Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 13. szám
Esztergom, III. évfolyam. _________ __ 13. szám._____________________Vasárnap 1881. február 13-án. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre..............................................6 f él évre...................................................3 é vnegyedre .......................................... 1 Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, téren intéz emlők. IV t. — kr. n n „ 50 , Széchenyi Megjelenik : h e í e n k i ii t k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyílttól- petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkó/. >egliez, Lő.RINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, iiifézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. A vasutak előnyeiről és hatásáról. — A Kereskedelmi-Társulat meghívása folytán Esztergomban' 1881. évi február 10-én tartott népszerű előadás. — I. Az angol bányákban alkalmazott szállító pályákon a múlt század végén nevezetes újítás történt, a mennyiben a vas árának hanyatlása miatt utóbbinak készlete felszaporodván, a vasgyárak a járómiíveknek nyom gyanánt szolgáló fagerendákat ideiglenesen vaslapokkal pótolták, hogy a szállító pálya ily módon csekélyebb fentartási költségeiben bolt készletükért némi kárpótlást találjanak. Ez újítás igen czélszerűnek bizonyult, mert csakhamar rá jöttek, hogy e módosított pályákon aránylag sokkal nagyobb terheket lehetett szállítani, mint a kevésbé sima és kemény fa utakon, a szállítás ennélfogva olcsóbbá vált. A jelzett primitív „vasutak“ ez okból csakhamar elterjedtek más közlekedési irányban is és noha a szállítás rajtok csak lovakkal történt, az akkori viszonyok között még is oly lényeges haladást tanúsítottak, hogy a jelen század elején a lóvas utak építése mindinkább tért foglalt. E vasutak azonban kizárólag esak a teherforgalomra szolgáltak, mert sínjeik akkor még csak öntött vasból gyártattak, melynek merevsége miatt a sínek igen gyakran eltörtek, úgy hogy a balesetek veszélye miatt a személyszállítást mellőzni kellett és a teherszállítást is csak mérsékelt sebességgel lehetett eszközölni. A vasutak ügye a jelen század huszas éveiben jelentékeny lendületet nyert J 0 h 11 „ESZTERGOM ES VllÍEE" TÁRCZÁJA. Pyrrhához. (Horatius.) Milyen karcsú kikent gyerek Ostromol tégedet Pyrrlia Kózsa illatos lugasban?.. —- Szeretné már hogyha bírna. Arany sárga színű hajad Kinek kedvéért kötözöd ? — Hajh pedig fog sírni ő a Megváltozott hűség fölött!.. Fog majd sírni ő, a ki most Jó hiszeműn bírja kegyed’ S azt óhajtja, hogy örökké Boldoggá őt csak te tegyed. Csaló szellő a szerelmed, Veszve van, ki reád tekint Kein ismer még, azért nem is Imerheti ő még a kínt... Ott a fogadalmi tábla Neptun temploma szent falán Bér k i 11 s h a w által, a kinek sikerült a síneket kovácsolt vasból hengerlés útján gyártani és ezen találmány segélyével 1828-ban Stockton és Darlington angol városok között megnyílt az első vasút, melyen a személyszállítás is rendszeresíthető volt. Ezen vasút részére Georg Stephen- s 0 11, kinek korábban épült teher lokomotiv- jai a killingworthi munkapályán elég kedvező szolgálatokat tettek és már a köznépnél is „H011 Horses“ — vas lovak — neve alatt bizonyos népszerűségre tettok szert egy „Experiment“ nevű lokomotivot gyártott, melylyel 1828. szeptember 27-én megindította az első személyvonatot és ezen 450 utast továbbított helyenként 20 kilometer sebességgel. Érdekes lesz e helyen felemlíteni, hogy mintegy két századdal azelőtt — 1637-ben —- Sala 111 0 11 de Cans normandiai nemes Parisba jött, hogy ott XIII- Lajosnak és ministereinek bemutassa azon tervét, miként lehetne a forró víznek gőzét hajók és kocsik mozgatására felhasználni. Meghallgatták és mint őrültet B i cé t r e-bon elzárták, a hol meg is halt. Az „Experiment“ első futását nem kísérő egyedül Stephenson barátainak lelkesült örömriadala, mert a nézők között még számosán voltak, a kik csak azért jöttek, hogy ez „utazó gépnek“ szétrobbanását láthassák, de szerencsére ezek megszégyenülve távozhattak. Hogy mennyi félreismert élet fekszik a két határ között, mennyi törekvés szenvedett hajótörést a kortársak közönyén és mennyi szi- vós kitartással kellett még Stephensonnak is bírnia, mig reámutathatott az első elvitázhat- lan tényre, melylyel azontúl számolni kellett: ennek megöröklóse méltó helye.t foglal el az emberiség fejlődési történetében De még ezen siker sem volt képes a kétkedőket teljesen megnyerni, mert a Stockton- Darlington vasúton járó lokomotivok több rendbeli hiányai, főleg gőzkazánjuknak Csekély gőzfejlesztő képessége, azok ellenzőinek elég alapot szolgáltattak a hevos bírálatra. így történt, hogy midőn az ez időben épülő Manchester és Liverpool közötti vasút már majdnem elkészült, annak részvénytársasága még mindég ingadozott az üzlet módja iránt: hogy azt lovakkal, álló gőzgépek által vontatott kötelekkel, vagy lo- komotivokkal foganatositsa-e ? Végleges választásának könnyítésére tellát kísérletképpen pályázatot hirdetett a legjobb locomotivra, oly szerény feltételeket tűzvén ki, a melyek a lokomotivok mai munkaképessége mellett eredeti benyomást tesznek. A pályázatra beérkezett 4 darab loko- mativ versenye 1829 október 6-án kezdődött, Angliának egy eddig ismeretlen városkája B a i 11 h i 1 1 közeliben és az angol nemzetnek napról-napra fokozódó érdeklődése és lel- kesültsége között október 14-ig tartottak, mely napon a győzelem koszorúja véglegesen Stephenson „Bocket“ — röppentyű — nevű lokomotívjának lett oda Ítélve, a mely magába zárta már mindazon elemeket, melyek a lokomotivok mai munkaképességét megalapítják, e miatt a pályázati feltételeket már lényegesen túlszárnyalta és a beható kísérletek alapján a Nedves ruhám hs ott függ már*) Mórt ezt is oda ajánl ám. Füredi Ferenc/. Kaczér Zelma. Bajz. — I. Egysm- a kis mama azt mondta nekem: — Barátom, nekem az a kis Zelma sehogy sem tetszik. Nem tudom honnan vette, tőlem ugyan nem igen tanulhatta, de szörnyű kaczér kis lány, szörnyű kaczér barátom, egész a veszedelemig. Alig tizenöt éves és szégyenli, hogy még iskolába kell járnia. Tiltom neki a regényeket, s az iskolában franczia regényeket koboznak el tőle. — Tiltom az újságolvasást, s mégis minden nagy eseményről tudomása van. Gyakran olyasmit is megolvas, a mi nem neki való. Tanítónői sokaPsopánkodnak miatta. Azt mond jálc, hogy szörnyű fölvilágosodott, s az ártatlan tanítványok előtt sok olyan dolgokról beszél, a mi nem az iskolába való. Én nem tudom, mit csináljak, hova legyek vele ? Ha szidom, hetekig neheztel, ha kérlelem, *) A hajótürósHöl megmenekültek baleseteiket táblákra szokták festeni, vagy leírni, és ezen táblákat ruháikkal együtt, melyekben kiúsztak, Neptun mint a vizek istene templomában áldozat gyanánt felakasztani, miáltal az isteneknek tett fogadásaikat és háláikat beváltották. Ezzel azt mondja Horatius, hogy mily boldog 0, ki Pyrrha szerelmét elkerülő, és igy az ép oly nap veszélyből, mint a hajótörés, megmenekült. j daezoskodik, s ha nem óvom, napról-napra mák“ rnnezosabb és tetszelgőbb lesz. Mondjon valami ta“ nácsot, barátom. — Köszönöm a bizalmat, de óhajtott választ nem adhatok. Tudja a jó Isten miért, de én a kis Zelmábau nem találok semmi veszedelemre hajlót. Egy kicsit kaczér, de hát napról-napra bájosabb. Hagyja csak magára asszonyom. De ha még is szabad valamit tanácsolnom, fogja ki az iskolából. — Zelma már eleget tanult. II. Megbámulták, mikor végig ment az utczán. Darutollas nagy szürke posztókalapja csak úgy félre. volt csapva göndör szőke haján Csintalan kis szemei rendkívül sokat bírtak kifejezni. Helyes kis orra. s daczos piczi szája még a legzordabb agglegényt is érdekelték. Kicsi kacséi s piezurka lábai mindig szóba kerültek, mikor hódító dolgokról beszéltek. Szokuyácskája soha sem temette el egészen plasztikai szépségű lábait. Azután volt valami démoui hatalom a mosolyában. Jaj annak, a kit az a mosoly utána hódított ! Csapongó jókedve sohasem hagyta el. A kis Zelma tudta, hogy szép, tudta, hogy nem köznapi szépség, hogy még szebb is lesz. Azért volt olyan rátartós, olyan kaczér, olyan makranezos. Mikor tauitóuői szent, komolysággal tartottak neki paraenesiseket elkezdve a vizözöntol, fölemlítve Szodomáit és G omovhát, végig példázva a romlott századokon egész a franczia forradalomig, akkor a mi kis Zelmáuk mosolyra fakadt. S a megsértett tauitóuői tekintély ilyenkor a mamánál keresett elégtételt. A mama pedig mindent tudott, csaknem elégtételt adni. Zelmát gavallérok kisérték az iskolába. Köuy-
