Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 3. szám

nagy fontosságú kérdések ügyetlen elhamarko- dásai fölött.

Most még egy pár szavunk volna hatóságainkhoz. A blanquettek mind együtt vannak a felügyelőségnél. Minden városi és megyei lélek egy-egy lappal van képviselve a számítás ok könyvében.

Nem lehet-e most alkalmat venni egy olyan munkálat eszközlésére, melynek rendkívül kedvező előnyei lennének.

A különböző állami, megyei és városi hivatalos közegek ugyanis, rendkívül sok hasznát vehetnék, ha a beérkezett balaquetteket másolatokban bírnák.

Akármely ügyben kedvező nyilvántartást nyújtanának a fáradságos adatok s ha időközben holmi változások esnének az adatokon, azokat mindig meg lehet javítani vagy változtatni.

A nagy művelet szorgalma és kitartása uián megérdemelnék, ha annak gyümölcseit nemcsak az országos statistikai hivatal aratná, hanem élveznék magunk is.

Rajtunk áll, csak egy kis akarat kell hozzá.

Egy megmentett társaság.

Lövöldénk hanyatlása s végleges elbukása szemlátomást történt. Múlt csütörtökön a városház közgyűlési termében a pangó egyesület végkép való feloszlatása ügyében közgyűlést hívtak egybe.

A népes közgyűlés elnöke Palkovics Károly polgáimeser volt, a ki néhány jellemzetes vonással emlékezett meg az elhanyatlotfc egyesület hajdani nevezetességéről, társadalmi hivatásáról s pangása okairól.

Fölvetette azután a kérdést, hogy mit kíván határozni a közgyűlés a lövölde érdekében?

Többen hozzászóltak. Rudolf Mihály kijelenti, hogy többedmagával lépéseket tett az egyesület létérdekében s ezek a lépések kedvező eredményekkel kecsegtetnek. Számítani lehet, ugyanis a Borcsarnok helyiségeire; a hol azelőtt is volt már lövölde s a borászati egyesület azzal biztatta a kinjárt lövöldéi tagokat, hogy az egyesületből többen beiratkoznak a lövölde testületébe. Ilyen kilátások után nem óhajtja az egyesület feloszlatását.

Meszéna Ferencz megyei ügyész a lövölde megmentését azonosítja a pjlgári becsület roegmentésével s lelkes szavakkal kívánja xi egyesüle t ' megmentését. ’ .

Schwarcz József hosszabb beszédben a főn- ' tartás lehetetlensége mellett érvel s hasonló szel- 1 lemben nyilatkozik Beliczay Gyula ügyvéd, a ki később visszavonja indítványát.

Már a közgyűlés hangulata s lelkesedése hirdette, hogy az egyesület meg van mentve.

Az elnök ki is mondta határozatképen, hogy az egyesületet a közgyűlés fentartandónalc véli. Á további ügyek végzésére egy bizottságot küldenek ki, mely a helyiség kérdését vitatja meg s átalá- ban kikutatja azokat a módokat, melyek az egyesületnek szebb jövőt teremthetnek.

A lelkes közgyűlés tehát megmentette a társaságot s ezért egész városunk csak hálájával adóz- hatik. A társaságnak vau jövője, csak kitartó emberei legyenek.

Utaink ügyében.

(Két közlemény.)

I.

Az utak rosszasága miatt úgy a társas körökben mint helyi sajtónkban folytonosak a panaszok, különösen eziránt a helyi lapok majd nem állaudó rovatot tartanak, sőt már a szerintők okozható közegek is vádoltatuak; a legutóbbi megyei biz. közgyűlésen pedig már kemény kifakadások is történtek, a nélkül, hogy az okozatra nézve — melyből az származik, vagy mikép lehetne ezen segíteni? -- valaki véleményt mondani megkísértené.

Hogy az utak ez idő szerint oly igen rosszak és pedig nemcsak Esztergom megyében, de úgy hiszem másutt is, azt sajnosán tapasztaljuk és a hírlapokból tudjuk, különösen a lefolyt év második felében a folytonos esős időjárísnál fogva — melyen nem lehetett hatalmunkban változtatni — annyira megromlottak hogy közlekedni alig lehet.

E megyére vonatkozólag, hogy az utak a közlekedési kívánalomnak nem felelnek meg, annak oka először e kis megye közmunka erejének a feutar- tandó s javítandó utak száma s hosszához csekélysége, elégtelensége, másodszor a közmunka erőnek egyes útvonalakra aránytalanul fordítása s felhasználása, harmadszor a közmunka iránti végrehajtás s e feletti felügyelet hiányossága.

Az utak jókarban fentartása illetőleg javításához kétségtelenül nagyobb mennyiségű munka erő s illetőleg pénz összeg kívántatik, mely ha nincs meg kellő mennyiségben, akkor az utak javítása csak csekély részben s félszeg módon eszközölhető.

Állítsuk mindenek előtt a műszakilag vezetett állam utakra fordított anyag, munka, erő úgy itt épitészeti költséget a megyei utakra rendelkezésre

álló anyag munka s költséggel párhuzamba. A z Esztergom megyén átvonuló buda-bécsi állam utón 32.0258. kilometer távolságon egy utmester vezetése alatt 10 államdó utkaparó működik, még a különböző irányú majd nem 200 kilométert tévő megyei útvonalakon 6 utkaparó vau, s igy még ott 3 kilométerre esik egy utkaparó, itt 33 kilóm, esik egy; továbbá még az állami utkaparók folytonosan az utón munkálkodnak, addig a megyeiek — kik a közmunkások vezetése s felügyeletével is vanuak egyidejűleg megbízva nem munkálkodnak rendesen pedig az utakon mindég volna tenui való kerék vágások behúzása, kátyúk betöltése, vizek levezetése s t. e. f. mely munkák az utak jókarban tartása tekintetéből nélkülözhetlenek. Ennél fogva az utkaparók szaporítása volna kívánatos, de nem oly egyének félfogadása által — kik pipázva tétlenül töltik el a napot sokszor egy két napszámos felügyelete mellett —- hanem kik mindég az utón mint napszámosok rendszerint munkálkodjanak a köztük felosztott ut távolságon.

A természetbeni közmunka eiŐnelc egyes útvonalakra aránytalanul fordítása is hátrányos az utak állapotára nézve, mert van 2— 3 útvonal melyre kiloraeterenkint 88 kélfogatu szekeres, s 290 gyalog napszám lett előirányozva s fordítva, a többi útvonalakon közép számítást véve 50 kétfog. igás 180 kocsi napszám állt rendelkezésre. Esztergom kir. városnál pedig egy kilometer távolságra alig esik 20 kétfog. igás s 180 gyalog napszám. Ebből következik, bogy az ut nem is lehet mindenhol egyforma minőségű, s az hogy a munka erőt az útvonalra lehetőleg arányosítani volna czélszerű és pedig a nagyobb mérvű közlekedés tekintetbe vételével.

Hírek.

Szeutgyürgyinező érdemes lelkésze péntekén végső elgyöngülésben jobb létre szenderült. A megtörődött aggastyánt fiatal kedélye mindenki előtt szeretetreméltóvá tette. Ivifogy- hatlan humor, folytonos derű jellemezte az öreg lelkészt, a kit a nép Marczi bácsi néven nemcsak mindenfelé ismert de szeretett is. Tudorsági jubilaeumát kellett volna ünnepelnie a múlt évben, de ennek örömeit már nem

i’ll nf I a

C\' • * 1 Ä ___l

rozsda s reád nő jó barátom, mint a penész, a kit nem a közönség, hanem a csuszásmászás tart főn, a ki mint ember csak tiszteletbeli s mint szerkesztő elvtagadó . . . ennek az embernek nem tartozom beszámolni. Megtámadásodat azonban maga- f inévá teszem s néhány vonással megörökítem jellemét.

Naptárodat jó barátom minden jóizlésü és igazságszerető ember örömmel fogja fogadni. Az én karczolataim ugyan nem igen adnak hozzá, de változatos czikksorozatod után minden művelt kritikusod a vidék első naptárai közé fogja számítani. Munkatársaid megérdemlik a közönség elismerését.

De hát térjünk csak vissza a mea culpára. Ali az én bűnöm? Az, hogy nem sietek megvakulni, mikor közéletünk fényes alakjaira tekintek. Az hogy nem rohanok hanyattesni, mikor városunk és megyénk legelső méltóságaival állok szemben. Hát kérem itt emelkedik föl a választó fal.

Jó bírónak tartják-e azt, a ki megvesztegethető? a ki a szegény embert megítéli, de az előkelő vádittt előtt zavarba és elfogódásba esik?

Jó ujságiró-e az, a ki igazság dolgában kü- lö mbséget tesz az egyszerű és előkelő ember között? S ítéletét az érdekli ajl) ászát megvetni való ten- tájával írja?

Hasznosabb bizonyos emberek gyöngéit lep- lezgetni s hibáit palástolhatni. De becsületesebb minőé i embert úgy venni a mint van.

Jövedelmezőbb szolgának lenni nagy uraknál, mint önálló gazdának csekély birtokon. De tisztességesebb a szegény ember ember fölemelt feje, miut a modern rabszolgák elegáns libériája.

Senkit se sértettem. Senkit se bántottam, mert a kik toliam alá vettem, azt kiváló embernek tartottam s ha talán redueáltam is s kimutattam hogy sem odavaló, ahol vau, azért mégis lelkiös- merettel Írtam karczolatom minden sorát.

M«ggyőződéssol méltattam, meggyőződéssel gáncsoltam, Szerettem volna ha a közönség egykét érintett embere is a saját Ítélete szerint nyilatkozik vala rólam.

Alodororn és hangom ellen csak annak lehet I kifogása, a ki nem ért, meg a ki félreért. Ezeket pedig nem tartom lehetségesnek felvilágosítani.

Az éli vétkem csak annyi, hogy Írni mertem úgy, n hogy gondolkodtam s olyan emberekről, a

kiket idehaza csak bámulni szoktak. Nem tehetek róla, ha egy-egy alakomra több tövis mint babér jutót. A babér nem a köznapi nyájaskodás és édes- kedő bók járuléka, hanem az igazi erdőinek elismerése.

AJár pedig a hol igazi érdemek vannak, ott ezeregy Rovó Bán is kevés a közönség tiszteletét megcsorbitaui.

Különben nekem e részben Zola Emil következő aranyuloudása kitűzött törvényem: „A ki senkinek sem kénytelen hízelegni, a ki kenyerét, tehetségét, dicsőségét egyedül önmagának köszöni, a ki hazájának áldozza magát, de ettől nem kér pénzben kártalanítást, ez a legfő és legszebb forgalom, melyet ma az íréről táplálunk.“

A ki keresztül viszi, az nem lesz ugyan királyi tanácsos, hanem azért a történet nem feledkezik meg róla.

cílouó cBcm.

Erdélyből.

III.

Aí a r o s v á s á rh e 1 y t.

(6. Folytatás.)

Ali volt természetesebb, minthogy ezt a nagy napot már most megbanquetteztük. Á „Trausyl- vánia“ nagy terme alig győzte magába szedui a sok szellemi és anyagi iutelligeucziát, úgy annyira hogy három darab erős szélbali úriember, meg né- liányan közülünk — kik között én is voltam — egy kis mellék szobába szorultunk, honnét azonban meglehetős széles kilátás nyílt a nagyterembe.

S a kilátással meg is voltunk elégedve, de az ebéd! — Csak egy jó oldala volt, hogy nem potyára adták, mert különben kétségbe esném afölött, hogy milyen szavakkal dicsérjem. így hát inkább hallgatok róla, de nem dicsérem meg.

De szép kis asztal volt az a mienk! — Aíi- előtt a piuczér hozzánk jött, éktelen kiabálással harangoztunk be neki, s a jó lélek meg is cselekedte, hogy néha ellátogatott hozzánk, de mielőtt még — a mint illik — örülhettünk volna ennek a véghetetleu nagy kitüntetésnek, már egy méltóságos nagy terembeli főispán, vagy tekintetes képviselő ur kihúzta a kabátja végénél fogva úgy, hogy aztán mi teljesen piuczér.... no még természetesen, ebéd nélkül maradtunk.

Végre is liát beértük azzal, hogy ittunk nagyokat, de gyakran, s a szánkat csak éppen olyan sokat mondó komolysággal törültük egy-egy pohár bor után, mint azok a boldog halandók kívül a nagy teremben kik még ehettek is hozzá.

Hogy a pohár köszöntőkből rémitőeu kijutott Bem apónak, az nagyon természetes, de hogy a publikum is kénytelen volt végig hallgatni mind, annak már fele sem tréfa. Alert hogy egy magyar ebéd nem lehet el toaszt nélkül, az nem szorul bizonyi" tásra, de hogy mi, ebéd nélkül hogy tudtuk mindezt végig hallgatni, az már csakugyan csodálatraméltó. Alert éltettek itt kérem mindent, ami csak mozog; kezdve ő felségétől, a királytól, egész a marosvásárhelyi Bodokútig, s mindenre ittunk mi olyan áhítattal, mintha éppen olyan sokat ettünk volna, mint a tisztelt szónok urak.

No de már ennek fele sem tréfa! Bocsásson meg a tisztelt olvasó, hogy étvágyát ily hosszú időre vettem igénye. Jóvá teszem hibámat, s rögtön — még a színházi díszelőadást is átugorva — elvezetem.... ismét a Transylvania nagy termébe, hol már (esti kileucz óra lévén) a toasztozó, komoly urakat vidám kisasszouykák váltják fel, s piruló arczczal, dobogó szívvel várják a megváltót egy vagy két tourra, vagy néha táu többre is.

Látunk mamákat, kétségbeesett arczczal őrizve három, négy otthon felejtett csemetét, kik o gyerek embert már csak azért becsülik, mert táueeolni tud. Ugyan mit is várnának tőle mást? Huszonöt éves bájaik már nem tudják lépeu tartani a gondtalan húsz éves szivet!

A félreeső zúgokból itt ott piruló bakfischkák félénk szeme kandikál a tánezoló párokra. Sötét erdők mélyén nyíló ibolyák; legfőbb bájuk az egyszerűség. Tudományuk a babaruliaszabás, szenvedélyük a táu ez, s vágyaik: a franczia regények olvasása.

Mindkét tábor előtt kedvesek voltunk; leszámítva a külvilágra, nézve halottakat: a szerelmes párokat. No ezek egy bálban a legfélreesőbb helyeket szokták elfoglalni, ügy hogy az ember épener nem, vagy alig tud róluk. S úgy elsusognak, úgy