavalt egész özönével árasztott el, úgy hogy egészen elkedvetlenedve és kétségbeesve egy székre vetettem magam, s a, legsa- játszerűbb dolgokat kezdettem sejteni. —• Álmado- zásomból nőm enyelgő hangja ébresztett föl; ki azon kérdéssel fordult hozzám, hogy megyünk-e már ? A kaczér! miután karcsú termetén végig tekintett, ismét visszanyert« jó kedvét, s valóban elbájoló volt báli ruhájában. Felém közeledett; pi- czi kacsóit váltamra tette, s rózsás ajakával homlokon csókolt; miáltal haragom, rossz kedv em, minden baj feledve lön. =1« * *
