Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 32. szám

politikai hitvallásáról fel világé sitsák a polgárokat. Igen velősen és röviden fejezte ki Dr. Helcz Antal a mérsékelt ellenzék álláspontját. Azért —- úgymond — mert a mostani kormány rosszul kor­mányoz a Deák Ferencz által megve­tett alapokon, azért ezeket az alapo­kat nem lehet megvetni s nem szabad elhagyni, mert lesz idő mikor azokon még szebb jövő fog emelkedni. Az értekezlet lelkes hangulatban oszlott el. Jellemző, hogy a független­ségi párt több „százasbizottsági tagja“ sőt egyik „megválasztott“ alelnöke is részt vett a legelső mérsékelt ellenzéki mozgalmon, mely mindenkit csak szép reményekkel kecsegtethet a bekövet­kező politikai fejleményekkel szemben Esztergomban. Utaink silánysága. Tisztelt Szerkesztő ur! Annak idején részletesen kiterjeszke­dett becses lapja az esztergommegyei utak uéhányának valóban országos birü silány­ságára, s közölt néhány czikkből álló cyk- lust, melyben behatóan foglalkozott az utak silányságának okairól s fölemlítette azon módozatokat, melyekkel gyökeres javításo­kat lehet eszközölni. A megyei utak példátlan silányságát eddig igen könnyen el lehetett ütni azon sajátságos mondással, hogy a föliigyelettel megbízott közegben sehogyse lehet alapo­san megbízni. Ráutaltak tehát megbízhatat­lanságra s ez Meglehetős villámhárítónak szolgált. Most azonban már nem áll főn ez az igen sajátságos állapot s utaink fölíigye- lete olyan közeg gondjaira vau bízva, ki valóban megbízható s valóban tudja telje­síteni az állása után járó kötelességeket. A meutegetődzésnek tehát ezentúl nem lehet alapja. A bekövetkezett előnyös változás azon' ban nem czáfolta még meg utaink silány­ságát sőt a túlsó járás utai napról napra kátyolosabbá válnak. Feneketlen sár, min­den lépten nyomon akadályozó árkok, majd óriási kátyolok akadályozzák a közlekedést úgy hogy egy nálunk igen gyakran meg­forduló zselizi polgár elhatározta, hogy többé nem jön Esztergomba bevásárolni, mert az életveszélyes ut megtiltja neki a közleke­dést. Bény és Kőhidgyarmat körül az utak annyira elromlottak, hogy a fuvarosok a teher jórészének lerakása után többször kénytelenek térni, s igy munkaidejűk elpa- zarlásával elvesztik kedvüket szükségletei­ket városunkból beszerezni. Valóban szomorú kilátásokra enged következtetni kereskedésünk jövője, ha köz­lekedési eszközeink csak tovább is olyan silányak maradnak, mint jelenben. Megyénk több helysége szükségletei beszerzésére már is Budára meg Tatára gravitái, mert az odavezető utakon lega­lább tiszteségesen el lehet érni s nincsen munkaveszteség, időpazarlás és szerszám­rontás. Ha megyei hatóságunk Őszintén szivén viseli városunk jövőjét, sőt merjük mon­dani magának Esztergom megyének jövőjét is; akkor tartsa legégetőbb kötelességének az utak jókarba hozását, különben odasülye- dünk, hogy megyénk lakosai más megyékre s más városokra lévén utalva, a jövedelmi források legjelentősebb ágai másfelé fognak csörgedezni. Jólét, silány közlekedési eszközök mel­lett még a tejjel mézzel folyó Kánahánban se volt, annál kevésbbé leszen miuálunk. B R. Az esztergomi nyelvjárás. nr. A kettős 11-lel néha éppen úgy bánik a tájszólás, mintha egygyel volna dolga, máskor meg egyszerű 1-lé gyöngíti; pl. áj meg, hagassá, törűlek törüllek helyett, mepagyalak raegagyallak helyett; bámúlak bámullak h., béllés h., bélés állat h., álat, éggy áló esztendeig. Az ly-et vagy 1 v. 11. v. j pótolja, de azért sokszor ez is elvész a szó végin ; pl. mellik, melyik, ojjau ijjen, jány, lány, foló és fojó, foltonossan, luk; — király h. Ju­rái kiráj kirá1 kiráné; műhely h. mihel, mihej és mibe ; bagoly h. bagó ; zsindely h. siudő. Három mássalhangzó közül a középső kiesett ezekben fir(j)hő mék, raos(t) min- gyá mégcsókollak, mos’ má emegyek a ker(t)be, kimentek a ker’bfí; Szeu’györ(gy) nap, Szengyör’mező; hor(d)hat. Érdekes a foghang kiesése a szé(d)het, ro(t)had alakokban. Elmarad a d a majd- ból is; máj’ mégnövök én máj’evisz a fene, máj’ adok. A t az ért ragból kivész, az előtte álló r hangot pedig hol kimondja a táj szólása, hol meg beleolvasztja az é-be, ezt a közönségesnél jóval hosszabban ejt­vén ; pl. mír’ v. mi’, azir’ v. azf, a vélág minden kiucsiír’ v. kincsii, mi’ ríl az a kölök, hány csókot ádsz ezi a zibolyái’ ? hogyír nem aggyák stb. elmarad a t a mert-ből; hagassá mer ódaba rúglak, ehatta, mert megharagudott rája ; valamint az r hang is még a már, mindjárt, hamar szók­ból: abbú’ má’ biz’ nem észő’! miugyá’ elesik ; gyere ide hatna’. Az n és ny a magánhangzójával szótag végén orrhangúra gyengül: kapitá’, erdő szili; az iste sé felejti é; szégi gyerek, sziház. — Az u kikopik e szókból: píz, harmicz. Végre a z is csak pótló uyujtásban tartja meg nyomát a hoz hoz rágós ala­kokban: apjáhó, firhő; de e mellett apjá­ból, firhöl-féle alak is dívik. — Arra is vau egy-két példa, hogy a z egészen el- kopik V. kilökődik: ubony zubbony bel vett; A mérsékelt ellenzék elö- értekezlete. (apr. 19.) Kedden délután a Három Szerecsen egyik oldaltermében több mint harmincz választópolgár gyülekezett össze. Köz­életünk sxinejavából alakult az értekez­let, melyet mindvégig bizonyos nyugodt méltóság jellemzett. Palkovics Károly néhány bevezető szóval jelemezte a politikai helyzet mibenlétét városunkban, s kifejezvén ör- vendését a mérsékelt ellenzék körül való csoportosodás fölött, az értekezle­tet megnyitottunk nyilvánítja. Az előértekezlet rövid idő múlva, mint; pártértekezlet akart nagyobb mérvű mozgalmat folytatni. De Dr, Helcz Antal, Dr. Murinyi Endre, Hoffmann Béla, Helcz Ferencz, Dóczy Ferencz, és Antal felszólalása után elhatározták, hogy a nagyobb pártértekezlet helyett meghívják magát Horánszkyt, ki a mér­sékelt ellenzék helyzetét és álláspont­ját fogja részletezni városunk választó polgárai előtt. Mielőtt az esztergomi mérsékelt el- lonzék mint párt behatóbban szervez­kedett volna, Palkovies Károlyt nagy lelkesedés közt kiáltották ki elnöknek s egy tiz tagi! bizottságot választottak, mely hivatva lesz a fölmerülő körül­mények szerint intézkedni s a fogad­tatás ünnepélyességeit előkészíteni. Dr. Helcz Antal kijelenté, hogy mint tisztviselő nem fogadhatja el a bizottságban való munkálkodást, a mit az értekezlet sajnálattal vett tudo­másul. A mi a részleteket s egyéb meg­beszélni valókat illeti, azokra vonatko­zólag a tizes bizottság fog kiterjesz­kedni. Horáuszky Nándor és esetleg Szilágyi Dezső és Aponyi Albert gróf ha körülményeik is úgy engedik, mint mi óhajtjuk, akkor vasárnap fognak városunkba érkezni s a mérsékelt el­lenzék alapelveit kifejteni. A mozgalmat a Három Szerecsenben vasárnap reggel kilencz után egy ér­tekezlet előzi meg, melyen az ünnepé­lyességek sorrendjét vitatják. Az értekezlet elnökét Palkovics Károlyt fölkérték, hegy legyen szives érintkezésbe lépni Horánszky Nándor­ral, kit városunk mérsékelt ellenzéke jelöltül óhajt fölléptetni s a párt or­szágos hírnevű vezéreivel Szilágyival és Apponyival, hogy vasárnap váro- sunkba érkezve a mérsékelt ellenzék — Eltalálta! felelt bájos mosolyával a szőke szépség. Vándor Gyula úr dühös pillantást tö­veit az iÍjakra. A házi asszony még mindig nem ér­kezett. Hősünk szerfelett örült, hogy daczára a mái- félórára nyúlt látogatásnak az em­lékkönyv szóba sem került. — Igyekezett is felasználni a kínálkozó alkalmat s ba­rátját e szavakkal inté: — 0 nagyságának valószínűleg dolga van, ne alkalmatlankodjunk tovább. A szőke szépség egy szóval sem tartóztatta. Vándor Gyula úr pedig szemeivel lát­hatólag értésükre adta, hogy szeretné, ha már láthatatlanok lennének. De Alhin, -— a szőke bajszú ifjú — annyira belemerült vis-á vis-ja kézi mun­kájának szemlélésére, hogy esze ágában sem volt mozgósítani. Végre Vándor Gyula úr megsúgta a halvány barna fiatal embernek, hogy ő nagyságaik látogatóba készülnek,. és hogy .. — Hogy menjünk már ugy-e ? — Nagyon kérném! feleltsiotve Vándor űr. Szerencsétlenségre ezt meghallotta Albin is s Vándor úr tudósítását csak álnok csel­nek vevén, megakarta magát boszulni, bár barátja rovására is. Alig gondolkozott egy pillanatig s fenn hangon kezdé : — Olvasta nagysád barátom novel­láit? — Ha jól emlékszem, igen! Gida pirulva hajtotta meg magát. — Oh nagysád említésre sem érdemes, - felelt szerényen. — Na hiszen, várjon Vándor úr, bo- szum méltó leend! ah ! hogy isiié! szeretne eltávolítani, hogy a szőke angyalnak egye­dül és zavartalan udvarolhasson, szavamra nem ! — — Hogyan nagysád szólt hirtelen fennhangon, mi már majdnem távozunk s kegyed barátomnak még fel se szólította hogy az emlékkönyvbe .... — Ah ! igaza van ! — szakította félbe Albin szavait a szőke szépség, látja mily feledékeny vagyok! — — De azért talán megbocsájt ugy-e? szólt az előbb még sápadt, most már égő arczú barna hősünkhöz; és be sem várva a választ pár pillanat múlva az emlék könyvvel kezében tért vissza. — No hiszen mig az én barátom egy verset farag, addig Vándor úr megunja a várakozást s helyettünk mérgében Ő fut el — gondolá magában Albin. E gondolatában azonban, sajnos csak­hamar csalatkozott. Hősünk a könyvvel kezében a mellék­szobába tart. — Midőn kezébe vette a tol - lats néhány perczig elgondolkozott, elfeledte, hogy másutt és nem saját íróasztalánál ül, nem gondolta meg hogy mit s hogy egy 18 éves leánynak emlékkönyvébe ir. Önér­zettel tevén le a tollat, mosolyogva nyúj­totta át az éppen visszatért menyecskének két sor emlékmondatát. A barna menyecske szó nélkül for­dult el. — Le styl est 1’ honimé ! ha tán hibáztam volna, minden mentségem ez lehet. — Hogyan? ily hamar megírta már? hallatszott a csengő hang a salouhól át. — Oh igen ! hisz csekélység, nagyon egyszerű-de igaz ! . . . A fiatal leány az íróasztalhoz lépett s olvasá : „ . . . Valahányszor egy szép rózsát láttam életemben, mindig szerettem volna leszakítani! — — — 1881 april 13. Gida.“ Egy lesújtó tekintet volt a nem remélt válasz. Gida csak most vette észre, hogy mit irt. — De biztosíthatom nagysád hogy minden utógondolat nélkül .... — Oh mily merész, „keck“ jegyzé meg a menyecske, s a hölgyek elhagyták a sál ont. Alhin és Gida szótlanul nyúltak kalap és felöltőjük után s megsemmisülve botor­káltak le a lépcsőzeten. így végződött első látogatásuk, a mely­hez oly sok szép reményt kötöttek! — Albin hasztalanul igyekezett vigasztalni szomorú és merengő barátját. — Hagyd el jó Albin az üres szava­kat — válaszolt levert haugon Gida — most tudom csak igazán és érzem először életemben : hogy a rózsának tövise vau ! Rodrigó. sziutigy ’ászló ’ál og' ’átciuy: níd a : nézd a; a’ is igaz. Végre még ide tartoznak az ilyen (csak úgynevezett) assimilatiók: hogy né: houné, ismerlek: ismellek ; és főleg lakka, fáradda, ötté, kivarra stb. e h. lakva fáradva. M á salb an g zó k változása. Az esztergomi nép ajkán is gyakrab­ban váltja fel egyik mássalhangzó a má­sikat: k helyett g: gúny hó (régruta) | p (k) helyett f: laftíka (laptika), heftika ; t helyett k: parauk, geszkeuye; n h. ny : nyő, kinyől, csíny ál, uzsonuya ; d h. gj: pegyig, aggyig, térgyeni; viszont fedver a fegyver. ly h. ny: vŐfiny ; 1 h. r: nyoszorú lány; 1 h. j: kujcs; j h. gy: Lágyít, hagyigál J de kijó a kígyó; j h. ny: bornyú; sz h. ez: bajucz, bajezom, bajeza, ka- paczkodik; t. h. ez : áuezikrisztus. Ne feledjük ki az esztergomi nép azon sajátságát sem, hogy némely szóban a más­salhangzót m egnyujtja és pedig néha pótló nyújtással, de máskor alig más ok­ból, minthogy kedve telik benne ; pl. fullánk fuláuk h. peddig pedig h. kopaszt h. lcop- paszt, hugyoz — huggyoz; és a nyelvnek jól eső pirossan, haragossan, lobogóssan, esső stb. J áruié k más sál hangzók: ittend ottaud, osztánd, osztáug. A hangát vetés re is gombostűziínk ide egy-két példát az esztergomi nép aj­káról: térbetyűni térdepelni helyett; bödöuy döböuy h. wachs h. viasz és viaszk — és ezzel áttérhetünk a szótani sajátságokra. (Vége köv.) Hírek. — Trónörökösünk esküvője alkal­mával Esztergom is befogja mutatni az ifjú fejedelmi párnak traditionális hódolatát. A hétfői megyei közgyűlés van hivatva a módozatok elintézésére. Nekünk előzetesen csak két szavunk van. Hooy valaliára városunk is te­gyen és tervezzen valamit, mert már majd mindenütt elkészültek az ünne­pélyekre s hogy városunk és megyénk nagy közönsége üdvözölje a fejedelmi párt akkor, midőn az áthaladó vona­ton a magyar fővárosba sietnek. — Föltámadás ünnepét nagy pompá­val ülték meg nemcsak fószékesegyházunk- bau, de királyi plébániánkon is. A rendkí­vül kedvező szép időjárás ezreket és ezreket csoportosított egybe. Minthogy gróf Csáky Károly már huzamosabb idő gyöngélkedik, a szertartást Krotky kanonok vezette. Az Az utolsó levéli­— Naplótöredék. — Szép őszi nap volt, a fák lombjai kö­zött szomorúan zúgott az őszi szél ; hang­jának hallatára némán, hallgatagon hullot­tak le a sárga lombok.— A kis virág, mely már hervadásnak indult, mégegyszer kitárja kebelét, s midőn érintette szirmait a nap­nak sugara, lekouyitva kis fejét s meghajol a her vadás előtt. Istenem 1 mily szép a — természet őszszel, midőn minden bevégezve pályáját, elérte a czélt melyért küzdött, s midőn minden az elmúlásra goudol; Oh ! mert minden, miuden múlandó — itt az ég alatt ! — így múlik el az élet is — szólék barátomhoz, ki egészen elmerülve ábránd­jainak tengerében, taláu egy szebb- egy boldogabb világról álmodott. Szavaim hal­latára fölrezzent, fölveté ábrándos szemeit s derült homlokkal nézett fel az égre. — Az élet elmúlik, elmúlik minden az ég alatt, csak egy uem, a szerelem, az halhatatlan, az örök! Szegény fin ! te sem gondoltad csak néhány pillanat előtt, hogy az álom tűnni fog s komoly valóra ébredsz ; te sem gon­doltad, csak néhány perez előtt, hogy sze­relmed tündér csillaga el fog tüuui mint hulló meteor az éjszakán . . . Alig, hogy kimondó, a szavakat, hogy a szerelem örök, mindenható, egy levelet adtak át neki, s megpillantva a czimet, lá­zas izgatottsággal nyúlt a kisded levél után hisz miuden vonása, minden szava, s min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom