Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 59. szám
' — Megható nagylelkűség. Teli lesznek már vele a mai napilapok, hogy Horn Mór ur Coburg herceg liferánsa és bérlője a beteg Coburg Fülöp horczeg egészsége helyreállítása végett tiz misére alapítványt tett s gróf Csáky Károly plébánosnál 50 frtot s Dr. Weisz rabbinusnál szintén 50 frtot tett le az esztergomi szegények közt való kiosztás czéljából. Valóban megható nagylelkűség. Hony sóit qui nialy' pense ! — A nagy Dunán át akar úszni legközelebb egy válogatott úszókból álló kisebb társaság. Mindenkor örömmel adunk tért az efájta híreknek, mert speciális du- navidéki testedző élvezet lévén, megérdemli, hogy meutől inkább nyerjen érdekben és utánzásban. — Hazafias szogabiró. Van Kuralon egy tizenhárompróbás tót hazafi, a ki azon kívül erős pánszláv. Mindenki ismeri. Ez az úr négy passióval járatta a Narodne Novi- nit, a mi tudvalévőkig a magyarországi tótok elkeseredett újságja s kigyót-nékát kiáltott mindenre, ami magyar. Értésére esik ez a szolgabirónak, a ki már most ország- gyűlési képviselő, s a magyar ellenes lap járatását a kuráli postahivatalnál hivatalosan megszünteti, mert leír a postához, hogy olyan irányú hazafiatlan lapot nem enged meg járásában elterjedni. A lap azonnal megszűnt járni s a kurali pánszláv azóta bánatos elégiákban ad kifejezést vesztesége fölött való keservének. — Maiina Lajos városi képviselő egy határozati javaslatot terjesztett a közgyűléshez, mely a városi activkövefelósek mily módon behajtását részletesen tárgyalja. A határozati javaslat igen figyelemreméltó intézkedéseket ajánl. — Fejetlenség. Évek óta vitatkoznak a város atyái, hogy a gabona piaez helyét megállapítsák. Az egyik rész, a többség, azt akarja, hogy a piaez a Széchenyi-téreu legyen, a kisebbség pedig hogy a Szt. Anna templomhoz ‘kell a piaczot ki vinni. Ebből a hosszú nyilatkozásból most az lett, hogy sehol sincs piaez; mert például a múlt hetivásár alkalmával a külső tájék el volt halmozva az utolsó közgyűlés határozatával, a mely szerint sem adni, sem venni az Aunatemplom tájékán nem volt szabad. Most meg kisült hogy a tiltó határozat téves volt. Leszedték mindenünnen hivatalosan; ismét lehet bár hol venni is, adni is. Vájjon mikor lesz már vége ezen fejetlenségnek ? Talán akkor, ha majd a sok hercze—hurczát a vidékről jövök megunják és felénk sem jönnek? — A lourdesi zászlóról, melyet a magyar zarándokok már elvittek, következő sorokat írja az uj M. Sión • Űrnapján szentölte meg 0 emja a lourdesi magyar zászlót ; és pedig 6, szintén pompás zászlóval együtt, melyeket 0 emja a székesegyháznak ajándékozott s Űrnapján először használtattak, Kettő fáz olt. szentségre vonatkozik, a többin magyar .szentek ábrázoltainak. A szent mise után szószékre lépett s miután elmondotta a lourdesi zászló rendeltetését, főbb vonásaiban a lourdesi eseményeket, az öt világrész folyvást nagyobbodó buzgalmát ezeu kegyhely iránt, szokásos szónoki erélylyel. átható csengő hanggal, könyekben csillogó szemekkel felszólította a székesegyház nagy közönségét, hogy a Szeut Anyának ősziute hive maradjon. A zászló fönséges jelenség, selyem szövetben alogfiuomabb díszítmények, arany hímzések ragyognak rajta. Hossza 286 cm. szélessége 182 cm. Egyik oldalán van szűz Mária alakja, arany lapon hímezve ; gyönyörű kedves arcz, karján a kis Jézussal. Körülötte négy magyar szent: István, Imre László, Erzsébet. A Mária képet ezen fölirat futja körül: Sancta Maria, Patrona Hungáriáé, ora pro nobis. Sub tiium presidium confugimus, Sancta Dei Genit.rix. A második oldalon hazánk czimere aranyalapon. Fönt ilyen fölirat: „A lourdesi szent szűznek !“ Alant : „Magyarország hívei 1881,“ Egy szalagdiszitméuyeu pedig ez : „5. Augustus-“ (így kellett volna hímezni: Boldogasszony liavu 4-én.) A zászló fönséges alkotmány; az a négyezer forint, amibe került, csekélység azon fényhez képest, melyet kilehel. Habár Lourdes 450 zászlaja közt, uagy sora van a remekműveknek, — nincs kétség benne, hogy ez is feltűnést fog okozni. Az adakozók nevei egy ezüst szívbe vésettek, mely a jelenés grottájába fog felfüggesztetek — A nagy hőség nálunk is elvette áldozatát. A 3 szerecsen vendéglőben lévő öreg kályhafűtő a napokban nem bírván a rendkívüli forróságot lement a pinezébe hii- sölni. A szegéuy öreget mint hullát hozták fel a piuczéből ; hol őt a hirtelen halál az afrikai napoktól örökre megmentette. — Kirándulások Nagyon jellemzik „összetartó“ társadalmi életünket azok a különböző kirándulások, melyeket mindössze alig egy-két család rendez. Alig múlik nap, hogy ilyen kirándulás ne lenne, a mi ellen, miut magán mulatság ellen oktalanság lenne fölszólalni. Midőn azonban a társadalom összeségét esetről esetre kirekesztik s kisebb körökre forgácsolják az összevalót, akkor az efnjta tömeges kirándulások csak a társadalom összeségének szolgálnak kárára. — Névmagyarosítás Tehát valahára megyénkből is. Pratskó Antal nyergesujfa- lusi lakos vezetéknevét Pata k i-ra magyarosította. — Mizériák. A Mogyorós-táthi vizárok a pénteki zivatar következtében megint számtalan helyen elöntötte a körüliévé' földeket, és az ár főkép a táti részen oly annyira eliszaposodott, hogy az első nagyobb eső okvetlenül elönti a körüliévé földeket. Ugyanakkor még a szarkási kőszutat és a Nyergesujfalusi földeket is elöntötte. — Igazi scan datum! (Beküldetett.) — A mi közegészsógi mizériánk. A napok óta uralkodó rendkívüli forróságtól a Széchényi térre egyes házakból kifolyó viz oly nagy mértékben infitiálja a levegőt, hogy a bűz alig elviselhető. És a legnagyobb megbotránkozásra azt kell tapasztalnunk, hogy a napról napra ott pesvedt vizet közegészség és Ízlés szempontjából senkinek sem jut eszébe elsepretni. Pedig egy pár óra alatt minden megerőltetés nélRémitő csúnya idő volt, a hó esővel keveredve csak úgy szakadt a nyakunk közé. A szél meg segített neki s oda is beker- ' gette, a hova nélküle be nem fért volna. No de ebben az utolsó itéletbeli időben is pocsétákon és árkokon keresztül mászva úgy éjfél tájban mégis csak elértük azt a falut, a hová igyekeztünk. Itt aztán nem ismertünk már magunkra; ott volt egy másik regement is, a melyik ide volt komandirozva. Ez a szakasz tőlünk három óra járásnyira volt egy faluban. Onnan kellett volna ide jönnie. — Nem jön, csak nem jön. Tiinekedünk, tanakodunk,— hát egyszerre csak hozzám lép a mi tiszt- urunk, a ki szintén abban törte fejét, hogy ezt a szakaszt hogyan lehetne ide rendelni. Mondom hozzám lép és igy szólít meg: Mihály káplár kend tüstént elindul tiz emberrel és ide hozza azokat a csigabigákat. — De kendtek talán már nem is hall gátnak arra a mit éu itt motyogok. Hát csak eljár a szám tudják. Abba is hagyom, ha belefáradtak; pedig hát most jön a java. Dehogy fáradtunk bele, Mihály bácsi, dehogy! Elhallgatjuk mi, csakhogy az útra is vigyázzon ám kend. — A falu egyenesen északra fekszik tőlünk — mondta a tiszturam. Ebbm a skatulyában meg van egy olyan tű, Mihály káplár, a melyik mindig megmutatja, hogy merre vau észak. Érti kend? — Értem alássau •— mondok éu.Mire • ő igy folytatta : Ha az északi iránytól majd el kell térniük. akkor az órára néz, és megfigyeli, hogy meddig mentek elütő irányban ; ha nyugatra tért el az út, akkor kelet felé tart 'épén annyi ideig, a meddig nyugatra men- ■ lek. Ezt ipondta a tiszturam, minekutána J pedig én helyesen megértettem miudeut, annak rendje és módja szerint, útnak indultam az én tiz emberemmel, a kiket mellém rendeltek. Hát bizony ördöngös egy szerszám • is volt az a skatulába rakott tű, mert a hogy a tiszturam mondta, szépen útba is igazított, s csak neki köszönhettem, hogy a nagy sötétségben el néni tévedtünk, s úgy végére járhattam az ordrémuak, miut a karikacsapás. Ezt a szerszámot, hogy kendtelt is tudják, iránytűnek hijják az urak. Emlékül el is tettem magamnak és azóta már többször vettem hasznát. Most, is ez vezet bennünket. Hogy kendtek is értsenek valamit a dologból hát hallgassanak csak ide : Az tudják, hogy a nap aCsákUliget mögött kél föl, tehát a Csáki-liget tőlünk keletre vau. — A biz’ úgy van. — Ez a darab vas itt a skatulábau, (nézzék meg kendtek is, oda tartom a lámpást) mindig úgy áll, hogy a sötét vége észak felé, a világos pedig délnek mutat. Akárhogy forgatom a házát, ez a vas tű mindig csak arra mutat. Mihály bácsi példa kedvéért megforgatta a skatulyát egyszer kétszer, mit a többiek helyeslő és csodálkozó fejbóliugatással szemléltek.-- EbbeD a uagy ködben nem tudjuk megmondani, hogy merről kél fel a nap, tehát nem tudjuk azt sem. hogy merre van a Csáki-liget. De ha rá uézüuk a tűre, ez megmutatja, hogy merre esik észak; már most aztán ha északtól jobbra tartunk, arra vau napkelte. Ugy-e, hogy úgy vau ? Hisz a gyerek is tudja, hogy ha észak felé nézünk, akkor kiterjesztett jobb kezünk nap kelte felé mutat, b.ilkezii ík pedig nap kiil elehetne végezn', de omber is van rá, mert hiszen újabb időtől a város rendesen naponkint öt embert lát el teljes élelemmel. Egyelőre csak enyhén figyelmeztetni akartunk. — Uj könyvek. Zola Emil Na u áj a már egészen megjelent Grim m G u s z t áv könyvkiadónál. A tizenöt füzet harmincz krajcárjával vagy pedig két takaros kötetbe kötve 4 frt. 50 krért minden könyvkereskedésben megrendelhető. — Mach H. és Társa Nana leánya czimmel egy uj franczia regény kiadását kezdik meg magyar fordításban. Az első füzet már megjelent s ára 30 kr. A regény Zola Emil iskolájából Sír ven és L e ver d i er munkája. Tizenöt füzetre fog terjedni Megrendelhető Budapsst Sebestyéntér 6. sz.a. SuJTÁS. Pirók Győzi. Tegnap negyven foknyi bőség mellett programra beszédet akartam írni. Mert tudod pajtás, magam is készülők erősen valami dupla kerületbe. Meg mutattam a bevezetést Gyurkó druszámnak, a ki elragadtatva csapott a markomba s igy szólott : Győzi, te megint fölül múltad magadat. Te egyenesen a felsőházba való vagy. Várj tehát mig nemsokára utódom, főispán lehetsz. Azóta nyolezvan foknyi hőségem vau. Becsület szavamra mondom. Mukáuyi. A daktar Körösi lerajzolja eugemet is. Csinálni fogok úgy a la barou Edelsheim Gyulai. Prenumerálok mind a 2 ezer exemplára. Nem szabad fer- czveifolni. Móricz khérlek ne csöggedjél ! Kimustrált lovak. Szánalmas lovarnők. Kötözni való clowuok tricot nélkül való aljas vicczekkel. Rettentő világítás. Falura való ' mutatványok. Szóval „czirkusz“. A mi annyit jelent legalább Esztergomban, hogy pártold a művészetet. A ki Beődy színtársulatát segített megbuktatni, az három piezuláért mosolygó gyönyörrel nézi végig a rendőrség figyelmét kikerülő harlekiuádokat. Különben a. t. c közönség ízlését semmi féle aesthetika se tudja meghatározni. — Pénteken ajhelybeli katonai he'y- ó'rség egyik tisztjének lakásán, a katonai parancsnokság házmotozást rendezett, ä mi főleg a magáu irományokig vonatkozott. Nyilvánvalóig azért, hogy nihilistát fognak. Az „érdekes esemény“ tévedésből került más rovatba is. Iuscenirozóival egészeu a Sujtásba való. Ide is csattanásnak. éftot?Ó cBó/H. Szerkesztői posta. — i z É r mellék t. szerkessz tőségének, Meghatározott számú oserepóldányaink ez évre nliúd igénybe vannak véve. — Hója Mihály ,,iró‘‘ és örvös úrnak, Költeményei már megjelentek papírkosarunk fenekén. Gyógvitsa ki önmagét abból, hogy „iró“» —- Z á r a y M ó r urnák. Legközelebb. — Kémén dr e B, 1. A beküldött czik- kék annak idején azért nem jelenhettek meg, mert egészen politikai színezettel bírtak. Még csak megjelenésük kellett volna, hogy biztos port kapjunk, — Válent József és Szabó'JKál- mán firmái alatt beküldött költemények közül egyetlenegy sem közölhető. Igen gyönge kísérletek melyek semmi reményre se jogosítanak föl. A kéziratokat megsemmisítettük. — Szabó Gyula urnák Szliács. Hát a fürdői levél ? Várva várjuk az Ígért tudósítást — Dr. T e r g i u a Gyula urnák Budapest. Ásatásaid közt nem kerülhetne napfényre számunkra is valami ? — Kis káplár. Halljuk a szép szót a termékenyítő magányból. — Ozorai Oszkár urnák. Szives hanem leveledért köszönet. Csak azt sajnáljuk, hogy melléklete nem volt. — M. György urnák Misivé. Minden- rendben van. Felelős szerkesztő: Dr. Kőrösy László. Nyilttér. Minthogy üzlethelyiségemet folyó év október elsején az ujonan épült iparbank épületbe helyezem át, s azt egészen uj czikkekkel fogom berendezni; ennélfogva jelenlegi raktáramban nyitok, — Raktáramban levő ruhakelmék, cretonok, lister és terno szövetek, valamint vászon, chiffon kanavász stb. a legolcsóbb árakon kaphatók. Ajánlom tehát ezen kedvező alkalmat a t. közönség szives figyelmébe. Kiváló tisztelettel Griinhut K. Pályázat. Az esztergomi iparossegédek ön- képző egylete uj helyiségét folyó év augustus 20-án fogja megnyitni. Az egyletben van ifjúsági szálló, nyolez fölszerelt és tisztán berendezett ágy* gyal. Továbbá alkalom nyilik társas mulatságokra, tekézésre, és több egyéb játékra. A hivatalos helyiség számára zárt körű, vendóglősi joggal egy alkalmas gondnokot keresünk, ki ezen helyiségért 100 frt. haszonbért és 50 frt. biztosítékot helyez el az egylet pénztárában. Bővebb értesítést, ad az elnökség. nyugta fele. Hátuuk mögött van dél. A tű segítségével tehát mindig megtudhatjuk,hogy merre járunk. Mikor Mihály bácsi ide ért a magyarázattal, Pista éppen egy nagy pocsolyába lépett. — Itt vannak már a mocsarak, kiáltott fel Pista félig ijedten, félig örvendezve. Ezeket ki kell kerülnünk, szólt Mihály bácsi, és kihúzta az óráját, hogy meddig fognak a kerülőn észak felé menni. Azután magyarázatát tovább folytatva, megint a többiekhez fordult: — Most három fertály hétre. Ha tiz perczig északra megyünk, kikerültük a mocsarakat. Aztán megint keletnek tartunk vagy öt perczig, s utoljára meg tiz perez hosszat délnek tartunk. így azután eljutunk aoba az irányba, a melyben a mocsarak kikerülése előtt voltunk s most már egyenesen keleti irányban haladva, egy fertály óra alatt elérhetjük a csárdát. Ezután szótlanul ballagtak tovább egy darabig. Mihály bácsi válogatva hol az órát nézte, hol meg a tűt. A hosszú csendet egyszerre csak Pista szakítja meg, igy szólván: De hát mért mutat ez a tű mindig egy irány felé ? — Nem a te eszedhez való az öcsém felelt nyugodtan Mihály bácsi. — nálunk, uál még okosabb emberek sem tudják annak az okát, de azért csak úgy veszikjiasz- uát mintha tudnák. Lám a tengeren is, hogyan igazodha- tik el a kapitány, a hol nem látui mást mint vizet és eget. Egyforma ott minden végetlen végig, a meddig csak a szem ér. Meuten el is tévednének, ha ez a tű meg nem mutatná nekik, hogy merre tartsanak. Erre aztán megint nagyot hallgattak ; tartott is a csend, a mig Mihály bácsi meg nem szólalt :-— Vehették észre kendtek, hogy megint kétszer fordultunk. — Micsoda? kérdi csodálkozva Pista, — hát ismét a ligetuek tartunk ? — Oda bizony ; már közel is lehetünk hozzá. Erre Pista is fészkelődül kezdett s begy ű se tapossa hiába a fűvet, hanem használjon is valamivel, nagyokat füttyeui- getett. i — Jól van jól, öcsém; helyesen cselekszel — biztatta őt Mihály bácsi, — talán meghallja már a Jancsi és felel is rá. Kocsisué is fölevenedett erre a biztatásra. Úgy is ballagott eddig, mintha vesztőhelyre vitték volna ; hallotta is nem is Mihály bácsi moudókáit. Elég baja volt vele, hogy egyik lábát a másik után ra- kogassa, meg hogy a szive kínos dobogását, mérsékelje, Most azonban egyszerre csupa fül lett, hogy jön-e felelet. Csak nem jött, csak nem jött. Később Pista ismét füttyeutett egyet és ime a távolból gyönge felelet hallatszott. — Jó ég, —. kiáltott fel Kocsisué^ — az az én Jancsim! Lelkem, Mihálybácsim, hát csakugyan megtaláltuk az en elveszett fiamat ? A füttyök ezután sűrűn váltogatták egymást; és most már a-liaug után mehettek. — Még a csárdát el sem érték, mikor Jancsi már auyja ölelő karjaiba borult. ' Kont Gyula.
