Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 29. szám

— Lévai Sándor lapunk buzgó munkatársa megbízta szerkesztőségünket költeményei kinyomatásával. A kötet öt-hat ivén fog legközelebb megjelenni. Bővebbet az előfizetésre való felhívások. Részünkről egész őszintén ajánlhatjuk a tehetséges fiatal költőt közönségünk pártfogásába.

— Falragaszok hirdetik mai mozgalom jelentőségét. Vendégeink a reggeli személyvonaton érkeznek s délelőtt tiz órakor Nagy Imre ur által fogadtatnak a szentháromság terén. A beszédek elmondása után banquette, melyre tömeges alájegyzések történtek. Ha az időjárás rakonczátlaukodik, akkor a beszédeket is Hadiuger kávéházában fogják elmondani.

— Fogadtatás A negyvenuyolczas pártférfiak elé hat lovas és hat kocsi siet. Ha az időjárás szeszélye úgy engedi, akkor a fogadtatás délelőtt 10 órakor a Széchenyi téren lesz, hol Nagy Imreur üdvözli az érkezetteket. Erre Rudiik Géza ügyvéd fejti ki azon politikai elveket, melyek megszilárdítására érkeztek hozzánk vendégeink. Délelőtt és délután beszédek a választó polgárok előtt. Este majd kétszáz terítékre banquette, melyen az első toasztot Nagy Imre ur mondja Kossuth Lajosra. Ugyauekkor Kossuth Lajosnak táviratilag fejezik ki az elvtársak hódolatukat. A többi beszéd program szeriut. Másnap reggel eltávoznak fővárosi vendégeink.

— Közigazgatasi bizottságunk kedden délelőtt gyűlést tart, melynek programmja mint nekünk írják, igen érdekesnek kínálkozik.

— Adókivetö bizottságunk pénteken igen érdekes eseménynek szolgáltatott alkalmat. Köztudomású dolog ugyanis, hogy az adókivető bizottság nem igen veszi tekintetbe a mostoha anyagi viszonyokat s az idők viharos járását fölöttünk, hanem szakítva a méltányos tradifiókkal, rendkívül felcsigázza az adókivetést. Szóba került egy párkányi rongy szedő és csoutgyüjtő zsidó adókérdése. Eddig 16 frtot fizetett. Pedig hát verseny nélkül áll s külön pi- acza vau. Fölemelték tehát épen ötszörösen az adóját a tavadhoz képest. A kik ismerték a viszonyok természetét, azok méltán fölháborodhattak, mert hiszen a méltányosság s az emberbaráti szeretet szeutsége ott figyelembe se került. Dr. Helcz Antal az adókivető bizottság tagja az efajta tétel tárgyalásakor fölemelkedett s otthagyta az adó csigázó bizottságot. Nem bírta ki a lelkiösmerete. Azt hisszük, hogy E -zter- gom városa és megye miudeu lelkiösmere- tes emberét csak lélekemelőén fogja érinteni egy önérzetes férfiú ilynemű eljárása.

— A Független Hírlap szerdai száma közli a következőket: — „A XIX. században — avagy valamely középkori krónikát másolt volna levelezőuk?— ki ezeket Írja: Rajpik Lajos bényi születésű 32 éves molnár legény múlt hó 24-én himKb.n me0 halt Kőhidgyarmaton (Esztergommegye.) Mivel azonban holtakor nem áldozott meg s papot se hivattak hozzá gyors kimúlása miatt, a kŐhidgyarmati plébános Marczell megtagadta tőle mind a haraugoztatást, mind a temetkezési gyászszertartást habár

az anya kétszeres árt is Ígért. Ez eset Gyarmaton nagy izgatottságot szült s harmadnapra 28-án a nép egyedül pap nélkül vitte ki a koporsót a temetőbe, saját maga énekelt és imádkozott fölötte. A temetés e neme, minthogy eddig hallatlan volt, mindenfelé nagy feltiiuést keltett.“

— Csodabogár. A hol a philoxerát font számra mérik, akad ott mindig valami mulatnivaló, még ha olyan nagyon is komolyan van Írva. A csütörtöki Közlöny számait uton-utszéleu kaczagva olvasták. Már-már olyan helyzetben voltunk, mint ama bizonyos spanyol király, a ki a mellette kaczagva elhaladó emberek kezében könyvet látván, igy szólott: Ezek az emberek vagy megbomlottak, vagy pedig a Don Quixottet olvassák. Valami Vas Toll Budapestről „Esztergomi műemlékeket“ — födöz fel s ezt Írja: „Pulszky Károly a szenttamási kálváriáról értekezett.“ A szenttamási kálváriáról ! Nem hangzik-e az oly pikánsan, mintha a/. Istókban vagy a Jankóban azt olvasuók, hogy Tlián Károly az esztergomi tűzhányó hegyekről és Stoczek az esztergomi petróleum írásokról disser- tált! Szörnyű mulatságos a következő Vas tolifogás is : ,,A Bakácskápolna azon nevezetességek közé tartozik, —- melyet miudeu gyerek (!) megtud mondani az idegen kutatónak vagy utazónak, de hogy a szent- tara á s i k á 1 v á r i á n a k k i s k á p ol- nája is olyan nevezetesség legyen, mely valódi műemlék azt alig hitték volna mi n d a z o k, k i k o d a n é h a- nélia feljárnak-“ —Ugyanilyen pikáns a következő részlet is : „ A régészeti társulatban tartott elő a d ás me g- állapitotta, hogy a szenttamási kálvária kápolnája olasz m ű vés z munkája.“ Hanem betetőzi az egészet a következő: — „A kálvária körülbelül ötszáz éves. (!) Tehát a renais- saince-kor elejéről val ó-(!!) Átalá- nos tudomás szerint ez a harmadik épület óságára nézve Esztergomban. (!!!) — Már most mit csináljunk a columbusi vakmerőségekkel ? Hát azt minden fehérhajú esztergomi ember tudja hogy az esztergomi szenttamási kálváriát még Jordáuszky kanonok, s a kápolnát Benyovszky kanonok emelte,— mindössze ötven-lr tvau év előtt. Tehát az nem a ,,reuassaiuce-kor (!) elejéről való Az Esztergomi Közlöny vastolla összetévesztette a Corviu-kálváriát a szentta- mási kálváriával, a mi körülbelül olyan tévedés, mint ha valaki Ráfaelt összetévesztené a mi Scheidhaueruukkal. Hát azután niucs-e igazunk, ha mindig azt állítjuk, hogy az Esztergomi Közlönyt nem lehet komolyan venni? Kár hogy a tudós tárcza nem folyóhó elsején jelent meg.

— Nemet lebuj-énekesek. ügy is nevezik őket, hogy csavargó troubadourok. Eredetek egy a szemétével. Életunt pinezér- nők, megszökött borbélyinasok, tolouezra került országos csavargók, a kik irás-olva- sás helyett csak csínyeket tanultak, összekerekednek, kinevezik magukat „künstle- reknek,“ „volkssängereknek “ s elmennek

világgá, hogy a „cultursprache“ zengzetes „tingltanglpoesie“-jét hirdessék boldognak, boldogtalannak. Lepcses nyelvvel, trágár ajkkal, kiélt hangon nyöszörögnek össze holmi aljasságot s a hozzájokvaló publicum igen hajlandó a refraint is velük együtt zengedezui. Az ám csak a gyönyör, mikor a Berg-féle katakomba s a Blaue Katze féle „Schwimmschulhalle“ elzüllötfc közönsége velők együtt dúdolja a le opott >b coupletteket. A német vad múzs; nak sehol sincsen olyan biztos tanyája, mint a magyar fővárosban. A mit Bécsből kisöpörnele, az a mi fővárosunk szemgödrébe gyíilemlik össze. Csütörtökön és pénteken este ugyancsak meg volt velők áldva a mi jóképű városunk is. „Hatósági engedélyijei“ léptek föl s fülhasgr.jó kornyikálásuk után igen szemtelenül szivattyúzták ki a törzsvendégek erszényét. Hogy magyar ember nem vetemed[k ilyen kenyérre, az igeu természetes. Epeu azéit a mit magyarul énekeltek, az gyalázata volt nyelvünknek. És mégis meglehetős aratással takarodnak tovább s nagyot nevetnek a közönség áldozatkészségén. Hát nekünk is van egy kis hozzáve- tésünk. Ha mindjárt komoly miniszteri rendelet is van róla, hogy a vándorló német lebuj-énekesek fölléphetnek a vidék városaiban, az a hatóság, mely a hazafiság és jó ízlés nevében megtiltja nekik a föllépést, az a hatóság bölcsebben intézkedik, mint ama bizonyos miniszteri rendelet. Meg lehet róla győződve szolgabirónk és kapitányunk, hogy e német lebuj-énekesek elutasítása mindig csak hazafis águk s jó izlé- sök mellett fog bizonyítványt teuni, s a közönség csak elismeréssel leszen erélyes in- tézkedésökért.

— Szerencsétlen csillagzatú hidunkra az idei esztendő ugyancsak sok bajt rótt ki. Kétszer is megrongálták a hajók, úgy hogy alig mertünk hinni a közlekedés gyors helyreállításában. Csütörtökön délben elvégre ismét át lettünk adva a nagyvilágnak— sa közlekedés azóta igen élénk.

— Halálozás. Szilágyi Sándor főgyra- uásiumi hatodik osztálybeli tanuló Szerdán, élete tavaszán, 17-évében hunyt el. Temetése a pályatársak testületi részvétele melett igen népes volt. Áldás és béke korai sírja fölött.

Sújt ás.

Pulszky Károly a szenttamási ötszázesztendős kálváriáról értekezett. Bebizonyította, hogy az a kápolna még a renaissance- kor elejéről való. Ezt ereszti világgá a jóságos Esztergomi Közlöny. Hát aztán mi ártatlan polgárok pirulni vagyunk kénytelenek az „esztergomi közművelődés orgánumáénak bambaságai miatt.

És már most hetenkint kétszer. Annyira meg fogjuk szokni a pirulást, hogy a sápadt ember olyan ritkaság lesz nálunk, akárcsak az ötszázesztendős renaissaucekoibeli szeuttamási kápolna.

*

______________*_____*_______________

A

z Esztergomi Közlöny egyik jövő száma szeriut városunkban óriási gyémánttelepet födöztek föl. A tudatlanság, a szűkkörűség szörnyű hatalma uralkodván Esztergom tétlen közönségén, most úgy kell nekünk, hogy egyenesen északamerikai angol társaság jön ide s a nagy Duna partján elszórt s az oktondi esztergomiak által kavicsnak félreismert gyémántdarabokkal uj forgalmat

biztosit a vílágkereskedésnek.

* *

*

A gyámoltalanság mindig a szánakozás idegeit bírja mosolyra. Hanem a szemtelenség a felháborodás kifejezéseit hozza forgalomba.

A „hatósági engedéllyel“ szereplő csavargó banda egyik hölgye a Fürdőben a következő „magyar“ népdalt énekelte :

Te én tsak uty

Hidegetem, valokatam, csallokatam Pelőle.

A Csemeghi komoly codexe valóban szörnyű hiányos.

(Folyt, és vége elmaradt.)

oR-ovo cBán. Felelős szerkesztő : Kőrösy Lász__IÓ.

_______Nyilttér,*)_____

H

irdetmény !

Hivatkozással a város tanácsának 1881 évi 3547 szám. alatt kelt határozatára ezennel közhírré tétetik, miszerint a város összes hivatalai és tanodái által fogyasztásba vont Írószerek, irodai készletek, papiros, rajzeszközök, és a t. szállítása, a — volt vállalkozóval kötött szerződés lejárta miatt, — árlejtés utján bérbe fognak adatni.

Felhivatnak a vállalkozók, hogy ajánlataikat folyó évi április hó 22-ik napja reggeli 9 órájáig a városi főjegyzői hivalba nyújtsák he, a hol is az irodai szerek és eszközök minősége a szükséglethez mérten megtekinthető, vagy pedig ugyanaz napon megtartandó árlejtésen szóbeli ajánlataik megtétele céljából jelenjenek meg.

Esztergom, 1881 april hó 7-én.

Takács Géza

főjegyző.__________

M

ATTOtfI-f¥Ie

BUDAI KIRÁLY KESERÜFORRÁSOK

Deák Ferencz-forrás, Hunyady Mátyás-forrás, Szt.-lstván-forrás, Gróf Széchenyi István-forrás Mattoni és Wille, Budapest.

Kapható minden gyógyszertárban éa áaványvlt- kereskedósben.

Édes anyja megvigasztalta.

A csöndes kis város zajtalan egyszerűsége és őszintesége drágább lett neki a zajos gyárak, a hazugságok, a rejtelmes szenvedések városánál, hol a fényes paloták hidegebbek a sírboltnál s a hol az emberek nem bírnak panaszkodni s nem tudnak szeretni.

Sándor küzdött, pedig nebéz harcz az, a melyet önmagunk ellen viselünk. És győzött, pedig tudta, bogy hasztalau minden.

Ä kiben remélt, bizott, megvigasztalódott és hitt, az Margit volt, ki szintúgy remélt, bizott vigasztalódott és hitt Sándorban.

Ez az igazi szerelem, mely borostyánnal futja be a boldogság romjait. IV.

IV.

Margit atyját nagy csapás érte.

A csapás nem volt váratlan, de annál súlyosabb.

Mindenét elvesztette, csak leányát nem. A munkások a rideg palota előtt zajougtak, követeltek, fenyegetőztek; a jóbarátok elmaradtak, a hivatalnokok kegyetlenek, durvák és követelők lettek. A gyártelep meg- némult, a fényes palota megüresedett.

Margit atyja elhagyta díszes termeit és csöndes, kicsiny szobát bérelt, hol nem sürögtek szolgák s nem találkoztak a pénz aristokratái.

Mikor azután már a sajtó se beszélt róluk, akkor koldusokká voltak téve.

Kálnoki urat ritkán látták ez időtől fogva. Még a Margitszigetre sem rándult, még jómódú ronokait sem látogatta. Irtózott az emberektől, mert tudta, hogy minő eszközökkel emelkednek s mennyire nem lehet bízni a leghívebb barátban sem. Hiszen úgy van ez a pénzvilágban. Nincsenek

ott barátok, csak számitó játékosok, kiket érdek bilincsel.

A kik egymás vesztére játszanak hamis játékot s egymás romján emelkednek.

A világ hálátlan, hálátlan pedig különösen az iránt, a kinek szárnyai örökre meg vannak szegve.

Részvét helyett gúnynyal, vigasztalás helyett megvetéssel illették Kálnoki urat is. Margit atyjával szenvedett és tűrt. Fényes múltja hiányait nem fájlalta, díszes termeiért nem epekedett, ékszereit nem óhajtotta, a gondtalau világért nem kesergett. Neki most más szerepe jutott. Segíteni akart édes atyján minden áron, ha már vigasztalására épen nem hajtott.

De nem birt segíteni.

Káluokit megtörte a szégyen, meg- őszitette a bánkodás és mogorvává tette a folytonos gond. Leánya jövojéu gondolkodott s szomorú lemondással végezte lelki küzdelmeit.

Nem mert Sándornak írni. Nem merte az ifjúnak bevallaui, hogy mennyire csalódott. Nem merte elmondani, bogy a ki tönkre tette, az nem volt más, mint Walther, a kiben annyira bizott.

Nem merte megírni, hogy nyomorúságban, ínségben és határtalan bánatban élnek.

Margitot pedig nem engedte büszkesége hogy megsemmisülésükről értesítse kedvesét. Sándor mindent tudott, de azt nem tudta, hogy Kálnoki betegen fekszik már napok óta s Margit éjjeket virraszt atyjánál.

Egy régi dísztelen külvárosi épület második emeletén laktak Kálnokiék. Két szobájuk volt, szegényes bútorral.

Egyszerű ellátásukról a házraesteru é gondoskodott, aki különben tiszta liaszouból ápolgatta a Deteg urat. A rokoeok nem háborgatták őket, a barátok visszavonultak.

Kálnoki nagyon beteg volt. Már hetekre nyúlt veszélyes állapota. Az orvos nem sok reménynyel kecsegtette Margitot, mert durva őszinteséggel jelentette ki, hogy már uem fog sokáig fáradni.

Ekkor az iuség legszomorubb napjai állottak be.

Margit kétségbeesve gondolt a legvégsőre, mikor már a gyógyszerekre sem jutott.

Kálnoki ur pedig már nem szenvedett soká, mert befejezte szomorú életét. Margit Őrjöngő fájdalommal és kétségbeesetten zokogott atyja ravatalánál. Azután eltemették szegényesen, pompa és könyek, koszom és kiséret nélkül.

Mikor az utolsó kapa föld is betakarta a sirhalmot, Margiíot eszméletlenül vitték el. A liázmesterué most már köuyörületből ápolta.

A szerencsétlen leány soká, nagyon soká volt beteg s az orvos uem talált gyógyító szert.

Régi szépségének alig maradtak romjai sötét szemeiből eltűnt az élet, sápadt arcza végtelen szenvedésekről beszélt.

És álmaiban hányszor hívogatta Sándort, a ki még mindig uem bírta feltalálni haldokló kedvesét.

Hetek múlva már róla is lemondott az orvos.

Margit végkép elő volt készítve arra a bosszú útra, a honnan uiucs visszatérés.

A leány szobájában a könyörülő báz- mesterné virrasztóit, mikor egy fiatal ember lépett be.

Kétségbeesetten sietett Margit ágyához. Könnyes szemekkel tekintett a szegény leányra, azután zokogva borult reá.

Margit fölébredt. Sándor nevével ébredt. Bágyadt szemeit az ifjúra veté, sokáig mereven nézett reá és uem ismerte meg. Sándor fuldokolva kiáltá:

— Margitom! egyetlen Margitom.

— Majd megpihenek én is . . rebegte a lány reszkető hangon.

— Oh tekints reám, hisz már föltaláltalak . . . Eljöttem.

Margit újra az ifjúra nézett, színtelen szemei sokáig rajta fügtek, azután megragadta forró kezeivel, fölegyenesedett ágyáról s fájdalmasan felkiáltá:

— Sándorom ! . ..

Azután újra visszarogyott és elveszté eszméletét.

A házmesterué sírva sietett az orvosért. A rideg ember jó vártatva megérkezett. Kérdően tekintett az ifjúra s mikor meg- halotta, hogy Sándor, akkor igy szólt:

— Már most nincsen szükség reám. .

Margit gyorsan javult s egy hét múlva

visszanyerte egészségét. Meggyógyította a boldogság. Feltámasztotta a szerelem.

Mil or azután elhagyták a fővárost, Margit mégegyszer megtekintette atyja palotáját. Ott a kerepesi temetőben, egy kis fejfa alatt. Nagyon csöndes palota volt. Nem volt benne hazugság fény és pompa, miut abban a másikban, a hol most Walther lakik.

Azután elmentek miudaketteu oda, a hol uem tudnak mást, csak szeretni és imádkozni. A hol uem goudoluak a meuvországra a hol panasz és fájdalom ismeretlen, Sándor szülőföldére. Sándor anyja pedig megosztotta szivét s ezentúl Margitot is imáiba foglalta.

Kőrösy László.