Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 30. szám
Esztergom, III. évfolyam. 30. szám. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre ..............................................6 frt. — krf él évre...................................................3 „ — „ é vnegyedre..............................................1 „ 50 E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiad611iví11aIIiov. intézendők. Megjelenik : he te ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a sserlcesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. A vidéki sajtó. Egyszer közöl tünk egy vezérczikket, melyben részletesen kifejtettük véleményünket a vidéki sajtótól. Ráutaltunk elkagyatottsága okaira és nyomorúsága gyógyitószereire. Akkor még* nem foglalhattunk bele valamit. Akkor még a főügyész ur nem viselkedett annyi elfogultsággal a nyilt szavú vidéki lapok ellen. A ki csak valamennyire is ösmeri % vidéki sajtót, az döntő hatalomnak, közvélemény terjesztő kutforrásnak s tekintélyes szavazatnak épen nem fogja venni a magyar vidék számára. Legtöbb vidéki lapunk ugy terem, akár a bógáncs. Selejtes, lelkiösmeret-' len, tudatlan, bárgyú s legtöbb esetben íem tudja indokolni létjogát. De van néhány jóra való orgánum s a magyar vidékeken, melyek előtt 11 fővárosi sajtó is meghajol. — Ezek nagyrészt csak a ^társadalom szolgálatában állanak. Nem elegyednek keserű oolitikai taglalásokba, nem bocsátkoz- aak senki politikai meggyőződésének ^csavarására. A helyi társadalmi élet történetírói, a magyarosodás terjesztői os őrei, a jó Ízlés védői, a léhaság kíméletlen pelengérezői, s habár igen keserű föladat : az igazság őszinte ki- mondói. Vannak vidékek, a hol a jóravaló uelyilapokat igen megbecsülik, pártfogolják és terjesztik. Ilyen talajokon szután kifejthetik álláspontjukat s a jözélet nemesítésére virágzására is fejőnek. van egy kis szavazatuk és befolyásuk a vidéki életre s a vidéki világra. Azon gondolkodott tehát, hogy a független álláspontéi s egyenes szavú vidéki sajtót miként lehetne arra szorítani, — hogy elvessze a kérlelhetlen kritika hatalmát, hogy elhagyja a felsőbb hatalmak szolgálatában levő intézmények és erők bonczolgatását s hogy olyan irányt változtasson, mely a bekövetkezendő politikai mozgalmakban az eddig uralkodott többséget gyámot itsa. A gyönge természetűek tői nein volt mit tartania. Azok könnyen fordítanak egyet a köpönyegen s lesznek hűséges kormánypárti orgánumok. Akkor azután már nem tilos „a társadalmi intézmények, közügyek, tisztviselők eljárása fölött — bírálatot mondani.“ De a makacs sőt „megátalkodott“ álláspontot elfoglaló vidéki lapok ellen szert kellett kitalálnia. Kimondta tehát a királyi főügyész ur, hogy ezeknek nem szabad cautio nélkül „a társadalmi intézmények, közügyek, köz- tisztviselők eljárása fölött bírálatot mondani.“ A ki ellenszegül, azt könnyű elnémítani a lap egyszerű betiltásával. A betiltás elhuzódhatik a vizsgálat végéig. A vizsgálat pedig addig tarthat a meddig tetszik. Ilyen módon azután nehéz lesz a mi álláspontunk, mert az uralkodó hatalom üldözése léptünkön, nyomunkon megkeseríti feladatunkat, meggátolja törekvésünket sőt létünk ellen tör, ha meg nem hajiunk neki. A vidéki sajtó ily nem 11 elnyomatása ellen nem apellálhatunk máshová, Látta a királyi főügyész ur, hogy jóravaló vidéki társadalmi lapoknak A kis regényfaló. Ne búsitson. Ha néha csendes éjjelenként Merengsz a hold sugárinál, És látod azt, hogy a magasból Egy csillag le — a mélybe száll... A csillaghullást meg ne könnyezd Egyetlenem, hisz láthatod A végzet oly felfoghatatlan, S te azt meg nem másíthatod. Ha néha őszi alkonyatkor A tájra csendes gyász borul, S a szél a fákat meg-megrázva, A hervadó lomb mind lehull; — Ha rózsa szirma hervadóban, S az árvalányhaj elveszett.. . A bánat árnyat rád ue vessen, Hisz ez máskép nem lehetett. De hogyha látod két szememnek Hulló csillagját: köuyeit, Ha látod, hogy a bú miattad A sírhoz mily közeire vitt; — Ha eltiporva látsz a földön: Borulj reára, borulj ide ... És sírj, zokogj, mert eunekóh mind Máskép kellett vén1 lennie ! P. K. — Karczolat. — Irma kisasszonynak szólítják azok a fiatal emberek, a kik regényekkel látják el. Tizennégy éves koráig átolvasta Petőfit, Jókait még Jósikát és annyira tetszett neki a sok szerelmi história, hogy elhatározta magában, bogy ő is szeretni fog. Hosszú kutatás után talált magának egy helyre-gyereket, a kire aztán ráfogta, hogy „üdvét, boldogságát, — mindenét“ az a bajusztalan, szakáltalan cifferblatt tartja birtokában. Minthogy pedig Petőfi világosan megírta, hogy: A virágnak megtiltani nem lehet,“ stb. — lévén pedig 0 szintén leány, tehát kikelet és a szerelem virág: —- ergo ha már úgysem lehet megtiltani, hát hadd tudja meg az egész világ, hogy ő „szeret“ és szélnek eresztette lángoló szerelmét az imádott nevével együtt. így történt, hogy a meg nem tiltható dologról hamarább tudott az egész város serdülő népe, mint az „érdeklett fél“ maga. Persze, a mi kis aífektáusuuk édes keveset tudott arról, hogy mi az a szerelem ? de hát ő nem tehet arról, ha azok a gaz poétáik ugy körülírják a szerelmet, hogy a szegény tizennégy esztendős leánykák nem értenek^ belőle semmit. 0 csak azt tudta, hogy szeret, ugy szeret, — hogy csak Jókai szokta szerettetni a hőseit. mint a független szavú fővárosi sajtóhoz s a magyar törvényhozás ellenzékébe/, kérve őket emeljék föl döntő szavukat a vidéki sajtó rabszolgaságának eltörlése mellett ! A függetlenségi párt zászlókibontása Esztergomban. Vasárnap alakult meg a függetlenségi párt városunkban. Vasárnap bontotta ki a függetlenségi elvek zászlóját. Vasárnap győződtünk meg róla, hogy Esztergomban függetlenségi elemek is vsmuak, —még pedig hogy igazság szerint írjunk, igen tisztességes számban. A fölmerült mozgalmat nem elemezzük, a hangoztatott elveket nem bíráljuk s a tüntetések mellett és ellen nem nyilatkozunk. Mint Vidéki társadalmi lap, akként fogjuk föl a mozgalmat, mint a társadalom egy részének hullámzását, lelkesedő alakulását s mindezt leírni nem csak joguuk de kötelességünk is. Vasárnap reggel nagyon borongás szemei voltak a báukodó égnek s minden pillanatban elvárhattuk könyei kitörését. — Az omen a nép gyülekezés természete szerint nem igen kin álkozott előnyösnek. A városháztéren igen szórványosan tünedeztek föl a vérmes negyvennyolc zások. Végre megérkeztek a fővárosi vendégelt. Eötvös Károly, Mednyánszky Árpád báró és Verhovay Gyula. Néhány szál bau- derista lovagolt kocsijuk előtt. A Szeutháromságtéreu egy óriási zászlót lengetett a szél. Éljen a függetlenség! volt a felirata. Eköré csoportosultak a hallgatók s Nagy Imre néhány szóval üdvö- I zölte az érkezetteket. Beszédében erősen kiemelte, hogy a párt a mai nappal dec- larálja létét és jövőjét. Eötvös Károly lépett az asztalra. Nem lehetne tőle megtagadni, hogy kitűnő szó- nok s értelmes fej, a ki nem ismeri a véA szőrtelen cziíferblatt birtokosa jámbor gymnazista volt. Szörnyen bántotta őt, hogy egy darab idő óta iskolatársai holmi „hódítással“ faggatják ; sőt ismerős körökben, különösen a társas játékoknál, a lánykák csipkedéseinek is ki van téve. Sokkal jámborabb volt a bajusz és szakáll helyének istenadta tulajdonosa, hogy sem csattanó feleletekkel tromfolhatta volna le az ilyeu csipkedőket. Kínjában nem tehetett egyebet, minthogy nagy hősiesen elhatározta magában, hogy Irmáékat uem látogatja meg többé. „Es ugy tőn, a mii ént beszéle.“ Irma tizeuötéves volt, a mikor először olvasta a „Karthausit“ és azóta ez lett legkedveseob olvasmányává. Nem az eszmék nagyszerűsége kötötte őt annyira ehhez a könyvhöz, hanem inkább a benue előforduló szeutimeiúalis részek, különösen azon jelenet, a midőn a szerető nő meghal kedvesének hűtlensége miatt. Szeretett volna hasonló okból ő is egy'kicsit — meghalni. És erre elég oknak találta azt, hogy az „imádott“ beszüntette a látogatásokat. Elhitette magával, hogy rútul meg van csalva, borzasztóan rászedve, hűtlenül elhagyva és a csillagok járásából — vagy nem tudom én micsoda jelből, — azt következtette, hogy immár nem élhet tovább, nincs keresete ezen a földön, meg kell halnia. rés és nyers kifejezéseket s inkább a humor szerszámaival dolgozik, ha nevetségessé akar tenni valamit. Hosszú beszédet mondott s miutliogy rögtönzötten s a pillanatnyi benyomások alatt beszélt, nehéz feladat lenne kivonatot keresni belőle. Tény az, hogy az esztergomi közönség igen rokonszenvesen fogadta s párt hivei alig győzték éljenezni. Útközben meg kell jegyeznünk, hogy a uépgyü- lekezet, nem igen volt olyan népes mint a minőnek mindenki elvárhatta. ^ Eötvös után Mednyánszky Árpád báró foglalta el az asztalt. Általános politikai phrázisok körül mozgott, könnyen fáradó hanggal. A népszónok hatásos fogásait és furfangjait nem igen ösmeri. Van bizonyos elegantia az ő előadásában, a mi a nép szájaizének sohasem felelhet meg. Verhovay Gyula beszéde kétségkívül leghatásosabb volt. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy legtartalmasabb is lett volna. Verhovay egészen népszónok — s a hatás minden fegyverével küzdött a kormány ellen éles példákban, ellentétes szólásmódokkal bonczolgatta a mostani politikai helyzetet s kimutatta, hogy Magyarország uem élhet tovább Ausztriával házasságban. Váljunk el. —Szavait meglehetős hosszan tartó éljenzés követte. Utána még Kudlik Géza beszélt. Szerencsére, hogy röviden, mert az idő már igen előrejárt. Nem is az asztalra, hanem csak a székre emelkedett s olyan argumentolcat sorolt föl, — melyek minden esztergomit megérintenek. Hivatkozott ugyanis a törvényszék és törvény- hatóságunk elvesztésére, anyagi helyzetünk mizériáira s jövőnk meddőnek mutatkozó kilátásaira. Mikor leföstötte a helyzet képét, beleillesztette a függetlenségi párt rámájába s éltette a pártot, mely Esztergomban is tért foglalt. Jóval tizenkettő után járt már az idő mikor a Schéchényi-tér jelenetei véget értek. Délután a budautezai Szódaház előtt folytatták. Itt először Verhovay s aztán Eötvös beszélt. Valami nagy közönséget ide sem lehet konstatálni. A szónokok itt már Irma elérte a tizeulietedik évet és — óh csodák csodája ! — nem halt meg. Már tudja, hogy mi a szerelem, de elhitette magával, hogy „első szerelme“ valódi, czéllal bíró szerelem volt, A fiatal emberek nem tetszenek neki, uem felelnek meg az ő ábrándjainak; még csak szeretni se tudnak ugy, a hogy a regényekben szokás. Szép keble gyakran vet hullámot egv- egy sóhajtástól, mi már egész szokásává vált. Akár hol van, akár kivel beszél, még ha a legmulatságosabb tárgyról is — annak a sóhajtásnak meg kell lennie. Picziny ajkaihoz, szerelem-gödröcskéi- hez ugy illik az édes kaczagás — és 0 mégis szomorú ak a r leuui. Az életről csak gúnyosan, fitymálva beszél. Ha barátnői közül valaki menyasz- szonynyá lesz, akkor meglátogatja, sírva borul keblére és sóhajtja: — Légy boldog édesem ! — És ezt sírva mondod ? — Van okom. — Ugyan kedvesem már micsoda ? — Én — — én — — nem megyek férjhez soha. — Hogy értsem ezt ? —• Nem akarok szeretni seukit : elég volt egyszer csalódnom. így aztán fűuek-fának kell tudnia, hogy ő már „csalódott“ és hogy nem megy férjhez soha.
