Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 45. szám

Kamrai választások alkalmával kitűzte —* és pedig legteljesebb sikerrel — az ipar és kereskedelmi feltétlen nem- z éti es irányban való fejlesztésének zászlaját, kötelességének ismerte a maga részéről is a t. pályatársak figyelmét felbivili arra, bogy a közelgő képviselőválasztások alkalmaval közös létérdekeink parancsolta kötelesség háramlik reánk oda hatni, hogy:

1- ször: ott, a hol a politikai pártviszonyok megengedik oly férfin ajánl- tassék a képvisclőjolöltségre, a kivagy maga a megkíván tató parlamentáris ölő képzettséggel biró iparos vagy kereskedő, vagy pedig a kinek előélete garantiát nyújt arra nézve, hogy kellő akarattal és függetlenséggel is bir az elhanyagolt iparérdekeknek erélyes és szakavatott szószólója lenni ;

2- szor : azon bármely politikai -párthoz tartozó képviselőjelölt, aki körül az iparos választók zöme csoportosul, ismertessék meg a hazai iparosság jogos kívánalmaival, oly czélból, hogy az idevágó érdekek támogatására nézve esetleg ünnepélyes ígéretet is tegyen.

Különösen kívánatos, hogy a II.

0 r s z á g o s i p a r o s-g y ü 1 é s határozataiban foglalt következő kérdések tekintetében nyeressék meg a képviselőjelölt leendő támogatása :

1. Az Ipartörvóny gyökeres módosítása eszközöltessék egyfelől a társulati, kényszer alapján, másfelől annak alapján, hogy önálló kézmüiparos csak az lehessen, a ki igazolni képes hogy megkezdendő iparát tanulta;

2. a keresk. és i pa r k am r á k- r ó l szóló törvény módositassék oly irányba’1, hogy ezen, az iparosok adó- filléreiből fentartott intézményben az iparérdekek hatályosabb és függetlenebb képviseletet nyerjenek;

végre valahára kerüljön a törvény- hozás elé o két törvény revíziójára vonatkozó novelláris törvényjavaslat;

3. vétessék foganatba az alsóbb fokú ipariskolák országos szervezése, a szaktestületek, a község és az államnak törvény által megállapítandó arányos hozzájárulásával ;

4. törvényhozásilag szabályoztassék a v ás á r ii g y, oly módon, hogy az engedélyezendő országos vásárok száma arányban álljon az egyes városok és községek forgalmi jelentőségével;

5. törvény rendelje az állami és közhatósági szükséglete k n o k kizárólag a hazai

1 par által való fedezését;

6. törvényhozásilag rendeztéssék a h á z a 1 a s és a v á n d o r r a k t á r- iizlet, továbbá a f egy e n cz-i p ar, oly irányban, hogy a tisztességes teherviselő helyi ipar és kereskedés jogtalan és méltánytalan károsodást ne szenvedjen.

Mindmegannyi szerény és méltányos kívánalmak ezek, oly szerények, a melyeken messze túlmennek a külföld iparosainak igényei .kormánynyal és törvényhozással szemben.

A nagyiparnak adandó állami kedvezmények tekintetében a kormány az imént megtette a kezdeményezést; nagyon itt az ideje, hogy a kézműiparra is gondoljon, melynek százezernyi családot kell fenntartani, s melynek nem csupán a külföldi korlátlan versenynyel, hanem egyszersmind a pusztító szervezetlenséggel és kontárkodással is meg kell küzdenie. Elég volt a jóakarat hangoztatásából, az Ígéretekből és enquétekből: cselekvésre tényekre van szükség. Ennek szorgalmazását vegyék fel minden pártbeli képviselőjelöltjeink programmjukba, jogosan kívánhatjuk ezt tőlük, — s annak idején kérjük számon tett Ígéreteik mikénti beváltását.

A jövő országgyűlés hivatva lesz az uj ipartörvényt megalkotni s a többi fontos iparkérdések felett dönteni Az eddigi jelenségek kevés kilátást nyújtanak arra, hogy ügyünk szakavatott szószólóinak eddigi csekély száma növekedjék, sőt inkább valószínű, hogy az élére állított pártküzdelmek következtében még csökkeni fog. Annál inkább kötelességünk minden alkotmányos eszközt felhasználni .arrav . hogy legalább a jelentékenyebb iparos népességű kerületek országgyűlési képviselői megismerkedjenek helyzetünkkel és sérelmeinkkel és legalább szavazatukkal mozdítsák elő a várva várt üdvös törvényhozási reformokat.

Hazafiúi tisztelettel A fővárosi iparosok köre v ál ászt ni á n y a.

Tánczos Béla Ráth Károly

titkár, elnök.

Mooser Lajos emléke.

(1807-1881,)

Nem mulaszthatjuk el kötelességünket egy °ly férfiú emlékével szemben, a ki Esztergom művelődés történelmében az elsők között fog szerepelni fölséges alkotásai által.

Főpapságunk pártfogása következtében

sokszor megjelent és sokat tartózkodott nálunk.

A tisztes aggastyán most hosszú viszontagságos, de érdemteljes pálya megfu- tás'a után május huszonkettedikén örökre behunyta szemeit s meghalt Egerben, hol legvégső idejét töltötte.

Egy egri egyházi zeneszerző, Zsass- kóvszky Endre a következe sorokat szenteli az ő emlékének:

A magyar osztrák monarchiában, valamint külföld előtt is előuyöseti ismert Mooser Lajos orgonaépitész, végelgyengülés folytán s igen zilált anyagi viszonyok között e hó 22-én életének 74-ik évében Egerben meghalt.

Tekintve azon tért, melyet ő huzamos éveken át hazánkban szakmája által elfoglalva tartott, nem leend érdektelen rövid életrajzba foglalni az ő működését.

A „Biographien salzburgischer Tou- künstler, cziraü 1349-ben Salzburgban megjelent lexicon szerint M. L. született 1807-ben Becsben, hol atyja orgoua-és zongora-készítéssel foglalkozott; nagybátyja Mooser Alajos ugyan e minőségben nagy névre tett szert Svájcban, különösen a frei- burgi nagy orgonának sikerült építése által.

A most elhunyt M. L. apjának vezetése, külföldön tett utazásai, s tanulmányai folytán 1830-ban Salzburgban telepedvén le, változó szerencsével mint orgoua- épitész megkozdé működését; sikerült orgonáink hire csakhamar szélesebb körben elterjedésben részesült. — Magyarhonban az 50-es évek elején először is az esztergomi bazilika számára épített 50 változatú 3 billentyűzettel ellátott nagy orgonája által vált ismeretessé. Azután nemsokára az egri főszékesegyház 52 hangzóváltozatul 3 billentyűzetre terjedő nagy orgonájának elkészítésével Ion megbízva, s rövid idő alatt annyira keresetté vált, hogy a minden oldalról sűrűn érkező megbízásoknak alig volt képes a kitűzött időre eleget teuni.

A jelen 19-ik században mai napig az osztrák-magyar monarchiában nem létezett orgonaépitész, a ki anuyi és oly nagyságú orgonákat épített volna, mint ő. Magában Egerben 7, az egri megyébeu legalább is 20 helyen az orgonák tőle valók. Ezen munkák után járó dij megközelíti a 800,000 frtot, mágáért az egri főtemplom orgonájáért kapott 21 ezer forintot. Ide nem értve ar. ország különböző helyein u. m. Félegy- háza, Fótb, Gyula, Kecskemét, Lőcse, Marosvásárhely, Sárospatak s másutt épített többnyire 20—28 változatra terjedő orgonákat, Ausztria, Kariuthia és Galicziában is vau iák általa készült számos orgonák, azok közt kiemelendő a liuczi és salzburgi dómok a a kromsmünsteri apátság számára készített, az egrihez csakuem hasonló terjedelmű nagy orgonái.

Életében legaláb is 140 orgonát épített, a mi hallatlan az orgonaépítés törtében úgy uáluuk, miut Ausztriában.

Az ő üzlete 1850-től 1864-ig a legvirágzóbb állapotban volt, közönségesen 40 — 50 ember foglalkozott műhelyében, mely az Ő saját szép kétemeletes házában igen czélszerüen és szakok szerint volt be- rendezve. Az orgonaépitészet iránt érdeldőa kisvárosi Adonisok körülzsongták, a kisvárosi verselők megénekelték; szóval feltűnt, híressé vált és mindenki érdeklődött utána.

Bélát persze sokat megszólták a higgadtabb mamák, hogy minek az a fényűzés minek az a pompa az aranyos kis lepkének. De hát Béla nem bánta, és csak dolgozott és csak takarékoskodott.

Béláéit eddig csak Kovácséit meghívását fogadták el. Oda is csak azért mennek, hogy már egy kicsit megismerkedjenek Ilkával. Kováesékuál épen egy kis szükköifí estélyt rendeztek, a melyre több mézeshetes menyecske meg volt híva, Ilka szenvedélyes tánczos volt, szeretett mulatni; alig várta, hogy pompázzon.

Mikor megvacsoráltak volt, IIIca öltözködni kezdett. A háziasszony ebben a munkában sohasem segített. De már nem korholta az aranyos lepkét, hogy annyi ideig el tud bajlódni a tükör előtt.

Ilka sohasem volt szebb, mint ma este. Sohasem hódítóbb, ingerlőbb és nyájasabb, kedvesebb.

Eleven kis társaság gyűlt össze Kovácséinál. Vigan foiyt a mulatság, aczigány pedig remekelve csinálta. Mikor már jól megismerkedtek egymással a vendégek, mikor már csak úgy pezsgett a fiatal vidámság, akkor azután tánezra kerekedtek.

Ilka volt a társaság szeme-féuye. Rózsaszín selyemben, hófehér, telt karjain arauypereczekkel, tündöklő ékszerekkel, kipirult arczczal, égő szemekkel ellenállhatatlan csábbal jelent meg.

Pajkos és kaczérkodó volt miut lányit oráb an, tüzes és hódító, mint mézes bedőlt igen gyakran keresték fel az Ő mindennel kellően felszerelt s megtekintésre méltó üzletét. Saját tapasztalásunkból állíthatjuk, miszerint Ladegastualc Weisenfelsben, és Walkeruelt Eudwigsburgban levő nagy or- gonagyárát kivéve, az ő műhelyét annak idejéu a legrendezettebbnek találtuk.

Mooser Lajos mint orgonaépitész korának magaslatán állott, s az akkori rendszer szerint épité orgonáit, melyek czélszerü berendezés, helyes dispositio, erős szerkezet, liangtöraöttség. jellemző iutonanof s -egyéb jeles tulajdonolt által tüntetik ki. A gyakran czélszerütleuül épült chorusolcou mindig ügyesen tudta a maga orgonáját elhelyezni, mi aichitectomcus képzettséget árult el.

Hogy mégis anuyi megbízásai, s szépeu berendezett üzlete mellett nem birt anyagilag gyarapodni: egyrészt nem eléggé számit ó, nem körültekintő s ha a „de mortius nihil nisi verum“ szerint tekintjük öt — kissé könnyelmű életmódjának tulajdonítható. Ezek folytán üzlete rohamosan ha- uyatlaui kezdvén, 1868- ban vagyonikig egészen tönkre menve Egerbe költözött. De már itt nem bírta magát többé regressi- rozni, ^ a meunyibeu hajlott kora mellett balfülére még is siketült; ezen, egy orgona építészt különösen sújtó körülmény által szakmájának kellő vezetésére csaknem teljesen képtelenné válván, pusztán orgonák javításával és kisebbszerü orgonák készítése által tartá fen életét. Nélkülözések közt élve, igen elhagyta magát.

Nagyon természetes, hogy ezen állapotában a kor is túlszárnyalta őt, a mennyiben az orgonaépitészet terén a legközelebb múlt másfél évtizedben felmerült haladásról, nevezetesen a dugasz szélládák, ujhanguyilásról a nyelvváltásoknál, s különösen a nagy orgonáknál a játszásra illetőleg az orgona könnyebb kezelésére nézve előnyösen alkalmazott pneumaticus gépezetről, s más apróbb újításokról, miket nálunk Angster Pécsett, és Rieger testvérek Jägerudorf bau uj orgonákuál már is czélszerüen alkalmaznak, — alig sejtett valamit.

Meg kell még említenünk, miszerint M. L. zongorák készítésével is foglalkozott; zongorái ugyan nem bírtak egy Beckstein, Bittner, Erard, vagy Schiedmeier-féle erős gépezettel, azonban egyszerű, csinos külsejük, ruganyos h augnyomiutásuk, nem erős de annál kedvesebb hang által tűntek ki ; úgy hogy Mayerbeer világhírű dalmüszerző, s nagy zougoravirtuoz valahányszor agas- teini íürdőben időzött, mindig Mooser műhelyéből való zongorát használt.

Két fia maradt: Károly és József. Az első jobbadán a Szepességeu orgonák készítésével, s régiek jasitásával foglalkozik; a másik 14 éves lévén, segédképen mellette alkalmazva volt. A boldogult öregnek temetése a hó 24-én ment végbe. Nyugodjék békében!

Hire k.

— Herczegprimásunk a, fővárosból, hol az ország-gyűlés bezárta miatt volt, pénteken reggel a gyorsvonattal hazaérkezett s a pünkösdi bérmálásokat maga fogja végezni.

teibeu. Csakúgy szórta csintalan megjegyzéseit s bolonditó mosolya még az öreg urak félszázados homlokáról is lemoso- lyogja a komolyság redőit. A fiatalság rajongott értté, a leánykák irigyelték, s a fiatal asszonyok megszólták és Bélának nem gratuláltak.

A kis kaczér nem bírta tovább. Máj fiúéin lerogyva foglalt helyet a szoba sarkában s alig- jutott szóhoz. Piros ajkai eltikkadtak, homloka fehérebb volt a márványnál és arcza majd megcsattant a háborgó vértől. Kezei forróit, szemei lesütve, keble hevesen dobogott s piczi lábai reszkettek.

— Nem bírom tovább, Arthur, — suttogá halkan egy csinos fiatal urnák, a la gyöngéden és szerelmesen tekintett reá, — Kíméljeu meg Arthur.

— A megpótlás reményében szép asz- szony . . . válaszolta halkan, édesen, hódolva és szerelmesen, a fiatal ember.

— Beszélgessünk inkább .... Lássa Arthur, milyen izgatott vagyok . . .

— Csak kimerült, szép asszony...

— Szivem erős verése elveszi a szót.

— De nem a gondolatot. Egyet gondolunk-e ?

— Mit gondol, Arthur ?. . .

— A mit érzek, a mit kimondani alig lehet.

— Hát mégis vau rája szó..*

— Talán vétkezem, ha kimondom. . .

— Csalt Ősziute lesz . . .

— És nem fog megneheztelni reám...

—- Nem tudnék.

— Szeretem Ilka . .

boldog vagy. Most pedig megosztom szivemet és a felét neked adom, aranyos kis lepkém.

Csakhogy néhány nap múlva másként beszélt.

— Minek az a selyem ? Hadd azt ünneplőnek. Minek az az ékszer, hadd azt parádénak. Ne hitegesd a világot. Nincs nekünk még annyink, hogy kétszer ünnepeljünk egy héten. — Nekünk hat napot kell dolgoznunk egy napi drága pihenőért. Akkor is az isten kedvére öltözködünk, csí- noskodunk. Hidd el Ilkám, hogy én jobban szerettelek, amúgy falusiasam Viselkedjél az ón kedvemért megint régiesen.

Az őszinte asszony engesztelő szavára Ilka egy kicsit eltűnődött, azután ezt válaszolta t

— Kedves jó anyácskám, Béla engem igy jobban szeret. Ne kívánja hogy dolgozzam, mert sohasem dolgoztam, Az én lágy kezeim nem törődtek munkához. Hagyjon megboldogságombau.Higyje el jó anyácskám, hogy majd fogok én dolgozni még eleget. Majd úgy fogok tenni, a hogy megvárják, csak most ne zavarja gondokkal boldogságaimat Én tudom, hogy igy szebb vagyok és Béla igy jobban szeret.

A háziasszony nem felelt, hanem kiment a boltba, hol Béla munkába volt merülve és segített neki.

Úgy mint az előtt. De szótalanabh és szomorúbb volt, mint azelőtt Ilka pedig benn maradt az illatos szobában, s. meg- csinosgatváu fürtjeit a tükör előtt, mosolyogva suttogá :

.— Erről az életről álmodtam én any- nyi sok szép álmot. Ez az élet az az üdvözítő mennyország, a melyről csak titkos sejtelmem volt . ..

Azután megtelepedett asophábau, elővette a divatlapot s nagy gyönyörrel szem- lélgette a párisi nők csodálatos találékonyságait a divat világában. Mikor azután bejött Béla, édes mosolylyal borult nyakába, marasztotta, kérlelte és a boldog férj leült melléje s megpihent üdvössége körében.

— Elinegyüuk-e ma este Kovácsukhoz ? — kérdé.

— Elmegyünk, édesem, A mama ugyan nem szívesen tart velünk.

— Ne is fárasszuk kedves- A szegény mama sokat dolgozik, este fáradt.

— Majd a rózsaszint veszem magamra. Ugy-e abban legszebb vagyok?

— Legszebb, édesem.

Erre azután megszakadt a beszélgetés és folytatják csókkal, öleléssel, boldogsággal Béla mindent megtesz, a mit Ilka kér és semmit sem hisz édes anyja jöven- dölgetéseinek. Szentül hiszi, hogy Ilka szereti s nem mer kételkedni hűségében. Megfeszített szorgalommal dolgozik, lemond szokott élvezeteiről, olcsóbb dohányt szí, egyszerűbb ruhában jár, kerüli a társaságot, nem költekezik és mindezt csak azért, hogy Ilka annál inkább ragyogjon, tündököljön és szeressen. Az aranyos kis lepke pedig nagyon boldog volt.

Egy hónapja múlt, hogy Ilka Béla felesége. Egy rövid hónap s máris mindenki ismerte őt a kis városban. Eddig nem igen jártak társaságokba és mégis, a ki látta férje karján, az meghajolt szépsége előtt. A kis város szépei kezdtek féltékenykedni, apró pajkos mondák kezdtek róla keringeni,

fMT Folytatás a mellékleten. TWS