Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 26. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára: Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. egész évre .....................................6 frt. — kr. betelik int kétszer A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkessz fél évre . évnegyedre ...............................3 , , — „ ......................................... 1 . 50 , t őséghez, Egyes szám: 8 kr. vasárnap és csütörtökön. LŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, iutézeudők. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézeudők. K.yiltfér petit soronként 30 kr. Kéziratokat nem adunk vissza. Város és megye. Keserű egy thémára foglalkozunk. De már végre falakára is itt az idő, hogy kifejezést adjunk annak, a mi igazságot követel. A legujabbi események is hatalmas érvül igazolják abbeli állításunkat, hogy mináluok a város és megye olyan két fogalom, mely napról-napra kíméletlenebb súrlódáson s kölcsönösebb elkeseredésen megyen keresztül. Mostoha törvényhozásunk városunkat a megye gyámságára bízta. A megye, mint az uj földes ur, tüntetőleg hivalkodik ' hatalmára s minden áron holmi leigázott alattvalók gyanánt bánik el velünk. Még az utolsó megyei utkaparó is bizonyos gőggel nézi le azt, a mi városi s a legelső pandúr is utolsó dolognak hiszi azt. hogy a városnak tisztelettel tartozik. Az alispán hol toasztban, hol elnöki beszédekben váltig emlegette a békés egyetértést s a vállvetett kölcsönös munkásságot s ő maga csapja arezul azt, a mit aranyszájjal hirdet. Jól van ez igy ? A megye külön hatalmassága nőtte ki magát. A város az ő logicájuk szerint egy végtelen nagy semmi. A megye parancsol, a város engedelmeskedik. A megye ünnepélyt rendez, a városnak sutban a helye. A megye tündökölni akar s a városra rá parancsolnak. Jól van ez igy ? Barátságos közlekedésről szó sincsen. Áz ellentétek és ellenkezések napról-napra élesebbé és kirívóbbá válnak. A városnak ma holnap annyi szerepe se jut akár csak Muzslának vagy Ebednek. Városunk képviselői, városunk polgárai manap csak holmi statistáknak válnak be azok közé, a kik mindenáron fitogtatni akarják hatalmukat és fölényüket. Hát jól van ez igy ? A szégyen pírja égeti arczunkat s a fájdalom húrja rezdül meg szivünkben, midőn napról-napra csak azt kell látnunk, hogy tisztességünket tiporják s önérzetünket zúzzák össze azok, a kik fölöttünk való hatalomnak álmodják magukat. Tehetetlen fajarrkókból mindent lehet csilláin’, hízelgő udvaronczokból könnyű környezetet böngészni, de becsületes polgárokat, értelmes középosztályt kizárni és ignorálni csak olyan embereknek lehet, a kikben több a köznapi fönkéjázás, mint a megadó loyalitás és alkotmányos tiszteségérzet. Micsodája Esztergom városa Esztergom megyének ? Mindene. Középpontja, léte, dicsősége és jövője. Esztergom városa Esztergom megye nélkül is mindig az ország legfényesebb történeti! pontja s legszebb reményekre jogosító része, de a megye egyetlen városi középpontja nélkül olyan zérus, mely csak úgy számit ha valamelyik szomszédra csapják. Van-e olyan megye Magyarországon, mely nem csoportosulna olyan központ közül, hol az életrevaló művelt elemek csoportosulnak ? Városunk a megye székhelye a megye középpontja. Ide csörgedez a megye minden ere. Itt gyűl össze, akár a szívben minden valamire való csöpp vér. Itt van a megye intelligeütiája, a megye kereskedelme, a megye ipara, a megye mindene. Oktalannak tartjuk tehát azt, hogy a városunkban domináló megye eddigelé csak hatalmaskodó politikát űzött velünk szemben. Városunk a megye részéről másnemű viszonyra érdemes. A megyei uraknak Esztergomban nem uralkodási viszketeget, hanem felvirágoztatást kellene művelniük. ügy lenne természetes a kapcsolatos viszony, ha a megye városunkat, mint középpontját és székhelyét, mint műveltségi és szellemi gyúpontját köteles tisztelettel illetné s nagyzástalan munkálkodással emelné érdekeinket és jövőnket. A megye ez idő szerinti tisztviselői nagyrészt leszállított városunk szülöttei. Itt nyerték azt a műveltségüket, a melylyel bírnak s itt képződött az a tehetségük, melylyel olyan könnyű vissza élni. Nem vádolta még őket néha az a gondolat, hogy bölcsőjüket hálátlanul ellökték ? Nem támadt még föl bennük az az eszme, hogy a hol egész életükre szellemi tőkét és biztosítékot gyűjtöttek, oda jő volna egy kis elismeréssel is adózni ? Hát csak folytassuk uraim! Ma holnap majd oda érünk, a hol már nem ujjat húznak, hanem a meghasonlás keserű gyümölcseit érlelik. Oda érünk, hogy egy födél alatt egészen meghűlünk egymás iránt s az érdekközösség testvéri kenyerét már nem az egyetértés asztaláról eszszük. És oda érünk, hogy városunk erkölcsileg is, anyagilag is satnyu- lásiiak indulva, megrendíti a fenkéjázó megyei uralkodást is. És be fog következni az a korszak, hogy oda esünk konczul, a hol nem szoktak önállóságot biztosítani még azoknak sem, a kik olyan nagyon szeretnek uralkodni. A keserű meghasonlás korszakának véget kell érnie. Városunk jövője és boldogsága köA „fájdalom dalai“-ból. Viharos, vad éjszakában Indult el a végtelenre, Viharos, vad éjszakában Megpihenni úgy szeretne. Viharos, vad éjszakában Nincs nyugta az oczeánriak, Viharos, vad éjszakában A hullámok tánezra szállnak. Nem, nem soha!., az nem lehet,.. A csillagok kialvának, A ki meghalt, föl nem ébred Nincs hajnala éjszakának... Vagy ha föl kel, a ki meghalt, Ott is csak a sírját ássa... Akár milyen szép a hajnal Az csak éjnek folytatása. No még egy dalt, egy utolsót, S aztán... aztán... „Isten hozzád !...“ Ne sírj, oh mert könnyeiddel Bánatomat csak fokoznád... Fájna látni elborulva Azt a halvány tiszta képet, Fájna látni, hogy reményed Tört hajója semmivé lett. Az én szivein régen halott... Ne bántsátok... ne töltsétek... Lévai Sándor. Viharos, vad éjszakábon Nem látni a büszke szirtet... Vissza-vissza vakmerő, te, Sírod lesz a tenger hidd meg !... Viharos, vad éjszakában, Tört hajó roncs reng a vizen... Vadul üvölt a förgeteg... Szegény hajós!., szegény szivem!.. No még egy dalt, egy utolsót S aztán... aztán... Isten veled!“... Ifjúságot, szivet adtam És mit nyertem ? — emlékedet... Tépjük szét a rózsa lánczot... A két lélek újra szabad... Mit érzesz.e pillanatban?... Én azt, hogy a szivem szabad. Nem, nem, soha!., az nem lehet... Tőlem ilyet kérni vétek, A ki meghalt hadd nyugodjék, Ne bántsátok, ne költsétek. Feledhet-e, a ki egykor Olyan tiszta lánggal égett ?... A lázadó leány — Episod Sherman emlékezetes atlantai bevonulásából — I (Wieke<le rajza.) Vidám dalszóval vonultak Sherman kimerült katonái az Atlantákba s a lelkes dalok nemcsak lelkileg emelték, de testileg is megerősítették őket. Csodálatos hatalma vau a dalnak és zenének a kimerült harezosok között ! Történetíróink élénk színekkel lefestették világhódító Napoleon Moszkovába vonulását, de kételkedünk nagyszerűségében Sherman bevonulása után, midőn a táboruok az Atlantán végig a fővárosba, Georgiába ért. A bátor és nagylelkű vezér valamennyi hidat összeromboltatott a hadsereg után, mert nem akart visszavonulásra gondolni, midőn az ellenséges ország szivébe nyomult. „Előre !“ volt az ő ! jelszava s katonái lelkesültsége hatalma. i Ha Shermnn merész bevonulását és Graut : hadjáratát az őserdőkön keresztül megolvassuk, akkor a thermopylei marokszámu hősökre, Caesar átkelésére a Rubieonon vagy azokra az anyákra gondolunk, a kik a bucsuzás pillanatában igy váltak el magzataiktól : Térjetek meg a paizszsal, vagy a paizson !“ Az Atlantába vezető utón elterülő hegysza- kadások és folyamok kedvező védőpontokat kínál-
