Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 25. szám
Esztergom, III. évfolyam. 25. szám. Vasárnap 1881. márczius 27-én. ESZTERGOM es TOKI Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ára: egész évre ..........................................6 IVt. — kr, f él évre...............................................3, — , évnegyedre..........................................1 • 30 , Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzelt ;i kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézeudó'k. Megjelenik : hete ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyílttól' petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, j^ŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM ALÁ, intézendő k. Kéziratokat nem adunk vissza. Esztergom, inárt. 27. A kik kedvelői a látványosságoknak : azok ma sok káprázatos pompával elégíthetik ki látvágyukat. A kik kedvelői a fényes szertartásoknak: azok a mai napot sokáig emlegetni fogják. Sőt még azok is, akik szerepelni szeretnek, habzó poharat emelhetnek csillogó igékkel magas tenorban s szintén megtalálják elemüket. Lesz ragyogás, lesz tündöklés, lesz pompa annyi, hogy évekre való táplálékot szolgáltat a mi csöndes kis városunk ajkának. De a kik várakozásokkal sietnek az uj főispán elé, a kik tartalmat szeretnek bou- czolgatni a fenuszárnyaló mondásokban, a kik inkább a napnak reánk nézve történeti fontosságát kutatják, mint czerimoiiiális változatosságait: azok más szívvel és más ajakkal sietnek az uj főispán elé. A beköszöntő események egy uj embert igtatnak be főispáiii székünkre, melyet azelőtt bíboros főpásztoraink s kiváló főpapjaink foglaltak el. Megyénk és városunk történetében nemcsak uj, de valósággal szokatlan lap is kezdődik, melyre a legelső esztergomi világi főispán nevét jegyzi föl Esztergom géniusza. Mióta újra alkotmányos világot érünk, azóta mindenkitől lázas tevékenységet követelünk. Sok a munka, rendkívüli az anyag és a tenni való, hogy a művelt nemzetek a szelElhagyatva. (1878 junius 26.") Nehéz az én szivem, nehéz nagyon, Mióta elhagyál kis angyalom! Sóhajtás és a néma bánat Gyűlt össze benne, mint az ég ivén, A kósza, vándor, barna felhők, Melyekből hosszú könuyezés leszen!... Járok kelek, de mindenütt magam, Kicsiny világomnak nagy híja van, A hosszú utczákon kereslek... Üres virágos, lombos ablakod.... A templom padja szint’ üres most, S körülte búsulnak az angyalok! S ha tán kinn ülök este a pádon, Hol annyiszor talált a nyugalom, Fáradt szemem az égre téved És búsan, hasztalan számlálhatok, A mennyboltnak is híja lett már, Ott sem lelek két gyémánt csillagot. lemi törekvésekben édes testvérüknek nevezzenek. Eddig úgy is csak a mostohák sorsa volt a mi sorsunk. A főispáni tisztet se számítják decorum- nak. Nem csak fényes méltóság az, hanem nagy felelőséggel járó nagy kötelességek teljesítése. Nem üres czim és tartalmatlan rang az, hanem igenis lelkiösmeretes munka s csiiggedetlen tevékenység. Ilyen értelemben üdvözlünk ma uj főispánt városunk ősi falai között. És ilyen főispánt óhajtunk ma üdvözölni ifjú Mailáth Györgyben. Ne puszta dísze, ne rangos méltósága legyen csupán a mi megyénknek, hanem legyen mintaképe a tevékenységnek. Megvesztegethetlen erélylyel irtsa ki a mi fattyú, s rendületlen igazságossággal gyá- molitsa azt, a ki előre való. Adjon irányt a közigazgatási életnek s legyen alkotmányos itéletú akkor, midőn a politikai párttusák izekre roncsolják még a társadalmi életet is. Mint a megye első ura, legyen az igazság és jog szolgája, a beesület és kötelesség rabja, a simaképú alakoskodás zsarnoka s a léhaságok szívtelen irtója. Keresse meg azt az utat, mely a nép tiszteletéhez vezet szakadatlan munkássággal s igazi érdemekkel. Mert azon az utón fakadnak a szeretet hervadatlau virágai. Nem a magasztalás szavaival sietünk az uj főispán elé, mert pályakezdő férfiúnak még nem lehet babéros útja, hanem az igazi tisztelet egyszerű szavaival üdvözöljük városunk falai között, hol sok munka, sok dicsőség cs sok szeretet vár reá, ha tehetségét és tevékenységét mi nekünk szenteli. Ez a mi üdvözletünk. KőrÖ8y László. Székhelyi ifjabb Májláth György cs. kir. kamarás, Esztergom vármegye főispánjának 1881-évi március hó 27-28-án tartaudó SZÉKFOGLALÁSI ÜNNEPÉLYÉHEZ. — Márczius hó 27-én. — I. Bevonulás A gyorsvonat 4 óra 36 pereckor délután érkezvén meg Esztergom-Nánára, ott ő méltóságát Reviczky Károly járási szolgabiró ur vezetése ús üdvözlése mellett a járási ho- norátiorok községi lelkészek és elöljárók fogadják. Ő Méltósága a primási fogaton s a többi vendégek és a Velük érkező szomszéd megyei küldöttségek a részükre elégséges számban kirendelt fogatokban elhelyezkedvén, egy díszes bandérium és a szolgabiró vezetése alatt a menet megindul Esztergomba. II. A fogadás. Esztergomban a hídfőnél a clerus hono- ratiorok és az esztergomi járási községi elölOh jöjj! siess keblemre édesem Te mindent vissza adhatsz én nekem, Beszédes, szép szemed sugárát, Ha majd mosolygva újra rám veted, — A mi szivemből úgy kiröppent, — Megint nyugalmat, üdvöt érezek ! Földváry István. Eveline. — Karczolat. — Midőn Tibor Eveline, Domonkosi Sarlós Bódog ügyvéd és gazdag földbirtokos nejévé lett, ép huszadik évét töltötte be. Szép volt és érdekes, mint a nyíló őszi rózsa melyet a gondos kertész kezei ápolnak. Eveline férjhez menetele után is megtartotta üdeségét, rózsapirját. Csak egy maradt el. 65 éves gondos félje, nagyon jó kertész — de azért a szép Eveline érdekes nem volt. — Csak uévleg vagyok asszony, — de nem tényleg, moudá Eveline tréfás hangon egy önfeledt pillanatban, s a hír csakhamar szárnyra vette tréfás mondatát, —hozzáadva, kibővítve, elferdítve. Különféle pikáns adomák keringtek a házaspárról, a melyről mindenki beszállt és miudenki tudott csak a férj nem hallotta soha. Nagyon el volt foglalva gazdaságával, péuz- viszouyaival, és tagadhatatlanul szorgalmas, gondos férj, jó apa volt. Egyedül neje jólétéről gondoskodott és csak első nejétől maradt Ilma leányának jövő boldogsága lebegett szemei előtt. Ha kifáradva a nappali elfogultságtól estebéd után karosszékébe dőlve neje szépségében, s leánya szelidségébeu gyönyörködött, boldoguak érezte magát. És csak gyöngéd neje bizonyítására hitte el ] hogy már ki van merülve s az éjjeli munka már nem neki való.-— No de azért csak nálad maradok kedves nőm, szokta mondani az öreg Bódog ur, hisz úgy is egész nap nélkülözöl. — Legyen nyugodt férjem, vau szórakozásom elég! felelt kaczérnn Eveline. — Igazán ? No ez szép ! örülök ! Tehát mondd csak őszintén, boldog vagy ? . . . szeretsz? — Boldog vagyok és szeretem, hisz ön nekem több mint férjem, ön atyám ! .... így múltak el az uj házaspár mézes - hetei ! . . . Bódog bácsi soha sem volt kouok. Ha Eveline csak egy szóval mondta hogy már álmos, a jó férj szópeu kezet csókolt . . jó éjt kívánt s azután háló szobájába tért. — Itt tartotta ékszereit, kulcsait, és drágább irományait Rendesen tehát jól Dczárkozott s iukább magát féltette . mint azt, miuek egy férj előtt mindig a legdrágábbnak kell lennie, — nejét. Ő bízott nejében s a gyanúról még csak nem is álmodott. De hiszen kitől is félthette volna ? A cselédeken kívül a házban férfi egyedül ő vala. A kaput pedig mindig ő csukta, és reggel ő uyitotta fel. — A női erény védelemre nem szóiul, szók-
