Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 1. szám
Előfizetési ára: egész évre .................................................<3 f él évre.......................................................3 évnegyedre .............................................. 1 E gyes szám: 8 kr. Városi és megyei érdekeiek közlönye.-----------------------------------™-------------------------^ M egjelenik : hete ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Nyílttól- petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. np szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA <pD. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Uj esztendő napján. Boldog uj esztendőt kiváltunk neked édes mostoha sorsú szülővárosunk! Boldog uj esztendőt neked hanyatló társadalmunk! Boldog uj esztendőt nektek becsületes emberek! Ha van a pangásban s a vergődésben élet, akkor éltünk a múlt évben. A mostoha törvényhozás okozta íniseriák lépten nyomon felütötték fejüket s kaczagtak legönzetlenebb törekvéseinken. Innen-onuan három éve lesz, hogy városunk s megyénk részéről három képviselőt küldtünk le az ország ügyeinek intézői közé. Érdekeinket képviselték-e odalen s szemébe merték-e mondani az ország kormányzóinak: uraim, ezt Esztergom s a méltányosság nevében követelem! s a mit önök akarnak, az ellen választóim érdekében tiltakozom. Ha valamennyien meg merték tenni, akkor valamennyien tiszta szívből boldog uj esztendőt kívánhatnak választóiknak. Nem várunk mi már csodálatraméltót. Megelégszünk a mindennapi kenyérrel is, csak éltető, csak fentartó ereje legyen. Bármerre tekintsünk, a jellemtelenség és becstelenség bűne ép azokon szárad, a kiknek kezébe a legtöbb felelősség van letéve. Vannak megyék, melyekből a romlottság irthatatlan, hol a legfő tisztviselőtől az utolsó szolgáig sikkasztökkal és okmányhamisitókkal van dolgunk. A magyar társadalom legfiatalabb, de legveszedelmesebb bűne Írja meg a legszomorúbb tragédiákat. Mindenfelé nagyzás, mindenfelé pazarlás. Az igények óriásiakká nőttek, de a módok Január elsején. Megint letűnt egy kínos év S oly távol messze még a rév, Hová pihenni vágyom én — . . . Nyugodni lenn a sír ölén. Ma a remények napja van, Boldog ma a boldogtalan ; A koldus utcza szegletén, — Bár éhes fázik a szegény — Ma boldogságról álmodik . . . Templomba megy s imádkozik. Csak én ülök itt bús magam, Remény télén, vi gasz tálán. Kit elrabolt a sirhalom, Te hozzád vágyom angyalom! Oh mily nagyon boldogtalan, Kinek reménye veszve van; Kire nem vár egy szebb jövő, Csak a halál, a temető. . . . csak a régiek maradtak. Az egyszerűség helyett fényűzés kapott lábra s a hol nincsen elegendő anyagi mód, ott eleinte hitelezők, azután uzsorások s végre börtönőrök vagy sírásók következnek. Szomorú kép tárulna elénk,ha legnagyobb megyéinkben a corruptio 1880-ik évi történetét megírnánk. Megdöbbentő arányokban hanyatlott alá a becsület, az eskü elvesztette értékét, a kötelezettség elavult, a szerelem és szeretet elvesztette idális jellegét. Az emberek csak számokban beszélnek, mikor egész életre frigyesülnek s csak czégtársaikat nevezik barátaiknak. Kitör azután az elégedetlenség, a nyomorúság, a meghasonlás s végül a kétségbeesés. A vének letértek a régi útról, az ifjaknak nincsenek példányképeik. Eszmék nem hozzák hevesebb dobogásba a szivet, a szégyennek és szeméremnek már nincsen pírja. Féktelen élvhajhászat az ifjú nemzedéknél, határtalan meggazdagodási vágy a férfiaknál, túlzás és fölös költekezés az aggoknál. Divatkereskedők és ékszerárusok az asszonyoknál, jó parthie vadászat, biztosított fényüzési módokat kereső szenvedély a leányoknál. így következik be azután mindenfelé a törvénytelen életmód, a bivságos külső fény, a hazugság s az érzések megalázása. A szívnek húrjai nem rezdülnek meg, a legnemesebb érzések legélesebb gúny tárgyai s a ki igazán mer szeretni, az még igazán a legszerencsétlenebb. A túlhajtott élvvágy, a pazarló fényűzés a szív szózatának s a becsület törvényeinek — Mikor hasad meg már e szív ? | J Jövök halál, — ne hívj:—no hívj! Lányi Adolár. j Uj esztendő napja. ' — Gratulánsok. — Testületek. — Egyesek. — Eugedélye- zett zsebmetszés. — Szabadalmazott tolakodás. - • Egy vén koldus kívánsága, — B. u. é. k. — Dupla költség. — Aleg- késet alkalmatlankodás. — Mikor a tolakodás, szemtelenkedés és zseb- I metszés szeűtesitve van: azt a napot uj eszteudő- I nek hívják. Lámpagyujtók és hordárok, sajátságos illatú j knnászok és unalmas bakterek kinyomtatott versek- I kel árasztanak el. Istenem milyen versek azok! 1 Es milyeu liyéna szemekkel mered reám — a i j boldogtalan favágó, midőn gyatra ríifreit — vissza- | adom. — Szabad! Uj alakok rohannak rám. Kettő nyomtatott I | verssel, az egyik ki se nyomtatta kiváuatait, csak 1 úgy nyomorítja ki megőrjítő komolysággal. Ez va- i látni egyesült első ujesztendei haramia-banda Esztergomban — gondoltam magamban s mind a hár- ; mat nyájasan elégítettem ki. Tíz óra. Istenem még mennyi hóhér számit reám ! Megint egy deputátió. A tűzoltók. Azután az egyesült várbeli apostolok küldöttsége kimondhatatlan jámborsággal. Majd rendőrök veszedelmesen kiélesitett ba- I teljes megvetése okozza napjaink kétségbeejtő tragédiáinak szaporaságát. Szinte statistikai kelléknek tetszik már az öngyilkosságok, becstelen csődök, sikkasztások, szökések, családi drámák s tönkre jutások számarányai. Megdöbbentő mérvben szaporodnak az előkelő öngyilkosok, a tisztességes sikkasztok s az elegáns pénztárrablók. És a kik elgondolkoznak a sivár képen, azok az okokat mind csak a megromlott társadalmi életnek, a becsület s az érzés törvényei hiányának fogják tulaj donitan i. Igazuk is van. Hála az égnek a mi megyénk s a mi városunk egyetlen egy adattal sem járult a lefolyt év gyalázatainak történetéhez. De nálunk is meglazult már a régi erkölcs. A nemes egyszerűség helyett túlságos költekezés kap lábra, mely már a pazarlás veszedelmes na tárat érinti. A feddbetleu becsületnek tisztelői ugyan nem apadtak, de vaunak, még pedig sokan vannak, a kik mások becsületét kérlelhetetlenül összevissza tiporják. S a kinek becsületén kívül egyebe nincs, azt megfosztják a lét örömeitől. Az érzések szentsége is csökkent hatalmában. Hiába palástoljuk, nőinknél a jó partidé vadászat s férfiainknál a telekkönyvek s takarékpénztári könyvek kutatása ■ előbb jár egy nemes szív tanulmányozásánál. Lehet-e ott családi öröm, a hol a meggazdagodási vágy a legislegelső? Az önzés kora B elbatalmaskodott. Ata- lános társadalmi jólétért már nem igen áhítoznak. Mindenki magának kuporgat s a közjusz-'Zal, megelégült mimikával s bizonyos uras hetykeséggel. Utánuk egy szende szobacziczus két névjegygyei. Erre a levélhordó valóságos halmaz gratulá- tióval. No most már elég lesz. Tizenegy óra. Szalónkabátos jelenségek kezdenek jelentkezni. A déli ógőv plirázisai csillognak kiváuataik közt. Tizenkét órakor a harmiuczkettedik gratuláus kopogtat ajtómon. Bebotorkál. Udvari kőszéuszállitóm. Mosolyog és dülöngél, szavalni is akar meg esni is. Az ég minden szerelmére kérem, hogy csak hagyja el üdvözletét s menjen pihenni. Nagy nehezen ki is tuszkolom, de ekkor egy vén koldusba ütődöm. Szótalau alázattal kapja le foszlányos sapkáját;. Meggörnyedt alakján több a nyomorúság, | mint az agg kor terhe. Galambhaja nem boldogságban ezüstösödött meg. Soká, nagyon soká viseli ő már a koldulás gyalázatát. Reszketeg, komoly hangon mondja el kivána- tát. Olyan őszintén akár a miatyáukot. — Legyen kitartása és ereje. Akkor még auy- nyi ellenség se tiporja le, mint a mennyi nekem volt. Szomorúság fogott el, Ez az ember a legjobbat kívánta. És mégis van valami az ő kívánságában, a mi első pillanatra leverő. Elváltam a szegény öregtől is s mikor a város harangjai delet kongtak, kimerevülve dőltem soplntmra s mereven tekintettem illatos cigaret- tem kék füstjébe. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
