Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 89. szám

gondolkodástól s a hazafiin érzések szabadságától a kegyeletnek legalább azon a két nagy napján ?

Leleplezési ünnepély.

.Siinor János Bibornok, herczegprimás nr 0 fomagassága arczképének tinne- pólyes leleplezése Érsekújváréit.

„Semper honos, Nomenque Timm landesque manebunt.“

Folyó hó 27-én hordották szét a városban azon meghívókat, melyek a f. hó 31-ikén tartott közgyűlésen való minél tömegesebb mogjelenésre kérték a közönséget.

A közgyűlés napján valóban szokottnál korábban csoportosultak a képviselők és lakosok a városház előtti nagy téren, hogy az igen érdekesnek ígérkezett gyűlésen részt vehessenek. Hogy mi vonzotta a közönséget, mi keltette fel a mai közgyűlés tárgyai közül a nagy érdeklődést, megmagyarázza azon körülmény, hogy a napirend első tárgya: „A főínagasságú Bi- boruok herczegprimás képének leleplezése“ volt.

Az egész város igen élénk tudatában van annak, mily hálára van kötelezve 0 Emja iránt, ki valószínűleg azon hagyományos kegyeletnél fogva, mellyel boldog emlékű elődei a város iránt viseltettek, különös kegyeiben részeltette már több Ízben Érsekújvárt.

Négy évvel ezelőtt megnagyittatta, kibővittette és feldiszittette a város plébánia templomát és felépittette a lelkész! lakot, nagy áldozattal renoválhatta a templom nagy góth-izlésű szentségtartóját és sok más czélból tetemes összeget bocsátott a város rendelkezésére.

Sőt mindezzel meg nem elégedve ez év folyamában teljes leányiskolát állított, miáltal nemcsak a város pénztárának kiméit meg 0 Emja jelentékeny kiadásokat, hanem valódi áldásban részesitte a város egész közönségét, lehetségessé tevén a nőnem ott neveltetését, melyben a nőnemnek részesülnie kell ha azt akarjuk, hogy művelt és vallásos nőket; odaadó szeretetteljes. gondos anyákat; józan, rendszerető, takarékos gazdasszonyokat kapjon a társadalom.

Megértette és átérezte a város közönsége 0 Emja kegyelmes adományának korderejét, messzeható fontosságát.

Tudja, hogy most már nyugodtan,

emelt fővel és lélekemelő reményekkel tekinthet a jövő nőnemzedék iránt, miután az úgy neveltetvén, hogy minden tagjában egyesülve fognak díszelegni a legszebb női tökélyek, az olyan lesz, hogy el lehet majd mondani a költővel:

„Védfil az emberiségnek,

S kit kövessünk példaképnek Alkotók az istenek.“

így tudván méltányolni a város nemes keblű közönsége 0 Eminentiá- jának áldásdús jótéteményét 1880. dec. 20-án 122. sz. közgyűlési határozatával egyhangúlag odanyilatkozott, hogy a köteles hálaadójának némi jeléül Ő Emjának arczképét készítteti el tanácsterme számára.

Az arczkép elkészítésével Paczka Ferencz ur, az ismert kitűnő festőművész bízatott meg és mondhatni, hogy oly fényesen tett eleget nem épen könnyű feladatának, miszerint óhajtandó, hogy mindazok, akár egyesek akár testületek, kik 0 Emjának képét termeikben bírni óhajtják, a ragyogó tehetségű festő-művész úrhoz forduljanak, mivel meglehetnek győződve, hogy ekkor a leghűbb kép birtokának fognak örvendhetni.

Pontban kilencz órakor, okt. 31-én a polgármester ur betegsége akadályoztatása folytán a város erélyes közszeretetben átló kapitánya Paulus Ig- nácz ur nyitá meg a közgyűlést.

Miután sajnálkozását fejezé ki a fölött, hogy a polgármester ur még mindig; akadályozva van hivatalos teendőinek teljesítésében és örömét nyilvánitá azon körülmény fölött, hogy a mai közgyűlésen, nemcsak a képviselő urakat üdvözölheti teljes számban, hanem tekintélyes szánni vendégeket is van szerencséje az egybpgyiiltek között szemlélhetni, a közgyűlést megnyitott- nak nyilvánitá és áttért azonnal a napirend első tárgyára.

Még nem emelkedett fel székéről, midőn az egybegyü.tek gyanítván szándékát, mindnyájan fel állottak, hogy igy is mutassák különös tiszteletüket és kegyeletüket Ö Emtiája iránt, kinek arezképe volt ünnepélyesen leleplezendő.

Midőn a tömegos felállás folytán keletkezett kis zaj lecsillapodott és a kapitány ur leküzdötte megindulását, elérzékenyülve a következő rövid, de igen tartalmas beszédet intézé a jelenvoltakhoz.

Tekintetes közgyűlés !

„A városi közgyűlés múlt évi dec. 20-án 122. számú határozatával, megbízta a városi tanácsot, hogy 0 Erai- nentiájának magasra becsült jóindula- latáért a város iránt és azon megbe- csülhetlen jótéteményéért, melylyel egy teljes leányiskolát alapítani elhatározd, mélyen érzett háláját külső jellel is bebizonyítsa.

A tanács megfelelt feladatának, midőn az arczképét melyet ma bemutatni van szerencsém, elkészitteté. (E szavak után a képhez ment Paulus ur és levond a képről a fehér leplet. A kép lefedése után pedig, megállva alatta, igy folytatá :)

Nem lehet szándékom Ő Emja tettdús és áldásos életét szerény tehetségemmel bővobben ecsetelni akarni; nem lehet szándékom, nagy jótéteményének korderejét és jelentőségét fejtegetni. Tudjuk mindnyájan igen jól, hogy 0 Eminentiájának magas személyét elhalványul hatatl an dicsfény övezi ; tudjuk,hogy egész élete szabályos rendszere a jótékonyságnak (Lelkes éljenzés.)

Én ma inkább csak felhívni akarom a város igen tisztelt közönségének figyelmét, miszerint soha ne feledje abbeli kötelmét, hogy az ereklyét fiúi kegyelettel őrizze.

Végül pedig azt kérem, emelkedjenek fel kálaérzelmeink a Mindenhatóhoz, kérve őt, hogy Ő Einineutiáját sokáig, igen sokáig éltetni kegyeskedjék.“ (Szűnni nem akaró, hosszantartó éljenzés.) Az első és legszebb tárgy igy bevégeztetvén, a közgyűlés a napirend további tárgyait vévé tanácskozás alá.

A tanácskozás folyama alatt, mely sem bennünket, sem t. olvasóimat, helyi érdekű tárgyak lévén megvitatva nem érdekel, alkalmunk volt a teremben körültekinteni és az imént leleplezett képet, annak elhelyezését behatóbb vizsgálát alá venni.

V A kép, mint igen tisztelt festőjé- jének neve is gyanítani engedi, igen sikerült. 0 Eminentiájának atyai sze- lidséggel párosult komolysága remekül van visszaadva a határozott és biztos ecsetvonások által. A kép többi részlete, a bibornoki vörös öltöny, a nyak- láncz, de különösen a kéz a mint könnyedén nyugszik a bibornoki föve- gen oly élethű, hogy valóságnak kép- zelnők.

Sajnálattal kell azonban megjegyeznünk, hogy a kép helyzete nem

ácsorgó merev szászokkal a sűrűsödő kis álmos világán átszürődve, érdekes ködfá- tyolképeknek tűntek fel előttem s csak közelebb érve győződtem meg arról, hogy legalább nyolezszáz éves megkövesült valóság torzítja rám rideg ábrázatát. Nagy Luther, liát te csakugyan itt dikczióztál volna !

Nem tudtam tőle szabadulni többé: nem kellett ködfátyolkép, ódon templom, csalékony félhomály, összerezzentve nyargalt végig tagjaimon a hűvös esti levegő, lemáilott mindenről az érdekesség varázs- pora, s a minek úgy örültem, bántani kezdett a köd.

Félvilágot lángbaboritó haragos prédikációk, a lutheránus vallás itt kivégzett mártírjainak árnyai, város alakja az agyongyötört állhatatosaknak regékbe szálló jaj kiáltások: íme a kísértő szellemkar, mely kürill lebegett vala.

Csodálatos, hogy ilyen gondolatok között is elismerőleg tudtam megemlékezni dominus Agrippáröl, aki első bizonyítja be, hogy a gyomor „minden előtt“. I)e ha elgondolod sajnálkozó olvasó, hogy éppen az ebéd ideje alatt vájkálb- kofferomat kellett Őriznem a határon, hiszem hogy nagyon természetesnek fogod találni.

Mlőször is hát a „sine qua nont“ siettem beszerezni. Hosszas kutatás s előzékeny útbaigazítások után elvégre sikerült ráakadnom a kidiesérl bankházra, mely legtöbb lipcsei kereskedéssel abban volt rokon,, hogy szerényen húzta meg magát egy ntcza sarkán. Ezt prnedestináltam még útközben megváltására az én gált, bankóimnak. Önérzetes

tok a sötét kamrába, liegy fogalmat nyújtsak a bankárnak, milyen jó lielyeu áll nálam „a financz tudomány.“

Nevelt modorbau érteti meg velem szolgálat készségét, de midőn differeutiákról, a te „alapos“ számításodról s esetleges kiegyezésről zengenél neki ékes rhythmuso- kat, veszedelmes torokhnngou mágegyszer néhány határozott számot gurguláz ki magából és minden további teketória nélkül ott hagy a faképnél.

Szent Financzia hát igy hagyod te cserbeu a válságos perczekben hívedet ? Sóhajtasz nagyot és megátkozod minden pereputtyát hetediziglen. A pokol fenekére kívánsz minden garast, lírát, markot, frankot’ fillért, tallért, drachmát, schilliuget, piastert, kopekot s tetejéke még valamennyi bankóját a sárgömb összes nátiójának, azután csendes megnyugvással rakod ki bizonyosan hetedizű osztrák forintosaidat — váltaná meg hát szegényeket szive szándéka szerint, ha már plajbászszál kiokosodni nem lehet.

Biztatóan csörgő markaim mái siettem jóllakni, Most éreztem először annak igazságát, hogy csak a kellemes jóllakottság képesíti szivünket és lelkünket a költői benyomások felvételére s hogy n rendes emésztés kölcsönözhet csak igazi vurázshutalmat u külvilág egyik másik tárgyának. A próza ellensége a költészetnek, az evés pedig, mint mondják a. legprózniabb dolog . Ebben kétségkívül egyetértek a nagy életböl- cselőltkel, de már az illatos ezigarótte fíistmakuak már a természet, törvényei uél fogva is társulniok kell.

De talán komikus dolog is emésztéssel vesződni, mielőtt jólaktuuk volna? A fontos kérdés, hol szerezzem meg e nagy gyönyört, ámbátor máskor hatalmas volt bennem, most az egyszer egészen eltompult. S ügy gondolom, ezzel fejeztem ki legkézzelfoghatóbban, mekkora étvággyal felfegyverkezve routottam az első restaurantba mely őszinte bámulatom a legmagasabb fokra csigázta annak láttán, hogy ez evés ugyanazon időben még kávéház és condi- torei is. (Nem tudom, hátramaradottságod vagy épen rohamos előrehaladottságod felkiáltó jelét lássam-e ebben óh Lipcse !)

Lelkiismeretesen megtartva a szokásos katonai távolságot, áll hátam megett a cse- pűhaju kellner, miután átnyujtá a vacsora elé zsugorodó eledelek lajstromát.

Úristen! — micsoda pogány izék ezek. A véres roastbeaffel, meg a sokaktól megvetett beafsteakkel már régen megkötötte ugyan czivilizált keblem a barátságot, de ha ilyen kuruc eledelből csak egy darabkát is bekebeleznék, érzem, legott belém ütne a tengeri nyavalya.

Látom a fricandeauuak keresztelt gyanús szeleteket, a fricassee névén feltálalandó liusgombóczokat rémes társaságában a többi lYiegemészthetlen ismeretlennek, melyek agyiul egyig a nemzeti „Krauts a- laltal“ volnának hivatottak leküzdeni elpusztíthatatlan étvágyamat, de hiába, ti nem lesztek a választottak gondolám. Látom azután a vékonyabb elemeket sorjában : ,,Appetit.sbernmcheu„ „buLterbrod“ „sar- clellenbrödchen“ & comp, s kellemes záratni űzött emésztést, elnyujtózva boldogan ipen Lipin- a ruganyos pamlagou, határozottan költői □tettel nyi- I dolognak tartom s így mint testvérfogalA szöveg folytatása a mellékleten.

kedvező. A képnek semmi világítása sincs.

A ki tudja, mily befolyással van valamely olajfestményre annak megvilágítása az kénytelen részvétét kifejezni Paczka urnák, hogy jelen festménye oly terembe jutott melyben az a kedvezőtlen megvilágítás folytán, tekintve az első -benyomást, mely által a képek rendesen hódítani szoktak, igen sokat vészit.

A terem ugyanis igen alacsony, alig 9 láb magasságú; ablakai igen kicsinyek és egyik oldalról egy szűk utczára nyilnak, honnan csak kevés fény ömlik be.

Meglehet, és igen szeretnek, ha igy történnék, — hogy a kép homályosságának fő oka a mostani időszak ködös levegőjének homályossága és hogy oly évszakban, midőn a nap teljes fényében ragyog, a levegő kristály tiszta, a terem is megvilágosodik és a kép is teljes pompájával üdvözli majd — a szemlélőt.

A kép, mint értesülünk aránylag olcsó, 300 frt. Gyönyörű kerete pedig 38 frtba került.

Két ablak között függ, környezve két Szörényi által, kik hajdan Érsekújvár várának parancsnokai voltak.

Közelében vannak Széchényi György esztergomi érsek (1685.—1696.) Mária Therézia és Deák Ferencz.

A nagy terem másik oldalán pedig Ó Felségének ifjabbkori szép arcz- képe függ, körülvéve hazánk legjobbjainak szép képei által.

Midőn a közgyűlés napirendjét végig tárgyalta és a kapitány ur a gyűlést befejezettnek jelentette, ekkor tódultak a joienvoltak a kép köré és dicsérve kivitelének íemek művészetét, áldva emlegették annak nevét, kit oly élethűen állit szemeink elé.

Mindenki dicsérőleg szólt a városi tanács kitűnő választásáról azon kezeket illetőleg, melyekre a kivitelt bízták.

De leginkább magasztalta a jótéteményt, mely a kép beszerzésére indokul szolgált és áldotta és áldja a város nagy jótevőjét, ki szive mélyéből a legőszintébben kívánja, hogy a hatalmas Ur legdrágább életét az évek beláthatatlan során keresztül fen- tartani és hő kegyelmeivel elárasztani kegyeskedjék:

Érsekújvár, nov. 1. 1881.

Walter Gyula.

dókul a „goulascli“ szócskát is. Tehát már ide is eljutott, jóllehet erősen megviselve, mint neve is mutatja.

Elhatároztam válságos helyzetemben ez egyetlen ismerősömmel élvezni a viszontlátás örömeit, bár féltem, hogy nem ismerünk egymásra. Gyanúm nem volt alaptalan. Megnevezhetlen vastag lébe rekedt málló husdarabok s tudja ég a meggulyá- sosodás számára, mióta pállasztott czafatok krumpli szeletekkel megkoszorúzva, nyakón hintve bőven a köményuyel takarodj innen idegen ország szülötte, a ki levetettél magadról minden nemzetit. Már akkor csak jövel inkább te fricaudeau, légy bár ló vagy akárminek ezombjáböl hasítva.

Téged azonban magasztallak áldott bajor sör, mint a mi kellemes kártalanítása volt a silány vacsorának. Jámbor „vasaimnak“ is Ínyük szerint lehetett, mert a többi asztaloknál együtt és szerteszét bóbiskolva ugyan, de nagy kortyokban iszogatták az á r p a-levét. Hátam megett domiuóztalc velem szemközt meg koczkázott két összevagdalt pofáju student — és még ilyenek merték ős hun apáinkat ... de ne bolygassuk a halottak álmát !

Elég uz hozzá, hogy nagyon csúnyák voltak ha mindjárt e rút forradásokból hajtja is ki lialovány rózsáit a hosszú lá- gyéku német szüzek nyavalyás szerelme. Úgy gondolom nagyon sajnáltam, hogy közelebbről nem volt érkezésem megfigyelni környezetemet, mert. jónak láttam egyrészt a biztonság kedvéért, másrészt szokásból mielőbb leöblögetni a fricaudeau falatokat egy „kapucinérrel“ Hja, a megőrzött szikás polyp, mely nem igen ereszti ki finom