Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 1. szám

Előfizetési ára: egész évre .................................................<3 f él évre.......................................................3 évnegyedre .............................................. 1 E gyes szám: 8 kr. Városi és megyei érdekeiek közlönye.-----------------------------------™-------------------------^ M egjelenik : hete ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Nyílttól- petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. np szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA <pD. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Uj esztendő napján. Boldog uj esztendőt kiváltunk neked édes mostoha sorsú szülővárosunk! Boldog uj esz­tendőt neked hanyatló társadalmunk! Boldog uj esztendőt nektek becsületes emberek! Ha van a pangásban s a vergődésben élet, akkor éltünk a múlt évben. A mostoha törvényhozás okozta íniseriák lépten nyomon felütötték fejüket s kaczagtak legönzetlenebb törekvéseinken. Innen-onuan három éve lesz, hogy vá­rosunk s megyénk részéről három képviselőt küldtünk le az ország ügyeinek intézői közé. Érdekeinket képviselték-e odalen s szemébe merték-e mondani az ország kormányzóinak: uraim, ezt Esztergom s a méltányosság nevé­ben követelem! s a mit önök akarnak, az ellen választóim érdekében tiltakozom. Ha valamennyien meg merték tenni, ak­kor valamennyien tiszta szívből boldog uj esz­tendőt kívánhatnak választóiknak. Nem várunk mi már csodálatraméltót. Megelégszünk a mindennapi kenyérrel is, csak éltető, csak fentartó ereje legyen. Bármerre tekintsünk, a jellemtelenség és becstelenség bűne ép azokon szárad, a kiknek kezébe a legtöbb felelősség van letéve. Vannak megyék, melyekből a romlottság irthatatlan, hol a legfő tisztviselőtől az utolsó szolgáig sikkasztökkal és okmányhamisitókkal van dolgunk. A magyar társadalom legfiatalabb, de legveszedelmesebb bűne Írja meg a legszomo­rúbb tragédiákat. Mindenfelé nagyzás, mindenfelé pazarlás. Az igények óriásiakká nőttek, de a módok Január elsején. Megint letűnt egy kínos év S oly távol messze még a rév, Hová pihenni vágyom én — . . . Nyugodni lenn a sír ölén. Ma a remények napja van, Boldog ma a boldogtalan ; A koldus utcza szegletén, — Bár éhes fázik a szegény — Ma boldogságról álmodik . . . Templomba megy s imádkozik. Csak én ülök itt bús magam, Remény télén, vi gasz tálán. Kit elrabolt a sirhalom, Te hozzád vágyom angyalom! Oh mily nagyon boldogtalan, Kinek reménye veszve van; Kire nem vár egy szebb jövő, Csak a halál, a temető. . . . csak a régiek maradtak. Az egyszerűség he­lyett fényűzés kapott lábra s a hol nincsen elegendő anyagi mód, ott eleinte hitelezők, azután uzsorások s végre börtönőrök vagy sírásók következnek. Szomorú kép tárulna elénk,ha legnagyobb megyéinkben a corruptio 1880-ik évi történetét megírnánk. Megdöbbentő arányokban hanyat­lott alá a becsület, az eskü elvesztette érté­két, a kötelezettség elavult, a szerelem és szeretet elvesztette idális jellegét. Az emberek csak számokban beszélnek, mikor egész életre frigyesülnek s csak czégtársaikat nevezik ba­rátaiknak. Kitör azután az elégedetlenség, a nyomo­rúság, a meghasonlás s végül a kétségbe­esés. A vének letértek a régi útról, az ifjak­nak nincsenek példányképeik. Eszmék nem hozzák hevesebb dobogásba a szivet, a szé­gyennek és szeméremnek már nincsen pírja. Féktelen élvhajhászat az ifjú nemzedék­nél, határtalan meggazdagodási vágy a férfi­aknál, túlzás és fölös költekezés az aggoknál. Divatkereskedők és ékszerárusok az asszonyok­nál, jó parthie vadászat, biztosított fényüzési módokat kereső szenvedély a leányoknál. így következik be azután mindenfelé a törvénytelen életmód, a bivságos külső fény, a hazugság s az érzések megalázása. A szívnek húrjai nem rezdülnek meg, a legnemesebb érzések legélesebb gúny tárgyai s a ki igazán mer szeretni, az még igazán a legszerencsétlenebb. A túlhajtott élvvágy, a pazarló fényűzés a szív szózatának s a becsület törvényeinek — Mikor hasad meg már e szív ? | J Jövök halál, — ne hívj:—no hívj! Lányi Adolár. j Uj esztendő napja. ' — Gratulánsok. — Testületek. — Egyesek. — Eugedélye- zett zsebmetszés. — Szabadalmazott tolakodás. - • Egy vén koldus kívánsága, — B. u. é. k. — Dupla költség. — Aleg- késet alkalmatlankodás. — Mikor a tolakodás, szemtelenkedés és zseb- I metszés szeűtesitve van: azt a napot uj eszteudő- I nek hívják. Lámpagyujtók és hordárok, sajátságos illatú j knnászok és unalmas bakterek kinyomtatott versek- I kel árasztanak el. Istenem milyen versek azok! 1 Es milyeu liyéna szemekkel mered reám — a i j boldogtalan favágó, midőn gyatra ríifreit — vissza- | adom. — Szabad! Uj alakok rohannak rám. Kettő nyomtatott I | verssel, az egyik ki se nyomtatta kiváuatait, csak 1 úgy nyomorítja ki megőrjítő komolysággal. Ez va- i látni egyesült első ujesztendei haramia-banda Esz­tergomban — gondoltam magamban s mind a hár- ; mat nyájasan elégítettem ki. Tíz óra. Istenem még mennyi hóhér számit reám ! Megint egy deputátió. A tűzoltók. Azután az egyesült várbeli apostolok küldöttsége kimondha­tatlan jámborsággal. Majd rendőrök veszedelmesen kiélesitett ba- I teljes megvetése okozza napjaink kétségbeejtő tragédiáinak szaporaságát. Szinte statistikai kelléknek tetszik már az öngyilkosságok, becstelen csődök, sikkasz­tások, szökések, családi drámák s tönkre ju­tások számarányai. Megdöbbentő mérvben szaporodnak az elő­kelő öngyilkosok, a tisztességes sikkasztok s az elegáns pénztárrablók. És a kik elgondolkoznak a sivár képen, azok az okokat mind csak a megromlott tár­sadalmi életnek, a becsület s az érzés törvé­nyei hiányának fogják tulaj donitan i. Igazuk is van. Hála az égnek a mi megyénk s a mi városunk egyetlen egy adattal sem járult a lefolyt év gyalázatainak történetéhez. De nálunk is meglazult már a régi er­kölcs. A nemes egyszerűség helyett túlságos költekezés kap lábra, mely már a pazarlás ve­szedelmes na tárat érinti. A feddbetleu becsületnek tisztelői ugyan nem apadtak, de vaunak, még pedig sokan vannak, a kik mások becsületét kérlelhetetle­nül összevissza tiporják. S a kinek becsületén kívül egyebe nincs, azt megfosztják a lét örömeitől. Az érzések szentsége is csökkent hatal­mában. Hiába palástoljuk, nőinknél a jó par­tidé vadászat s férfiainknál a telekkönyvek s takarékpénztári könyvek kutatása ■ előbb jár egy nemes szív tanulmányozásánál. Lehet-e ott családi öröm, a hol a meggazdagodási vágy a legislegelső? Az önzés kora B elbatalmaskodott. Ata- lános társadalmi jólétért már nem igen áhí­toznak. Mindenki magának kuporgat s a köz­jusz-'Zal, megelégült mimikával s bizonyos uras hety­keséggel. Utánuk egy szende szobacziczus két névjegy­gyei. Erre a levélhordó valóságos halmaz gratulá- tióval. No most már elég lesz. Tizenegy óra. Szalónkabátos jelenségek kez­denek jelentkezni. A déli ógőv plirázisai csillognak kiváuataik közt. Tizenkét órakor a harmiuczkettedik gratuláus kopogtat ajtómon. Bebotorkál. Udvari kőszéuszállitóm. Mosolyog és dülöngél, szavalni is akar meg esni is. Az ég minden szerelmére kérem, hogy csak hagyja el üdvözletét s menjen pihenni. Nagy nehe­zen ki is tuszkolom, de ekkor egy vén koldusba ütődöm. Szótalau alázattal kapja le foszlányos sap­káját;. Meggörnyedt alakján több a nyomorúság, | mint az agg kor terhe. Galambhaja nem boldog­ságban ezüstösödött meg. Soká, nagyon soká vise­li ő már a koldulás gyalázatát. Reszketeg, komoly hangon mondja el kivána- tát. Olyan őszintén akár a miatyáukot. — Legyen kitartása és ereje. Akkor még auy- nyi ellenség se tiporja le, mint a mennyi nekem volt. Szomorúság fogott el, Ez az ember a legjobbat kívánta. És mégis van valami az ő kívánságában, a mi első pillanat­ra leverő. Elváltam a szegény öregtől is s mikor a vá­ros harangjai delet kongtak, kimerevülve dőltem soplntmra s mereven tekintettem illatos cigaret- tem kék füstjébe. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom