Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 53. szám
Esztergom 111, évfolyam 53. szám. Vasárnap, 1881, Julius 3-án. es Előfizetési ára : 6 frt. — 3 , 1 . 50 leiegész evre .................................... f él évre.......................................... évnegyedre .................................... E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzele az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Szécheuyi-tér 35. sz. iutézendők Városi és megyei érdekeink közlönye Megjelenik : hete íi k i u t k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyílttól' petit soronként 20 kr. VIDÉKÉ Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkó?-/ tőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Közönségünkhöz. Harmadik esztendeje már, hogy minden félévre kikérjük közönségünk megújítandó pártfogásat. Eddigelé nem csalódtunk Esztergom és vidéke művelt közönségének rokon- szenvében. Meg vagyunk róla győződve, hogy jövőben sem csalódunk. Mert az az irány, melyet kitűztünk, az a hang, a melyet használunk s lapunk derék és képzett munkatársai kivívták lapunk részére az állandó közönség állandó rokonszenvét. A küszöbön álló félév elején nem köszöntünk be nagy Ígéretekkel. Csak hármat említünk föl. Függetlenségünket minden irányzattal s törekvéssel szemben rendületlenül megőrizzük s a közvélemény döntő szavazatának mindig érvényt adunk. Tisztesség és ildom fognak vezetni mindenben, még a legingerültebb válságos helyzetek megítélésében is. És ezt a hangot követeljük meg minden beküldött közleménytől is. Végre irodalmi színvonalon akarjuk folytatni lapunkat. Messzeágazó összeköttetéseink s jeles munkatársaink szives közreműködése által lapunk a vidéki sajtóban már is tisztességes helyet vivott ki magának. Élénken dolgozzuk föl a legzordabb tárgyat is s többet tartozunk a jó Ízlésnek, liogy- ; sem szárnypróbálgatásoknak vessük oda í hasábjainkat. Hivatásunk legőszintébb lelkesedéit sével, erőnk és tehetségünk minden I hatalmával fogjuk folytatni munkánkat. A ki pártfogója az egyenes szónak, v Az„Esz:ergo:n és Vidéke" tárcája. Mikor legelőször ■.. Mikor legelőször Megláttalak téged, Nem tudtam eléggé Csodáim szépséged, És mikor azután Lelked megismertem, Eltörpült szépséged Csodáim se mertem. ügy éreztem, hogyha Találkoztam véled, Mintha elfogott vön’ Egy szörnyű igézet. S hogyha nem láttalak Hozzád vágyott lelkem, Csak teliozzád vágyott, Teliozzád szünetlen. Nem tudtam mi köt le, Nem tudtam mi kerget, Nem tudtam mit érzek, Kínt-e vagy szerelmet. Szeretlek leltemből, Szeretlek végtelen, Oh most tudom még csak, Hogy mi a szerelem. Oh most tudom csak, hogy Mit fesz az szeretni, Egyszerre boldog és Boldogtalan lenni ! Lányi Adolár. az őszinteségnek, a józan és tisztességes iránynak, mely nem tűr meg felsőbb beavatkozást s szánalmas gyámoló forrásokat, a ki pártfogója az életrevaló törekvéseknek: az meg fogja újítani rokonszenvét irányunkban s uj barátokat csoportosít lapunk köré. cJíőr-ÖMj/ Zászló az „Esztergom es Vidéke" szerkesztője. Az Esztergom és Vidéke ára : félévre ... 3 frt. negyedévre . . I frt. 50 kr. Az előfizetési összegek szives beküldését kiadóhivatalunkba (Széchenyi tér 35. sz. alá) kérjük. Minden igyekezetünk a lap mentői nagyobb körben való terjesztésére irányult, azért adtunk és adunk sok mellékletet, hogy a szellemi rész mentői több tartalmat nyújthasson. A hirdető közönségnek igen jutányosán szolgálunk. Teljes tisztelettel. cBe^éinpl moiv3 az „Esztergom és Vidéke" kiadója Hálás köszönet. Azon kevés idő, mely megválasztásom után rendelkezésemre állott, nem engedte meg, hogy mélyen érzett hálámat személyesen is kifejezhessem mindazoknak, kiknek életem legszebb napját köszönöm; eljövetelem körül- ményei pedig lehetetlenné tevék, hogy Hulló csillag. — Elbeszélés. — (Folytatás és vége.) Katicza reszketett gyönyörében. Legelső üuuepeltetése kényeket csalt szemeibe. Úgy állott ott, mint valami angyal, imádva, szeretve, tömjénezve. Néhány fiatal ur körüljárta a termet s gyűjteni kezdett. Csakhamar nagy péuzösz- szeg gyűlt egybe. Mikor Katicza meglátta a gyűjtést, lelépett a színpadról, hogy ne lássák azt a pírt, mely elborítja az arczát. Magas Viktor újból a közönség elé vezette, mely nem birt megválni tőle. Mindenki újólag ünnepelte, tapsolta, kitüntette. És igy tartott ez mindaddig,mig a művész a másik terembe nem vezette tanítványát. A lelkes közönség távozásakor is folyton' éltette a fiatal művésznőt, a ki ott a kis teremben sírva borúit Magas Viktor keblére. Jó, bogy a közönség nem látta. Szomorúság lett volna belőle. Magas Viktor ugyanis át akarta adui a kis Katiczáuak a rögtönzött hangversenynek rögtönzötten befolyt jövedelmét. De a leányka nem akarta elfogadni s megsértett büszkesége kényekben tört ki. Attól reszketett, hogy mindenki azt fogná hinni, hogy legelső föllépte csak a közönség kizsákmányolása volt. És még előtte gyűjtöttek. Sok idejébe mult a művésznek, mig Katicát meg tudta engesztelni. A pénzt nem kínálta többet. Ropogó hintóii érkezett haza a diadalmas művésznő. De a helyett, hogy örvendve lépett volna szerény szobájába, majdnem egyen kiirt kezet szorítsak azon tisztelt barátaimmal, kik engemet és ügyemet az odaadás azon melegével támogatták, melyet én meghálálni sohasem leszek képes. Addig is tehát, mig a legelső, és közel álló alkalmat megragadva ebbeli kedves kötelességemnek eleget tehetnék, a jelen sorokat használom fel arra, hogy Esztergom nemes szívű hölgyeinek, és lelkes polgárainak forró köszönetét mondjak, kérve kérvén hogy szives hajlamaikban továbbá is megtartani kegyeskedjenek. Budapest, junius hó 28-ik 1881. Horánszky Nándor. Nyilatkozat. Pór Antal úrnak ellenem közzétett nyilatkozatára vonatkozólag és tekintettel a választás befejezett tenyéré és értelmére, a kilátásba helyezett részletes válasz helyett egész tárgyilagossággal csak a következőkre szorítkozom A midőn a múlt léi folyamán min. den oldalról vett biztatások miatt némi ideig a képviselőség eszméjével foglalkoztam, nem gondoltam arra, Pór Antal úr ellenében fellépni, már csak azért sem, mert az uralkodó hangulat mellett nem is sejtettem, hogy a jelöltség újólag reá esik, — másrészről pedig magam sem voltam még teljesen elhatározva a jelöltség elfogadására és ezt különböző feltételektől tettem függővé. megsemmisülve rogyott székére s fájdalmasan rebegé: — Mit fognak felőlem tartani az emberek ! Ha megtudják, hogy nélkülözök s hogy mesterem ilyeu módon akarta igénybe venni a közönség kény őrületét . . . Mikor kinyitotta hegedűje tokját, elsápadva s megsemmisülve lépett vissza. Az egész egybegyüjtött pénz a hegedű tokjába volt zárva. VI. — Köszönöm jó uram, köszönöm az ön jóságát. Ez volt Katica levelében Írva. Ön sok feláldozással oktatott? a mit tudtam, azt csak önnek köszönhetem. A szép pályáról azonban visszavonulok. Almaim és büszkeségem nem tudnak megalkudni olyan körülményekkel, milyenek tegnap este sújtottak. Nem képzeli jó mesterem, mennyi bánat közt töltöttem el az éjszakát. Álmatlanul, sírva, megsemmisülve talált a hajnal. Ne ítéljen el. Lássa én ilyen vagyok. Tehetségemet nem bírom kenyérrel kicserélni s a közönség könyör adományai jobban égetik kezeimet, mintha koldult filléreim lennének. Érzem, hogy önérzetem, melyet a világ el is ítélhet, még sokkal több keserűséggel várt volna engem azon a pályán, melyről legszebb ábrándjaim térnek vissza. Hegedűmet a könyöradományolckal önre hagyom. Az elsőt fogadja el emlékül. Az utóbbival csináljon azt, a mit akar. És visszamegyek nagyuéuómhez Budára, a hol már nem leszek művésznő, haE határozatlan hangulatomat több alkalommal kifejeztem és igen sajnálom, ha nyilatkozataimnak talán nem eléggé óvatos voltával félreértésekre adtam alkalmat. Arra nézve azonban szava m a t sohasem adtam, hogy Pór Antal úr ellenében a jelöltséget s emini kör ü 1 in ény között el nem f og a do m. — Különben sem lett volna annak értelme, hogy magamat valakinek javára ennyire lekössem, a kivel ez életben soha semminemű viszonyban nem állottam. Csakhamar azonban különböző okokból egészen elejtettem a képviselői ügyet és m ár h ó n a p o k ó t a e kérdéssel nemcsak komolyabban nem foglalkoztam, de egyúttal gondosan kerültem mindent, a mi ily irányú aspirációkra lett volna magyarázható : megszakítottam minden összeköttetést esztergomi barátaimmal, még családom látogatására sem rándultam haza — nehogy ottani jelenlétem félremagya- ráztassék — és mihelyt Budapestről távozhattam, egészségem helyreállítására elutaztam Reichenauba, ismét an- nélkiil, hogy erről családomon kívül bárkit is értesítettem volna. Ily módon nem viseli magát, a ki valahol képviselőségre törekszik, Pór Antal úr tehát nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy tervszerűleg ellene dolgoztain volna. Ha mindezek daczára a jelöltséget az utolsó pillanatban mégis elfogadtam, a midőn az ügyek fejlettsége miatt megválasztatásomat már alig remélhettem, erre nemcsak az vezetett, hogy _behatóan értesültem Pór Antal úr jenem a mint ő szászor is megírta tisztességes életű egyszerű leányka, a ki előliül kezdi az életet. És nem leszek az ünnepeltek között, vagy a mint nagynéném százszor is megírta : nyilvános személy. Nagynénéin is csak egy föltételhez kötötte bocsánatát. Ha odahagyom a cincogást. Odahagyom. Isten önnel kedves jó mesterem. Gondoljon néha rám, de arra is, hogy a ki lemond a művészetről, melyre hivatása van, az lemond arról az életről, melynek nemcsak halhatatlansága, hanem üdvössége is van. Ha hulló csillagot lát, jussak az eszébe. * * * A kis Katica másnap már budai nagynénje bocsánatában részesült. Kőrösy László. Lujza. (Egy lelkész irataiból) .... Nagyon nyugodtan fogadtam azt a hirt, hogy Lujza eljegyeztetett. Meglepett a magam nyugodtsága akkor, mikor tudtomra esett az, hogy mindent, mindent elvesztettem, Tudhattam előre, hogy igy lesz s nem is lepett meg. Lujza engedelmes, jó leány, az atyja meghalt, s anyja bus napok elé nézett, kis húgát nagyonsze-
