Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 68. szám

rakatták azt a dombot, melyen majd naponként néhány száz fürge tanuló halad el. Hol itt elsőben is az okos czélirányosság s másod tekintetben a csinosodási szándék?

Ajánljuk mindezek megszivlelését ugyne- yetfctt szépitési bizottságunknak, melyben, fájdalom, alig hogy szakemberek is akadnak. Ha emelkedni, csinosodni a k árun k, bízzuk az építés ellenőrzését olyan e m berekre, a kiknek ne m- c s a k 1 e 1 k i ö s m e r e t íi k és szakértelmük, hanem, a mi a 1 e g f ő b b, i z- lésük i s van. Különben nem lesz köszönet emelkedésünkben.

A műkedvelőkről.

A fővárosi irók és művészek junius 23-án tartott értekezletén, melyen a központi igazgatótanács tagjai is részt vettek, Feleki Miklós, a felmerült nézetekkel szemben, még a német színészetet sem tartja oly veszedelmes filloxerának, mint a műkedvelők intézményét. Mert szerinte, ezek gátolják a vidéki magyar színészet emelkedését.

Nincs színigazgató az országban, ki ne érezué súlyát a mükedvelősködésnck.

Tapasztalatilag bebizonyúlt tény, hogy a mely városban műkedvelő társulat létezik, azt legjobb a színészetnek kerülni. A műkedvelő urak és hölgyek fumigálnak, kigunyolnak mindent. Kicsinyük a társulatokat 18—25 taggal is. Tehát nem hogy pártolnák tehetségükhöz mérten a városukban időző társulatot, vagy segédkezet nyújtanának a bérlet- gyűjtésben, hanem még ők a legélesebb kritikusok ; minden áron megrontására törekszenek még az olyan társulatoknak is, melyek a pártolást valóban megérdemlik.

Rendkívüli esetek közzé tartozik az, ha egy- egy jól szervezett társulat 5—6 hétig kibírja az ily városban, a folytonos jövedelmetlenségeket.

Németország minden hat—nyolczezeret számláló városában udvari színház és színészet van, melyet maga a herczegsóg vagy uralkodó, vagy a város tart fenn és segélyez. Nálunk egy tizeukét- tizenötezer lelket számláló intelligens városban, öt hét is sok egy esztendő alatt a színészetre, mert mint legközelebb egy igazgató nagy társulatával öt hét alatt anyagilag oly érzékenyen sujtatott, hogy azt három-négy más „jól fizető közönség" sem lesz képes helyreköszörülni.

Németországban, külföldön, a színész játszik a színpadon a közönségnek s ez szívesen fizet az élvezetért. Nálunk maholnap a műkedvelő hölgyek és urak játszanak a színészeknek, s veszik ki szá- ! inkból a bevető falatot, hoerv Amalazuuda nasvsám 1

és Feri urfi a színpadon szerelmet vallhassanak egymásnak s mutassák szép termetüket, legújabb ruhájukat, s bebizonyítsák, hogy az ember milyen i kontár abban, amihez nem ért. A német nem teszi I magát a nyilvánosság, a világot jelentő deszkákra lépéssel nevetségessé, a mi műkedvelő uraink és hölgyeink elég hiúk arra, hogy mindenik egy Koan- nek, Jókaiimnak, Egressynek, Lendvaynak vau "Wol- ternek' tartsa magát.

De hát hogy lis ne volnának ők valameuynyien bevégzett művészek -és művészünk? Hisz a színi pályán tizenöt-husz esztendeig szorgalommal működő tehetséges vidéki színész, összevéve nem kap annyi dicséretet, mint Piroska vagy Rózsi ka nagy- sára, meg Aladár vagy Béla urfi kapnak Ophelia, Luiza, Hamlet vagy Ferdinand „tökéletes," „remek," „művészi" alakításáért a helyi laptól.

Hanem aztán nézzétek csak, hogy egy ilyen műkedvelő Garrick vagy Wolter milyen szemmel nézi egy jól szervezett színtársulat előadását. A műkedvelő Ferdinánd és Luiza — most a nézőtéren — ajkbigyesztve szemlélik az előadás s gúnyosan

mosolyognak fölötte

.........Nem igy szokták ők azt

a szerepet játszani ! .... Másnap, harmadnap aztán el sem jönnek az előadásokra. Minek nézzenek kontárokat, mikor ők művészek?

A közönség egy nagy része pedig velük tart.

A műkedvelő uraknak és hölgyeknek, mint egyúttal kitűnő müitészekuek, van rá gondjuk, hogy a színésznőknek, és a színészeknek ezt vagy azt a hátrányát előtérbe tolják s a rokonokat, sógorságot, komaságot, pajtásokat és pajtásnőket az előadásoktól elidegenitse.

A pénz, a jövedelem, a taps maradjon ak- i korra, mikor a színészek elmennek, mikor majd ők j fognak ismét komédiázni.

Ha kifogynak a dnrabhól, nem jönnek ők za- I varba. Van nekik Szigligeti Edéjük meg Csiky Gergelyük is. Leülnek, s egy-két nap alatt kész a darab, csak meg kell rendelni, hogy mi legyen. Azután kiosztják, rendezik, telelármázzák a környéket s be- boionditják a jámbor közönséget, mely hatalmasan tapsol, fizet és . . . unatkozik.

S ez igy tart egész éven keresztül, mig a ! színészek a közművelődés e vándor fecskéi, ismét körükbe jönnek. Ekkor visszavonulnak babéraikou pihenni.

Ez a műkedvelődés mostanáig még csak bük- tri volt. A java még csak ezután jön.

Most már a műkedvelő társulatok elterjedése folytán, oda sülyedt a vidéki színészet, hogy ha a j társulatnak nincs jövedelme, a műkedvelők játsza- i nak a színtársulat javára. Tehát a kontárok előadásait tömegesen látogatja a közönség s a színművészet valódi apostolai az üres padoknak kénytelenek játszari. Ez valóságos Attira !

A műkedvelők csinálják időközben a teli házakat, dicsekesznek három-négy száz forintos jövedelmekkel, s ha színtársulat megy a városba : nincs pénz, nagy az Ínség, nem lehet a színházat egyetlenegyszer sem megtölteni. . . Az igaz, hogy ezeknek a műkedvelői előadásoknak van czime : iuséííesek, népkonyha, színpadi fölszerelés stb. Pedig de hogy, — a czél, a mozgató erő : a hiúság.

Azoknak a szegényeknek abból a jövedelemből vajmi kevés jut. Fölemészti azt a napi költség.

Csak az tadja mennyit ártanak a műkedvelők vidéki színészetünknek, ki erről személyes tapasztalatot szerzett magának. De hát nincs oly hatalom, mely megszüntetné e korlát nélküli álapotot ? Ri- báry József miniszteri tanácsos ő méltósága, azt hiszszük befolyásánál fogva legtöbbet tehetne ez ügyben. Kérjük fel őt közbenjáróul. A vidéki színészet tagjai pedig szóljanak ez ügyhöz, mely elég fontos arra, hogy megvitatás tárgya legyen.

Közéig az augusztusi congressus ideje, ragadjuk meg tehát az alkalmat, emeljük fel tiltakozó szavunkat a műkedvelők kontárkodásai ellen, mert ez színészetünknek kiszámPhatlau kárára van.

Álljanak a vidéki színigazgatók össze, terjesz- szeuek a központi igazgató-tanács közvetítésével a belügyminiszterhez folyamodványt, melyben kérelmezzék, hogy ha mái nem lehet a vidéki színészetre nézve kártékony műkedvelői előadásokat egyhamar kipusztitani, a műkedvelő urak legyenek kötelesek, minden általuk tartott előadás tiszta jövedelmének felét, — megjegyzendő, hogy a napiköltségnek negyven forintnál többet nem szabad tennie — a vidéki színészet segélyezésére fordítani, a polgármesteri hivatalnál letenni, s ez összeget azon igazgató kapja meg, ki legközelebbi alkalommal a városba megy.

Sz. K.

Hírek.

— Istenitiszteletek. A király ötvenedik születésnapján- fényes személyzet mellett Szabó József püspök ppntificált. Szent István ünnepén pedig Sujánszky Antal kanonok mutatta be a szent áldozatot, s Krotky kanonok prédikált, kinek hatásos egyházi beszédeit folyton növekvő közönség hallgatja-.

— Vizáradás. Mint az egész Duna hosszában nálunk is magasra nőtt a viz. Emelkedése lassú, de folytonos volt; szigeteink, úgy az alantabb fekvő szántó földek már viz alatt állanak. Az áradás mindennap hat-hét hüvelyket tett ki, mely következetesen fele részben nappalra esett. A feldunáról legutóbbi értesítések már apadásról szólnak és igy nálunk is csak rövid idejű lehet már az emelkedes.

— Halálozás. Szoleczky László, városunk fia, váczegyházmegyei áldozár és a váczi papnövelde tanulmányi felügyelője, folyó hó 17-éu Váczott élete huszouhetedik évében tüdővészben meghalt. A mélyen sújtott atyát és testvéreket vigasztalja a közrészvét és szeretet, melylyel iránta minden ismerője viseltetett.

— Baleset. Sinka Fereucz bir. végrehajtóval múlt napokban, midőn szénLgyörgymezőn egy malmot lefoglalandó,’ csónakba ültek, azon baleset történt, hogy a mint a malomhoz ért a csónak és ő a malom egyik kiálló részét, hogy könnyebben megállhassanak, a megfogott rész leesett és ő a duradui a papiros szántás, feltette, hogy levelét meg Írja még itthon.

Az előre tudott állomások és megállások, keverve mindennemű képzeleti csoda dolgokkal, meg is töltöttek jó négy iv papirost és midőn a nagy tudományi! útilevél készen volt, akkor rábízta egyik megbízható emberére, hogy úgy péntek táján kézbesítse a levelet óhajtó hazafinak.

Az Esztergomban irt Kolozsvári levél ily formán csakugyan megfelelt hivatásának és érdekes „törtéueti forrást" fog majd idővel képezni a kirándulás történetének megírásához, mert a min az esztergomi jó bácsi annyit csudálkozott, az mind — megtörtént dolog is lehetett volna.

Akadt úri ember, ki drága kedveseit itthon hagyta, de megígérte, hogy mindenről fog tudósítást Írni. El is készített még itthon saját nevére szóló egy rakás levelező lapot, melyeknek hátsó felére irónnal könnyű volt egyet mást felírni és az állomásokon a levél szekrénybe dobni.

Az itthon hagyottak azutáu részesültek mindennap egy-egy levelező lap értesítéseiben. Csakhogy nem volt benne köszönet. Egyik a másik után nem hozott egyébb értesítést, mint hogy az elutazott kedves unja magát az utón, vágyik kedvesei körébe és ezen a vonalon az udvarlás.

Itthon pedig azt mondták rá, hogy ha udvarolni akar, akkor ne ment volna el oly messzire, hanem maradt volna szépen itthon, ha pedig már elment, akkor-------de hát ha hazajön, hadd kapj

a meg „természetben" a leczkét.

ügy is készülődik ez árva fejére másért is. midőn ugyanis a két levelező lap újság vagy útleírás helyen csak sóhajokat hozott, egyik ismerője megszánta és rögtön irt utána, meghívta péntek estére kis de válogatott körben eltöltendő vadpecsenyére.

Természetes, hogy hiába várták, valamint hiába várták, a másik két urat is, kik szinte részesültek a meghívás szerencséjében. Ezt nem lehet atyafiságos szidalom nélkül hagyni.

Egyik kolozsvári levél pedig keservesen panaszkodik és bánja, hogy elment Kolozsvárra —• szégyenkezni. „Az esztergomi dalárdának a hire nem hagyja nyugodni a dalártostvéreket és mig egyrészt titokban örülnek hogy a mienk nem versenyez, addig

véS*T Folytatás a mellékleten.

mathe maradt egész napjainkig ennek a „mennyinek" megállapítása,

Rényi, mielőtt tulajdonképeni tárgyáról szólna Virgiliusról, s a középkorra s különösen Petrarcára gyakorolt befolyásáról értekezik, mely alatt az olasz költő „az allegorikus költészetnek érdemes növendékévé vált". Jellemzi tüzetesen P. mint tudóst, és költőt, s azután fog annak bizonyításához, hogy P. a mester, K. pedig hálás tanítvány, ki nemcsak erényeit, de hibáit is örökölte. „Hasztalan szabadkozik Kisfaludy összmunkáinak előszavában — mondja a szerző, — mintha P. nélkül is költővé vált volna. Igaza van ; ő költő volt ; de hogy azzá lett, mivé a magyar írod. történet minősiti, a szerelem dalnokává, az nála Petrarca érdeme. Ezt jelzi Kazinczy is, Himfy bírálatában, s K. S. életének kül- és belkörülményei, kéziratai, különösen pedig azon kéziratok, melyek a Himfy-dalok conceptióját tartalmazzák, melyeknek öt füzete mint igen becses ereklyék fekszenek előttem, kétségtelenné teszik, hogy Kisfaludy előtt mindig Petrarca lebegett."

E főkérdéssel természetesen több más függ egybe, melyek tisztázást kívánnak.Rényi síkra száll azon újabb, még Toldy által is elfogadott és kimondott nézet ellen, hogy a Kés e r g ő s z erei em dalai nem kizárólag Szegedi Rózát illetnék.

A fentemlitett kéziratokból számtalan érdekes adatot tesz közzé. A „Frantzia Fogságom" czimii különösen érdekes azért, mert megtudjuk belőle, minő szemekkel társalkodott olvasmányaiban az ifjú í katona. Kivonatai, s ezek közt a különösen rneg- jegyzett, aláhúzott helyek vezetik a szerzőt annak megállapításában, minő irányú volt Kisfaludy elméje és kedélye. Kimutatja ezekből hogy K. nemcsak az ó-classicus, hanem az uj német Írókkal is szorosan érintkezik, s hogy ez utóbbiak is kétség kívül hatottak rá ; meglátszik ez főkép a „Két szerető szív története" ez. regényben, ez pedig szorosan összefügg a Himfy-dalokkal, bár a „Kesergő szerelem" legnagyobb részében Petrarca és a franczia irók hatása érzik ki.

A tanulmány, czéljához képest, különösen gondot fordít arra, hogy Petrarca befolyását párhuzamos helyekkel is kimutassa; azonban a számos | ■érintkezés, a mesternek kétségtelen hatása daczára i sem lehet Kisfaludyuál szó oly nemű utánzásról, '

melynél az egyéniség megszűnik ; ellenkezőleg a magyar költő annyi tanulmány, oly közvetlen hatások alatt is oly fényes jeleit adta határozott költői individualitásának, hogy a magyar irodalomban elfoglalt állása megingatlau. Igen helyesen mondja Rényi a végkövetkeztetésben, hogy „a szerelmi páthosz épenséggel kétfelé választja" a mestert és tanítványt. „Petrarca elegikus mélysége mellett Kisfaludy szenvedélye a láva rohamához hasonló, vadul lobog lángja, melynek árja küzd és rontani kész. A Pet- rarca-dalok Kisfaludy fogékony leikébe erősen benyomódtak, de más természet lévén, más véralkat, más gondolkodás, más éghajlat és világnézlet fia, az elfogadott benyomásokat szelleme felemésztette, vérébe, agyába mentek át és saját egyéniségéhez mért érzeteket, fogalmakat, eszméket keltettek, úgy, hogy midőn azok alakot nyertek dalaiban, az erős benyomás csak visszhangként hullámzott, s költeményeinek legtöbbjét megóvta eredetiségében."

Vasárnapi levél.

(Kolozsvári útról. — A lovag tréfája. — Történeti forrás. — Udvarlás a távolból. — Atyafiságos szidás. — Árvíz szemle.

Ultra conservativ vagy ultra radikális V)

Királyunk ötvenedik születésnapja, a Kolozsvári ünnepélyre ráudulók és a nagy viz.

Tessék belőlük válogatni és Írni, midőn" a születésnapi ünnepélyek leírásában megelőztettem, a nagy viz pedig minden, csak nem kellemes tárgy.

Hanem azért a Kolozsvári út szolgáltatott egy pár apró dolgot, mi igen vig kedélyre derité az — itthonmaradtakat.

Erősen biztatta, kérte, erőszakolta egyik itthonmaradt közalakuniv az egyik kirándulót, hogy neki okvetlen Írjon levelet Kolozsvárról, mert ő tudni akarja, miként mulattak, miként töltötték az időt az esztergomiak és különösen az ostromlott, mert hát nagy az érdeklődés.

Szerencsétlenségemre azonban a biztatott, a kért, az erőszakolt kiránduló, híven régi szokásához hogy szeret egy jó tréfát elkövetni, — épen lovag barátunk volt, — egyike a leghanyagabb levélíróknak, de azért mégis meg kelle Ígérnie, és miután előre tudta, hogy ha nem akad is abyssinai her- czegasszonnyal kalandja, azért még is el fog ma-