Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 34. szám
Esztergom, 111, évfolyam. ____________________________34. szám. __________Csütörtök, 1881. április 28-áil. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre fél évre . évnegyedre G Prt. — kr 3 „ — „ 1 „ 50 , Egyes szám: 6 kr. Az előli/.elési pénzek az „Esztergom és A idéke“ kkulóhivíitnllioz intézendők. ___ M egjelenik : heteiikint kétszer vasárnap és csütörtökön. NyilHér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, tőséghez, J-^ŐRINCZ —UTCZA ^O. SZÁM intézemlők. Kéziratokat nem adunk vissza. a szerkesz A LA, Városunk jövője. A ki olykor-olykor eltűnődik rajta, az szomorú gondolatokkal foglalkozik, lia nagyobbszabiísú igényeket támaszt Esztergom jövőjével szemben. Egészen kereskedelmi város soliaso lehetünk, mert fekvésünk s közlekedési eszközeink nem qualificálnak rá. Egészen iparos város se lehetünk, 'mert városi igényeink szerények, megyei területünk igen parányi s iparosaink vállalkozási szelleme szóba sem kerülhet. Egészen föld- vagy szőlőm ívelő város se leszünk, mert rengő vetésünk még a kellő napi szükségletet se födö- zi s boraink nélkülözik a természet által adott legnemesebb alkatrészeket. Tisztességes esztergomi borokat elismerhet a fogyasztó közönség, de or- szágoshirű esztergomi borról nem igen fognak beszélni a borvásárlók. Tehát merre vessük szemünket, — hogy megnyugtató jövővel találkozunk? A ki komoly kutatással veszi »szamba a fölmerült művelődési viszo- [iiyokat, az kihagyja számításából a fön- rtebb fejtegetett tényezőket s városunk «emelkedését, szebb jövőjét egészen más arány ban keresi. Szemünk előtt állanak a városunk »anyagi és szellemi előnyeire utaló tóin yezők. Ott fog nemsokára emelkedni a pri- nnási palota, mely nagybecsű kincseket -egyesit magában. Herczegprimásunk jóvoltából kell fhozzá valami, hogy a primási tanítóképző intézet országos nevezetességű minta intézetté emelkedjék. Főgymnásiunmnk fényes jövővel nyitotta meg az uj csarnokokat. Mindenfelől növendékek, tanulók gyülekeznek városunkba s anyagi forrásainkat gyarapítják. Ott vannak m\eíé$ in^zetcink. Hivatva lennének ine^itfffjeátebb körben osztani jótékony hatásukat. Menynyi család jön a nő növendékek ittar- tózkodása által közelebbi összeköttetésbe városunkkal! Tanintézeteink, művelődési eszközeinknek, egyáltalán a szellemi világnak kell biztos jövőt teremteni Esztergomban s akkor meg lesz teremtve városunk szebb jövője is. A fővárosi családok szives örömest küldik Esztergomba sarjaikat, mert itt valláserkölcsös nevelést, kitűnő oktatást élvezhetnek s a mellett városunk egészségügyi viszonyai is meglehetős jóhirben állanak. Eőgymnásiumunk jövőjén nincs mit aggódni. Eveukint sok ezret és ezret forgatnak a növendékek családjai s a viszony folytonosan emelkedni és javulni fog. Do reáliskolánk jövője felett már inkább kételkedhetünk. A közönynél csak méltatásuk sivárabb s az intézet alig hogy megbirja őrizni rendes sta- tistikai számait, olyan lassú az emelkedés, a haladás. Pedig reáliskolánknak is ép úgy meg van a maga jogosultsága és hivatása városunkban, akár a főgynmási- umnak. Anyagi források nyitásában — szintol'y nevezetes előnyöket biztosíthatna. Mindezeket tekintetbe véve röviden a következő sorokba foglalhatjuk fejtegetésünket : Esztergom városa a természet által nincs annyira megáldva, hogy begyei szőlejét s völgyei kalászait mesz- sze világra hírneves kiviteli czikkekké tudná biztpsitani a termesztő. . ‘ De meg kevésbé, van olyan helyzetben, hogy kereskedelmi vagy ipari jövőt lehetne jósolni. Esztergom jövőjét tehát tanintézeteink gyarapításával s átalán a szellemi világ előnyei által lehetne csak fényesebbé változtatni. Egyedül a művészet és- tudomány ajándékai tehetnék virágzóvá városunkat, mert Mercur és Ceres nem igen kegyelnek. Hogy legtöbb érdemet arathatna városunk jövője körül — tanintézetek pártfogasával sőt emelésével s azok országos bird fejlesztésével herczegprimásunk, azt minden esztergomi polgár tudja, a ki városa jövőjét arányba állítja főpapságunk áldozatkészségével. Ilyen, és csakis ilyen utak vezetnének a rég megérdemelt szebb jövőhöz. Borászati levél. — A „Borászati Lapok“ szerkesztőjéhez. — T. szerkesztő ur ! Becses lapját olvasva azon meggyőződésre jutottam, hogy hazánk bármely borvidékéről szívesen közöl oly czik- keket, melyek a borászat emelésére irányulnak. Ezen tudat buzdított engemet is arra, hogy jelen soraimat, — melyek Esztergom borászati érdekét vannak hivatva ismertetni — becses lapjába felvétetni kérjem. Esztergom kir. városnak szőlővel beültetett területe ÍÉl4 kát. hold s 355 négyszög öl, oly szőlőterülettel bir tehát, melynek szakszerű művelése, valamint a terménynek okszerű kezelésével a szőlőtulajdonosok megtizsze- sithetuók jövedelmüket, pedig habár az it.t termett' s negyven óv- előttihez hasonlóan kezelt bor nem is mondható nagyon jónak, mindazonáltal az árakat tekintve, mely egyik ismertetője szokott leírnia bor minőségének, jelenleg sem a legutolsó helyen ál> hazánk egyéb borvidékén eladott borok árainál. Azonban szomorúan kell registrál- nom, hogy nálunk csakis az esetben volna jövedelem emelhető, ha az okszerű szőlő- s borkezelés . honosul na meg, mert ott, hol oly fogalom létezik, hogy akkor lesz legjobb s legtisztább a bor, ha az seprején kagyatik, haladásról szó sem lehet. Esztergom város lakosainak legnagyobb része a bortermelésből fedezi szükségletét, egyenesen reá van utálva a bortermelésre s mégis, hogy e téren nagyon hátra van, ez nézetein szerint onnan származik, mert nem volt módjában különösen a szegényebb osztálynak ismereteket szerezni. A bortermelő osztály nagyrészónél hiányzik az egyesületi élet, hol a borászati szakmába vágó lapokat olvashatnák, egyesek pedig ily kiadásokra — különösen a jelen pénzügyi viszonyok közt — képtelenek. Első és legfőbb szükség volna tejút nálunk, különösen a téli időszak„Esstergcm és Vidék?" tárcsája. Esztergom. fiBiborszinbeu a nap távolról int nyugovóra, S én ülök mohosait, régi falak közepeit (Esztergom várát lálom feltűnni előttem, Hajdani dicsfényben sánczai,--tornyaival. Hatom a hős sereget, mely vedé bajnoki [hévvel . . . Ott a vezér legeiül, szerte parancsokat ad. IBarna bajával enyelg, játszik litís hajnali [szellő, Sas szeme villámlik, ég dörög Ő ha beszél... 'Látom az ellenség mint törne a vár tetejére ; Ámde pirulva szalad, visszaveretve csúful.. '«Tárogató lm Ilik, kard cseng, röppennék a [vesszők, Hullák, bénultak s vér lepi a talajat. . >Nyílik a várkapu, rajta a bősök most ki rohannak . . . S űzik az ellenség szerte futó tömegét.... * * * Áége vau a harcznak, csend, béke uralg a [falak közt, S álomként foszlik szerte a hajdani kép... hehlobog a szivem ... Mily nagy volt haj [dán e nemzet! Lombkoszorúzta a múlt; áldja a bőst [az utód ... * * * ífrepülöm ezután az időt dobogó kebelemmel, S mostani korra vetem régibül a szememet. Felmagasult szívvel nézhettem e mostani korra Hajdani fénye helyett, most is fényes e [hely... Uj várat látok büszkén fel az égbe meredni; Ámde nem a harezuak szánva a mostani [már.... Benne a béke'tauyáz, Istent dicsérik a bivele, Tárogató helyettmost már aharanghivogat. Ott hol szent István született, a dicső, nem [a kardot, Könyvet forgat a nép s áldja az egek urát. Mint Phoenix kelt égbe e vár a régi romokból; Áldást a múltra kérnek e mostaniban. S mig magyar é?, szive dobban s bőn ver [szép hona sorsán, Mint a múl t magasul a jelen és a jövő. S mig n agyar él köztünk, s szive mig [büszkéivé tekinti A romot és az újat, nagy leszeu addig e bon !.. . Nagy Alajos. Valami az Írásról. A kis diák, mikor vonalozott papíron nehéz munkával piugálja le az első újévi üdvözletét édes apja örömére; az ötödéves gymnazista, midőn ex offo fabrikálja a rimes és ütemes verseket tanára számára, és ebbeli theoretikai ismered csakhamar rózsaszín papíron gyakorlatilag is érvényesíti, „hozzá“ czimezve, mely „hozzá“ alatt an- nakelőtte rendesen valamely csinos varró- leányka, újabb időben — a korral haladván a polgári iskola vagy a tanitó-képezde valamely bájos tagja képzelendő ; a jogász midőn zseuiáliskodó vonásokkal a nagyságos^ tanári kart pót vizsgálati batáridő kitűzése iránt keresi meg: az iudiskrét újságíró, ki pikáns híreit papírra veti; a szorongatott fertálymágnás, midőn utolsó váltóját állítja ki ; a nagy képű tudós, ki kötetszárara boldogítja a világot halhatatlan műveivel: — mindannyian oly megszokott, alsórangú mindennapi dolognak tekintik a tollíorgatást, akár a kalapviselést. Ok zsenge korukban, némi kínok és barátságos, paedagogiailag indokolt ütlegeli közt megtanulták maradandó jelek által kifejezni gondolataikat és szavaikat és azóta a megvetés egy nemével tekintenek az ezen titokban avatatlan boldogtalanokra. Pedig ha a feutisztelt urak bármelyike valamely vadonban, egymagában, távol a czivilizáczió határaitól növekedett volna fel, kérdés, vájjon felemelkedett volna-e magától csak az írni tudás uivéaujára ? Bizonyára nem. Évszázadok kellettek volna ahhoz. Tekintsük csak az ősember fejlődési íucuetét. Első szellemi tevékenysége csakis a forgalom-alkotásra és tapasztalatszerzésre szorítkozott; ezeu stádiumában beszédre meg nem volt szüksége ; hallott ugyan bizonyos tagolatlan, inkább állatias hangokat, de ezekkel csak érzéseit árulta el : a fájdalom és gyönyör, a boszankodás és jólér- zés, a harag vagy szánalom hangjai voltak azok. Csak később midőn a különböző fogalmakat csoportosítani és kombinálni kezdte, midőn következtetni, tehát gondolkodni kezdett, kerekedett felül a társalgási ösztön, ekkor mutatkozott első ízben szüksége annak, hogy az egyes fogalmakat közösen érthető módon kifejezze. így keletkeztek az első szavak, a gyökök, ezeknek változtatásával alakult ki lassan az emberi nyelv. Mily lassan és mennyi fáradsággal történhetett ez! A koucrét dolgok megjelölése még hagyjáu — mert ez bizonyára mindig valamely természeti alapon történt. De az elvont fogalmak! Meddig tarthatott, mig ezeknek csak öntudatára emelkedhettek, számukra szavakat alkothattak ? Tegyük fel azonban, hogy az emberiség elérte ama fokot, midőn gondolatait, érzeméuyeit egymással közölni tudta, hanglejtés és árnyalatok segélyével ugyanazon kifejezéseknek különböző értelmet tudott kölcsönözni. De az élőszóval,, való közlekedés a hely és idő ugfauazonosságához van kötve. Uoudolatjaikkat a távollevőkkel is akarták közölni, az utókornak is kívánták hagyományozni. Tehát előtérbe lépett a gondolotok és szavak „megörökösitéséuek“ szüksége. Hogy miként és mikor történt az irás mesterségében az első kísérlet, hogy mily módon fejlődött és terjedett el, oly kérdés, melyekre egyenesen felelni nem tudunk, oly kéidések, melyet az ember történeti ösztöne egy-egy mesével akart elodázni, egész tudománytörténeti mythost teremtvén meg, mely — mint valóban őskori hagyomány — átlép a történeti időkbe, így a görögök az irás találmányát Kadni o s n a k, a számolását P a 1 a m e d e s- nek tulajdonítják. De hogy már az ókor-
