Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 58. szám
hassunk, mely átnézetnek gyakorlati hasznát szeptember hóban értékesítheti. Addig van elég idő a gondolkodásra, az erő megszerzésére és a szükséges intézkedések megtételére. L-y. A régi Esztergom fa-és rézmetszetű képei. — Adalékok. — A XV—XVII1. század történetében városaink között Esztergom kiváló szerepet játszott. Tudvalevőleg ez akorvolt történetünkben az, midőn hazánk a mind inkább terjedő török uralom nyomását oly szomorúan érezte, s a melynek megtörésére nemesük nemzetünkben, kelt erős vágy, liánom a keresztény Európa is velük erezett, de gyakran har- czolt is. — Külföldi hírneves kiadók és nyomdászok jó- nevfí rajzolókat és festőket küldöttek hazánkba, hogy a történelmi eseményeket és azok színhelyeit a világ előtt bemutassák. Ezeknek köszönhetjük tehát, hogy városainknak ezen korbeli képeit bírjuk, melyek közül némelyek azon felül hogy városaink akkori lní képét tüntetik fel, némelyek még a népviseletet és ruházatot is híven mutatják pl. 1597 ben rajzolt Komárom-Győr képén több costum rajzot, Esztergom ábráján Vitéz érsek czimerét és rég elpusztult palotájának feliratát látjuk. Páris hírneves gyűjteményében a „Bibliothèque d' Arsenal"-ban Rómer mintegy négyszáz ily magyarországi ábrát látott, most már Bubics Zsig- moud a tudós nagyváradi apát-kanonok és ezelőtt a m. n. múzeumban a rézmetszetek őre több évi gondos gyűjtése eredméuyét adta ki egy műben, inelyuek czime : Magyarországi várak és városok - uak a m. n. muzeura könyvtárában létező fa és rézmetszetei. Budapest 1880. Nyomatott a. m. k. j egyetemi könyvnyomdában 4. rét. 104. lap, s alig ‘ pár napja hagyta el a sajtót. A tudós apát e müve | két részre oszlik, az első rétben közli a magyar or- ; szági várak és városok 613 képének jegyzékét a XV—XIII. századtól, a második részben a magyarországi várak, városok és csataképek régi történeti munkáit tehát az irodalmat; mindenütt röiden jellemzi az ábrák hűségét, adja művészi értéküket, felvilágosító jegyzeteket hoz fel a közönség számára. Budáról ily ábrát 86-ot, Belgrádiról 84-et Esztergom Párkány csatáiról 33-at, Érsekújvár ostromáról 36~ot, Győr bevételéről 13-at bírunk. Mellőzve a többit, itt csak az Esztergomot feltüntetőket ismertetjük röviden, melyek egészben véve elég biztos képet nyújtanak; s melyek közül kiválva érdekesek azok, melyeket az öreg Honfua- gélius fia Braun és Ortelius tudós külföldi kiadók számára létesített 1595-ben (154 szám); a melyen a frankfurti Lantensack Adolf rajzolta le az 1595- iki ütközetet, s a XVI. század végéről a Kassai születésű Ruda Jánosiét a ki magát „faccialis Hun- garicusnak" Írja melyen ez a város és vidékét tünteti fel, s rajzát magyarázó szöveggel látja el, mely érdekes kép azonban sajnos a müncheni könyvtárban őriztetik. Esztergom képének jegyzéke a műben a 149 181 számok alatt foglaltatnak; melyek közül egy- fény-kőnyomatú rajza is adva van (160 sz.) szép világos képével, a főegyház még épségben erős. — Die Stat und Schlos Gran fölirattal, és alul ez elavult németségü verssel, Das die Christen fiir schadeu han An Raab, ersuchen sie an Gran, Belegrens dér Tirck maciit sicli auff Zwanzig tausent breugt er zu Lauf- Noeh vier tausend pferdt weit geriift Die Christen setzen drinn mit lust, Kriegen beüt drey tausent Camel Geladen mit prowiandt fiel. A legrégibb kép 1595-ből van, a legújabb 1827-ből, tehát csaknem harmadfél századon át tanulmányozhatjuk e képek s történelmi kútfők segélyével a város eulturalis viszonyait, a fokonkénti haladást : annyival inkább mivel a művészek a városnak csaknem minden részét külön külön rajzokban tüntették fel: legtöbbet bírunk, az 1595, 1664, 1683, 1685, 1748, évekből, tehát mikor a város mindig valamely nevezetes történeti eseményeknek volt a színhelye. Say Houfnaglius 1595 évi (154 sz) színezett folio két ábrájának egyikén „Bakotz ab Erdeud" bibornok czimere [Bakotz és nem Bakács mint ezt annak elején emlékérmén is bemutattam] | és márvány kápolnájának felirata: „Almáé Dei Géni trixi M. V. 1507.“ A második ábra előterén lánd- zsás huszárok. Egy másikon a vár és Víziváros éjszaki része, a főegyház tetőzetlen két tornyával látható; a 164 számú a város alaprajzát tünteti fel, a 165-ik szám a vár és Párkány hű képét mutatja, a 175-ik nevezetes és ritka egykorú lap Párkány és Esztergo in nagy fontosságú rajzával, a várban a Bakacs kápolnával, és igy tovább. Igen óhajtandó tehát, hogy mindazok kik Esztergom régi történetét szeretik lapozgatni, e jeles és a maga nemében egyetlen művel megösmerked- jenek, mint mely munka fáradságukat nem csak meghálálja, de sok újat és érdekest is nyújt nekik városuk múltjának eddig nem ismert culturális viszonyaira. Dr. T. Gy. Hírek. — Kövezési miséria. A városi közgyűlés megkereste a minisztériumot, hogy távirati utón tiltsa be egyelőre a kövezési munkálatokat., melyeket a megye a Szenttamás és kir. város határát képező I úgynevezett főút és kispiaczon eszközöl, mert különben kénytelen lesz a város saját területén intézkedni azon vészes helyzet elhárításáról, melyet az uj kövezet emelés és uj irány magában hord. A közgyűlési határozat ép akkor lett a miniszterhez elküldve, midőn a kövezési munkálatok egészen elkészültek ,tehát betiltás sem nem várható, sem nem eszközölhető. Hogy azonban az uj kövezés már a múlt szerdán is mit okozott, arról keservesen panaszkodnak az ott levő üzletek. E záporeső lefolyása behatolt nem egy üzletbe és nem szükséges jóstehetség hozzá, hogy megjövendölhessük a veszedelmet, mit egy felhőszakadás okozhat az ottani házakban. Kérjük enuélfogva a várost, intézkedjék haladéktalanul és sürgősen, hogy a iraminens veszély ellen az óvintézkndések azonnal foganatba vétessenek. A szerdai zivatar sok félelemmel töltötte el városunk lakóit. Váratlanul érkezett s még vero- I fény melleit tnenydörgött ránk a közeledő veszedelmes fergeteg. Veszély sok volt, do áldozat csak egy szerencsétlen. Az esti órákban a kispiacz megtelt agyaggal és kövekkel s mikor a zápor szakadóbau volt, olyan szélesen hömpölygött az ár a csatornák felé, hogy több boltos bezárta veszélyeztetett helyiségeit. A sajátságos mérnöki tudománynyal kövezett kispiaczon annyi lerakodás képződött, hogy még háromnapi tisztítási munka után is elegendő elhordani való maradt. De ugyancsak a szomorú emlékezetű szerdai zivatarnak egy másik áldozata is volt, a ki azonban még életben van. Egy munkás asszony ugyanis a szőlőhegyeken dolgozott, midőn egész szenvedélyével kitört a zivatar. Gyorsan menekülni akart a veszedelem elől, de a hömpölygő áradat elsodorta s minden ruháját letépve, összevissza gyötörve találták meg a szerencsétlent, a ki már közelebb volt a halálhoz, mint az élethez. Azonnal kórházba szállították s fölépüléshez reményt kötnek az orvosok. Ilyen szomorú események teszik sok előtt fájdalmas emlékezetűvé a július tizenne- gyediki zivatart. — Saison képek. Valóságos júliusi forradalmat élünk. Negyvenkét fok hőség mellett bágyadtan járnak kelnek mindazok, a kiknek hitelezőik és adósaik vannak vagy lesznek. A ki Karlsbadba, Ko- rytniczára vagy Pöstyénbe nem mehetett s Osten- debe még úgysem rándulhat, az sietve siet az uszodába, hol a „mamlaszkodók táisulata" igen népes gyűléseket tart. Városunk nagyja, apraja élvezi a kellemes dunai fürdőt, melyben még ostendei habokat is elő lehet idézni. A nevezetes társulat any- nyira köztársasági szellemű, hogy már elnököt sem választott. Valamennyi tagja egyformán vezeti az alkotmányt s valamennyi gyűlésen egyformán „gyékényre hozzák" a napi kérdéseket. A jókedvű main- laszkodókat szereti az isten. Gyakran több hir kel ! itt szárnyra, mint a me myit a mi háromnapi utánjárásunk termel s gyakran Európa államgépezetének javításáról is megpendüluek az eszmék. Ku- pec-ztől Tisza Kálmánig sok nevezetességről disku- rálnak s a ki uj thémát nem talál, az csak Muugó gyanánt mosolyog vagy bámul. Szóval a délelőtti s késő délutáni órák igeu kellemes szórakozást és Mentünk és kanyarogtunk a feneketlen homokban, kivágott nyári czipőkkel. Jó negyedórái kóborlás után végre czélhoz érve nagyot rántottunk a kerítésre alkalmazott csengőn, mire egy tenyeres talpas leányzó került elő a házból. — Honu vau Anatol ur ? — Olyan izé nevű ur nem lakik itt. — Hát nem ez az N-féle villa ? — Ojjé, de nem ám ! Odaát van az széepeu kéerera a líeeség túsó ódalán. Csak erre egeuyest mennyének, osztán baara főforduvaa mingyár a vasút mellett lesz egy nagy feheer kereetéses liaáz ! Az utasítást megköszönve, s a conducteurnek nem a legjobbakat kívánva kezdtünk vissza evezni az útnak csúfolt homokteugeren. Anatolt csakugyan a kijelelt helyen találtuk. Örült a látogatásnak. Hanem hát a szomjúság általános lévén az egész társaság csakhamar újra felkerekedve a vendéglőbe vonult. Nem sokára előttünk állt egy csinos pin- ezémő. — Karóim lelkem ! Szomjaznánk. —’ Mire kérem? Legelőször is egy csókjára, szólt Anatol. Majd ad magának csókot az a kisasszony, r, ivA ültkor ott mulattak a Mimi asztalánál. Miféle kisasszony? kérdé kissé zavarban Anatol : Az uuokanővérem?- ÜuAgy ! Az unokanővéve hát az a ki úgy ; a cd-.ai tt füstöt mint valami basa és négy iszik meg egymagában. Hanem ugy-e a karjába, mikor vacsora után sex', A ; az erdő felé! Grófin, csak előbb pár üveg kő- t MX atsen ide, azután majd tisztázuitőből csábosán kandikált elő laczk, és Zizi az első pohár L . XnX • 1 raegizlelve, kimondó a szakértő véleményt hogy: „Iható." A czigány pár lépésnyire tőlünk „szivet járó hangon" húzta, a levegő még árnyékban is meleg, a bor pedig pompás hideg volt, s igy aránylag rövid idő alatt magasan csapougott a jó kedv. — derünk a tánezot nézni! Zizi azonban esküdözött hogy ő egy tapodtat sem mozdul onnét, csak bámuljuk mi ki magunkat, ő majd vár mig visszajövünk, és nem fog sokat inni. Az árnyékban nagyon vegyes közönség tánczolt a korláton kívül pedig a falusiak járták hol a csárdást hol a nehéz tajcsot. Nekem különösen két paraszt leáuy tűnt fel, kik csinos viseletbeu, egymást átölelve tánczolták a lassút. Tánezukban nem volt semmi színpadias hánykolódás, egyszerű kellemes mozdulatokkal járták, de oly igezően, hogy minden szem megakadt rajtuk. Anatol ur is egyideig csak nézte őket, egyszerre azonban csak hangos „ujjuju" kiáltással közéjük ugrik s az egyiket elkapva derekasan megforgatta. A közöuség, s maga a lány is jóizüt nevetett csak az egyik parasztlegény vágott csúnya képeket és szorította ökölbe a markát. — Anatol te, mondám a diadalmasan visszatérőnek, nézd csak, annak a legénynek ott, a ki most oly dühös képpel megy a tánezosnőd felé, milyen hatalmas öklei vannak. Tartok tőle hogy ismeretséget kötsz majd velük ! — Eh, mit nekem az ostoba parasztja! — Anatol atyailag intelek, hogy itt semmi ostobaságot ne cselekedjél, Annak a, lánynak itt a szeretője, annál semmi keresni valód. Hanem te, nézd csak ott azt a csinos nőt ! ügy látszik egyedül van ott több kilátásod lehet hódításokra. Anatol ur- figyelme csakugyan az említett hölgy felé irányult. — Igen csinos, és pompásan tánczol ! E szavakkal jött hozzám az első tour után. A jövő tán- ezot azután ismét azzal kezdte. Mikor láttam, hogy a harmadik forduló után egymás mellé ülnek, nehogy Anatol esetleg feszélyezve legyen, ott hagytam őket, s csendesen kva- terkázgattuuk Zizi vei. Nemsokára nagy siető léptekkel jött Anatol is s két tele pohár bort egymásután kiürítve szó nélkül vetette magát a székére. — Hát veled mi történt ? Nagy biztatásra végre neki fogott. — Képzeljétek csak ! Minden a legjobban ment. Bókjaimat biztató mosolylyal fogadta, kézszoritásaimat viszonozó, s igy nem került bele sok idő, már is szerelmet vallottam neki. Majd találkát kértem, s ő némi vonakodás után már éppen ki akarta jelelni a helyet, midőn egy bérruhás ficzkó e szavakkal plántálja magát elénk : — Hájjá Rézi ! A nagyságos asszony a kisasszonynyal már egy negyedórája megjött és keresik magát. Jó lesz hát nem hűteni itt tovább a levegőt, hanem hazaiejteni és levetni a kisasszony ruháját ! Hölgyem e szavakra felugrott és búcsúzás nélkül elsietett, hanem a ficzkót megcsíptem. — Ki volt ez a lány ? — Hátha éppen tudni akarja az ur, a Gold- steinék szobalánya a Rézi ! Anatol újólag egy pohár borral esi 1 lapító felindulását. — Solise búsulj rajta! vigasztaló Zizi. — Igen, de. mikor uagysádnak czimeztein. sőt még a kezét is megcsókoltam! — No hiszen még ebbe se halsz bele ! — És ami legkedvesebb, gyűrűt is cseréltünk. Az enyém névnapi ajándék volt, legalább ötven forint értékű, az övé megérhet legfeljebb ötöt. — Biz ez már csakugyan „pech" édes don Jüanom! — Eredj utána, kérd vissza, iugerkedék Zizi, de egy pillantást vetve Anatol ingerült arczára, elhallgatott.' _ Ej, fiúk. búsuljon a ló, elég nagy a feje ! Mit is mondogatott csak ama bizonyos Kábái aszszouyság? — Igazatok vau, igyunk ! szólt Anatol is, és később a poharazás között egészen feledé baját, sőt utoljára még ő kaczagott legjobban.. . Az éj nemsokára fekete fályolát térj észté az erdő fölé, én sem akarok nálánál indiserettebb lenni, s azért — jó éjt! Mikes. Folytatás a mellékleten.
