Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 45. szám

Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 45. számához. — Hagy vendége volt csütörtökön városunknak. Hay merle közös külügyiül - nister tett herczegprimásuukuál látogatást, ki azonban távol lévén, az udvari papság által fogadtatott. Rövid idei itt tartózko­dás után még az nap visszautazott Bécsbe. — Dr. Feichtinger Sándor kir. tan, mint a kormánypárt bizottságának el­nöke meghívókat küldött szét a melyben a szabadelvű párt hívéit egy holnap délután G órakor nála tartandó értekezletre hívja meg. — Megyei közgyűlés. Aj vö ország­gyűlésre meghívó, kegyelmes királyi levél kihirdetésének eszközlése, nem­különben egyéb beérkezett ügyek elin­tézése czéljából f. lió 8 án délelőtt a megyeház nagytermében rendkívüli me­gyei bizotsági közgyűlés tartatik. — Pór Antal beszámolóját és prog- rammbeszédét nem, mint jelezve volt hétfőn, hanem jövő vasárnap fogja meg tartani. — Színészet. Beődy Gábor sziutársu- lata csütörtökön városunkba érkezett. Az a szeretet, az az elismerés, melylyel nem­csak Beődy, hanem egész társulata tavali itt időzése alatt is részesült szolgáljon biz­tosítékul, boy Beődyék városunkban szive- seu látott vendégek. Egy olyau sziutársu- lat, mint Beődyé, melynek distiuguált tagjai valóban megérdemlik a „színész“ nevet csak büszkesége lehet auuak a városnak, melybe bevonul. Üdvözöljük a derék társulatot és tiszta szívből kívánjuk, Irogy törelcv- s it ki­sérje méltánylás és elismerés. — A szinelöadások már tegnap kez­detüket vették. Bemutatóul L’ Arronge Jótékony nők czimü színmüve szol­gált Beődy Gábor fordításában. Ma Színre kerül Rátkay László Toborzás czimü népszínműve, mely a népszínházban ált alá­nos tetszéssel adatik. Holnap Kis Menyecs­ke operette megy ; szóval a repertoire a legújabb s a kritika által is méltányolt darabókból áll. ügy hisszük fölösleges közönségünk pártfogását Beödyék számára kikérni. — Interpelláczió. Egy régi dalnak a refrain-jét kel 1 ismét fölelevenitenünk. Az annyiszor hangoztatott Lőrinczutczai kövez- tetésről van a szó. Mikor szándékozik már a városi főmérnök ur az erre vonatkozó tervezetet elkészíteni, a melynek már a költségvetése oly régeu megvan. Most hogy színházunk megnyílt időszerűnek tartjuk meginterpellálni a főmérnök urat annyi boszankodó színházlátogató nevében. — Lapunk szerkesztője legközelebb összes rajzait és elbeszéléseit ki fogja adui, melyek nagyrésze már a fővárosi neveze­tesebb szépirodalmi lapokban kiálta a kri­tika első tűzpróbáját. Bővebbet nemsokára a közzébocsátaudó felhívások mondanak. — Szerkesztőségünkhöz is már több Ízben érkeztek az alábbival hasouér- telmű nyilatkozatok, de minthogy vagy névtelenül, vagy álnév alatt küldettek be, tartózkodtunk azok közlésétől. Most azon- ban. hogy a dolog a fővárosi lapokban kezd szellőztetést nyerni, a felelősség minden terhe nélkül vesszük át a Pesti Napló jú­nius harmadiki számából — szórul-szóra, minden . megjegyzés- nélkül a következő* két: Esztergom, máj. 29. T. szerk. ur ! Van nekünk itt Esztergomban egy tudja Isten Szlavónia melyik részéből ide cseperedett kereskedőnk, a ki, miután au- nyira a meunyire meglehetős vagyonra tett szjrt, kevesli ezt az állapotot, nem elégszik meg zsebében levő aranyaival, hanem erő­nek erejével beleakar jutni a kitün­tetések birodalmába, ha más utón nem Inát egy kis nemesi levéllel, vagy ha úgy tetszik a minisztériumnak, hát egy kis aranykereszttel. Hanem van az éremnek egy sokkal elszomorítóbb másik oldala, hogy akad kormány, hogy akadnak embe­rek, a kik az ilyes törekvéseket támogatják. Hogy meg vannak-e ezek az érdemek a mi Muukányinkbau, azt Esztergomban minden iskolás fiú meg tudja ítélni csak — úgy látszik — azok nem, a kiknek érdekűkben áll czéljai előmozdításában közreműködni. Az irás és olvasás gyenge oldalai közé tartozik, soha eddig semmiféle közügyek előmozditásában részt nem vett, jótékony czélt elő nem segített, de biztos remények­kel tekint vágyai teljesülése elé. Diszmagyar- ba öltözve, deputaczió tagjaként kezd szere­pelni ; és igy már ott áll a küszöbön — és ha a választások alatt magát jól fogja viselni — vágyai nemsokára teljesülnek Hogy milyen hatással lehetnek az ilyen dolgok a józanul gondolkozó és az igazi érdemek szerezésén fáradozó becsületes polgárokra, avagy hogy mennyire becsülhetjük a valódi érdemekért megkoronázott polgárok kitüntetéseit, annak megfejtését a kormányra'bízzuk. Esztergomi. , — Az iparbank építkezései a lehető gyorsasággal haladnak előre. Az alapkő lé­tété e hó 13-áu fog ünnepélyesen végbe­menni. Az ünnepi szertartást Majer István püspök végzi, a föliratot pedig Dr. Feich- tiuger Sándor szerkeszti. — Az iparbank leeudő uj háza két­ségtelenül egyike városunk legszebb épüle­teinek és nem csekély részben fog hozzá­járulni a város egyik előkelő terének eme­léséhez. Egy el nem hihető hir kapott lábra, hogy a kanalizácio kimaradt a tervezetből s a kis Duna közvetlen partján álló épü­letből a piaczra fogják vezetni a csatornát. Ha ez áll, akkor csakugyan sajnálnék, hogy az iparbank, mely oly nagy áldozatok mel­lett építteti föl baj 1 okát 1—2 ezer frtnyi több­let miatt ilyes el nem fogadható takarítá­sokat kíván eszközölni. — Kiváncsi. — A vidéki sájtó szegénységét és tehetet­lenségtét akarja fényesen bebizonyítani egy a fővárosban „Kéziratok“ czimmel megjelent és kizárólag a vidéki lapok számára szer­kesztett kőuyomatu hetilap. A Kéziratok ugyanis szellemi abrakkal kívánnak szolgálni az olyan éhes vidéki szerkesztőknek, a kik a magok emberségéből a magok erejéből uem képesek nmgállani. No hát erre a Kéziratokra vonatkozólag az a mi nézetünk, hogy a vidéki sajtó legszentebb kötelessége, hogy egyeukint és összeségében tiltakozzék ezen sértő gondoskodás, ezen megszégyení­tő irodalmi gyámkodás elleu. Gyönyörű ál­lapotok volnának azok, .ia széles e Magyar-. országon minden vidéki lapban egy és; ugyanazon vezérczikk, egy és ugyanazon tárcza, ugyanazon közczikkek volnának, ta­lán még idővel hírek is. Hát hiszen, hogy Vajda János jobb vezérczikket, Mikszáth Kálmán jobb tárczát, Rudnyánszky Gyula jobb verset tud Írni mint a legtöbb vidéki lap munkatársai — az kétségtelen, de hát akkor mi czéljok van a vidéki lapoknak? Talán az, hogy a nyomdászoknak legyen mit uyomniok — a mit a fővárosban írnak. Hát akkor mi czélja van a szerkesztőnek ? Talán az, hogy a sajtóhibákra fölügyeljen? Azok a vidéki lapok, a melyek nem tudnak önnön erejükből táplálkozni, a melyek a ki­segítő ollóra, vagy a mások könyöradomá- uyaira szorulnak, azokra nincsen szükség, azok ue bitorolják azt a helyet, a melyet szentségteleniil elfoglaltak, azokon nem se­gít a Kéziratok, az a vidéki sajtó pedig, mely tudja hivatását és ennek teljesítésé­hez elég erő'vol is bir, ne tűrje, bogy a tehetetlenség bélyegét akarják ígyen reá sütni. — Lövész egyesületünk pünkösd hét­főn tartja ünnepélyes megnyitóját diszlövé- szettel és tánczczal egybekötött estélylyel. Előre is felhívjuk közönségünk figyelmét e társadalmi mozzanatra, mely egyhangú életünket kellemesen fogja megszakítani. Hisszük, hogy bájos hölgyeink is megtisz­telik e sokat hányatott egyesületet s a jó emlékben levő borászati (rögtönzött) esté­lyek módjára rendezett táuczmulatságban mmél számosabban fognak részt venni. Névre szóló meghívók nem bocsáttatnak ki, de tagok által meghívott vendégek szívesen láttatnak. Beiratkozni lehet Ékesy Adolf ideigl. háznagynál szóval vagy írásban. Évi tagdíj 2 frt. — Vizsgálatok. A helybeli tan­intézetekben is már kezdetüket veszik az évi zárvizsgálatok. Az érettségi vizs­gálatok jövő bét kedden szerdán és csütörtökön ejtetnek meg Dr. Lutter Nándor főigazgató jelenlétében. A re­áliskolában a vizsgák 12-éu, az elemi­ekben pedig 10-ikéii veszik kezdetüket és tartanak a hó végéig. — Az egyetemi tanév befejez­tetvén, fővárosban tartózkodó ifjáink tömegesen érkeznek haza. A város élénkítésére, elevenitésére nem csekély befofyással bir a szép számú ifjúság megérkezte. — A kávé- és ezukoradö ügyé­ben szerdán a városház termében ér­tekezletet tartottak, A pénzügyi igaz­gatóság ugyanis Esztergomból 15.900 frtnyi adóra számit, a kereskedő testü­let pedig megvizsgálván a helyzetet legfeljebb 4000 frtot tart megajánl­hatnak. Az ügy tehát megállapodás hiányában visszakerült a pénzügyi igaz­gatósághoz. — Kitüntetés. Zubriczky Endre fővá­rosi tanárt, — kinek városunkban annyi jó ismerőse és barátja van — József főherceg a hozzá beküldött szépirási mintákért, egy igen értékes gyémánt gyűrűvel tüntette ki. — Negyvennyolcasaink Köbölkuthou Nagy Imrét, az esztergomi függetlenségi párt elnökét léptetik föl, A központ részé­ről Nagy Imre erkölcsi támogatásban is részesül, s folyó hó tizenkettedikén Buda­pestről fölráudulnak, hogy a függetlenségi párt vezérelveit kifejtsék. Nagy Imre ugyan­ekkor programmbeszédet fog tartani. A kép­viselő vátasztási sítaatio tehát Köbölkuthon a következő: függetlenségi jelölt Nagy Imre és mérsékelt ellenzéki Mórasz Antal. Re­viczky Károly függetlenségi törekvései nem igen kerülnek számba, —mert a választó- polgárok részéről erős gyanúsításokban ré­szesülnek. — Köbölkuth i. — Bravour. Az óvári gazd. tauinté- zet hat tagja — fele részbeu esztergomiak —■ a püukösdi ünnepekre városunkba ráu- dult és pedig Körtvélyestől ide ladikon. E valóbau hosszú és fáradságos utat pén­teken hajnali bárom órakor kezdték s rövid pihenések utáu szombatou d. e. 11 órakor minden baj nélkül megérkeztek. — Lóval Sándor költeményei ma kerültek ki a sajtó alól. A csiuosau kiállí­tott füzetet már az ünnepek alatt kapják kézhöz az előfizetők. — Mindazok, kiknek szerkesztőségünk­kel bármi tekiutetbeu is közlendőjük vau, szíveskedjenek azt —szerkesztőnk távoliét© miatt — levél utján tudatni. — Tűz. Csütörtök délelőtt ismét vész haraugok tudatták, hogy a városi része tűz veszélyben forog. A füstfellegek ugyanazon tájon voltak láthatok, a melye® rövid idő alatt már vagy ötödikben volt tüzeset. A fzigány utcza két háza gyulladt ki és tűzoltóságunk gyorsaságának és ügyeségé­nek köszönhető, hogy localizáltatváu na­gyobb kár nem történt. — Halálozás. A következő gyászjelen­tést vettük : Alulírottak fájdalommal telt szívvel jelentik, az összes rokonságnevében, szeretett férj, atya testvérének Heimlich János nyugalmazott gazdatisztnek, a ha­lotti szentségek ájfatos felvétele után. éle­tének 75-ik évében f. hó 1-én délutáni 6 órakor tüdővészben történt gyászos kiraul- tát. A boldogultunk hűlt tetemeit, hó 3 án d. u: 5 órakor fognak a kir. 1 városi sir- kertbe örök nyugalomra helyeztetni, az en­gesztelő szent mise áldozat pedig f. hó 4-éu d e. 9 órakor fog a sz. -Feróudzren­diek templomában a Mindenhatónak bemu- tattatni. Esztergom 188Í.junfusr 2-áu. Béke lengjen emlékén! Heimlich szül. Tamer Anna özvegye. Heimlich Jáuos Heimlich Irma gyermekei. Heimlich Lipót fivére. — Éjjeli rendőrségünk túlbuzgósága annyira megy, hogy kezd a nevetségessel határos lenni. A tisztikar egyik derék tagja ugyanis szokása szerint nyitott ablakok mellett hál. A mi rendőrségünk többszörös megnyugtatás daczára is ki nem fogyó buz- gósággal kelti föl éjjeleukint s szólítja föl a főhadnagy urat, hogy ablakait csukja be. Csak a főhadnagy jólelkűségéuek tulajdo­nítható, hogy mindeddig nem vett komo­lyabb fordulatot a boszautó túlbuzgóság. — Vizbefult, Staucz asztalos mester 16 éves fia, a reál iskola növendéke az fi­nnút napok egyikén a nagy Dunába fördés közben görcsöket kapváu belefult. A hul­lát mindeddig nem találták meg. ________ — Egyet gondolunk . . . Üdvözölteu csevegtek. Ilka izgatottabb volt , az ifjú sápadtabb. Ilka kezei resz­kettek, Arthur keze olyan lágy, olyan forró, szeme olyan imádó, tekintete olyan hódoló, gondolata olyan édes. Egyet gondoltak. . . A mikor föltekiutettek, Béla állt előt­tük — mosolyogva. — Ilka megrezzent. Nem a Béla mo­solya volt. Béla nem szokott ilyen fagyo­san, hidegen mosolyogni. — Kiváuod-e, hogy távozzunk ? - kérdé gyöngéden, — Még ne, Béla. Fáradt vagyok, ki­pihenem magam. — De már oszlik a társaság. — Akkor mi se maradunk. Ugy-e Art­hur ur is elkísér? . . . A fiatal ember nem mert válaszolni. Béla mosolyogva hajolt meg előtte. És az a mosoly mennyi fájdalom hazug álarcza volt . . . H. Béla és anyja a kereskedésben a teg­napi napot beszélték meg. A szigorú, de jószivű asszony most lépett föl először. Ed­dig uem szólt semmit, csak kért és hall­gatott. —- Szomorú vége lesz, Béla! — mon- dá a tisztes asszony komolyan. — Még mindig hiszek — válaszolta Béla, gyönge, reszkető hangon. — Hát még akkor is fogsz hinni, ha végkép elpusztulunk ? Béla nem hirt válaszolni. — Látod fiam, most már késő. A vég­telen változtatni nem, de enyhíteni lehet. Mától kezdve Ilkának mindenről le kell ten­nie. Ruhatára, ékszere, szobalánya és ké­nyelme egyidőre még megmaradhat. Újat semmit sem kap, mert nem győzzük. Min­dig mondtam én, hogy kevés a szerelem, kivált az ilyen. Akárki hogy dicsérje, Ilka nem dicsérni való. Én Béla, már nem sze­retem. Te pedig ne pazarold reá szivedet: hidd el fiam, hogy nem érdemli meg. Béla erre sem válaszolt, de azért nem ellenezte anyja intézkedéseit. Még aznap megszűntek a látogatók, a séták elmarad­tak, Béla hidegebb lett, a háziasszony meg­köti1 orodott. — Kegyetlenek vagytok — rnondá Ilka duzzogva. Én nem bírom ki méltat- lauságtokat. Nekem nagyon fáj, hogy igy bántok velem. És sírva borult fejére. Béla pedig en­gesztelte, kérlelte, biztatta s majd megint Ilka akarata győzött, de a háziasszony aka­rata mégis hatalmasabb volt. Egy hét múlva fölfordult világ volt Béláékuál. Ilka haragudott férjére, egész uap sirt, uem étkezett a közös asztalon, uem szólt a háziasszonyhoz, csak szobaleá­nyával váltott néhány szót. Azután egy­szerre csak kezdte összeszedni az ékszere­ket, kezdte összehajtogatni a drága selyem- ruhákat, sűrűn levelezett és sokat sirt. Béla anyja mindent látott s nagyon jól tudta, hogy mi van készülőben. Mikor azután este valaki Ilka szobá­jába lépett, néhány perez múlva raejeleut Béla. Sápadtau, reszketve, indulatosan, Ilka félni kezdett. — Nem gátollak! — moudá elliatá­rozottau. Távozhatsz, de vissza ue térj töb­bet ! — Béla! Béla! mivel vádolsz !... — Nikolényi Arthur ur ön gáládul tesz, de ez a nő följogosítja rá. Távozza­nak, de Ilka semmit sem visz el tőlünk. Ide csak szerelmet és becsületet hozott. Innét csak gyalázatot visz. Arthur uem mert szólni. Ilka meg volt semmisülve. —- Elűzöd nődet! — fuldokolta Ilka. — Távoznod kell! mindent tudok, te rútul megcsaltál, és az éu szivem örökké meghűlt irántad. Ilka uem sirt. Bélához lépett, meg­ragadta karját s igy szált: — Elmegyek, ügy teszek, e hogy te parancsolod. De uem Arthur úrral. Magam megyek, mint az árva, a u:igy világba... Nikolényi már nem volt a szobában. Még az nap éjjel elutazott Ilka s vele szo­balánya. A város azt beszélte, hogy meg-, szökött. Béla ez idő óta sehová se ment. Jó anyjának fehérebb lett a szive, csak­hogy nem Ilkát sajnálta, hanem Bélát, a ki báukódva és keseregve virrasztott sok éjszakát neje szobájában. A család egysze­rűbb életet élt, elbocsátotta a szakácsuét, a cselédeket, kisebbre szorította a lakást és sehová se ment. Béla mindenét elvesztette. Szivében olyau ür támadt, a mit nem lehet betöl­teni semmivel, Derültsége elhagyta, a tár­saságot kerülte, szótalau lett, de anyja előtt nyugodt és hideg. Mikor azután Ilka szo­bájába lépett mindig sírva fakadt. Végre egy napon a jó háziasszony le­vette a képeket, máskép bútorozta a szo­bát, az emlékeztetőket elrejtette, de Béla csak uem tudott felejteni. Teli volt a kis város. Pikáns hirek röpdöstek és mindenki sajnálta a becsüle­tes fiatal kereskedőt. Sokan kifejezték rész- vétőket, de Bélának fájt a részvét. Neki csak feledés, csak feledés kellene. Hiába is kereste. így múltak a hónapok. A jó há­ziasszony megnyugodott a sorsban. Nem le­het máskép. Béla titkolá bánatait, rejtette könyeit és nem bírt megnyugodni. Nem lehetett máskép. Ilka pedig elveszett a válságos világban, menthetetlenül elve­szett. De nem is lehet máskép. (vége köv.) Kőrösy László. Apróságok. „Hallottad barátom, hogy Muki a múlt héteu megnősült ? ! „Igazán? No, úgy kell ueki —■ úgy is régeu haragszom reá.“ * * * A közelmúlt napok egyikén következő pártbeszéd folyt le két ifjú uracs között: „Uram az öu mentsége nem fogadható el. Tud ön vívni?“ „Igen is uram !“ „Szerencséje, — különben kihívtam volna.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom