Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 12. szám
Eszteraom. III. évfolyam. 12. szám. Csütörtök 1881. február IÖ-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ára: egész évre............................................ 6 Irt. fél évre ......................................................3 „ é vnegyedre..........................................................1 , Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési péuzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : he te ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. UNyilttór petit soronként 30 kr. A Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. In]>> szellemi részét illető levelezések, a szerkns/, tőséghez, b ŐRINCZ-UTCZA ^O. intézendók. SZÁM A I Á. Kéziratokat nem adunk vissza. Emlékirat. — Kaszárnya ügyünkben. — Az elnökileg' felvetett kérdés azon részére, hogy szükséges-e, és hasznos-e a katonai laktanya építésének mielőbbi megkezdése, a bizottság határozottan kijelentette azt, hogy alaktanya, miután a legutóbbi békeelhelyezés meg állapítása alkalmával Esztergom helyőrsége egy tábori vadászzászlóalj legénységével is szaporodik, az esetben pedig ha ezek Boszniából felérkezuek tárhelyekről gondoskodni köteles lesz a város. — A város életkérdéseként tekintendő a laktanya építtetés nemcsak azért, mert a minden tekintetben hanyatló ipar és kereskedelmi forgalom idegen pénzek behozatalát és értékesítését sürgősen követeli; hanem a Boszniából megérkezendő vadász zászlóalj legénységének az egyesenként! elszállásolásával a város lakossága kétszeresen terlieltetnék a mennyiben jelenleg a mostani elszállásolás terheit pénzben váltja meg, jövőben pedig még e mellett kénytelen lenne a katonaság beszállásolásával felmerülendő költségeket és kellemetlenségeket is eltűrni. Ezen felette súlyos helyzetből csakis a katonai létszámnak megfelelő laktanya építésével lehet segíteni, minél fogva a bizottság lőhető legmelegebben ajánlja annak elhatározását és pedig minél sürgősebben történendő elhatározását azon felette fontos oknál fogva, miután ez idő szerint a pénz, mely az építkezéshez megkivántatik, ■— azon esetbon ha a város maga építtet laktanyát és nem vállalkozó által építteti, igen kedvező feltételek és alacsony kamatláb mellett szerezhető be amortisatio utján. A kitűzött három helyiség közül a né„ESZTER« ÉS VIDÉKE" TÁRCZÁJA, Visszaemlékezés. Jó anyáin, oh gondolj vissza Ifjúságod hajnalára, S vérző szívvel koszorúd tedd Tört reményeid sírjára. Gondolj vissza a napokra, Mikor a bon oly dicső volt, — Zászlón állt a „szabadság“ sző, Mit a szellő meg-meg csókolt. Jó anyám, óh emlékezzél, Gondolj vissza e napokra, Mikor ez az egy kiáltás Gyújtott, mintáz égi szikra. Gondolj vissza, de ne könyezz, Mert hisz mindez elmúlt régen, Eltűnt a dicsőség napja, Hogy többé vissza ne térjen. Gondolj vissza és bocsáss meg Ellenednek, hit tanítja, — Mindent vesztél,... s veszteséged A győzőket megpirítja. Gondolj vissza, végre mikor met utczán fekvő és özvegy Ma ver né tulajdonát képező helyiség a bizottság által egyáltalában nem ajánltatik azon oknál fogva, mert a mellette közvetlen elterülő szellő ültetvények és gyümölcsösök biztonsága ily szomszédságban veszélyeztetnék, de különben is azon vidék már inkább a szomszéd Szenttamás felé hajolván épen azon czél, hogy a laktanya építés által összpontosított katonaság fogyasztása a belforgalomba vonassék he, eltévesztették. A curiális földeken tervezett, nemkülönben a budantczai laktanya helyiségre vonatkozólag a bizottság minden oldalról megvizsgálta azon érveket, melyek egyik és másik mellett szólalnak fel és komoly megfontolás után a budantczai laktanyát jelölte ki az uj- jonnan felállítandó kaszárnya helyiségéül és a mennyiben maga a kaszárnya térfogata helyiség igényeinek, a bizottság a szomszéd ház- telkek megvásárlása, szükség esetében kisajátítása által is beszereztetni véleményezi a megkivántató térfogatot, és pedig akkép, hogy ezen kisajátítás illetőleg szerzés által, a város szépitészeti tekintetben emelkedjék, ennélfogva a bizottság szépitészeti tekintetből a budaut- czai laktanyára vonatkozó tervrajznak azon részét mely a Sissai-közre mintegy kiszögelést képez és a mely a Niederinann Ferencz, Bárány-vendéglő háztelkeknek kertjéből vonatnék a laktanya területébe, nem találja oly czél - szerűnek, mintha a város a kaszárnya telkét négyszögletben a hosszusorra terjesztené ki ; utasítani véli Prokopp János mérnök urat,— bogy a mostani tervrajzban megállapított térséget, a kaszárnya közvetlen szomszédságában egyonközüleg átvonuló háztelkek hosszában mérje ki. A budantczai laktanya újbóli fölépítése mellett a következő indokok állanak fel. a) Kétségtelen az, bogy a város a katonai nagylaktanya felépítését különösen azon czélból határozta el, hogy az itt állomásozó helyőrség legénységének zsoldja, nemkülönben a tisztikar illetménye és egyéb Katonái kiadások, a lakosság minden rétegébe lehetőleg szétosztva jöjjön forgalomba, hogy ez által a közös terhek arányához mérten a jövedelmek is megosztva élveztessenok ; ezen czél eltévesztett volna az által, ha a városi curiális földeken a várostól távol és a vámsorom- pón kívül eső helyen épitessék a laktanya, — miután a katonaság legnagyobb része az egész napi fegyvergyakorlatokban kifáradva, élvez- mény czikkeinek bevásárlása végett nem a távolabbi helyeket keresi fel, hanem a legközelebbi kínálatnak hódolva, szerzi meg • azokat magának. Jogosan és alaposan feltehető tehát, hogy a laktanya belső helyiségeiben fölállítandó cantin bérlője vonná össze a jövedelmeket, és a nagyforgalomban csak a vasárnap-és ünnepeken elköltendő összegek szivárognának a közönség körébe. A budantczai laktanya felépítésénél ez az cet be nem állhat miután a város ezen népes vidékén a verseny kizárja a cantin egyedáruságát, a katona felkeresi a laktanyán kívül eső, de közelebben fekvő árudákat, a melyekben szükségleteit válogatva, olcsóbban és a versenyzés közben jobb minőségben tudja megszerezni. b) Minden város, mely nagyobbszerű építkezésbe ereszkedik ha a körülmények és viszonyok ebben nem korlátozzák, lehetőleg a legjártabb utczáin és térségein építteti köz- ópülotoit és óvakodik attól, hogy a város diLelked rokon szívhez füzed, S úgy őriztétek meg ketten A múltaknak szép emlékét. A hű repkény, mint a tölgyet, Szeretettel úgy ölelted, Mig a sors, a kérlelhet len Elrabolta őt is tőled. S emlékidd el most magad vagy, Büszkén nézzed át a múltat, A jövőben nincs reményed, A lemondást megtanultad ! Klauzál Gábor Szomorú végű fogadás. — Silhouette. — 1 Budapestről Esztergomba készültem. A nap szenvedélyes sugarakat szórt szerte- széjjel s én csak akkor tudtam eléggé méltányolni Gambrin találmányát s Dreher ügybuzgalmát, midőn a Bedonte htís termeiben kényelmesen szürcsölgettem az árpa levét s valódi szamaritánus részvéttel néztem az utczán elsiető két, — mint törülgetik homlokuk gyöngyöző verítékét. Az óra ötöt mutatott s éa jegyet váltani siettem Nagy tolakodás, zsivaj, lárma, épületes hordán udvariaskodások, tyukszemtiprások, könyök- gyomi'ozás mind olyan dolgok, melyek nélkül Pesten a jegyváltást elképzelni sem lehet, s igy csodálkozni nem is illik. I Végre eljutottam a hajóra s kényelmesen rágyújtva szivaromra, hanyagul támaszkodtam a korlátra s néztem a sürgő-forgó néptömeget, mint zsibong, töri magát, izzad, fárad. Monoldis feszitő tisztek, mosolygó képű úri J emberek, hölgyek, akik csak most tudják igazán I megbecsülni Japán legfőbb iparczikkének alegyező- J nek, életrevalóságait, s minden rendű rangú egyé- ( nek a legtarkább vegylilékben özönlöttek be az át- 1 vetett összekötő hídon a hajóba. Nagyot hibáznék, ha a barna „zeneművésze- I két“ meg a lármás kofasereget kifelejteném, mely 1 két számbavehető kasztja a társadalomnak mintegy I utócsapatját képezte a hajó közönségének. I Nem tudom hogy van az, de szeretek a nép körül leírni. Itt találkozik még az ember a romla- lan kedély tiszta nyilvánításaival, a modern rafinéria nem szórta itt még el az erkölcsi szenny mi- asmáit; s ezen légkör — mert uem mesterkélt — kedves nekem. Szeretem mindig a vidámságot, de a föld egyszerű fia ajkáról szebben hangzik a naiv 1 felfogás kipattant szikrája. A hol csak lehet, szoktam ártatlan lélektani megfigyeléseket tenni. Itt jó alkalom kínálkozott. Utolsó vendégeink megtelepedtek az árbocz tövében. Odahagytam helyemet s átsétáltam a hajó előrészére. Példás rendetlenség mindenütt. Az ősz- I szerakott batyuk egész halmazzá nőttek, az üres I gyümölcskosarak pedig bízvást barricade-ul szolgál- I Itattak volna a párisi commune Hőseinek. A meg- I maradt üres téren alig lehetett mozdulni, s azt is I elfoglalta áldott termetével a pápa szemes „Borosa : néne“, láthatólag a kofák lady patronesse, aki kö- I tényéből nagy óvakodva húzogatta elő a gyümölcsért 1 bejött árt, s körbe menve mindenkit megszólított
