Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 55. szám
A beszédet hatalmas éljenzések követték mire Fieri eh Károly röviden és elegánsan azt válaszolta, hogy az esztergomiak ismét önmagukat tisztelték meg, midőn a fővárosi kereskedő ifjakat annyi lelkesedéssel fogadták. Kifejezte aztán reményét, hogy az esetre, ha az esztergomiak viszonozni fogják a látogatást, akkor a főváros hasonló szives vendégszeretettel fogadja. Ekkor Reusz József bemutatta a miniszter képviselőjének Frey Ferencz urat, Kruplaniez Kálmán kir. tan. alispánt és Dr. Áldory Mór urat, mint az esztergomi kereskedelmi ifjúság derék alelnökét. Erre a fogadtatás véget ért s a vendégek egyesülve az esztergomiakkal hatalmas áramlatban a basilika felé tartottak. * * * IV. A basilikában. Valóban testet lelket üdítő kellemes hőssel találkoztunk a basilika iraposáns boltivei alatt. A vendégek gyönyörködve szemlélték meg hírneves főszékesegyházui k díszeit. A mise áldozatot Mann Honor tanár mutatta be. A chorust Seyler Károlyijai sok dicséret érte ; de a dalárdát Bellovits Ferencz tevékeny vezetésével hasonlóan kiváló jelességíínek ismerték el fővárosi vendégeink. Dalárdánk helyisajtónk részéről is a közönség nevébe 1 legőszintébb köszönetiinket érdemli meg. Mise végeztével a kirándulókat Beszédes Sándor üzlettársa Nagy Ferencz gyors ügyességgel s igen kitűnő csoportosítással fényképezte le. Innen azután a Bakácskápolna, a kincstár, a harangok, a kupola, a Szentistván kápolna s a képtár megtekintésére oszlottak. * * * V. „M i n á I u n k.u Fővárosi collégáinkat, a hírlapírókat, mi fogadtuk. Meghívtuk szerkesztőségünkbe, hogy ott Írhassák meg a nap történetét. Vendégeink voltak: A Pesti Napló részéről Antalik Gyula ; az Egyetértéstől : Gelléri Mór ; aFüggetlenségtől : Radó Antal ; a Hontól : Mészáros Pista; a Pester Lloydtól: Weisz József; a Pester Journaltól: London Sándor s a Neues Pester Journaltól: Peisner Iguácz. Lapunkról és vendéglátásunkról külöubeu fővárosi sorokat idézünk, még pedig az Egyetértés után : „Az „Esztergom és Vidékének" ma is jelent meg rendkívüli ünnepi száma, melyben főleg a kereskedelmi ifjak egyletének vezérférfiai Írtak szellemes és érdekes közleményeket. A melléklet czime : „Kirándulási Emlék," melyet a lap kiadója, id. Mel- lioger Rezső Váczott kétszázötven példányban adott át a rendező bizottságnak. A példányok pár perez alatt szét voltak kapkodva. Különben elismeréssel kell felemlítenünk az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőségének szives előzékenységét, melylyel a budapesti hírlapírókat fogadta, kalauzolta és „munkálkodásuk" idejére a szerkesztőséget mindenestül szívesen rendelkezésre bocsáj tóttá." A Pester Lloyd is igy ir rólunk : „Die Budapestéi- Journalisten genossen die herzliche Gast freundsehaft des „Esztergom és Vidéke", dérén Herausgeber Herr Mellinger und die Redacteure Ladislaus Kőrösy und Kari Latky ibnen mit kollegialer Bereitwilligkeit entgegen kamen." A többiek is mind meg voltak velünk elégedve, nemcsak „minálunk" a szerkesztőségben, hanem egész nap. Velük voltunk, maradtunk s csöpp híja, hogy haltunk is. Gelléri Mór vigra fordult katasztrópháját megolvashatják kérem híreink között. Igen tragi'comicus. * * * VI. A banquetten. Jött azután a diszebéd. Több mint ötszáz terítéket foglaltak el Schleifer Mátyás igen alkalmas nyári kertjében. Csak a fővárosijournalistáknak volt egy kis harezuk holmi honfoglalásért. Végre nekik is jutott. Schleifer konyhája valóban megérdemli az elismerést. A pontos kiszolgálat rendezése Reusz József ur kitűnő tervének még kitűnőid) diadala volt. Hoffmann Béla a diszasztaluál sok szép asszony elismerő mosolyát vívta ki udvarias és gyors szolgálatáért. Az ő tála s az Ő humora sohasem fogyott ki. Jött azután Kincsem. Hallották már kérem, hogy Pethő Gladiateurje versenye kelt Prückler Kincsével ? No ismerjük el, hogy a Kincsem diadalmasan bontakozott ki a versenyből. Győzött. Annyi tündöklő szem, annyi piros arcz, meleg szó, tréfás beszéd, beszédes jó kedv csak a Kincsem csuda- műve lehetett. Még a toasztokat is az dictálta. Hanem elmondották mások. Először is Herich Károly emelkedett fel, a ki mint a kormány képviselője a királyra ürítette poharát. Lelkes szavait állva hallgatta végig a közönség. Azután Tettey Nándor szólalt fel, a ki a kereskedelmi miniszter egészségére mondott meleg felköszöntést. Erre Helcz Antal városi ügyész éltette Herich Károly. Elegáns, rövid és tartalmas beszédben Ma rosy József, mint a kereskedelmi társulat elnöke a kereskedelem és ipar buzgó harezosaira emelte poharát. Böhm Gyula a lelkes esztergomiakat éltette, kik országra szóló szives vendégszereteteknek ismét fényes bizonyítékát mutatták be. Majd Kőrösy László emelte föl poharát s éltette az örök életű kormányt. Melyet megbuktatni nem lehet s melynek minden alatfvalója hű mame- lukj Röviden szólva : a hölgyekre mondott felköszöntőt. Nyilatkozott azután Gyorffy Iván ur is a to- asztozó hős humorosan és hamarosan. Gelléri Mór a fővárosi journalisták íjevében Herich Károlyt éltette. Volt azután néhány vadtoaszt is, a mi ép úgy a pezsgős palaezkban maradhatott volna, mint a hogy nyomda festékünkben maradt. * VII. Népmulatság. A népmulatsíg igen élénk epizódok által szórakoztatta a tikkadt vendégeket. Hübner és a kis Klotild alig hogy eleget tudtak tenni a sokat kívánó vendégeknek. ! ______Hanem hát igyekszem röviden a végire járni. A ezombvastagságú dorongot több bukott nebuló után valami Hessz György kőműves inas mászta meg. Nagy diadallal ragadta le Gogola ur hatalmas kiflijét és pereezét. A csónakversenyben a molnárok közül Brunner Ferencz segédje Outrai Sándor nyerte az első dijat. A halászok közül pedig Bori Imre emelkedett ki győztesen. Pummerfchein Ferencz és Frank Iván kitűnő ügyességükért külön dijat kaptak. A derék 1 győzők megérdemlik, hogy nevűket feljegyezzük. Egyszerre csak óriási forgó fergeteg csapott alá s a vendégeket kegyetlenül szétzilálta. Szerencsére baj nem történt s néhány perez múlva a futó veszedelem véget ért. * VIII. Színi előadás. Gazdag közönsége volt vasárnap este színházunknak is. Beődy Gábor társulata valóban büszke lehet arra a kitüntetésre, melyben a fővárosi vendégek részesítették. Vizvári Nemes Szalmaváriak cziraű átdolgozása került szilire. Az előadást megelőzőleg Beődy Gábor néhány lelkes szóval üdvözölte a vendégeket, mire hatalmas tapsvihar között többszöri kihívásban részesült. Adámi Piroska helyett Mészáros Ilka mu- I tatta be Darvas Ninát. A felvonások között Kocsis J Irma Meyerbeerből egy magán részletet és Cserváry I Ilonka Bourgeosietól egy spanyol dalt énekelt. Fekete Iguácz pedig Kocsis Irmával Borgia Lucre - I tiából egy kettőst adott elő. A remek közönség ki nem fogyott a tapsokból s egész az utolsó jelenetig élvezte az összevágó előadást, habár a Fürdő vendéglő nagy termében Terpsychoré már versenyezni kezdett Thá- liával. * * * IX. Tánczestély. Nyolcz órakor kezdődött a hajnalban végződő tánczvigalom. Jóval éjfélutáuig fővárosi hangulattal folyt a táncz. Azután innen túl meglehetős jókedvvel, esztergomi színezettel a társadalom mindennemű és rangú elemeivel. A milyen maga a kereskedelmi világ is. Nem merem még csak a rangosabb szépségeket sem kiírni, mert valóbau megint mellékletet kellene adnunk. Elmondom tehát csak azt hogy sok nagyon szép hölgy, sok elismert szépség, sok remek tánezosnő járta fáradhatlan odaadással egész mindvégig, midőn vendégeink már Újpestet is elhagyhatták. * * * X. Távozás. Két óra előtt távoztak el fővárosi veudégeink. Hatalmas csoportokban szállottak föl a hajóra s még csak a tűzjáték látványosságai adtak néhány pereznyi foglalkozást a fáradt szemeknek. Alomra szundikáltak már a legtöbben. Azután beköszöntött a válás pillanata s a Nep- tun elhagyta Esztergomot. Sok dicsérettel halmozták el városunkat, sok elismeréssel a bizottságot s a fővárosi vendégek nyilatkozatát ismételjük, midőn azt mondjuk, hogy az esztergomi kereskedő ifjúság s annak derék elnek nevezik, azt állitván, hogy azok a rajtok levő lyuknál fogva egymáshoz voltak lánczolva. A kővésok és ékeket lapos alakjaik után Ítélve „lapos menykő“-nek nevezik mig a kisebb alakú, kő és nyílhegyek azok, melyekben népünk az „isten nyilát" véli felismerni ; különbséget tesznek még a „menykövek" között az által is, hogy a barnább, majdnem fekete köböl készült balták vagy csákányokat, sötét színük miatt „gyújtó" menykőnek, mig a lágyabb kőzetből készült, lapos alakú vésük, ékek, vagy mint már több, ezen kőeszközöket tanulmányozó régésztől hallottam, „k Ő- gyalúkat" világosabb színeik után „vizes meny- kőnek" tartatnak, tapasztalván a nép is hogy néni minden villámcsapásnak van gyújtó hatása. A köznépnek, a menyköveknek ismert kőeszközökhöz kötött babonás hitéről, igen sok érdekes dolgot lehetne Írni, ez azonban túl esik közleményem keretén, mindamellett álljon itt néhány példa. Az oly vidékeken, hol az ily kőeszközök felszínre kerülve igen gyakori, nincs a faluban ház, hol ily „menykő" ne találtatnék, mert a földmives ki oly követ talál, nem dobja el, vagy semmisiti meg, mintha egy agyagkori edényt, vagy más i y- féle tárgyat lel, hanem azt szépen letisztítva gondosan elteszi, melyet aztán főleg úri ember előtt rejtegetnek; sőt a házak építésénél is a falak közé néhány ily „menykövet" szoktak beletömetni, azt hivén a vép, hogy ez a házat vi 1 Iá m ra ente ss é teszi. — Az “igazi meny kö vek“nek a nép hite szerint próbája is van, melyet ha az sikeresen kiállott kimondatik valódisága. ‘ Azt tartják ugyanis, hogy villámláskor ily | meuykövek hulnak alá, súlyuk szerint kisebb vagy nagyobb rombolást idézve elő ; — a ki ilyen esetben hét ölnyire száll le a föld alá, hét év múlva azonban ismét felszínre jut, miután az évenként egy öllel feljebb kerül; — az igy talált „menykő" tehát, ezérna vagy selyem szállal jól erősen körül csavartatik, s rövid időre tűzbe tétetik; ha a cérna ( vagy selyem fonal a kövön nem ég el, úgy az „igazi menykő." Magam is birok csekély gyűjteményemben egy ily darabot, melyet egy juhásztól vettem ; állítása szerint azt a tanya előtt diszlő vén cserfa tövénél találta, melybe azelőtt hét évvel villám sújtott ; — csak jó borravaló Ígéretével tudtam azt megszerezni, mert amint mondá sokszor elviszik tőle gyógyítani s ő abból jó haszuot húz. Midőn felakartam világosítani téves, babonás hiedelméről, kétkedőleg csóválta fejét, s csak a két fénylő ezüst forint látására, melyet a botján díszelgő szép kis „kőbaltáért" neki felajánlottam, engedte azt át birtokomba. Ismertem egy asszonyt kinek két „lánczos lobogós" meuykőnek tartott kőbaltája volt, melyeket az azokon létező lyuknál fogva, egymáshoz fűzve tartogatott ; a világért se vált volna meg ked- veuez köveitől, mert (hogy az ő saját szavaival éljek) „azok az ő keresői!" — e köveket ugyanis faluról, falura hordozták, gyógyítva azokkal hideglelést, csúzt, kösz vényt, s egyéb más nya villát, amiért a menykövek tulajdonosnőjének azután, dij fejében búzát, lisztet, tojást, stb. efféléket hoz- I tak ajándékba. | A mcnykövekkeli gyógykezelés úgy történik, i hogy az illető beteg fájós testrészei a kővel erősen dörzsöltetuek, s ha a fájdalom nem szűnik, napjában töbször ismételtetik a dörzsölés ; — a hideglelés ellen pedig szerintök az használ, ha a körül egy kis rész lekapartatik, s az egy kis pálinka vagy másféle szeszes italba vegyítve a szenvedőnek beadatik. Ha egy gazdának tehene véres tejet ad, egy „igazi menykőnek" állítólag ép oly hatása van, az azzali bedörzsöléssel, mint a fiatal menyecske „első főkötőjének", melynek oly biztos gyógyhatása van, hogy annak puszta megérintése is elég arra, hogy a bajt megszüntesse. Ilyen és még sok mindenféle babonás hitben, mely népünket kedvelt „meny köveihez" fűzi, és, a mely hiedelmükben néha a véletlen játéka által is megerőssittetuek. Tény azonban, hogy épen e babonás hitnek tulajdoníthatjuk azt, miszerint ez utón jutnak hozzánk sokszor, a tudományos világ számára, történeti érdekű, igen becses, kőkorbeli tárgyak, melyeket honunk népével megismertetni, leginkább a néptanítók, s a földművelő osztályai leggyakrabban közlekedő felvilágosult, s müveit egyének vannak hitatva. Ezáltal nemcsak a népnek fentemlitett babonás hitét segítik eloszlatni, hanem még hasznos szolgálatot tesznek a történet és régészeti tudományoknak azáltal, hogy a nép, felfogva e tárgyak jelentőségét, hozzá szokik azokat, illetékes kezekbe juttatni. Mihályi Ferencz.
