Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 25. szám

árók élén Mattyasovszky Vilmos szolgabiró ur rövid üdvözlő beszédet tart ;- 'melynek befejezte után az ősi megyei zászló elővitele és 6 úri lovas kisérete mellett a menet megindul •a megye házához, a hol ő méltóságát a tisztikar és a városi és megyei honoratiorok élén az alispán a lépcsőn fogadja és rövid szívélyes üdvözlet után, a mely alatt az üdvözlők a megyei kisteremben elhelyezkednek, ő méltósága a teremben megjelenvén, az alispán által üdvözöltetik, és rövid ideig tál sál gást tartván a jelenlevők elosztanak.

III.

Ismerkedési estély.

Este 8 órakor a fürdő vendéglő termében a megye által ismerkedési estély és vacsora rendeztetik, a melyre ő méltósága kisérő vendégei és az idegen megyék küldöttei az alispán által meghivatnak.

Ezen vacsoránál csak két pohár köszöntés lesz, és pedig: a főispánra, mondja Maty- tyasovszky szolgabiró ; egy a vendégekre, — mondja Bartal Rezső tanfelügyelő.

IV.

; Közgyűlés.

— Márczius 28-án. —

Pontban 10 órakor az alispán megnyitja a közgyűlést és kinevezvén egy disz-küldött- séget az ő méltóságát meghívja és a terembe vezeti.

Ő méltósága pár szóval üdvözölvén a me- j gye közönségét, felolvastatja a kinevezési okmányt és letevén az esküt, elmondja megnyitó beszédjét. —Ezen beszédre felel Andrássy j főjegyző ; a vendégeket pedig üdvözli Revicz- I ky Károly szolgabiró.

V.

Te Deum.

Az ülés befejezése után az összes bizottmány és vendégek a főispánnal élükön a királyi városi temlomba mennek a hol a To Deu- mot Major István püspök fényes segédlettel megtartván, a főispánt mindnyájan lakására kisérik.

Pihenés után ő méltósága a megyei diszta olykor magának mondani, megvédi az önmagát.

S házassága után három évig e bitében nem is ingott meg soha. De nem is volt oka rá. Egyedüli baj csak az volt, hogy Bódog bácsi már nagyon öregedett.

Megunta már az ügyvédséget és szerette volna ügyeit becsületes kezekbe átadni.

Tervét egy alkalommal közölte nejével is.

— És már kiszemelte hogy utódja ki lesz ? — szólt félő kíváncsisággal a nő.

— Nem, még nem határoztam. Nem tudok választani.

— Ajánlhatnék táu egyet én — válaszol rejtett örömmel Eveline . . . talán emlékszik még rá játszótársam volt, együtt nevelkedtünk. Mióta neje vagyok ma kaptam tőle az első levelet, ime itt van, — folytatá kebléből elővéve egy lus levelet, a napokban tette le az ügyvédi vizsgálatot.

— És neve ? kérdé kíváncsian az öreg.

— Dr. Barna Géza ügyvéd ur kérdezteti a nagyságos urat — szólt a belépő inas — lia mél- tóztatnék-e elfogadni ?

A férj szemében egy pillanatra a gyanú su- gára villamlott keresztül, de a nyugodt liaug és szelíd arez, csakhamar eloszlatta a férj előtt a — legcsekélyebbet is.

— Ah! akit ajánlani akartam, folytatá Eveline, — Péter bocsássa be, szólt az inashoz — a többi az ügyvédek dolga, asszony itt felesleges s igy megbocsát férjem, ha megyek. S ezzel szobájába térve a zongorához ült.

— Nevem Dr. Barna Géza, — szólt a belépő alig 25-20 éves csinos fiatal ember, diplomám „kitűnő“ ügyvédnek képesít.

— Nem értem önt....

— Nos tehát uram, négy évvel ezelőtt midőn még jogász valék, szerettem egy leányt, Eveline volt a neve, ma már az ön neje. — Nem tudom boldogok-e, de én hiszem és óhajtom, hogy azok legyenek s esküszöm, hogy boldogságuk tiszta egét még csak a bú fellegóivel sem zavarom soh1 se meg. — Evelinet már feledtem. De közel áll hozzá akit szeretni vélek s boldog leírnék de még

teremben fogadja a derűst, a megyei tisztikart, kereskedelmi testületé t, tűzoltókat, egyesületeket stb.

VI.

D I s z e b é d

— A Fürdő vendéglő termeiben. —

Toasztok az ebédnél: 1. A főispán a királyra és királyi családra. 2. Alispán a főispánra. 3. Főispán a megyére. 4. Fehér Ipoly a kormányra, 5. Palkó vies Károly az országbíróra. 6. A prímásra. — 7. Haan Rezső a vendégekre. 8. A vendégek toasztjai.

VII.

Fáklyásmenet.

Kilencz órakor a város ki világittatik, s a Főispán lakására megindul a fáklyás menet. Ünnepi szónok : Feichtinger Sándor királyi tanácsos.

Városi közgyűlés.

— Márt. 24-én. —

Csütörtökön a városház dísztermében igen nevezetes esemény folyt le. A polgármester választás kérdése dőlt el, mely még azokat is a terembe gyűjtötte, a kik eddigelé nem igen szoktak tudomást meríteni képviselői kötelességeikről s csak elvétve kullognak föl a város ügyeit intézni.

A közgyűlést Kruplanicz Kálmáu alispán nyitotta meg néhány bevezető szóval Azután kijelentette, hogy a megejtendő polgármester választásra tála két jelölt nevét jelentették be hivatalosan és pedig Kollár Antal volt polgármesterünket s Sziklay tanácsosunkat.

A jelöltek kinyilvánítása után elrendeli a szavazást, melynek eszközlésére a közgyűlés egy bizottságot választ meg.

A szavazatszedő bizottság hetvenkét szavazólapot gyűjt egybe. A szavazatok következő arányok szerint oszlottak meg: Kollár Antal huszonöt szavazatot kapott, Sziklay József negyvenhetet.

így tehát huszonkét szónyi többséggel Sziklay Józsefet választották meg Esztergom városa polgár- mesterének.

Az eredmény kihirdetése után az eluöklő alispán lelkes beszéddel üdvözölte a város uj polgár- mesterét s kitartást kívánt azokhoz a nagy munkálatokhoz, melyekkel állása kapcsolatban van.

Sziklay József polgármester néhány meghatott szóval köszönte meg az alispán üdvözletét.

A közgyűlés azután elhatározta, hogy Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapátnak ő Felsége által valóságos belső titkos tanácsosi kitüntetéséhez fel- iratilag fejezi ki az egész város legőszintébb elismerését.

Tudósításunk befejezését alig eszközölhetnek más kívánsággal, mintázzál, hogy ^városunk fejét kisérje szerencse minden munkájában' s vezérelje az a szellem, mely elődjét oly ’tisz.feltté emelte.

Hírek.

— Herczegprimásunk a tizenhárom éves Mária Valéria magyar királyi főherczeguot s Auersperg Aglaia herczeguő barátját az idei pünkösdön fogja részeltetni a bérmálás szentségében a budai várpalota kápolnájában.

' ^ — A programmhoz. A főispáni ünnepélyességeket megállapító bizottság egy programraot adott ki kőnyomatban. A programra megállapítja a to- asztokat is, a mihez nem lehet szavunk. Csak az a különös, hogy az összes szónokok mind a hivatalnoki karból kerülnek ki egy-két bizottsági tagon kívül. Az uj főispán üdvözlői közt tehát az alárendelt hivatalnokokon kívül a megye nagy közönségének a programm létesítői helyet nem engedtek. Sajátságos azután az is, hogy városunk, miut város -nincs fölvéve a tisztelgő küldöttségek közé. Nem abból az elvből indultunk, hogy föltétlenül ócsároljuk a hibákat, hanem csak azt akarjuk illusztrálni, hogy az ünnepély méltósága és őszintesége érdekében a programm létesítőinek körültekintőbb figyelmet kellett volna tanúsítani.

— Baleset. Tegnap reggel kilencz óra előtt a hidbekötési munkálatok már annyira haladtak volt, hogy a közlekedés rajta még délelőtt meg eredhetett volna. Történt azonban, hogy a STEIN nevű teherszállító gőzös öt nehéz teher hajóval át- akarván haladni, a híd nyitását már jó ideje türelmetlenül várta. Minthogy a gőzös már igen közel jutott a hídhoz, mely még mindig nem nyitott szabad átkelést a hajóknak, a Stein kapitánya az egész sorral vissza akart fordulni. Fordulás közben az utolsó teher szállító hajó belekanyarodott a hidba s négy osztály hajót ütött ki. Több hidliajó elmerült, A 2—4 osztályos hidrészek, hol összeroncsolva, hol erősen megsérülve a Duna gyors árja által sodortatva még az alsó malmokban is tetemes károkat ejtettek. Ember élet nem esett áldozatul, még csak sérülés sem történt, pedig a hid jóforraáu be

’ volt népesítve munkásokkal. A Stein azonnal hozzá látott az úszó hidrészek lekötéséhez. A liidl közlekedés ez által jó időre tönkre vau téve.

— Programm változás. A tegnapi baleset folytán az általunk is közölt programúiban kisebb változások állanak be. És pedig a főispán külön hajón délután öt óra előtt érkezik hozzánk. Fogad- tása a kiállónál programm szerint. A túlsó bandénem remélek. Hisz még alig ismer. Engedje tehát hogy e titkot Őrizzem tovább.

— Oh derék, becsületes ember, ifjú collegám, szólt kezét nyújtva Bódog bácsi. — De nini! itt jő leányom Ilma, be mutatom önt, mint utódomat: Dr Barna Géza.

A fiatal leány érezte hogy elsápadt s az ifjú hogy pillanatra elpirult.

Az öreg mit se vett észre s igy a zavar csak múló volt.

Néhány perez múlva már kedélyesen társalogtak.

— Felkeresem Evelinet szólt az öreg Bódog bácsi s a két ifjú egyedül maradt.

— Oh mily szép volt midőn utoljára láttam s mily igéző most hogy újra látom, akkor szerettem, most imádom, szólt égő arczczal s szenvedélyes hangon Géza, gyöngéden szorítva meg az átengedet hófehér kezet.

A piruló Ilma lassan emelte fel gyönyörű ar- czát s ábrándos tekintetével hosszan és mélyen nézett Géza szemébe. . . .-- Oh ha hihetnék önnek, volt minden, amit mondani birt.

— És boldog lenne vélem? kérdé lázas félelemmel Géza a leányt. —

— Érzem hogy igen ! . . .

A nem remélt siker gyönyörével arczáu sietett Géza belépő atya elé ki karján nejével, Eveli- nével tért vissza.

Öli az asszonyoknak kitűnő szemük van Fs az a mély tekintet a raelylyel Evelin végig mérte Gézát, bárkit is kihozott volna sodrából.

Eveline egy pillanat alatt átlátta helyzetét.

— És oh éu esztelen szólt susogva összeszokott ajakkal, még én hívtam ide őt, régi kedvesem, most leányom szerelmesét. De ki hitte volna még csak álomban is! ;

E közben Géza megfogva Ilona kezét atyjához vezette.

— Mi szeretjük egymást uram, szólt ünnepélyes hangon s már egy éve múlt, hogy Ilmát ki ki akkor az angol kisasszonyok zárdájában tanult j egy hangverseny alkalmával megismertem.

— Ah tehát ön volt az a zárdái lovag, sza- kitá félbe Gézát Eveline a legizgatottabb gúnyos haugou, ön az, kiről Ilma nekem oly rajongva beszélt.

Géza nyugodtan fordult vissza az öreghez s folytatá.

— Van szerencsém megkérni Ilma kisasszony kezét, s engedje reménylenem atyai áldását, beleegyezését és kegyét! —

Az öreg Bódog bácsi keblére vonta az ifjú párt s" szemében örömköny reszketett. • ~

Éve)meLegy gyűlöletes pillautást vétve Ilmára s egy megvető tekintetet Gézára, észrevétlenül sietett szobájába, és megsemmisülve dőlt a pam- lagra.

* *

*

Körülbelül hat hét múlt el azóta, hogy Géza Sarlós Bódog házához került s a leány kezét megkérte. Már az esküvő napja is ki volt tűzve, csak egy pár nap választotta el az ifjú szerelmes párt a meny- ország üdvétől, az a pár nap olyan hosszúnak, olyan végtelennek tűnt föl elüttök !

És ügy látszott mintha Eveliue is gondolt volna sorsára.

De csak látszott.

Midőn látta, hogy Gézával szemben a keres és könyörgés (oh mert Eveliue még ezt is megki- sérlettejhaszontalauyolt pokoli gondolat fogamzótt meg benne, a szerelem megszeliditeleu daemona, minden szenvedélyével szivébe lopta magát.

Az utolsó kísérlet még megmaradt... és ez hatalmasabb, mint minden erény, szendeség!.. Hogy az enyém is lesz, arra esküszöm. Ilma szép... Géza szereti őt..., oly rajongón, mint négy évvel ezelőtt szeretett engem.., midőn elhagyva őt ez öregnek ; nyújtottam kezein. De éu meg most is szeretem... szeretem szenvedélyem egész hevével, s mit tehetek róla ha akkor még ifjú volt s szegény. — És te együgyű leány, te bírnád tőlem elrabolni őt? —- Nem!. . . Nem. . . Csak mindkettőnké s nem < egyedül tied leend!... A mivel te még neiu bírsz, | az már az éu birtokomban van. A női inger, az