Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 28. szám
vészetek előmozdításában remek gyűjteményei és kiadványai által már az egész miveit világ ismer ; a ki tágas uradalmaiban példányszerű gazdálkodást folytat; szerencsés tapintata által az egyház és állam közötti súrlódásokat elhárítja s mint hazafi és pap •egyaránt iupouál és tiszteletben részesül az ország fővárosában, de Bécsben és Rómában is. Mire az ősz biboruok igen szépen válaszoló, hogy teljesen méltatja az alkalmat, melyből kifolyólag a küldöttség nála megjelent; a szónok által felhozott érdemeiét nem magának, de az Isten, a trón s a nemzetnek tulajdonítja, attól s ezektől nyervén az elmét valamint az eszközöket cselekedeteire; annyit nyugodtan mondhat, hogy mióta egyház kormányzatára kineveztetek, minden gondolatát kizárólag az egyház és haza javának előmozdítása képezi ; a sacer- dotium és imperium közötti egyetértést már az üdvözítő hirdeté, mondván : „Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré, Istennek mi az Istené.“ Egyébiránt a világi kormányintézményt szintén isteni eredetűnek, a jó egyetértést pedig kölcsönösen szükségesnek tartja./ Fölöttébb jól hatott gr. Gyürky Abrakára főispán beszéde is, a meggyőződés őszinte hangján adván kifejezést e református four azon tiszteletnek, mellyel az ország legfőbb katholikus papja iránt az egész haza viseltetik. Ezután a küldöttség számra közel 40 tagját a főispánok egyenként bemutatták s s a biboruok szellemes modorában, ritka emlékező tehetsége, hely és aévismeretei- nél fogva, csaknem mindenikkel tudott pár alkalmas szót váltani, s még egyszer megköszönve a küldöttség ragaszkodását és látogatását, legszivélyesebbeu vett attól búcsút. Ugyancsak ő emineutiája elrendelte, hogy az iustallátió napjain, bár az idény még nincs itt, a vendégek kedvéért minden tárlat meguyittassék, többeknek személyesen mutatván meg a bazilikát a az általa restaurált byzanti styl ti sz. István kápolnát. A névmagyarosításhoz. Az országszerte megindult mozgalom tagadhatatlanul szép eredméuynyel kecsegteti mindazokat, kik az ügyet magukévá tették. Nem múlik el nap anélkül, hogy a hivatalos lap legalább 3—10 névmagyarosítást ne közölne. Az egész nemzet rokonszeuve kiséri az uralkodó áramlatot. Nem lehet tagadni, hogy van sok túlzás és visszaélés is' a nevek fölvétele körül, de ezek megszüntetésére már is hathatós gyógyszerekről gondoskodnak. Itt mutatjuk be azon szabályokat, melyek a névmagyarosítás, illetve névvál- tóztatás ügyét minden rendű és rangú ide - genuevü polgárral részletesen megismertetik s a helyes utat megjelöli. Május elseje óta az öt forintos bélyeg illeték megszűnik a mi a mozgalomra csak még több előnynyel fog járni. Ajánljuk idegen nevű polgártársaink szives figyelmébe a következőket : ________ 1 . Nevét csak az magyarosi ti latja, ki Magyarország területén h o u os s á g g a 1 bir. Azon külföldi, ki 1880. január 8-ig az országban 5 éven át bárhol adófizető volt, a magyarországi honosságot megszerezte ; a kiskorú gyermekek szülőik honosságát követik. — A houosság egyéb kérdéseit a honossági törvény tárgyalja. 2. Névmagyarosítás iránt megyékben a szolgabiróhoz, rendezett tanácscsal vagy törvényhatósággal biró városban a tanácshoz kell folyamodni, még pedig azon szolgabiróhoz illetve tanácshoz, melynek területén a nevét magyarositó községi i 11 e t ő 8 é g g e 1 bir. 3 Mindenki rendszerint ott bir községi illetőséggel, a hol, ha a kötelékbe előbb fel nem vétetett, 4 év óta lakik és községi adót fizet, kivéve, ha az előbbi községben is folyton viseli a községi terheket. A kiskornak atyjuk illetőségét követik. Kétség esetében azon hely határoz, hol az illető az utolsó öt év óta leghosszabb ideig tartózkodott, a hol született, adót fizetett stb., mint ezt az 1856. évi községi törvény meghatározza. 4. Ahoz, hogy a kiskorú neve magyarra változtattassék, szükséges, hogy annak nevében atyja adja be a folyamodványt; ha atyja (törvényes, vagy törvényesített) nincs, akkor a gyámnak (bizonyos esetekben gondnok,) kell, a bé- lyegtörvény 14. tételének X. pontja szerint bélyegraentes kérvénynyel az árvaszéktől t. i. melynek területén az érdekelt kiskorú községi illetőséggel (1. a 3. pontot) bir. Ezen kérvényhez a keresztlevél is csatolandó, de visszakérendő. 5. a névmagyarosítás iráut a szolgabiróhoz vagy tanácshoz intézendő kérvényhez rendszerint azoknak keresztlevele (születési bizonyítványa) csatoltatik, a kiknek neve magyarosittatik. Egy folyamoványbnn csak egy családra vonatkozó névmagyarosítás kérhető, s ha köztük oly kiskorú is van, kinek atyja nincs, oda csatolandó még az árvaszók előleges engedélye, (1. a 4-ik pontot,) esetleg a mennyiben a gyermek törvényesített a vonatkozó okmányokat. A kérvényt egyéb irománnyal is felszerelni rendszerint nem szükséges — s azt a nagykorú folyamodók maguk, a kiskorúak helyett az atya vagy gyám Írja alá. 6. A kérvényt igen rövidre kell fogni. Csak azt kell benne kijelenteni, hogy az illetők eddigi nevüket magyarosítani elhatározták s mely magyar nevet választották, megemlítik valamennyi folyamodó illetékes községét és kérik az ügyet pártolva felterjeszteni. Ha a folyamodók nem ugyanazon községben bírnak illetőséggel, az első ízben megkeresett szolgabiró, illetve megye hivatalból teszi át a folyamodványt oda, a hová még szükséges. Katonák, hivatalnokok papok, tanítók stb. kérhetik azt is, hogy felettes hatóságaik, s általában azon politikai hatóságok, melyeknek a váll ozásról tudni ok kell, a névváltoztatásról értesíthessenek ; telekkönyvbe vagy kereskedelmi czé- gekbe azonban az érdekelteknek maguknak kell folyamodni a változás bejegyzéséért.— A régi czéget a kereskedelmi törvény szerint a név változtatás után is meg lehet tartani. 7. Nem ajánlható eléggé az, hogy az uj név tapintatosan választassák, meg, valamint legfőbb kelléke a névmagyarosításnak hogy az uj név tiszta magyar legyen. Különösen az utánzást és uj szónak képzését kell kerülni. Legcélszerűbb, ha tanácsot kérünk azoktól, kiknek képzettsége arra, hogy nem vétünk-e a nyelv és ízlés ellen, nagyobb biztosítékot nyújt. Polgárainkhoz. Egy olyan egyesület pártfogására hívjuk föl polgáraink figyelmét, mely minden tekintetben méltó az ő csatlakozásukra s támogatásukra. A lövöldéről vau szó, melynek pangása csak polgáraink közönyösségén múlt s melynek föitámasztása csak polgáraink összetartó egyetértésének műve. Valóban nehéz magyarázatot adui ahoz a tüneményhez, mely egyesületi életünket mindenfelé elzsibbasztja. A kik az okok mélyére tekintenek, uzok közönyt és tétlenséget emlegetnek s a kik társadalmi életünk fölvirágoztatására iparkoduak, azok olyan módokat keresnek, melyekkel a szétrobbantott egyesületeket ismét uj életre lehet kelteni. Nagy érdeme van a lövölde megmentésében Palkovics Károly elnöknek, ki férfias kitartással munkálkodott uj életre hozásában s olyan eszmékkel lépett föl, melyek az elhanyátlőtt egyesületnek uj életet fognak biztosítani. Alig vau társulat városunkban, melyben a polgári elemek annyira concentrá- lóduáuak és nincsen társaság, mely egészen a polgárok pártfogására lenne utalva, mint a lövölde. A polgári társas élet s a hasznos és mulattató szórakozás fejlesztését várjuk az egyesület folytatásában. Az egyesület hajdani nevezetességéhez most is megvannak a kellő erők; csak az a szellem támadjon föl, mely hajdan a polgári elemeket valóságes hatalommá emelte : az egyetértés s a lelkesedés. A lövölde újjáalakulásához legőszintébb örömmel gratulálunk. A megindított mozgalom igen életrevaló törekvésekkel indult meg s már most nincs mért félteui az egyesület jövőjét. Majd kétszáz derék polgár jegyezte alá három évi két-két írttal járó kötelezettséggel a lövölde föutartását s az a kétszáz polgár önmagát tisztelte meg, midőn társadalmunk egy nevezetes tényezőjét a polgári szellemben egyesült lövöldét, fölemelte a haldoklók sorából. Az alájegyzés művelete még mindig tart, s mi kedves kötelességet teljesítünk, midőn polgárainkhoz azt a kéroést intézzük, hogy azok kik eddigelé a lövölde alapitó könyvébe uevöket be nem jegyezték, csoportosuljanak most mindazokhoz, kik a polgári erények legszebbikét gyakorolják, midőn az egyetlenegy esztergomi polgári egyesület jövőjét pártfogásukkal biztosítják. Önmagukat tisztelik meg. Esztergomi nyelvjárás. i. Ha az esztergomi tájszólást a maga 1 aj hiúban és kaczamaj fiájában akarjuk meglepni, fii kell mennünk az ilyen-umo- szinűre festett földszintes és emeletes házak sorából az Ároksorra, a Tobányba hol még egyszerű fehérre meszelt házikók közül alig egy-két városias arczú czivilizálódik elénk, hol a „járda* még nagyon is uj szó az ős időkből öröklött por és sár kicsiny világában, hol a szegény odatévedt zsidó gyereket tán még most is megmoresolja egy-egy jókedvű gatyás legényke, sehogyse akarva beletanulni az emáuczipáczióba. — Mert bizon bent, a városban keresve keresve kell keresnünk igaz vérű esztergomi szót; hát hisz hogy is beszélhetne egy, orrocskáját az arisztokráczia tejfölös fazékába ütő, piczilábú görög- orczájú — kisvárosi nagysám az olyan ebadta nyelven, a lrugy akar a boldogét Szakállas Gerendás bácsi beszít.... az Isten nyugosztaja, akar ifjú Szőke Tóth Pál koma az ő tenyeréhez illő humorával, vagy éppen, — hogy a nagy nagy Isten minden áj illástul mentsen meg! — a liugy a Panni szógáló a Jancsi kocsissal zsörtölködik. Bizony mentsen rs ettől a jó Isten ezerszer, mert hisz miből érzenék akkor ki egy ilyen nagysám finomsága és műveltsége, ki az Arany János- féle parasztok nyelvével együtt azoknak mély kedvességéről vagy, hogy ő is megérthesse, hát — kedélyességéről se bir fogalommal, mely ürességet a Fővárosi Lapok nagy költőitől lopogatja szivecskójébc. ....Ha hát kimegyünk abba a három-négy utczájú faluba, mely a czivi- lizált város legvégiben húzódik meg, tisztán magyar ajkú népre találunk, melynek nyelve legföljebb a miatt ve- j szit eredetiségéből, hogy ügyes-bajos dolga a szántóföldről a városba viszi; de talán a szomszédos faluk tót és sváb < lakossága is van némi rossz hatással j tisztaságára. — Ezzel még most bővebben nem is ; tudnánk foglalkozni, de másrészt mész- - sze is vinne czélunktól, ha ezzel bibe- - lődnénk; megpróbáljuk inkább a táj- ■ beszédnek képét adni, úgy a hogy él, , legföllebb egyes alakok eredetibb voltára j vetünk egy-egy mellékpillantást. Hangtan. I. Ma gán hangzók változás a. . A miről az esztergomi embert meg-' - ismerjük, az az í-s beszéd, mely azon- II. Izgága természetek. Siirögnek, forognak, futnak és örökké nyughatatlauok. A megérkezett lapot jártukban olvassák s annyira belemerülnek, hogy kíméletlenül letip orják a más tyúkszemét. Rendesen mindig opponálnak. Szidják azt a mi vau s magasztalják azt, a mi nem lehet. A kormánynak halálos ellenségei, a tekintélynek nyilvános rágalmazói. Akárliova férkőznek mindenütt mozgalmat igyekszenek előidézni. így a sétán olyan fenhaugon vitatkozik egyik ámuló polgártársával, ki bámulatában megáll s olyan haraggal fakad ki a csinált botrányok ellen, hogy összecsőditi a kiváncsiakat s azután valamennyinek újra elmondja, hogy minő jellemteleu és alávaló ember az az X, a ki meg nem érdemli, hogy valaki kalapot emeljen előtte. Végül titokban macskazene társaságot szervez. Ha kávéházba mén, akkor kikelt arcz- czal, izgatott lélekkel s metsző hangon fakad ki a kormány ellen s szidja mindazokat, a kik helyeslik intézkedéseit. Azután nyilvánosan megkérdi a helyeslő polgárokat, hogy nem-e lehetne egy népgyülést összehívni, melynek méltányos haragja vád alá helyzéssel sújtaná a kormányt. Mikor rossz szivart szí, vissza mén a JFfllba s rémitő haraggal közönséges csalónak bélyegzi a megfakult kereskedőt, a ki rendesen öt-darab jobbal cseréli ki a véletlen rosszat. Ha valakit meg kell buktatni, akkor annyira tevékeny, annyira ánnányos és any- nyira ügyes, bogy a társadalom sok cíi- queje igyekszik lekenyerezui. Ilyenkor azután ijesztő. Nincs az az eszköz, a melylyel a czélért ne küzdene. Napokig nem étkezik rendesen, letesz kényelméről, régi szokásairól, fut hol ide hol oda. izgat, lelkesít, megesküszik s becsületszóra kötelez le a kit lekötelezhet. Ha győzött, akkor fennen hirdeti sikerét, rendesen meg íratja, vagy megírja a pesti lapoknak, hogy mennyi része volt neki a derék és fontos ügyben. Halálos ellensége az egyhangúságnak s már a természete rákényszeríti, hogy keressen valami tárgyat, a mi izgalomba hozza a nyugodtabb idegeket. A botrányt keresi s mindig annak a pártján vau, a ki valami pikáns vagy utcai scandalumot rögtönzött. Keresi az összeütközést s gyakran elvei daczára is ellenmondóvá válik. Ha azonban egyszer ellenmond valaminek, akkor azután ki is tesz érte. Az izgága természetek a társadalom lanyhaságát megélénkítik, az unalmat elűzik, forrongást teremtenek, de legtöbbször csak összevoszitést, meghasonlást idéznek elő. Minthogy a nyilvánosság levegőjében táplálkoznak, mindig a közönségért tesznek jót vagy rosszat. Az izgága természet hatása tehát nagykő rű s gyakran rendkívüli. Nagyon szeretik éreztetni szavazatuk hatalmát s a hol népszerűtlenek, ott szemtelenül és kihívó modorban lépnek föl. Nincs mozgalom, a honnan hiáuyznná- uak s rendesen, mint opponáiók szerepelnek. Jellemök nem erős, elveik nem szilárdak, szavuk nem biztos, akaratuk nem határozott, de azért gyakran többet tesznek mint a szigorú jellemek s a szilárd elvű, szavahihető s erősakaratu természetek. Az a különös, hogy örökös izgatottságuk uem hogy megőszitené, hanem inkább megfiatalítja őket. Megpihenni legföljebb valami zsíros kikötőben szoktak, hova a kormány jó szele vezérli ingadozó hajójukat. Akkor azután váltig megváltoznak. Akkor már nem az idegekkel, hanem agyavelejökkel gondolkoznak. Akkor már nem lelkesednek, nem szidnak, nem izgatnak s nem népgyülésez- nek, hanem szépecskén megadják magukat s lesznek megelégedetten mosolygó csöndes kisvárosi philiszterek. III. Derék közkatonák. Nem követelnek koszorút, nem haj- hászszák a népszerűséget, uem tartoznak a nevetségességig pöffeszkedő „kisvárosi aris- tokratia“ potya mágnásai közé, nem csinálnak kasztokat a társadalomban, nem üldözik a szabadelvű gondolkozót, nem i iratnak magukról glóriádokat, nem azért rí gazdálkodnak, hogy ne egyenek, nem azért d élnek, hogy a mások életét megkeserítsék, . nem járnak alattomos kanyargó utakon, nincsen tenuök hiúság, nincsen életrajzukban sok sötét titok, nincsen szivükben irigység, h nincsen családjukban gőgös szellem és azért a derék közkatonák, mert nincsenek közöttük il ügyetlen generálisok. Tiszteljük ezeket a közkatonákat, mert nagyobbak ők mint a hadvezérek. Ha tenni való vau, akkor uem szóno- - koluak, ha fáradni kell, akkor nem hivat- - koznak érdemeikre s kimerültségökre. Elveiken nincsen bilincs, gondolataik A nincsenek bérbe adva, függetlenségük nincsen zálogban. Nem megrendelésre lelkesülnek, nem i parancsszóra szavaznak s nem árulják el Is szabadságukat. Nincsenek közöttük judások és pliari— zeusolc. Gyakran üldözik őket a svihák száj- ■ - bősök, akik csinálják mul tje kát, hogy telein- - télyessebbó tegyék rabszolgaságukat. De ők nyomor és szenvedés árán is megmaradnak-f; dérék k özkatonák nak. A csábítás és megvesztegetés igézőii szerszámai nem fognak rajtok, a fenyegetés, ■ , megfosztás és üldözés csak erősitik el-, veiket. Nem ők vezetik a mozgalmakat, de • ők vívják ki a diadalokat s gyakran akkor is, mikor a gyámoltalan generálisok inog- j ■ futamodnak,
