Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 80. szám

de nem a szellem, az működik bennük s igy nem élhetnek !

És itt a hely, hol nagy félve kell bemutatnunk egy újszülöttet, az Esztergomi Társaskört, melynek czélja a fenuemlitett két eszmét keresztülvinni.

Buzgó ifjak lelkessége, szülővárosunk iránt érzett meleg szeretete és a legnemesebb czél, a szellemi haladás czélja alkotta meg e társas kört, mely jelenleg is már 50 tagot ölel föl körében, holott alig egy rövid hete, hogy megszületett. — Jelenleg még csak a társas élet folyójára dobott kő, de a mely rövid időn mind szélesebb köröket rajzol majd ennek a sziliére, ha terjedését a hullámokban meg nem gátoljuk...

De félre félelem és aggódás ; hisz volt már sirásó is koma a keresztelőn ; vitt már temetőkertész is gyermeket a keresztvízre . . . mért nem keresnék hát Esztergom városában is anyját az újszülöttnek, a ki azt nevelje, édes tejével táplálja, hogy majd édes örömét lelje egykor a föl cseperedett

emberen !

Ne nézzenek idegenkedő szemmel e társaskörre, kedves esztergomiak ! Ne nézzenek annyi csalódás haragjával felé, hogy „hogyan mer napvilágra tolakodni ez a minden, csak jó nem|a

Egyelőre egyebet nem is kérhetünk az anyától, minthogy ne taszítsa el kebléről gyermekét — és nem is erőlködünk tovább, aranyos pólyában, édes-nevetős gyermekarczával, életsó várgÓ fürge kis mindenével hízelegni be szülő városunk keblébe.

„Keljen előbb élete magától, működjék és mutassa meg, bog szüksé ges,u Bátran igy szólhat bármely bi- zalmatlankodó. — És ez a társaskör ezt meg fogja tenni, ha nem gördítenek elé ezer és ezer akadályt, melye két sisifusi erővel sem győzhetett meg eddig már annyi szép eszme, mert már születése óta is sisifusi átoknál nagyobb nehezedett rája.

De ha megmentette életrevalósá gát, ugy-e kedves esztergomiak, ugy-e akkor nem lesz-e szó „esztergomi“ a társaskör halotti köntöse; ngy-e jó Esztergom, te akkor nem fogod erő

rüimenyeket,, melyeket még a Zulúk se bántanak. Röstelui, hogy seholse ismernek; sajnálni, hogy más valaki mer utunkba állam. És megtámadni ezt a lapot, melyet még nem tett nevezetessé a Bolond Istók.

Én

szakkal elveszteni e kört, mint a szerencsétlen anya, ki szégyenli gyermekét ! ?*)

Kormos Zsigmond.

iit válasz.

Többen nyílt levelet intéztek hozzám, mint az Esztergomi Kör elnökéhez, hogy nyilatkozzam a Kör állapota felől.

Sajnálom, hogy hírlapi felszólításukra nem felelhetek olyan módon, mint azt elvárnák.

Az Esztergomi Kör közgyűlése van ugyanis első sorban arra hivatva, hogy a válaszra felhatalmazzon. A közgyűlést pedig már vasárnapra össze- íiivtam. Sajátságos azonban, hogy a Nyilt levél aláírói közül csak egy kap meghívót, mert a többi tényleg nem is tagja a Körnek.

Az Esztergomi Kör határozat- képes közgyűlésére terjedelmes emlékiratot nyújtok he szebben a viszonyokról tüzetesen meg fogok eni[ékezni. — Ugyanerre kértem föl a Kör pénztárnokát és ellenőrét. A közogyülés eredményét nyilvánosságra fogom hozni s egyúttal nemcsak be-, hanem le is számolunk.

Kérem tehát azokat, kik nagyon szeretnek Ítéletet koczkáztatni be nem fejezett dolgok fölött, hogy ne üssék arczul az igazságot, mig az egész ügy a legközelebbi időben elintézést nem nyer.

Akkor mindenkinek joga lehet nyíltan és igazságosan vélekedni.

Körösy László.

Felavatási ünnepély.

Az esztergomi iparosifjak egyleti helyiségének felavatási ünnepélye f. hó 2-án folyt le. Délelőtt fél 11 órakor a kir. városi plébánia templomban Bors Mihály henczés tanár által

*) Minden kritikai megjegyz és nélkül közöljük a beküldött czikket s a szép törekvéshez megígérjük a pártolás azon nemét mellyel mint a helyi sajtó képviselői minden jóravaiö ügynek tartozunk.

Szerk

mondott szent misével kezdődött az

ünnepély, melynek további lefolyására esti 7 órakor gyűltek össze — az egyleti helyiségbe — a szép számmal meghívottak.

Bors Mihály bonczés tanár volt, ki az ünnepélyt hatásos beszéd kíséretében megnyitotta. E beszédben üsz- szehasonlitást vont a hazai és külföldi ipar közt, elősorolván azon kellékeket, melyek az ipar fejlesztésére, felvirágzására, az iparos ifjúság lelki épülésére okvetlenül megkívántainak.

Átvette azután a szót Kovács Albert — mint az iparos ifjak egyletéinek elnöke, ki örömmel ad kifejezést azon magas elismerési okmány és vele kapcsolatban levő 50 frtos bankjegy megérkezéséről, melyben Stefánia ő fensége az iparos ifjak egyletének köszönetét szavaz, hogy nászünnepélye alkalmából egy iparmű-emlékkel őt megkereste. Éppen kapóra jött ezen örömhír, mert nagyobb meglepetés nem is érhette volna a jelenvoltakat, mint a jelzett értesítés.

Ezután következett a lakoma, a melyen részt vettek ; Mann tanár, Bors tanár, Takács főjegyző, Rudolf Mihály, Vezér János, Bayer Ágoston, Dóczy Feroncz, Schmied Nándor, Putankó N. s többen a város polgáraiból.

A lakoma kedélyes társalgás és toasztok közt folyt. A toasztok sorát Kovács Albert nyitotta meg, ki jól átgondolt, tartalomdus beszédben éltette a vendégkoszorut, különösen kiemelve annak nehány tagját, egyszersmind megemlékezvén boldogult Dr. Szabóky Adolf piarista tanárról, ki hosszú éveken keresztül az ipar iránti buzgalmával sok jót Js üdvöst teremtett ; egyúttal kijelenti Schmied Nándor áldozatkészségét, ki a nevezett Dr. Szabóky Adolf arczkópére, mely az egyleti helyiségben kifüggesztendő lészen, 5 frtot adományozott, melyhez még Bayer Ágoston, 15, Kovács Albert 2, Mann tanár 1 és Putankó 1 frttal járult.

Fölemelkedett ezután Bors Mihály, ki lelkesítő hangon tolmácsolja az iparosügy iránti vonzalmát és szerétét.— Mann tanár ur poharát az iparosif- jakra, s az egyleti tisztikarra ürítette.

Putankó ur sem maradt hátra, hanem szokott humoros kifejezéseivel a jelenlevők kedélyét a legderültebb hangulatba hozta. Befejező toasztot Takács Géza mondott, melyben felhívja a fiatalságot azon tömörülésre,

melyet a jövőbon és jelenben #szkö- zölve, az iparnak fejlesztésére nézve elodázhatlan kötelességük.

Az ifjak közül Beskó Béla tüntette ki magát 3 alkalmi költemény el szavalásával, mi a jelen voltak megelégedésével találkozott.

Ezzel a lelkes ünnepély kevéssel éjfél előtt véget ért.

Regék egy kis lánynak.

I.

Mikor a jó Isten már mindent megteremtett s gyönyörű kertté varázsolta a meghűlt vulkánok völgyeit, mikor a mak- ranezos tengernek medret vájt s a szilaj folyóknak kijelölte pályáját, mikor a hatalmas oroszlántól a kis szelíd bárányig, a feuszárnyaló sastól a kis kanáriig s Adómtól Éváig a mindenség jövőjét is megteremtette, mikor már minden állatnak és növénynek nevet is adott: akkor jön a fekete szemű angyalka és majdnem sírva panaszolja, hogy egy patakmenti kis virá- gocska nagyon szomorodik, mert nincsen neve.

Gondolkodik a jó isten, de nem soká, mert tudta, hogy miudeu virágocskáról gondoskodott. Azután mosolyogva fordul az angyalkához és azt kérdezi, hogy milyen az a szomorodó kis virág. Az angyalka azt mondja, hogy szerény és kedves, a szeme kék s mindig teli van harmattal, mert sokat sir.

Erre a jó isten mindjárt ki megy a patakmenti szomorkodó kisvirághoz. Oda ér a patakhoz, a patak megáll és imádkozik. Odalép egy ezédrushoz, a ezédrus meg hajol. A bimbók nyilunk, a virágok arany gyümölcsöt teremnek, a madárkák hyranu- sokat énekelnek, a bérezek viszhangja ismétli az imádság malasztos refraiujét, szóval minden csak imádja az istent.

Csak a szomorkodó kis virág szomor- kodik még inkább. A jó isten észreveszi a kis virág rejtőző fájdalmát s 'ida szól derült szomszédjához :

— Hogy liiuak téged kis virágom ?

Az illatos, a vjruló, a derült kis virág megszólal tövisvárából.

— Rózsának neveztél teremtő istenem.

— Hát téged kis szomszéd ? — kérdi nyájasan a jó isten egy másiktól.

Ibolyának hívtál teremtő istenem — válaszolta a meuyországszemü, szerénység illatú, kedves kis ibolya.

A jó isten ekkor a szomorkodó nefelejts- bez fordul:

— Látod kis virágom, a te szomszédaid nem szomorkodnak azért mert nevük nincsen. Te rólad sem feledkeztem ám meg, hanem hát te vagy az oka, hogy felejtetted.

A szomorkodó kis virág nem birt válaszolni, csak uébáuy harmatcsepp perdült le bánatos szemeiből.

— De azért nem büntetlek meg — monda vigasztaló bangón a jó isten — csakhogy meg se is áldhatlak. Nevet nem adok, mert megint elfelejted, de azért nem átkozlak ki a paradicsomból. És most jól jegyezd meg kis bűnös, a mit mondok: Hogy ezentúl ne felejtsd el parancsolatai-J

mat, a mint hogy elfelejtette szép nevedet, legyen a te neved : nefelejcs.

Erre a jó isten vissza ment a menyországba, hol az angyalok báladó imával fogadták, a szivárvány utón, rózsafelhők közt, virágillatban, hatalomban, a kis nefelejcs azóta elment, ellnijdosott többi boldogabb virágtestvérétől s elment a rejtett patakok s titkosan csörgő erek partja mellé, a hol szerényen megvouulva búbánatosan éli napjait.

A kik szeretik egymást kis Margit, azoknak van nefelejcsük. Tanulja meg ebből a kis regéből, hogyan kell viselkednie, hogy nefelejcsnek ne híják valamikor.

Az esztergomi katona-ügy.

A „Függetlenség“ keddi száma a következő tudósítást közli :

„Az esztergomi katona-ügyről, oly kézből, melynek megbízhatóságában kételkedni okunk nem lehet, helyreigazítást vettünk, mely helyreigazítás azouban a dolog lényegét mégis beigazolja. Az eset ugyanis e forrás szerint a következő volt:

Lett főhadnagy ur egy barátságos beszélgetés alkalmával kijelenté, hogy ő ! Lendt kapitány eljárását kárhoztatja és pedig a legnagyobb mértékben ; nem szabadván Lendluek ily es kérdéseket tenni, másrészt pedig Göczel hadnagy helytelenül cselekedett, hogy felelt Lendl- nek s oly feleletre ragadtatta el magát, mely eugedelein megtagadásáról szól. Lett főhadnagy szó szerint még a következőket moudá :

A katonának engedelmeskedni kell, én még atyámra is lövetnék, ha fö- lebb valóin parancsolná ; — ha az

törvénytelen volna, akkor a parancsadó l a felelős ; mire jutna a hadsereg, ha az alantas parancsot kapva e fölebbva- 16tól, az engedelmességet megtagadná.“ : Ez volt a szó szerinti beszélgetés, magyar alkotmányról ott szó sem volt, sem concret esetről.

Hát ez a felfogás nemcsak baj, ha- . nem egyenesen ellentétben áll még a Dienstreglemeut-val is. A mit a levél Lett főhadnagy igazolására, mentségére felhoz, hogy atyja a szabadságharezban honvéd volt, bogy Lett nem hogy magyarfaló volna, hanem a magyart szereti, nyelvünket egész tisztán beszéli, annak örülhetünk ugyan Lett ur személyére vonatkozólag, de ez is csak bizonyságot szolgáltat , a mellett, bogy a hadsereg szellemére } van nagyon sok okunk panaszkodni, mert ime még oly magyarból, minőnek Lett urat leírják, egy negyvennyolezadik honvéd fiából is oly vak eszközt alkotott, mely egyebet a fölebbvaló parancsánál nem akar, nem tud ismerni. Azt, bogy a városi tisztviselő is hibás volt, sőt hogy éppen ő provokálta e jelenetet, a vizsgálatnak a dolga kideríteni. Azért vagyunk sajtó, azért hívjuk fel mindenre a figyelmet, hogy a helytelen állapotok megvizsgáltassanak. Mi nem B. G. űrért szólaltunk fel, tökéletesen elhiszszük azt is, hogy Magyarországon nem ritkaság az, ha adóvégrehajtónak ajtót mutálunk, de mivel az ügy_jnégis_oR

bérez viszlumgja- a patkó rohamos dobogását. A szerencsétlen asszony rettegve pillantott az üldözők felé, a kik már közel nyomukban szórták a szitkot. Szinte repültek könnyű lovaikon és harsogó zajjal ősz- - tökélték fáradt]an lovaikat a kimerülő menekülők után.

II.

Versenyt száguldott a viharral a halálra üldözött Dobozi Mihály. Karjai között hitvese reszketve, biztatva, lemondva majd imádkozva. Kimerült a szegény paripa, tajték borította alejéfc, vérzett a sarkantyútól s az ágasbogas tüskés bokroktól. Vadul rohant nyomukba néhány diadalittas török, kurjautásuk és átkuk utolérte a menekülőket.

— Ne továnb jó Dobozi esengé a szerencsétleu asszony reszkető ajakkal, rémülettel bánatos szemében — ne tovább jó Dobozi . . •

— Bízzunk az istenben! — sóhajtá az üldözött vitéz, a ki legdrágább kincsével legmélyebb fájdalmával és bátorságával még mindig remélt.

Rohannak le a lejtőn, sűrű sárga por- föllog temeti nyomukat, megriad az uh széli madár s távolról elszáll, visszazengi a

Dobozi szorosabban magához öleli az - asszonyt, a ki alig suttogja :

— Ne tovább jó Dobozi . . . úgy w

is el kell vesznünk .

— Még bízom az islenbeu . . .

Se Közelben se távolban semmi segély, Mennyi bánata, mennyi keserve volt a szegény vitéznek. Oh ha csak szerencsétlen ! nejét nem kellene megvédenie! Akkor nem bízná sorsát véletlen segélyre ... A szegény asszony szivedobogása mennyi re- k menyre biztatá Dobozit.

Rohannak, száguldozva rohannak mi- í kor az üldözők már csalt alig ötven lépés- nÁ'ire vaunak. Dobozi még egyszer megsar- kantyúzza lovát. A szegény paripa meg '• gyorsul, de nem nem sokára összeroskad s ‘t mozdulatlanul terül el a földön.

— Nincs segítség jó Dobozi . .

rebegé a szegény, a ki kétségbeesve tekintett körül.

— Együtt halunk hitvesem — válaszolta a vitéz s kirántotta kardját. A törő-, költ nemsokára utolérik. Alig néhány lé- ' pósnyire vannak.

Oh vedd el életemet jó Dobozi . . .1 ne hagyj zsákmányul vesznem.

Dobozi reszketve emeli föl kardját, ' szemében köny rezeg ajkán a búcsú csókja ég, ráborul szép hitvesére, mogcsökola