Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 37. szám
Esztergom, II/. évfolyam. 37. szám. Vasárnap, 1881. május 8-án. f Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre ..............................................*3 fit — krf él évre...................................................3 » — » é vnegyedre.................................................1 „ 50 , E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalhoz intézem!ők. Megjelenik : li e t e ii k i íi t k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, I^ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM A LÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Esztergom május 8. 1881. Három országos hírnevű férfiú jön ma hozzánk. Horánszky Nándor, Szilágyi Dezső ős Apponyi Albert gróf. — Üdvözöljük őket egész Esztergom nevében és egész Esztergom lelkesedésével, mert azért jönnek, hogy el hány átlőtt hazánk szebb jövőjéhez mutassanak ösvényeket. Horánszky Nándor neve nálunk a népszerűségé, mindenki becsüli és szereti, — mert szeplőtelen és becsületes név. Három év előtt alig bárom nap alatt olyan pártja képződött, hogyha minden eljárás olyan őszinte és nyílt lett volna, a milyen a mi lelkesedésünk volt, akkor most ő képviselné Esztergomot. Szilágyi Dezső se jön először hozzánk. Kapott ő már nálunk sok szép koszorút. Hatalmas szónoki ereje megnyerte a választópolgárokat s előkelő nyájassága 111 eg hódi tóttá azokat, kik az alkotmányba majd csak úgy befolynak, mint mi, a hölgyeket. Mindenki ismeri és igy örömmel siet eléje. Gróf Apponyi Albert legelőször jön Esztergom választópolgárai közé. A művelt közönség, mely a jelen nagy férfiját folytonos figyelemben részesíti, ismeri Apponyi grófot onnan, — a hol legnagyobb elemében van, az ország- házából, melynek egyik legféltebb és : mégis legbecsültebb tagja. Nagyszabású í beszédei mindig valóságos események 5 szoktak lenni. Egy nagy tehetségű ál- lamférfiút s egy nagynevű szónokot tisztel benne az ország — s üdvözlünk benne mi. , ^ Pestmegyének vám egy ’alispánja,, a ki abban kiilönböziÖ'ií többitől, hogy ki meri mondani azt, a fiit a szivén fekszik s nem tartja magát bizonyos gépezet legelső s legjobban forgó kerekének. Ez az alispán, a ki még abban is különbözik a többitől, — hogy az egész ország megbecsüli férfias őszinteségé ért és bátor nyíltságáért, ez az alispán, a kit Földváry Mihálynak Innak, néhány nap előtt Pestmegye választó polgáraihoz ezt irta : „Mint választó polgár ez idő szerint s az adott viszonyok közt képviselőjelöltem megválasztásánál csakis a következő kellékekre irányoznám fő figyelmemet : L egyen mindenekelőtt jelleme minden tekintetben kifog á s t a 1 a 11. E nélkül a törvényhozó testületnek tiszteletreméltó befolyásos tagja nem lehet. Legyen független föl és lefelé, —- hogy meggyőződésének mindenkor fer szély nélkül kifejezést adhasson, s a párt bilincseit nem ismerve, szavazatával ne más, de önmaga rendelkezzék. Meggyőződésében ne ingassa meg sem a „civilim ardor“ sem a hatalom szava. Legyen bátorsága odahatni, hogy Magyarország törvényes jogai s érdekei a védelmi és külügyi kérdésekben nagyobb erélylyel képviseltessenek ; köz- gazdasági kiváló fontossággal biró érdekeink, szemben a monarchia másik felével is lelkiösmeretes szakértelemmel gondoztassanak. Legyen I ő ismerete a közigazgatás terén. Tekintettel arra, bogy a kormány a közigazgatási reform-kérdéseknek megoldása elől ki nem térhet, oly férfiakra bízzuk képviseletünket, kik a közigazgatási rendszer hiányait ismerik s a helyes gyógymódokról tiszta határozott nézetekkel bírnak. Ha ilyen férfiakat keresünk és mert van találunk, megtettük polgári kötelességünket s legszebb alkotmányos jogunkat nem fogjuk méltatlanul gyakorolni.“ Ilyen férfiakat keresünk. Ilyen férfiakat találtunk Horánszky Nándorban, Szilágyi Dezsőben, és gróf Appoiiyiban, kiket megkértünk, hogy jöjjenek el hozzánk s erősítsenek meg minket kitartásunkban és bizalmunkban. Jövetelük előtt nagy esemény történt, melynek csodálatos czélzata van. Főispánunk atyja, a kit a legelső magyar jogász 11 a k neveznek, szónoklata hatalmával és igazságérzete erejével megverte a kormányt egyik igen furcsa származású törvény- javaslata visszavetésével. Az esemény egész Magyarországon élénk örömre talált, mert oly férfiú iuscenirozta, a ki mindig ki merte mondani azt a — mit az igazság követel, habár a legmagasabb kitüntetések glóriáját élvezi is. Ez esemény czélzata szolgáljon tanulságul egész megyénk férfias gondolkodásának. Még néhány ilyen lélekemelő példa s akkor a mi vendégeink, kiket ma teljes szívből üdvözlünk városunk nyájas falai között, hivatásuknál és kötelességüknél fogva át fogják venni annak az országnak a kormányzását, — 1 melynek múltján egyformán lelkesedünk, jövőjéért egyiormán remegünk, de jelenjéért nem egyforma önzetlenséggel és becsülettel dolgozunk. Megőrizzük a mai nap emlékét legszebb emlékeink között. Zálogházunk ügye. Néhány nap előtt megérkeztek egy újonnan szervezendő intézményünk alapszabályai. Megerősítést nyertek s már most a megnyitandó zálogház ügye előnyös megoldást nyert. Mindig aggódtunk és pedig méltán aggódtunk, hogy előkelő pénzintézeteink a jutányos jövedelmű zálogház felállítását elvben igen is fogják belye- solni, de gyakorlatban, minthogy a gyümölcsöztetés. nem nagy mérvű, — aligha fogják keresztülvinni. Iparbankunk azonban igen örvendetesen megczáfolta ebbeli aggodal- mun kát s az emberbaráti legnemesebb érzetek által vezéreltetve, csarnokot emelt mindazok számára, kik eddig lelketlen uzsorások áldozataivá estek kisebb nagyobb részben. Valóban megfoghatatlan, — pedig szemlátomást űzik, hogy mennyi sanyargatáson viszik keresztül szegényebb néposztályunkat, — mikor magánúton, magánemberektől zálogra kölcsönöz. Van nekünk egy aranyművesünk, a ki szívós kitartással kuporgatja ösz- sze az értékes nemes fém«, tárgyakat, a ki száz perczentre dolgozik s a ki nem ismer méltányosságot és szeretetet, ha a tulajdonos kellő időben ki nem váltja holmiját. A csekély összegért beadott ezüst vagy arany tárgy, mely Dalok. I. Mi az, a mi visszavonja A madárt a bús pagonyba? Mitől rügyek fakadoznak, Habja cserg a patakoknak ; Hóvirágok félve várják Enyhe napnak hő sugárát; Tarka lepkék, zsongó méhek Kalandoznak döugicsélnek ; Kaczagják a páros gerlék Fülemüle mély keservét. .. Kikeletkor az első langy fuvalóm ! Mi az, mitől titkos bánat És rejtélyes öröm támad? Mi belop a szívbe terhet S az alatta meg se görnyed ; ' Mitől csendes éjszakákon Elkerül az édes álom ; Elvonul a szív magába, Remény csalja, kétség bántja; Kerül mindent, vonzza minden . . ? Tiszta első szerelmünkben Kedvesünknek a legelső sóhaja! II. Még bent vagyunk a nyárutóban, És már a hervadt levelek A fűnek élénk szőnyegére Bágyadva, lassan pergenek. Mi lesz, ha csendes őszi szellő A sárga pázsiton susog? A fák lefosztott koronája Idő előtt gyászolni fog. Szerelmem is, te égető nyár, Mérsékeld romboló heved, Gondolj szivem a hűvös őszre, Midőn a dér ezüstje fed . . . Ha igy elégsz, az alkonyaira Csak egy kis szikra sem marad . . Kiégett szív, minden emléked Vádolja az eltűnt nyarat! Mészáros István. Tóth Ede önéletrajza. — Az elhunyt kéziratából. — Életem történetét, mely — kora ifjúságomtól kezdve — küzdelemteljes és nagyon változatos, — leírni nem ez alkalomra, s nem ilyen szűk keretbe való. — Azért csupán csak száraz adatokkal szolgálok: Születtem : Put n 0 k 0 n, Gömörme- gyében 1844. október 14-én Apám jó módú szabómester és tevékeny polgár, ki a vámosi közügyek terén sok ideig kitartó erővel működött. — Anyám, (a legjobb anya) családi gondjai mellett ritka szeretettel csüngött az irodalmon, és azt velünk is megkedvelteim igyekezett. Még most is a legszebb emlékeim közzé tartoznak azok a bosszú téli esték, mikor a szabó műhely körül egy-két legény, s két-három inas a legnagyobb figyelemmel hallgatta az általunk — kilencz-tiz éves gyermekek által — felolvasott regényeket, és azok között a regények között egy sem volt franczia, mind a legjelesebb irók művei: Jósika, Jókai, Fáy stb. sokszor, (a regény érdekes részével) ha a lefekvés ideje a 11 óra bekövetkezett a társaság elhatározta, hogy még egy óráig fent lesz és dolgozik, csak a regény további folyamát hallhassa. No de ez nem tartozik a dologra! Az elemi iskolákat szülővárosomban, Putuokon végeztem. — Azután egy évet Jolsváu töltöttem, a tót nyelv megtanulása végett. (Meg is tanultam, de el is felejtettem.) Jolsváról Iglóra mentem a gymnasi- umba, ott voltam két évig, hol egyszersmind a német nyelvet is elsajátítottam.— Ekkor apám előállt régi tervével s kijelentette, hogy tovább nem iskoláztat, mert engem kereskedői pályára szánt. — Hiába volt minden könyörgés, szökési kísérlet, apám szigorú természete, (mely előtt reszkettünk) és erős akarata előtt meg kellett hajolni. — Kereskedő lettem. 1860. végén, mint tizenhat éves ifjú — s már kitanult kereskedő — Pestre jöttem, s a Posner K. L. papirkereskedésében találtam alkalmazást. Nyugalmam azouban uem volt soha, s sehol; — rosszabb kereskedő nem volt nálamnál és priuczipálisaim örökké dicsértek. végre 1862. év május havábau, az évek óta forrongó vágy és akarat határozattá vált lelkemben- — Örökre szakasztottam a kereskedéssel. — Először haza mentem szüléimhez, kik roppant örömmel fogadtak — büszkék voltak re ám. — De csakhamar szomorú lett a ház, mert én kijelentettem,|hogy S.-Patakra akarok menni iskoláimat folytatni és többé uem Pestre, a honnan végkép eljöttem. Ettől az időtől apa és fiú között nem volt többé béke. — Anyám kérésére — ki akkor már beteges volt — annyit megtett apám, hogy öcsémmel együtt — aki különben is ott járt iskolába - bevitt S.-Patakra, ott elmondta a tanároknak történetemet és az ő szomorúságát és rájok bízott, hogy jól tanítsanak ki. Mikor haza felé indult s kocsira akart ülui, röviden ennyit mondott: Egy esztendeig gondoskodom rólad, azután élj meg magad emberségéből, vau hozzá tanulmányod !“ Én pedig megkezdtem a tanulást. Hogy akkor sokat tanultam nagyon rövid idő alatt, azt tudom, és hogy most mégis igen keveset tudok, azt sajnosán tapasztalom. Mikor az esztendő letelt, elmentem nevelőnek, — haza uem akartam menni. —- Onnan azonban elűzött a tűrhetetlen helyzet, vissza mentem S.-Patakra. E közben meghalt anyám ! Már régen eltemették, mikor meghallottam a hirt. Apám beváltotta szavát! Én pedig a hosszas nélkülözések közt beteg lettem. Mikor felgyógyultam, egyik barátom, collegiumi szobájában sorsom felett folyt a beszéd, s én odavetődtem. „Épen rólad beszéltünk Eduskám, — mondja K. barátom — mi lesz már most belőled?“ „Színész,“ — feleltem rá röviden. mr Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. TBjaf
