Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 68. szám
Esztergoméin évfolyam, _____________________________ 68. szánig__________________________Csütörtök, 1881. augusztus 25-én. w V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ára: egész évre............................................6 frt. — krf él évre..................................................3 * — » évnegyedre............................................1 , 50 . E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ ki a dóliiv a tálához Széchenyi-tér 35. sz. int ézenddk. Megjelenik : heteiikint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyiltlór petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, ÖRlNCZ-UtCZÄ ^Q. SZÁM ALÁ. intézendők. Kéziratokat nem ailtínk vissza. Békebiróságunk. A békebiróság ellen egyik nem rég múlt számunk egy meglehetősen gyöngéd és kíméletes hangon irt támadást közölt. §• §• §• jel alatt iró munkatársunk nézeteiben nagyrészt magunk is osztozunk s hogy eleve elejét vegyük a hosszadalmas vitázásnak, mai számunkban he is fejezzük az ügyet. Mindenekelőtt azonban közöljük a békebiróság részéről beérkezett nyilatkozatot : Tekintetes Szerkesztő ur ! Becses lapja 66-ik számában „Békebiróságunk“ felirattal megjelent ve- zérczikkben az foglaltatik, hogy az illető czikk írója előtt egy kereskedő igy nyilatkozott, „hogy miután detail tartozását a békebiróság révén nem bírja megkapni, ezentúl senkinek sem fog- hitelt adni.“ Hogy ki az a kereskedő, a ki „detail tartozását a békebiróság révén“ nem bírja megkapni, azt természetesen a czikk t. írója nem említette meg. Valamint nem említette azt sem, bogy a békebiróság volt-e oka, hogy az illető kereskedő követelései be nem folytak. Mert azt csak nem lehet a békebi- róságtól követelni, hogy ha bárki is vagyontalan adósokat pöröl, bogy a detail követelések a békebiróság révén befolyjanak; mert régi közmondás: a hol' nincsen, ott ne keress. Azt sem lehet elfogadnom, hogy a kezelés „rendszertelen.“ A kezelés törvények és miniszteri szabályrendeAí„Bssterg«m és Vidéke" tárcája Tekla néne. (Elbeszélés.) Ráncos nz orczája, ősz a haja szála, Nem is megy, hanem már biczeg csak a lába, Görbedt a járása, reszketős a teste, Mégis a láuyok közt miudeu áldott este.. „Vörös Tekla nénéra, nem jobb lenne otthon ? Forduljon csak vissza, inkább ágyat boutson ! Sötét vau ilyenkor, hiszen nem is járhat, Ejnye, most künn járul, hogyan is kívánhat! Jaj,' nyomban itt lesznek a falu legényi, Siessen csak haza hamar Tekla néni!“ Tekla néne hallgat, leül egy fapadra, Leülne szegény, ha zápor is szakadna, Fakult imakönyvét előveszi szépen, S forgatja, forgatja reszketős kezében. „Ejnye no mit csinál, hallja, Tekla neue, Jmádságos könyve miuelc most kezébe ! Fényes nappal sem lát, hát most hogyau látna, Aztán meg nincs kelmed mostan imaházba!“ Tekla néne nem szól, csak mozog az ajka, Majd meg imakönyvét szépen betakarja, S szemeit mereszti a csillagos égre, Onnan meg a sűrű, komor sötétségbe. M egtörik a mély csend, megzendiil az ének, Jönnek már, itt vaunak a pajkos legények, Egymásmellé állnak falubeli lányok, Akár kiírni a mezőn a tarka virágok. leteken alapszik, és az igényeknek teljesen megfelel. Rendszertelenség hivatalomban nincs; mert ha volna, úgy azt Madarassy Mór komáromi törvényszéki elnök ur, ki ezelőtt napokkal hivatalomat megvizsgálta, nyilván föl is fedezte volna. Az pedig, bogy a megidézés náluuk közönyös dolog, és hogy végtelenül meghosszabbítható, sőt hogy a követelés ezáltal el is nyitható, engedőimet kérek de ez nem jogász állítás. Semminéven nevezendő követelés el nem avul a beperlés után; csak beperlós előtt avulhat el. Hogy egyik másik fölperes liosz- szabb időre szóló határidőt kap, az annak tulajdonítható, hogy például a múlt évben 3475 peres fél jelentkezett, tehát a tűlhalmozottság okozza a késedelmet. A közönség kedvezőtlen hangulatára is hivatkozott a t. czikkiró. Ezt már nem vagyok illetékes megczáfolni; de ha valóban úgy van, ezt csak sajnálni tudom; do alig adtam rá egyéb okot annál, hogy hivataloskodá-som kezdetén, elhalmozott 10—15 éves dubiozus követeléseket nem bírtam behajtani. Esztergom, 1881. augusztus 19-én. Tisztelettel Fraükner. Fnuikner Károly ur nyilatkozatára csak igen kevés észrevételünk van. Munkatársunk támadó czikkénck akként akarja élét venni, hogy egyik vádjának alaptalanságot tulajdonit. Egy vagy több kereskedő nyilatkozott ugyanis akként a czikkiró előtt, hogy inkább lemond kisebb adósságairól s nem hitelez többet, mintsem a „Hát kend itt mit keres, hallja néuémasszouy ? Odahaza várják, siessen szaladjon, Szeretője otthon oly epedve várja, Megreped szegénynek szive bánatába!“ „Ninini, megint csak eljött Tekla néne, Pedig már ilyenkor aludnia kéne, Nem illő bizony, hogy miutánunk járjon, Mikor a lakziját tartja már a nyáron !“ Járja a vigasság, járja a vig ének, Nevetnek, kacaguak a lányok, legények, Szegény Tekla néne csak mereven bámul, Suttogás, imádság hallatszik ajkárul. „Tekla néne, hallja? tizenegyet kondid, Hajadon lánynak, nincs helye künn azon túl, Tudja hisz, hogy eljár a falunak szája, Mihelyest az éjfél kendet kfinn találja.“ Tekla néne ijedten kap a szivéhez, ügy tetszik, valami nagy fájdalmat érez, Imádságos könyvét szépen kitakarja, Istenem, hogy reszket a lába, a karja! ., . „Nem mehetek haza, jaj hagyjatok békén, Vőlegényemre kell még elvárnom nékem, Tizenkét órára eljön, megígérte, Ha pedig nem jön cl, úgy elmegyek érte!“ „Jaj, jobb lenne kendnek otthon Tekla néne, Örökre elveszett a kend vőlegénye, Hideg föld borítja, jaj, szegénynek hantját, Csontjait rég a vad virágok takarják.“ „Sírban már ? jaj, akkor imádkozom érte, Örök üdvösséget kérek a lelkére, Mindenható Atyám, könyörülj meg rajta, Legyen édes álma, édes nyugodalma!“ I békebiróság- huzavona s bizonytalan eredményű kezelésére bízza ügyeit. Kár épen e tételnél czáfolatot keresni. Nem akarta a czikkiró az állítást nevekkel erősíteni. Föl vagyunk azonban hatalmazva, hogy a vád alapítóját, a kereskedő nevét tudathatjuk Frankner úrral, ha ugyan elismeri kíméletesnek azt az eljárást, hogy ez a közönség előtt nem történt. Még a megidézés módja ellen. A megidézés ellen czikkirónk fölhozta, hogy közönyösen idéznek s e miatt sok a baj. „Békebiróságunknál például a megidézés fontossága igen közönyös dolog s gyakran végtelenül megliosszabitható sőt el is avitható.“ Azért czitáljuk ki munkatársunk emez állítását, mert Frankner ur rosz- szul fogja föl s igy rosszul is értelmezi. Nem a követelés elavitásáról van itt szó, hanem sokkal többről. A hitelező bizalmának és kitartásának elavitásáról. Egyéb tekintetben részünkről is helyeseljük Frankner ur védelmező czikkének érveit s csak azt szeretnék, ha békebiróságunkat illetve, a törvényszéki elnök megelégedése mielőbb találkoznék a közönség megelégedésével is. Ebben a reményben fejezzük be a fölmerült ügy vitáját. A dunaparti várakozók. — A vidéki szülök figyelmébe. — Soha sem szokott oly népes lenni az esztergomi és párkányi dunapart, mint mikor az iskolai év elején a beiratások kezdődnek. Az a sok felbérelt, felfogadott férfi, asszony és gyermek mind ott lesi a Duna hidjánál az érkező szülő- I két és fiatalságot s rekomendálgatja I nekik egymást versenygő tiílkiabálásával ékes és éktelen nyelven a legjobb és legolcsóbb elhelyezést, úgy hogy azt sem tudják, melyikhez kelljen hát tulajdonképen fordulniok. Nem hasonlíthatjuk ezen versony- gést máshoz, mint a budapesti hajókikötők hordárainak szemtelenségéhez, kik puszta szívességből majd a ruháját tépik le az embernek. A kiket aztán ezek a dunaparti várakozók el nem foghatnak, azokat vagy elfogták már az újságok hirdetései, vagy elfogják az utczaszeglote- ken díszelgő plakátok, értésül adván, bogy N. és N. ingyen és nem ingyen, olcsón és drágán a legjobb családoknál való elhelyezéséről gondoskodik az iskolai év elején Esztergomba jövő tanulóknak. így aztán akár innen akár onnan, de zsákba kerül nemcsak a fiatalság, hanem még igen sokszor a szülő is, ki gyermekét saját meghitt családi köréből, egy idegen város falai közé hozza. Pedig nézetünk szerint a tanulók elhelyezése egyike a legfontosabb kérdéseknek, melyek a szülők részéről soha sem volnának szem elől tévesztendők. Kihat e csekély jelentőségűnek látszó dolog nemcsak a gyermek er- kölcsi életére, de egyszersmind magáTekla néne buzgón könyörög az éghez, Megtört szivén immár könnyébbülést érez, Szakadt imaköuyvét betakarja szépen, S hazamén ; az óra éjfélt ütött épen . . . Ráncos az orcája, ősz a hajász ál a, Nem is megy, hanem már biceg csak a lába, Görbedt a járása, reszketős a teste, Mégis a láuyok közt miudeu áldott este . . Veszprémi Soma. Dolores. — Elbeszélés a délamerikai életből. — Könnyed nyárias öltözetben ültem ki szórakozóra lakásom verandájára. Olykorolykor hosszasan eltűnődve merengtem ci- garettem kék füstfellegébe, azután ajkaimhoz emeltem a csokoládot. Majd hanyagul lapozgattam a mellettem fekvő hírlapokat s néha az alattam zsongó folyamra tekintettem, mely amerikaiasan be volt népesítve az ezerfajta gőzösök és hajók által. Ha veszszük semmit se műveltein, semmi gondolattal se foglalkoztam, lelkem szabad szárnyra kelt, nem bántott semmi gond. Szóval majd igy tesz mindenki, a ki szórakozik. Egyszerre csak zajos lépteket hallok a szobában. Figyelmessé lettem. — Ab! senuor, qite calamidad *) — raondá egészen kikelve az én fekete Scipio szolgám, a ki egy személyben szakácsom, *) Öli uram, mily szerencsétlenség ! j kocsisora, lovászom és mindenem volt. A balkonra rohanva israétlé : —Que calamidad, senuor • . , Dona Dolores ! . . Nem tudott többet mondani. Hangja elfúlt s nagy szemeiből egész könyzápor ömlött végig barnásfekete arczán. Akárhogy is faggattam, hogy hát térjen a dologra, mondja ol, mi történt, hiábavaló volt, mert bizony az ón Scipióin sc- liogyse birt magához térni. A közben, inig mindenesemet vallattam, megjelent Don Benigno, az én tiszteletreméltó háziuram, a ki hasonlóan egészen föllázadt kedéllyel lépett hozzám. — Tudj a-a már Don Enrico?! —- kérdé reszkető hangon — a mi drága Do- loresünk, a mi édes Augelinánk meghalt . . . meggyilkolták szegényt ... egy tort döftek szivébe . . . meghalt ! — Donna Dolorest ? az egész város sze- mefénvét ? ! — kiáltottam fel izgatottan és megrémültén .... És most elmondom a szép Dolores szomorú történetét, de előbb elvezetem olvasóimat a megható esemény színpadára. Tizenegy éve múlt, hogy Észak-Ame- rilca Egyesült Államai íölfedező-expeditiót Európaszerto is ösraert természettudós Mr. Orton, a new-yorld Vasser-college hírneves tanára vezette. Magamnak is sikerült ez expeditióhoz csatlakoznom. Fölvettek dilettáns botanikusnak, habár engem inkább az expeditió sikerének ingere csábított oda. 1870. júliusában elvitorláztunk a new- yorld kikötőből, keresztül jutottunk a panamai földszoroson, áthaladtunk Paitán és Perúu s tizenkilencz nap múlva a mi kis angol gőzösünkön, a „Favoritá“-u megér-
