Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 57. szám
állították ki; Schal lor Vilma (a legszebb I lapokkal), Bozó Róza (néhány csinos toll- rajzzal) Elliuger Berta, (igen gondos rajzokkal) Szycbta Matild, Udvardy Gizella (csinos szinezett betűkkel tűnik ki) Gam- belli Klára, Fekete Jolán, Wieber Krisztin (néhány remek gyümölcs festménye vau) Széles Gizella, Kresnyák Józsa, Jámbor Mariska, Tenusz Eruesztin és Gogola Gizella. A kiállított tárgyak értéke ötszáznegyven forint. Örömmel irtuk tudósításunkat a tárgyak megszemlélés e után, mert meg vagyunk róla győződve,bogy a kiválóbbak uem csak feltűnésben, de kitüntetésben is fognak részesülni. Hírek. I Szuppan Zsigmondi v. püspök lioszasabb betegeskedés után elhunyt. A gyászjelentés következőleg hangzik: Az esztergomi főkáptalan, saját és az illető összes rokonság nevében fájdalmas szívvel jelenti, szeretett kartácsának méltóságos és fő tisztelendő Szappan Zsigmond, iiovii v. Püspök, Pápa Ő szentsége tiszteletbeli Kamarása, Szentiélekről nevezett madocsai Apát, esztergomvári sz. István Prépostja, főszékesegyházi kanonok és nyitrai Fő- esperes urnák, folyó hó 14-én hajnali fél 1 órakor, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, élete 67. évében, tüdőszélh tides következtében történt ellmnytát. A megboldogultnak lelke üdvéért az engesztelő szent miso- áldozat f. hó 15-én reggeli 9 órakor fog a főszékesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni; hült teteme pedig ugyanaznap délután 5 órakor a főegyház sírboltjába örök nyugalomra tétetni. Esztergom 1881. julius 14-éu. Az örök világosság fényeskedjék neki! Temetése pénteken délután nagy részvét mellett történt meg. A szertartást Bliimelhuber 1 aiomok vezette. Legyen áldás az ő emlékezetén ! — Herczegprimásunk a szegényebb sorsú főegyházmegyei segédlelkészek segélyezésére ötezer forintot adományozott. Azonkívül a pozsony- megyei limbachi iskolára ismét százötven forintot s a mokrikáji tűzkárosul- taknak ötven forintot küldött. — A vízivárosi érseki leány nevelő intézet kiállított tárgyait az országos nőipar kiállításra pénteken küldték el. Sokan szemlélték az érdekesebbnél érdekesebb tárgyakat csütörtökön. Egyik közleményünk tüzetesen referál a kiállítási tárgyakról. — Hétfői kör holnapra kirándu- dulást tervez. Tekintetbe véve sivár társadalmi viszonyainkat, a kör több tagja elhatározta, hogy több család meghívásával kirándulást tervez a festői Kovácsi-patakhoz. Minthogy a vizi kirándulás közlekedési eszközei nem valami tökéletesen akalmasak, csak azt sajnáljuk, hogy igen kevesen fogunk találkozni a Hétfői kör rendes közönsége köréből. — Magyar papok. A napokban tért haza Rómából klérikusunk két tagja, Az egyik egy kanonok, a másik egy segédlel- kész. Mind a ketten különben a pápához zarándokolt nagy szláv küldöttséghez csatlakozva tisztelegtek a szent atyánál. Nem akarunk megjegyzéseket tenni két zarándokunkról, úgyis elég hangosan nyilatkozik az a körülmény, hogy a szláv zarándokokhoz csatlakozott esztergomi papok a magyar klérushoz tartoznak. — Honvédegyesületünk alapszabályait a ra. kir. belügyministerium f. é. július hó 14-én kelt 34565. számú rendeletével helybenhagyta. Már most csak előre ! — Jutalmazás. Petricsek József dághi tanítót a kormány száz forintnyi jutalmazásban részesítette, hogy a magyar nyelv tanítása és terjesztése körül, községében oly nagyszerű érdemeket szerzett. Gratulálunk hozzá! — Fehér holló. Megint van kilátásunk egy kis vigalomra. Most mikor olyan nagyon szűkiben vagyunk a mulatságoknak, igen jól esik az a hir, hogy jövő vasárnap lövő egyesületünk a komáromi katonai zenekar közreműködése mellett dij- lövéssél egybekötött nyári tánczmulatságot rendez. — Névmagyarosítás Berger Iguácz s kiskorú gyermekei vezetéknevének Beré- n y i-re kért magyarosítását a belügyminisztérium helybenhagyta. — Ma este a „nemzetközi“ művészek a színházban újólag előadást tartanak. Másodszor és utoljára. — Kiállítási tiírgyak. A városház tanácstermében Dr. Röslerué műintézetéből s több tevékeny hölgy munkásságából több tárgy vau kiállítva, a miről tüzetesebben jövő számunkban írunk. — Megtekintenivaló. Az országos uő- iparkiállitásra szánt tárgyak ma a városház nagytermében mindenki által meg em- léJhetők. •— Meghívás. Az „Esztergom járási tanító egylet“ a tauitó-egyesületek országos gyűlésére küldendő képviselő választás tárgyában folyó julius hó 23-án 11 órakor Esztergomban a főelemi tanoda épületében rendkívüli közgyűlést tart, melyben való részvételre vau szerencsém az egy let tagjait hiv. tiszt, meghívni. Esztergom 1881 juli 15. Fekete György egyl. jegyző. — Fölvílágosításul. Miután a napokban kiosztott, katouabeszállásolási potadóról szóló értesítő jegyek, a polgárság közt különféle véleményre, és eltérő nyilatkozatokra adtak alkalmat ; — kötelességemnek tartom felvilágosításul kijelenteni ; — miszerint a megyei törvényhatóságnak alkotott szabály- reudelet a magas kormány által, is helybeuhagyatott. — Esztergom sz. kir. város közönsége a megyei központi katonabeszál- lásolási alapba 2004 ftot tartozik 1881 ik évre fizetni — mely összeg, Ugyanazon szabályrendelet értelmében ‘J4 részben u ház- adóra, 3|4 részben a többi adónemre kivetendő volt ; — s eszerint, ezen teher viseléséhez nem csak a liáztulajdouosok, hanem minden polgár államadója arányában hozzájárul. Ni ed ermann Endre városi pénztárnok. — A levólbélyegekkel űzött visszaélések ellen a közlekedési miniszter a következő rendeletet bocsájtotta ki : A postán előfordultak levelek oly levéljegy-harai- sitváuyokkal, melyek használt levéljegyek tiszta részeiből állíttatnak Össze. A kir. postahivatalok utasitattak, hogy ha ily hamisítványokat fölfedeznek, az illető küldeményt necsak megfelelően megdijazzák, liánom a czimzett felektől az illető borítékot elkérvén, azt a postaigazgatóságnak fel is terjesszék, mely ez ügyet az illetékes törvényszéknek fogja átadni, minthogy ily hamisítások az 1878. évi V. t.-cz. (büntető törvénykönyv) 411 §. értelmében a bélyeghamisítás vétséget képezik, mely 1 évig tere jedő fogsággal 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel s hivatal- vagy álamvesztéssel lorcltatik meg. Érvénytelennek nyilváuitat- tatuak továbbá a használat előtt részben vagy egészen ketté szakadt, vagy csonka levéljegyek, s ennél fogva az ilyenekkel ellátott levelezések mint bérmentetleuek fognak me||iijaztatni, valamint azok is, melyeken a levéljegyek a boríték szélén túl a másik oldalra terjednek. A közönség figyel- meztettetik tehát, hogy csak teljesen ép levéljegyeket használjon s azokat, amennyire csak lehet, a levelek felső jobb sarkára és mindenesetre úgy ragassza, hogy a boríték szélén túl ne menjen. Magjegyeztetik végre, hogy a kir. postahivatalok a használat előtt szétszakadt vagy csonka levéljegyek kicserélésére nincsenek felhatalmazva. Felelős szerkesztő: Dr. Körösy LászlóNyilttér* Válasz. Az „Esztergom és Vidéke“ f. év 56-ik számában Nedeczky Gáspár dö.mösi plébános aláírásával a Nyílttérijén egy feliengző és sérteni akaró czikk jelent meg, mi azon zavart eszme láuczolatánál fogva a ezélzott hatást nagyon eltévesztette, de mindazonáltal azon széles körű ismeretségem, melylyel a közönség előtt bírok, de különösen önérzetem állal indíttatva, kérem a tek. szerkesztő urat, hogy alább irt megjegyzéseimnek lapja hasábjain tért nyitni méltóz- tassék. A hivatkozott czikk mindenekelőtt 1867. évről jelez egy határozatot s indokolja a tanfelügyelő ur ő nagyságának véleményével, — de a tisztelt olvasó közönség igen jól tudja, hogy azon törvény, mely a népiskolai közoktatást tárgyalja s mely törvénynek kifolyása a tanfelügyelők felállítása későbben egy évvel, vagyis 1868. évi decemb. 5-én szeutesittetett, kissé téves fogalom. — De egyébiránt nem veszem tagadásba, hogy az iskolaszék nem szavazott meg költségeket, melyek állami adóforint után lőnek kivetve, de ezzel is fellettüuk ültetve, mert elhitette a tisztelendő plébáuos ur az iskolaszék tagjaival, hogy mennyire megkönnyittetik a kath. hívek terhe, ha az uradalom egy nagy mennyiséget fog abból elviselni. — De külöubeu is ezen megnyugodtunk, mert az iskola nagyobbitás és építkezés költségeinek kivetéséről volt szó, mire a régi gyakorlat alkalmazható nem volt, miután a régi gyakorlat szerint az iskolát az uradalom saját költségén építtette s a község ahhoz csak kézi és szekeres munkával járult s ez 1879-ik évben volt, miután az uradalom a reá kivetett esedéket már két év elforgása alatt sem fizette le, s az építkezés szüksége is fenu maradott, beleegyezett tehát az iskolaszék 1880-ik évre is adóalapon födözni a szükségletet, de azon kikötéssel, hogy még csak az egyszer az épités ezé Íjából, de többé a régi gyakorlattól, mely szerint a kivetett lélekszám után eszközöltetett, eltérni nem fog, s ezt hangoztatta a felczikkezett f. évi julius 10-ki iskolaszék is azon különbséggel, hogy nem alulírott hangoztatta csak, mint a plébános ur haragjának czélpontja, hanem annak minden szavazatijoggal bíró tagja, s hogy egyedül az én személyemben találja fel plébános ur a bűnöst, nagy felületességet árul el. A f. évi julius 10-én tartott iskolaszéki ülésben az iskolaszék tagjai egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy az 1873. évi okt. az akkori szolgabiró közbejöttével létrejött egyezmény szerint csak a plébános és tanító ölfailletmén^éuek vágása és hordásáért járó összeget kívánják adóforint (* E rovat alatt közlőitekért nőm felelős a szerk. titán kivetni, a többi papi es tanítói járandóságot pedig lélekszám Után, miként azt a századok óta fonálló gyakorlat szerint miudig tették s mit az 1868. évi XXXVIII. t. ez. ll-ik§-áuak azon kitétele hogy a hitfelekezetek, a népoktatási intésetek fenntartására hívek anyagi hozzájárulását saját képviseletük által meghatározandó módon, mint eddig szokásban volt, igénybe vehetik, sőt a ni. kir. belügyminisztériumnak 1875, okt, 2-án kelt 46813. számit magas rendeletében világosan ezen szavak állanak: „mivel az egyházi tartozások csak is az illetők személyéhez, nem pedig a birtokhoz kötött tartozásokat képeznek.“ —- S a hivatkozott rendelet az ily fajtájú tartozásoknál az egyház látogatása okmány alapján kíván eljárni, mely elősoroltakból világosan kitűnik, hogy az iskolaszék tag-* jai mily biztos alapou állanak követeléseik-* kel, s minthogy ezt érvekkel megingatni nem lehet, Nedeczky Gáspár ur doronggal kisérte meg kiegyenlíteni, s oly tényékhez folyamodik, melyek csakis reá vethetnek homályt, milyenek ecsetelt gorombaságaim, hivatkozva a jelen volt iskolaszéki tagokra, mint tanukra, valljon gorombáskodtam-e? nézeteimet nyílvánítanom pedig mint választott tagnak kötelességem, s nem is riadok vissza semmiféle tógától sem. —* S kortesnek tüntet fel Nedeczky Gáspár plébáuos Ur, ezt tagadom, dehogy a szabadelvű párthoz tartoztam, azt nyíltan bevallom, s találtam egy elveimnek megfelelő pártot, de ő nem, mert oly párt nem létezik, mely az ő nézeteinek megfelelne, — oly kormány forma nincs milyennel ő megelégednék. S ebből rohamosan minden rendszer nélkül átmegy a bíró választásra; erre nézve határozottan kijelentem, hogy ezen dicsőséggel már megelégedtem, nem kérek belőle többet, hanem azért ha én bíró nem leszek is, megélek — de Nedeczky Gáspár úr, ha pap nem volna, kérdés miként uras- kodnék. — S ne gondolja azt, ha én bíró nem leszek, hogy ő kénye-kedve szerint ró- liatja meg a kath. hívőket, olyan nincs. Reményiem szólásszabadságomtól engem meg nem foszt, ne tartson tőle, hogy erővel bíró óhajtok maradni, s azon rágalmát, hogy a bíróságra korteskedem, határozottan visszautasítom ? De eine bizakodjék ám, hogy az ő befolyása folytán, mert a ki 27 év elforgása alatt nem volt képes maga iránt sem saját községébeu, sem a szomszéd községekben, de annál kevésbé a vidéken sem az egyházi, sem a világi körökben rokouszeu- vet ébreszteni, annak okainak kell leuui, — hogy Esztergomban meghunyászkodom, sületlen állítás, s üres kalászként emelem fejemet, igaz, hogy a lángelmüség sa magas röptű eszmék nem tulajdonaim, de gőg sem vétkem, mint rágalmazó urnák. Czikkét azzal tetőzi be, hogy mily goromba pakrócz vagyok én — ez nem papi áhitatos kifejezés s az ily goromba tárgyakról a reájok szórt dolgok az illetőre visz- szapattoguak, ha részletezni akarnám azon évek hosszú soránelkövete t gorombaságokat melyeket egyesek irányában annyiszor tanúsított, midőn az asszonyokat kibotozta saját fölszentelt kezeivel, nyomtatóit, cséplőit kiverte, s a szegények eltemetését a stola előleges lefizetésétől függővé tette, mérgében elpukkadnék. De még mily nagy azon gorombaságok száma, mit itt fölhozni nem akarok, csak még arra figyelmeztetem, — hogy jut-e eszébe Pintér Lajos és Vitéz Bálint volt községi bírák kai, Zöld Miklós és Mocsai István kath. gondnokokkal, mily példátlan eljárást követett el, ha mérlegeljük a gorombaságokat, százszorta jobban alkalmazható Nedeczky Gáspár urra, mint én reám ; de ezt az igeu tisztelt közönség meg- birálására bízom, a kinek jó indulatát és eddigi irányomban tanúsított jő véleményét továbbra is tisztelettel kérem. Zöld János bíró, ________________________és iskolaszéki tag. H irdetmény? Esztergom szab. kir. város hatósága részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a város tulajdonát képező és a Széchenyi téren álló „Sasu laktanya helyiségében, jelenleg Dudás Ferenc/, czipész mester által bérben bírt bolt helyiség, folyó évi Szt.-Mihály vagy is szeptember hé 29-ik napjától, három egymást követő évre bérbe adatik. Árverési határnapul f. é. julius hó 22-ik napjának d. u. 3 órára tűzetik ki azonj megjegyzéssel, hogy az árverési feltételek a számvevői hivatalban megtekinthetők. Merényi Ferensz. vár. tanácsos. A fényes esküvő megtörtént. Lenke}' járó o 1 tárhoz vezette Kelecséuyi Julia szi- lészuőt; most már Darvay gróf fogadott eáuyát. Az aristokrata körökben nagy volt i megbotránkozás, hogy Darvay grófné oly ostobaságot“ követett el, hogy az ő kőinkbe egy színésznőt hozott, csupa sze- zélyből. Ella grófuő nem gondolt azzal, hogy nit beszélnek az emberek. 0 boldoggá ette azt, kit mindenek fölött szeretett. Ez lég volt az ő ábrándos lelkének. * * * Az uj pár esküvő után nász-utra ment. Midőn Lenkey a grófnőtől elbúcsúzott, emegő hangon mondd: — Hogy köszönjek meg ennyi jóságot művi nemességet? Mit tegyek grófné, hogy uéltóvá tegyem magam ezentuli barátságára ? — Azt, hogy Júliához való szerelme íe csak pillanatnyi, de örök legyen ! — Azt hiszem, hogy örök lesz. — Adja az ég! Most pedig isten ön- íel, tegye leányomat igen-igen boldoggá. — Oh istenem! vajba minden nő sze- elme ilyen nemes lenne. — E szavakkal lagyá el a termet Lenkey. A grófné pedig midőn magára maradt ájdalmasan felsóhajtott: — Igen, igen, ilyennek kellene lenni ninden nő szerelmének, boldoggá tenni azt it szeretünk. Boldoggá : még a saját boldogságunk árán is. És szerette tovább is „első“ szerelmét zzal a tiszta szerelemmel, a raelylyel sak az eszményi nők tudnak szeretni. Bártfay Róza. xx ital au iuujiva utrui iciui, osaiv öiiva csókol kezet. ■— Már ismét könyek, pedig megígérted, hogy ezentúl vig leszesz, mint egy boldog arához illő. — Oh istenem, mikor a grófuő jósága mindig köuyekre fakaszt. — Már ismét grófné? tehát nem akarsz anyádnak fogadni? — Hogy nem akarom-e? Hisz szivemben az első percztol fogva oly sze- retetet érzék, a minőt csak az édes anya iránt lehet érezni; — s mégsem merem azt a szót kimondani, mert attól félek, hogy nem vagyok méltó reá! — Hogy méltó vagy reá azt már bebizonyítottam azzal, hogy leányomnak fogadtalak. Azt hiszed, hogyha nem lettem volna meggyőződve, miként lelked is oly szép mint arczod, Lányomnak fogadtalak volna? — De ennyi jóságot mégsem érdemiek meg — rebegé halkan a leányka. — Ezzel tartozom boldogult édes atyádnak is, a ki az én jó anyám házi orvosa s házunk hű barátja volt. Hogy leányomul fogadtalak, azt boldogságtokért tevém ; mert Lenkey báróné sohasem egyezett volna abba, hogy fia Kelecsenyi Julia színésznőt vegye nőül; holott Darvay gróf fogadott leányára csak büszke lehet. Látszik abból is, hogy ő maga jött el megkérni kezedet fia számára. Nos tehát törüld le könyeidet. Lenkey minden perezbeu jöhet, s mit fog gondolni ha sirva talál?... Julia megölelte a grófnét, s alig hal- hatóiug rebegte ajka: anyáin! édes jó anyám!
