Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 33. szám

Mostoha viszonyok.

Megint egy igen keserű tentartóba mártjuk toliunkat s olyan viszonyokról írunk, melyeknél szomorítóbb és lehangolóbb színeket nem igen alkalmazhatna még a legsceptieusabb képiró sem.

Tavai örömhír gyanánt közöltük, hogy herczegprimásunk egyház fejedelmi rangjához illő palotát emel. A kik beletekinthettek a palota tervrajzaiba, azok alig bírtak kifogyni a dicsérő epithetonokból.

Nyomorult iparunk s tespedo kereskedésünk az elziillött emberek végső reményével tekintett a herczegprimás műveletére s örömre dobbant a szív és lelkesedésre vált a lemondás.

Elvárhattuk és pedig joggal elvárhattuk, hogy a palota építési műveletek a mennyibeu iparosaink és kereskedőink megérdemlik s a mennyire vállalkozási képességűk kiterjed, jó részt esztergomi iparosok és kereskedők kezére kerülnek.

Körülbelül négyszázezer forint jut forgalomba az ujj palota építése körül. Ha csak negyed része is az esztergomi iparnak és kereskedésnek marad, hová emelkednek vala jólétünk határai?

Herczegprimásunk magyar egyházi fejedelem. Szent István óta országunk királyai dúsgazdag javadalmakkal gyarapították az esztergomi érsekek jószágait, hogy hatáskörüket az ország jólétére annál inkább előtérbe emeljék.

Esztergom az ország fővárosává emelkedett. Jó ideig az Árpádok alatt az is maradt. Az esztergomi érsek a fejedelmekkel versenyzett jólétben és hatalomban s a város már akkor magán viselte az egyliázfejedelem székhelyének sziliét és jellemét.

Jöttek azután viharos századok. A traditionális hagyományokkal megváltozott az érsekek székhelye és Esztergom sorsa. Az esztergomi prímások legha- talmasabbika Nagy-Szombatban emeli a legelső magyar egyetemet s az utódok Pozsonyt juttatják a virágzás magas fokára.

Mig itt a török önkény rabigája alatt görnyedt az ellianyatlott város, azalatt a székhelyüktől megfosztott érsekek egyéb városokat emeltek fényre és jólétre s Esztergom, hol a törökök jobban tudtak rombolni, mint építeni s pusztítani, mint boldogítani, századról századra mindinkább ellianyatlott, elveszett, elpusztult.

Mikor a török százötvenéves uralkodása megszűnt, lett belőle egy igen érdekes romokkal s gyönyörű történeti | múlttal kérkedő nagy falu, melyből az életerők kivesztek, s melynek emelkedéséről senki se mert beszélni.

. Uj virágzás, uj emelkedés következett azonban az érseki szék visszakozása által. Az ország herczogprimásai megint elfoglalták ősi székvárosukat s ismerve az elődök traditionális hagyományait, megint fényre akarták emelni az ősi primási várost.

A mohos romok között büszke homlokkal emelkedett föl az égre Magyar- szág legelső székesegyháza, s a hol azelőtt virgoncz török lovak ugrándoztak, ott most a magyar egyház legelső papnövelője s főkáptalanja palotái terülnek el.

Esztergom emelkedésnek indult. Lassan-lassan közeledni kezdett egykori jelentőségéhez, mert a herczcgpri- mások törekvéseiket azonosítani tudták székvárosuk jövendőjével, székvárosuk polgárainak jobb sorsával.

Ha a hagyományokon tovább vizsgálódunk, akkor Esztergom emelkedése ellen csak elfogultsággal s főpapságunk jótékonysága ellen csak rossz akarattal Írhatnánk.

Nem vagyunk a zajos thémának vadászói. Nem szoktunk hibákat keresni ott, a hol az erény és jóság fénye oszlatja el végkép az árnyasabb pontok homályát.

Hanem a mi minden becsületes esztergomi polgár szivén fekszik, a mi valamenyiünk szivét egyformán dobogásba hozza: Esztergom jóléte és szebb jövője, az követeli, hogy leírjuk azt, a mit le kell Írnunk, ha igazságosak és őszinték akarunk lenni.

Nekünk sohasem lehet jogos ellenvetésünk, ha herczegprimásunk a műkincsek megszerzésére külföldre költi

tömérdek pénzét. Csak akkor lehetne, ha ki tudnók mutatni hogy azokat a műkincseket sok tekintetben idehaza Magyarországon is megszerezheti, mint a hogy erős hittel hisszük, hogy a bécsi ékszerészekkel már versenyre bírnak kelni a budapesti elsőrangú ékszerészek, a kik azonban a bécsiek előnyére még nem igen bírnak megérd omlett hírnévvel leggmagasabb köreink előtt.

A prímás most palotát is építtet székvárosában. Hát hiszen mindenki üdvözli érte s palotájának minden köve egy-egy kő az alkotó emlékművéhez, az alkotó emlékezetének megörökítéséhez.

Ha Becsből hivott vala épilőmes- tert, akkor megfájdul volna a szivünkben valami, a mit hazafiságnak neveznek. Hogy Pozsonyból hívta meg építőmesterét, azt nem irigyelheti Esztergom. Hiszen úgy lehet, hogy városunk e részben nem is léphet föl követelő igényekkel s elvégre is Pozsony pártfogásával, csak hazai erőt pártfogol a magyar egyházfej edel ein.

Nem akarjuk a bécsi igen laza jellemű fölháborodás színeit alkalmazni egy más kérdés tárgyalásakor. A bécsieknél mint az egész világ tudja — minden loyalitás elpárolgott, mikor meghallották, hogy a Burgstadt trónörököse nászára külföldre szólnak az udvarmesteri megrendelések.

Fölháborodni csak módos elemek szoktak. Olyan szegény város mint ■— Esztergom, az legföljebb csak néma bánatra van utalva.

A primási palota felépítése körül ugyanis helybeli iparosaink és kereskedőink úgyszólván semmi részt sem kapnak. Bécsi és pozsonyi források körűinek figyelembe s legföljebb csak a napszámosok csapatát veszik ki Esztergomból. És a ténynek egyszerű regisztrálása olég szomoritó egymagában véve is. Nem fejtegetjük tehát tovább a kérdést, hiszen már talán nem is igen használnánk vele azoknak, a kik meg- érdemlenék.

Iparunk és kereskedelmünk a mostoha viszonyok közt csak csalódásaiban lesz gazdagabb s herczegprimásunk — merjük hirdetni, hogy tudta nélkül az épitési műveletek által Esztergomnak emelhet ugyan egy fényes palotát, de Bécsnek és Pozsonynak juttatja azt, a mit sok részben Esztergom igényelt és érdemelt volna.

Hire k.

— Üdvözlet. Ma ünnepli ifjú főispánunk nevenapját, mely alkalomból lapunk tiszteletének és hódolatának már első helyen kifejezést adott. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy e rovatban is legőszintébb szerencsekivá- natainkkal ne járuljunk megyénk első hivatalnoka elé. Adja az ég, hogy minden jövő névnapját olyan remények és örömök között üljük, mint azt a legelsőt nálunk.

„Esztergom, és Vidéke" tárcsája.

„Életphilosophia.“

Keresd az élvet, mig tart ifjúságod. Kövid az élet, gyorsan elszalad;

Ne törj magasra, fojtsd el hiúságod, „Gond nélkül élni“ — legyen jelszavad.

Merülni kéjbe, úszni a gyönyörbe’,

— Oh van-e ennél dicsőbb gondolat ! ? — Elhervadt arczozal szállni a gödörbe, Koldust, királyt mely egyként befogad! ?

Egyél, igyál, a munkát másra bízzad,

A mig zsebedben egy krajezárka van; Volt s lesz bolond, ki másokért megizzad, S jó pénzedért még tűzbe is rohan.. .

Jövőre nézni? Oh mi balga eszme!. . Egy durranás ... s adieu szép világ! Bús sorsod is lesz, ah, ki megkönnyezze: Kiket szerettél: egy két mákvirág.

Egy letűnt évhez.

A sír megásva . . húzzák a harangot. Neked, neked szól, bús emlékű év!

Örökre elválsz, s még sem siratunk meg...

— Ne várd tőlünk a bánat könyüjét!

Könyet ne várj te, a ki millióknak Szilaj kezekkel szivét megtöréd.

Tekints kőiül csak, mi marad utánad?

— S ne várd tőlünk a bánat könyüjét!

Ö nézz körül csak, mi marad utánad! ? Iuség, nyomor búsan tekint feléd ;

... Romokba dűlt az egykor büszke város

— Ne várd tőlünk a bánat könyüjét !

De nem pauaszluuk .. . nem is átkozunk meg; Eredj, eredj csak bús emlékű év!

Örökre elválsz, s még sem siratunk meg...

— Elsírtuk már a bánat könnyűjét! —

Benedek Elek.

Mikorén még verset Írtam.

— Ajánlom a süldő poétáknak. —

Még csak alig látható pihe volt az állam körül, mikor már „poétá“-nak hittak gymuásiumi iskolatársaim.

Adott pedig okot erre a megtisztelő névre azon elvitázhatatlau tény, hogy nyakra-főre gyártottam a — „jobbnál jobb, és szebbnél szebb“ verseket, — a mi nem is volt valami fáradságos mesterség.

Elmentem sétálni. Czélom a mindennapi „fenster-promenád“ volt. Elértem a kitűzött házhoz, és — oh irgalom atyja ne hagyj el ! — az imádottal egy más fiatal ember discurálgatott az ablakon keresztül.

Fájó szívvel fordultam vissza, telve egy megszűlemleudő világfájdalmas költemény egetostronfió gondolataival.

Utam a piaczou vezetett körösztiil, hol egy kofa árulta gyümölcs- csemegéit, lévén ezek: körte, alma, krumpli, szilva, fekete retek, stb. A kofa-asztalára egész pyramis

volt rakva kukaczos ás nem kukaczos almákból, s egy óriási napernyő volt odakötve az asztalhoz, a drága csemegéket és a tiszteletreméltó gyümölcs-áruló asszonyság bájos arczát megvédendő a forrón tűző napsugarak káros behatásától.

Egyszerre csak jobbról is balról is - előtámad egy-egy szélnek is beillő szellőcske és a piacz közepén összeütközve, olyan forgószelet támasztanak, hogy a t. városi magisztrátus bölcs rendelkezései folytán összehalmozódott por toronymagasságra emelkedve fenyegette az arra járók szemeit.

De ez még csak hagyjáu. Sokkal nagyobb baj volt a deli termetű kofára nézve, hogy az istenadta forgószél belekapaszkodva az óriás terjedelmű napernyőbe, azt asztalostul, gyümölcsöstül felemelte, majd meg levágta a poros kövezetre, úgy, — hogy a gonddal összerakott alma-pyramis menten megszűnt pyramis lenni.

Költői ihletségemben azonnal megalkottam e jelenetből a kedélyállapotomnak legjobban megfelelő képet, ékes, rimes tro- cheusokbau:

Almaimnak kártyavára Szerteröppent százfele —:

Osszedüntó, elsöpörte A való forgószele . .

(A negyedik sor végére azért bigyesz- tettem azt a három pontot (...), hogy annál hatásosabb legyen a vers. Ezt különben mások is praktizálják-)

Az igy megszülomlett strophához azután könnyen ment a többi faragása. Hol elül, hol hátul ragasztottam hozzá egyet- egyet, mig végre készen volt az ogósz.

— Herczegprimásunk a kerektemplom- nak nevezett külvárosi plébánia templom sivár falait legközelebb értékes falfestményekkel fogja diszittetni s ezáltal a templom értékét és nevezetességét emelni.

— Trefort Ágoston miniszter pénteken reggel városunkba érkezett s herczcg prímásunkhoz szállt. Még az nap délután gyorsvonaton sietett vissza a fővárosba.

— Trefort tiszteletére herczegprimá- suuk zártabbkörtí ebédet rendezett. A miniszter ur valóságos belső titkos tanácsosi rangot nyert ő Felségétől s ebbeli kitüntetését a hivatalos lap épen az nap közölte mikor nálunk tartózkodott. Herczegprimásunk nem is mulasztotta el poharat emelni előkelő vendégére s mint bennünket értesítenek igen barátságos szavakban fejezte ki örömét a miniszter nevezetes kitüntetése fölött.

— Trefort a főgymnasiumban. A herczegprimás vendége pénteken megtekintette uj főgymnasiumunkat s legősziutebb elismerését fejezte ki mind az építés, mind a berendezés módja iránt. Rokonszenvesen kérdezősködött az épület alkotója felől s megérdemelt dicsérettel halmozta el Kovács Ferencz derék építészünk uevét. A miniszter nem túlzott, midőn azt állította, hogy főgjmnasiumuuk az ország e nemű első intézetei közé tartozik.

— Trefort Ágostont sokan mint képviselőjelöltet szerették volna látni városunkban. Első helyről merített értesítés alapján azonban kijelenthetjük, hogy a miniszter csakis vallás és közoktatási országos nevezetességű ügyekben tisztelgett herczeg- primásunknál, kinek véleményét gyakran igénybe szokta venni s e czélból már nem először vendége a herczegprimásuak.

— Dr. Hampel József a Nemzeti Muzeum régiségtárának Őre Husvétvasárnap Bécsből városunkba érkezett s az nap vendégünk is maradt.

— Dr. Czobor Béla a Nemzeti Muzeum másodőre tizenegy nap óta tartózkodott városunkban, hogy a íoszékesegyház kincseit alaposan áttanulmányozhassa. Tanulmányaival végre elkészült s tegnap már hivatása helyére a fővárosba utazott.

— A primási palota építőinek számításában nagy zavarokat okoz egy előre nem látott körülmény. A palota mély alapjainak ; ásatásakor ugyanis selrolse találtak eredeti*i talajra s mindenhonnan bőséges talajvíz, : bugyogott föl. Hetek óta alig végezuek : egyéb munkát, mint erős tölgyfa czöve- kek beverését. Ezekre fog azután kerülni az : alapkő, melynek lebocsátása azonban még ’ jó időre esik.

— Lévai Sándor munkatársunk köl- ■ töményeinek kiadására vonatkozólag, mint i értesülünk igen rokonszenves fogadás uyi- • latkozik több helyütt. Az ügy érdekében £ mi is elfogadjuk a gyűjtések és előfizetési i pénzek beküldését. Újólag is közönségünk 3 őszinte pártfogásába ajánljuk a figyelemre- - méltó kötetre.

— Megyei közgyűlés lesz holnap, —I- melyre minden oldalról átalános az érdek- - lődés mutatkozik. Főispánunk pénteken dél- - után érkezett városunkba, hogy a közgyii- - lés előértekezleteit vezesse. A vidékről

az

így írtam én azokat a verseket, a melyek miatt azután általánosan elneveztek „poétának“. (Es igy készíti még sok „ismert“ versgyáros faragványait.)

Kis városban gyorsan terjed a költői hírnév, és a poéta könnyű szerrel jut az . elismeréshez. Hirem-nevem csakhamar eljutott a helyi lap szerkesztőjéhez, ki azután, állam pelyhedző volta daczára, ipar- - kodott velem megismerkedni, hogy „tehet-- ségemet“ kellőképen támogathassa a kikép- - ződésben.

Fel is szállított, hogy adjak át neki i néhány költeményt, melyeket esetleg kö- ■ zölhessen lapjában.

Adtam is neki a legnagyobb készség- ■ gél vagy liatvanat! válogasson belőle.

Boldog voltam, nagyon boldog abban . a gyönyörű reményben, hogy nemsokára—•- nyomtatásban olvashatom saját szerzemé- - nyeimet.

De bét telt hét útin, és költeményeim l még sem láttak napvilágot. Megkérdeztem tehát a szerkesztőtől, hogy mért késik olyrí soká a közlés ? a mire azt a feleletet kap- - tara, hogy csak várjak még kevés ideig, eddig, nem volt ideje átolvasni; majd ké sőbb. Mit volt mit nem tennem: megnyugodtam a feleletbeu.

A „fenstcr-promeuád“-ot a már era- - litett intermozzó miatt nem szüntettem meg. Eljártam naponkint a kis házhoz, —’ melynek ablakából ragyogó szempár tekintett költői magamra. Az én jámbor, tizen- - hat esztendős fejemet elbolouditó bűvös szemek tulajdonosával gyakran szóba is ál-, lottara. Máig sem tudom, hogy honnan—>,

li n