Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 89. szám
A pincze. — (Mutatvány Árny István szerkesztőségünkbe küldött Okszerű és Hasznos Bortermelés kézikönyvéből.) — A pincze jóságához megkivántatik, hogy sem a téli hideg, sem pedig a nyári meleg abban nagyobb légmérséklet változást elő ne idézzen. Mul- hatlanul megkíván tátik, hogy az száraz, setét, szel- lős, de még is a f e l s z é 1 behatásától megóva legyen. Mikor fejtsük mustunkat ? felelet : azonnal, mihelyt az tisztának mutatkozik, mi rendesen de- czember hónap második felében szokott bekövetkezni. És jegyezzük meg jól, hogy : az első fejtés a bornak egész életére döntő befolyással van. Midőn a must a bele nem tartozó részleteket forrás által magából kilökte, azokat seprő alakban a fenékre lerakta, a természet egy ujjal mutatja nekünk azt, hogy a mustot belőle kiveeidő ezen idegen részektől azonnal megszabadítsuk. S mert a természet működésében szünetelés nincs ; — a must mihelyt első feladatát, t. i. a seprőalakban lerakódott idegen részeknek kiválasztását befejezte, nem nyugszik, hanem — kivált tartós szél alatt — újra elkezd mozogni, s ekkor a seprőből a szabad szemmel alig látható finom részek újra felszállanak, mint mondani szokták, a bor meghomályosodik. Már most miután a must az első forrásnál a borba nem tartozó részeket magából kiválasztotta, kilökte, nem bir többé azon erővel, hogy az újabban felszállott idegen részeket a tavaszi gyenge utó-forrásnál magából ismét eltávolítsa. Azok tehát benne maradnak, szeles időben, különösen szállításnál a bort megzavarják. Az ily bor palaczkba huzva ül- ledéket csinál, szóval az tükör tiszta, és szállításra alkalmas sohasem lesz. Fejtsük tehát a mustunkat | azonnal, mihelyt a seprő a mustból kiválik, s fejt- I síik óvatosan, a hordót nem mozdítva, hanem mihelyt a csapból a hordó meghajtása nélkül nem folyik, a még rajta levő mustot vegyük külön hordókba. Márcziusig megtisztul az annyira, hogy újra j fejthetjük, s az ily allya bor házi használatra, munkásnak elég jó. A második fejtés történik márczius hónapban i a harmadik szeptemberben. A második évben ismét megfejtjük tavasszal és ősszel, azontúl minden második évben egyszer. Végre ha borunk igen régi, színében setétedni kezd, azonesetben a szeptemberi fejtés alkalmával egyik jó évbeli termésből egy negyedrész ujbor hozzáadásával felfrissítjük. A fejtésre vonatkozólag tehát figyelembe ajánlom ; hogy a hordót mindig kiforrázzuk, kiöblítsük. I és kikénezzük mielőtt belefejtünk ; a hordóból min- ] dig csak azon tiszta bort vegyük ki, mely a hordó I meghajtása nélkül kifolyik, a többi részt pedig te- 1 Erdélyből. I. Marosvásárhely felé. (1. Folytatás.) Általános derültség jutalmazta Jóska barátom j szellemességét, s mig irigység azzal boszantott az őt, hogy ez nem saját kompositiója, addig Gidó- falvi Pista, meg én egy rendkívül kellemes megbízás végrehajtásán fáradoztunk. Mert az igaz, hogy a kis Kocsárdnak van akkora étterme, melyben el- lakhatik az egész városka, (falunak nem merem nevezni, mert hátha nem az) hanem bizony annak a hatalmas karavánnak, mely Bem apó érezszobrá- hoz zarándokolt, meglehetős szűkre szabták. így történt azután, hogy mi ketten elindultunk a konyhába vacsorát fogni. S el nem hallgathatom az eredményt, mely munkásságunkat koszoruzta : Pistának éppen kapóra jött három pohár kávé, melyek egyikére később kisült, hogy már előzőleg ugyan megivatott, de a benne hagyott maradék kávé egy kis vízzel föleresztve még elég alkalmas volt arra, hogy — kanalakat áztassanak benne; ezt a meghatározatlan levet kapta Jőkay Móricz az ifjabb. Ezer szerencse, hogy szegény Pista, már kifli requirálásra iudult, mert zicher hazautazik, ha Móricz szemenszedett titulusait olyan közvetlen közelből hallgatja, mint én, ki éppen akkor egy szórakozott ur tányérjából kapkodtam ki a legizlete- sebb szalámi falatokat. Ennek a lopott jószágnak a Lajos gyerek lett a gazdája, nem lett volna a neve Holló, ha el nem szedte volna tőlem egytől egyig. Szidtam is érte, hadd egyék szegény ! Hanem már most magamnak is kellett szereznem valamit, mert bár mennyire is szeretem a barátságot addig, amig a szuszban tart, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze, s bár a kis Ballagi minden féle skálán eldúdolta, hogy ő neki borjúpörköltet hozzanak, éppen akkor ragadtam ki a neki szánt adagot egy megbokrosodott pinezér kezéből, mikor már vacsoráló fantáziája a legvérmesebb reményekre ragadta. Pompás étvágyam volt ; a borjúpörköltből csak az eszme maradt meg. Ballagi mint afféle praktikus gyerek könnyen kárpótolta magát. Hogy a lengyel és magyar testvériség ne maradjon puszta frázis, oda ment Lisiovitz Sanyihoz, a lengyel fiuk „első emberéhez,“ s torkaszakadtából a fülébe kigyük külön hordóba. Mégis fejtsünk mindig csappal, hogy a bor a levegővel némi érintkezésbe jöjjön, mi reá nézve több tekintetben előnyös. Fejtett borainkat töltögessük szorgalraatosau, legalább is minden két hétben, különben a gyengébbek megvirágosoduak. A pinczekezelésben elégségesnek tartok eny- nyit, mert ezzel saját szükségletünkre, háználi fen- tartásra szolgáló boraink kielégítő állapotban lesznek. — De ennyi elégséges arra is, hogy borunk hosszabb ideig fektetve is, mindenkor alkalmas kereskedelmi czikké képeztessék. Ki jobbféle borait palaczkokban akarja forgalomba bocsájtaui, —minthogy csakis ezen az utón kapja a termelő a legnagyobb hasznot szőlőjéből — anuak ajánlom dr. Per- laky Mihály Népszerű Borászati Kézikönyvét, mely a magy. minisztérium által pálydijban részesitetett. Eniél jobbat, kielégítőbbet senki sem fogna önöknek mondhatni. Hírek. — A halottak kegyeletesen s mindenütt gyászos ünnepélyességek között folyt le. Habár télies hideg volt, sem szél. sem eső nem rontotta el a gyászos este pompáját. Temetőink már hat órakor zsúfolva voltak. A sírok legnagyobb részén lángok lobogtak s koszorúk diszlettek ; sok helyütt megható jelenetek érzékenyitették el a szemlélőt. A temetők szegényebb részébeu — hiszen mindenütt van kiváltság — a nélkülöző egyszerűség s az őszinte gyász mindenkit részvéttel megindítottak. Kriptáink, hol egyszerű elegantiával, hol túlhalmozott ékesitéssel voltak körülvéve. Hét óra előtt a benezésrend elhunyt tagjainak sírja előtt gyülekezett össze a főgymuásiumi ifjúság s a közönség egyrésze. A gyászdal eléneldése után Perényi Kálmán, kit lapunk olvasói nehány csinos költemény után is ösmerhetuek, gyászbeszédet mondott. A beszédet ismét gyászdal követte, mely után a megemlékezések ünnepe a tanárok sírjainál véget ért. A helybeli iparos-ifjúság egyesületének tagjai egy korán elhunyt tagtársuknak sírját koszoruzták meg, mely alkalommal egypár sikeresen előadott gyászdal közepett Berger Zsigmond, a Buzárovits-féle könyv-nyomda lactora mondott néhány megemlékező szót. E közben a temető útjait s a sírokat sürü közönség vette körül. A megható ünnep csak akkor ért véget mikor a kápolna harangja elhallgatott s a sírokon lobogó láugok szunnyadozni kezdtek. / — Rumy sírja előtt már letették a Majer István püspök úr ajánlotta emlékkő talapzatát. Nem szobor lesz Rumy emléke, — mint laptársunk írja — hanem csak egyszerű, de mindamellett értékes emlékkő, melynek felirata Majer István ur tollából ered. Halottak napján már koszorús volt a sir. Három koszorút láttunk rajta. A korhadó fejfa mellett pedig, a soká felejtett tudósnak mostoha sorsú fia következő költeményét tette le : — Zum 18. November 1880 — (R u m y K ;i r o 1 y György sírjához.) Siebzehn Tag verfliesseu bald, Danii wárst Du Hundert Jaliro alt. Rulist nun dreissig drel Jalire hier, Niemand kümmerte síeli nach Dir.“ Doeh Nowember dér Achzente An den Niemand, Niemand denkte ; Bringt die Schuld pietütvoll naeli — Die nach dreissig drei Jahren naeli. Dein Verdienst ist nun anerkannt, In dem weiten Ungar Land, Wo Du lebtest, wo Du starbst, Und statt Dank, — Undank erwarbst. Du starbst als Opfer Deiner Plicht, Doeh was Du sehufst, starb mit Dir nicht. Dem Lande treu, dem A int ergeben, Gabst Du für Beide hin Dein Leben. Trauernd weil’ ieh an Deinem Grab, So auch Dir folge einst hinab. Alkalomszerűnek találtuk az egyszerű német poémát közleui, melynek tárgya és tartalma bizonyára mindenkit megindított a halottak bús ünnepén. — Rumy emlékkövét tegnap állították föl a szentgyörgymezei temetőben. A gránit-emlék körül belül négy méter magas s a fölavatás napjáig, november tizeanyolezadikáig leplezve marad.. — Rumy Eiete. Irodalomtörténeti tanulmány. Irta Kőrösy László. Ára 1 frt. 50 kr. Megrendelhető lapunk szerkesztőségében. — Elismervény. Kőrösy László úrtól huszonöt példányt vettem át Rumy Élete czimű munkájából olyan czélból, hogy az által sanyarú helyzetemen könnyítsék, a mit is hálás köszönettel hozok a közönség szives tudomására. Esztergom 1880. nov. 3. Rumy Gyula Ágost, Dr. Rumy Károly fia. — A székesfóegyház kincseiről szóló monumentális mű már teljesen elkészülvén, herczegpri- másuuk a napokban fogja vele a hazai s külföldi hírnevesebb tudományos intézeteket kitüntetni. —■ Gróf Csáky Károly plébános ur teguap utazott a fővárosba, hogy a városi közgyűlés által kiküldött bizottság fölkérése folytán érintkezésbe lépjen valamely rangosabb fővárosi képíróval. Barabás Miklós, Vastagh György vagy id. Jákobéi között fog választás esni. áltotta : Kochaimiseu ! (Szeressük egymást). Ez a furcsa szó olyau hatással van a lengyel emberre, mint a magyarra például az, hogy: Éljen Kossuth Lajos ! — Mindjárt megcsókol érte, s erre a szóra odaadja még az ingét is, ha kéred. A mi Lisiewitz- ünk is odaadta Ballaginak az előtte álló Dográcsos gulyás levét. Ettől is jól lehet lakni, ha van hozzá egy nagy darab kenyér, amit nagyon könuyű volt rabolni Spatkovszkytol, ki nyakig el volt merülve egy vázlat rajzolásába. Előre kellett volna bocsájtauom, hogy mi a lengyel gyerekekkel valahol Várad körül találkoztunk össze, s Kocsárdná1 már olyan kuszipajtások lettünk, hogy nincs az a muszkába ojtott, s Bécs- ben megfejelt politika, amelynek mi el hittük volna Lengyelország akár hányadik számú felosztását. Ostrsinsky Laczi összes magyar nyelvbéli ismerete csak e két szóban öszpoutosult : Éljen a szabadság! De ezt aztán elmondotta boldog, boldogtalannak; még a fizető pinezérnek is jutott belőle egy kevés; rohant is a szegény rögtön s hozott neki uborkasalátát. Még Csermák Jóska és ZuberrŐl kéne megemlékeznem : mindakettő most birkózik egy-egy megkövült állományú hideg pulyka sülttel, de hát a tovább induló vonat kérlelhetlen, a harmadik csöngetésre mindenkinek helyet kell foglalni, s igy még lesz alkalmam Marosvásárhelyen foglalkozni velők, hol mindakettő ott felejtette a szivét. Előre czélunk felé ! A kapkodások ismétlődnek, azzal a külömb- séggel, hogy Kégel helyett most mi szitkozódtunk, s mig ő a legtősgyökeresebb angol flegmával szedi össze halmiját, addig Hajniss doctor ágál, Holló káromkodik, Ballagi nem találja a fizető pinezért, Nyári a plaidja után kiabál, szóval olyau bábeli zűrzavar van, mely elragad a többi utazókra is ; Lyka Miklós előre szalad Lisiewitzczel, nála volt az én menetjegyem, tehát kergettem mindenfelé kerestem mindeu megnevezhető és megnevezhetet len helyen, s torkom szakadtából lármáztam a Lyka nevet, mig végre megszóltál egy második osztályú coupé : — Hát te mit orditsz, csak nem esett ki a világ feneke ? — Az nem, hanem azt hittem, hogy lika támadt, melyen át egyszer mindenkorra búcsút mondtál nekünk a menetjegyemmel együtt. — Te mindig a régi vagy ! — Mely mégis új marad ; — nyújtsd a kezed! Nagy nehezen felkapaszkodtam a kocsira magam után húzván a szarvasbőrbe takart diszkardomit a marosvásárhelyi ünnepélyek sinequauonját ; egy dobozt, melybe Nyári kucsmája guggolt, no meg egy zöld és barna koczkás piáidét. Véletlenségből Foris Jóska ölébe ülve egyéb kárt nem tettem benne, mint hogy összenyomtam azt az egypár fürt szőllőt, mely koronája lett volna Jóska barátom vacsorájának. De hát az efféle apró balesetek csak arra valók, hogy megadják a vándorélet savát, borsát. Tovább, tovább ! A kis Kocsárd messze maradt a holdas éjjbe. Társaim közül néhány megpróbálta az elmaradhat- lan kártyázást, de meglátszott rajta, hogy az üstökénél fogva rántották elő: nem akart menni, s igy csakhamar abban hagyták. Kiki a maga helyén elnyujtózkodott, s olyau horkolást vittek végbe, minőt alig hallottam még életemben. Úton nem tudok aludni, mert ennek a rossz természetemnek köszönhetem, no meg egy kissé a holdvilágnak is, hogy Erdély legszebb vidékeit láttam magam mellett elrohanni. Az út két felén fel- magasló sziklabérczek néhol szétnyílva, messze kilátást engedtek kutató szemeimnek a távol kék hegyekre, hogy csakhamar összeszorulva ismét egy hatalmas erdőség keretéül szolgáljanak, mely fehérlő bazalt sziklák tetején kezdődik. Az út mentén kanyargó patakban remeg a hold megszaggatott képe ; mily nagy az elleutét eme fehér csillag s a mozdony hatalmas szikráinak vörös fénye között ! Földi az egyik, emberkéz munkája ; örökké bolygó vándor a másik, de messze túl földi hatalom szűk korlátjain. Szép holdvilág, te kedves halvány csillag, már én csak a te párthived maradok, mig lelkem ifjú marad, s szivemben forró vér kering !... Mi a napsugár telmzzád képest ? Az perzsel, eléget ... Te nem bántsz senkit, s visz- sza hozod legkedvesebb emlékeimet ! Hanem én úgy veszem észre, hogy az elégnél is Jobbét beszéltem a holdvilágról, jobb lesz tehát ott folytatnom a dolgot, hogy reggel Kolozsvárhoz értünk, hol bajtársaimat az „Isten ki Lengyelhont“ ébreszté fel, melyet Salamon dádé megkapó érzéssel csinált. Volt szónoklat, zászló, meg kendőlo- bogtatás, de hát ezt minek mondjam el, mikor úgyis megdrótozták a lapoknak. Előre Marosvásárhelyre ! (Folyt, köv.) Szabó Mihály.
