Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 79. szám
Esztergom Hl. évfolyam _______________ ______79- szám. ________ } Vasárnap, 1881. október 2-án. w V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára: .Megjelenik : egész évre............................................Ő fit. — krf él évre..................................................3 „ — évnegyedre............................................1 „ í»0 , h e l eiikin t ksz er Egyes szám: 6 kr. vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széclienyi-tér 35. sz. intézendők. Nyiltlér petit, soronként 20 kr. l Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A líi.p szellemi részét illető levelezések, a szerkesvtőséghez, j^ŐRINCZ—(JTCZA <^0. SZÁM A L.Á. intézeiidok. Kéziratokat nem adunk vissza. iNémet hitszónoklat a zsinagógában. Sajnos, nem njságot hirdetünk a Néhány szóval, melyet jelen czikkilnk ólé ,‘czimül irtunk. A magyarországi zsinagógák között lig található egy-kettő, melyben ál- jmdóan magyar nyelven tar tátik a iitszónoklat s ezen czikkünk épen szón kérdés megvitatásának van szénéivé, hogy váljon jól van-e igy, a oogy van és igy kell-e annak lenni s aaradni különösen olyan kiválóan magyar érzelmű s a magyar szót értó Hitközség kebelében, mint a milyen z esztergomi. Mert ha végig tekintünk az Esz- tírgomban lakó izraeliták között, bizony njjainkon száinithatjuk össze tkokat, kik a magyar nyelvet nem [iirják, sőt tapasztalhatjuk, hogy a Műveltebbek egyenlő mérvben bírják £gy a magyar, mint a német nyelvet, kevésbé müveitek meg épen ha- íímlithatlauul szebb magyar nyelvet ^szélnek, mint németet. Mire vezethető mégis vissza, hogy s ilye^i magyar hitközségben állandó magyar hitszónoklatot meghonosítani teem lehet ? Talán németeknek érzik «.agukat az esztergomi izraeliták, vagy «sak az egynéhány magyarul nem ér- ő idegen iránti tekintetből tartják lenn a német szónoklatot, vagy tátim a német nyelv és a zsidó vallás ú'özött bizonyos szertartási kapocs áll fisnn akképen, mint a kath. egyház és 1 latin nyelv között, vagy csak a itiszta szokás idegeníti el őket a magyar szónoklattól, melyet pedig sokan közülük jobban megértenének, mint a legtöbbjük által nem is bírt irodalmi német nyelven tartott beszédet ? Vegyük sorra ezen plausibilis okokat ét mérlegeljük, váljon valódiak-e és érdemesek-e arra, hogy miattuk a társadalmi össze forrás érdekének a magyarosodásnak gát vettessék. A mi a legelsőt illeti, azt hiszem, hogy egy szívvel és og^y lélekkel azt fogják felelni valamennyien, hogy ők szívvel lélekkel magyarok és hogy ez igaz, azon kételkedni nem lehet. — A ki ismerős az esztergomi zsidó családok köreiben, meggyőződhetett arról, hogy ott magyar érzelem uralkodik és a magyar nyelv használtaik, s hogy magyarul csak azok családi köreiben nem beszélnek, a kik magyarok által nem lakott vidékekről jöttek Esztergomba lakni. De váljon ezek német nemzetiségünknek vallják-e magukat ? Bizonyára nem és határozottan lehet állítani, hogy Esztergomban egyetlen egy zsidó- sem lakik, a ki német nemzetiségű volna. De vessük fel most azt a kérdést is, hogy váljon érdemes-e a németség egyáltalában arra, hogy a zsidók és különösen a magyarországi zsidók a németséghez tartozóknak érezhessék magukat. A mint a legrégibb és legújabb események bizonyítják, nincs Európában nemzet, a mely úgy vallási, mint faji tekintetben türelmetlenebb volna, mint a német. A német még a németet is gyűlöli, ha történetesen nem ngyanegy tartományból való, és a lutheránus porosz a katholikus bajort nem szívelheti. A fajgyűlölet pedig oly erős benne, hogy a cseh származásút megölné egy kanáívizben, habár a harmadik nemzedék óta közötte lakik és németül beszél, a zsidó pedig zsidó az ő szemében, jóllehet már a szépapja keresztelkedett ki. Hogy ez igaz, annak tanúságát itt Magyarországon is megtalálhatjuk. Debreczenben. Szegeden, Kecskeméten, Miskolczon s egyáltalán a tiszta magyar vidékeken nem zsidó a zsidó, ha magyar, de menjünk csak Pozsonyba, ott bizony a német „spie- szek“-ből ezer Stöcker és Henrid kerülne ki. (Ennek igazságát legkevésbé sem döntik meg az Istóczyádák és a „Grombászati Közlöny“ vasárnapi czikke, mert komolyan venni ugyan egyiket sem lehet.) Az esztergomi zsidó tehát nemcsak hogy nem német nemzetiségű, de jó- za észszel nem is akarhat az lenni, ha csak a német brutalitásban öröme nem telik. Azon kérdésre továbbá, bogy a néhány magyarul netán nem értő idegen iránti tekintetből jogos, észszerű vagy cgyátalán menthető-e a német hitszónok lat fenntartása ? határozottan azt válaszoljuk, hogy se nem jogos, se nem észszerű, de egyátalán csak nem is menthető. Nem jogos, mert a mellett, hogy olyan, a ki semmit sem ért magyarul, talán egyetlen egy sincs Esztergomban, — hol van az megírva, hogy a letelepülők szép szeme és kényelmo kedvéért az őket kebelükbe fogadók joga csorbát szenvedjen ? — Csak nem akarják megengedni, hogy a szállást- adók kiveressenek házukból. Azért, mert azok is hozzájárulnak a községi teherbe/,, jogot nem szereznek ahhoz, hogy az isteni tisztelet az ő kényelmükhöz alkalmaztassák. De hiszen a magyar hitszónoklat által az isteni tiszteletben nem is gátol tatnak. A hitszónoklat nem kiegészítő része az isteni tiszteletnek, sőt azzal lényeges összefüggésben nem is áll. A zsidó isteni tisztelet és szertartás nyelve a héber és ebben az idegenek részt vehetnek még akkor is, ha különben akár csak kínai nyelven tudnak beszélni. De váljon ha történetesen tiz spanyol-zsidó család telepednék meg Esztergomban , tartanának-e kedvükért •spanyol szónoklatot, mert azok bizony németül nem értenek ? Vagy tartana-e a pozsonyi hitközség nehány Kunszentmiklósról oda telepedett s csak magyarul értő zsidó kedvéért magyar, — vagy megtürne-e "a szegedi hitközség néhány Liptóinegyéből bevándorolt kedvéért tót vagy német hitszónoklatot ? Do sokkal észszerüebben is cselekednének, ha kiküszöbölnék a német nyelvet a templomból, mert a mellett, hogy hazafiságuknak ezzel fényes taimjelét adnák, magyar polgártársaik szeretetében és becsülésében nagyot haladnának. Nem menthető pedig a német szó4* A színházban. Premier volt a színházban, Kaptam magam, elmenék ; Ha a szivet a bú tépi, Ott van hisz’ az elme még. S amint ottan körülnéztem, íme „őt“ is ott leiéin, A bánat fogta el szívem, Oly búsan nézett felém. Minden összefolyt előttem S ködös leve, majd sötét. Amint felvoná szeméről Bársony pilla-függönyét... Elfeledni soli’sem bírom, Amit ekkor Játék ott, Azt a megindítókig bús Szép — szomorujátékot.. Veszprémi Soma. Az asszony ingatag. (Napló töredék.) Y. Nem lehet valami édesebb, mint midőn az ember hosszú távoliét után először látja a kedves tájékot, hol gyermek éveit tölté ; hol minden bokor, minden fűszál egy, egy szép emléket idéz fel lelkében. Helén is érzett valamit, midőn oly liosz- szú távoliét után először látta azt a földet a hol bölcsőjét ringatták, hol először tanult sírni, szenvedni . , . szeretni, hol porai nyugosznak a kedves anyának, ki az első altatódalt dúdolta fölötte. . . Boldog idők! eltüntetek, mint egy ködfátyol kéj}. Titeteket régen a feledékeny- ség ködfátyol képe borit . . . Ismerek nőket, kik mindenütt és még is sehol sem érzik magukat boldogoknak. Folyton uj és uj inger kell, mi őket elvezesse attól a gondolattól, hogy ők boldogtalanok is lehetnek. Az egyik perezben a legforróbb vágy epeszti keblüket azért, mit bírni óhajtanak ; s ha elérik elveszti ingerét, s oly közönséges, oly mindennapi lesz, mint lett sok más. Ilyen Helén is. A kisvárosi élet eleinte tetszett neki ; nem győzte eléggé csodálni annak változatosságát. Mig férje a gazdaság körül forgolódott, Ő kisded szobájában zongorázott; s eljátszotta azokat a. kedves dalokat, melyek mindegyikéhez egy, egy édes emlék fűződik (szegény zongora mernivi kint kell ennek kiáltani néha azoktól a rózsás kis káösóutól); majd szegényeket olvasott; vagy ha megunta, elment kis kertjébe, s ott sorba nézegette a szebbnél szebb virágokat, s oly sokáig elmulatott velők, néha alig vette észre, hogy itt az est. Az esték is elég vígan ? folytak (hol van fiatal menyecske, ki az esti órák ellen panaszt tudna emelni ?) De nem sokáig tartott ez igy. Eljött az ősz. A fák lombjai között szomorúan zúgott az őszi szél, hangjának hallatára némán hallgatagon hullottak alá a sárga lombok. A kis virág, mely már bervadásnak indult: még egyszer kitárja kebelét; s midőn érintette a napnak sugara szirmait lekouyitja kis fejét s meghódol a hervadás előtt . . . Istenem! mily szép a természet ősszel, midőn minden bevégezve pályáját, elérte a czélt, amelyért küzdött. Midőn minden a liervadásra, a halálra gon dől. Yau azonban valami keserű fájdalom, melyuek határai a végtelenre terjednek. A múlandóság tragicuma, s közös sorsunk gyásza érinti szivünk legfájóbb húrjait. Oh! mert valamenyieu oda jutunk, hová a virág, a lomb, a mező. Az ajk, mely most a legforróbb csókot adja, az arcz, melyen most az élet rózsái nyilának-, a kebel, mely most lázasan zihál, s tiltott kéj után eped . . . lassau kihűl. Az ajk elveszti mámorát, az arcz rózsái elvirulnak, a kebel megszüli dobogni. Oh ! mert minden, minden rontandó itt az ég alatt; minden csak egy röpke álom, melyet vagy kínos ébredés követ, vagy a végteleuig terjed. Ily röpke álom volt, Helén boldogsága is. A bosszú esték csakhamar unalmasakká kezdtek válni. Sokszor fájdalommal gondolt a fővárosi zajos élvekre, nagynénje estélyeire; s ilyenkor oly elhagyatottnak, oly boldogtalannak érezte magát. Vág\ait többé teljesem volt képes kielégíteni.Keblének eddigi nyugalma meg lön zavarva; az elégedetlenség ördöge üté fel fejét. S ha a liá- zaséletbeu az elégedetlenség szórja el magvait: az elszórt magból csakhamar az egyenetlenség sarja no ki, s hogy ez még sem ütött ki Heléu és férje között, egyedül Tataky Artliurnak köszönhető; ki a külföldön elvégezvén orvosi tanulmányait, néhány hónapra egyik rokonához rándult, ki épen Mezeiék átellenében lakott. Pataky jöttét a hirek egész tömkelegé előzte meg s alig érkezett meg, villáin gyorsasággal ment a liir házról házra. Csakhamar tele lett az egész város. Hisz nincs valami kedvesebb a kisvárosi hölgyek előtt, mint a hirt tovább adui. Ha egy idegen férfi jő egy kis városba, s hozzá Hutai, a szegény férjek ijettökbeu nem tudnak mit csinálni ; ilyenkor minden zug az uj vendéggel vau tele; még étvágyukat is elvesztik, mert egész ebéd alatt mást nem hallanak az asz- szonyok ajkáról, mint az uj vendégről egyet mást. Hát ha még a nők ülhetnek egybe! No hiszen vau akkor „hadd el hadd.“ Mindenki illetékesnek véli magát bírálatot tartani az idegen felett. Az egyikuek azért nem tetszik, mert szőke, a másiknak, mert büszke, a harmadik erősen vitatja, hogy oly szép szemeket még életében nem látott . . . s tudja Isten mi mindent össze nem hordanak. Mi természetesebb, mint hogv ennvi „hű-hó“ után Helén is érdekMai számunkhoz egy fel iv melléklet van csatolva.
