Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 72. szám

Szóval sok mindenféle phasison ment ke­resztül az ige, inig végre testté lön. De most már nincsen helye fnjlalkozásuuknak. Legyőz­tük a bárgynsá.g erőlködését, túl vagyunk a munka nehézségein s az anyagiak aggodal­main. Előttünk áll a fényes templom. Fölava­tásra várnak a szent csarnokok. Es megjelen­nek az ünnepélyre a mult, a jelen s a jövő képviselői. Az élő nemzedékek a. tanitvanyi kegyelet legtiszteletreméltóbb érzésével köze­lednek az ünnep felé. Uj templomba lép a régi buzgóság. És mégis uj korszak kezdődik a főgymnasium tör­ténetében. A modern szellem s a haladas ok­tatása nem maradhatott tovább is a nélkülö­zés és szükölködés szűk falai között. A szellem megkövetelte a diszes oltárt. A jó isten segítségével fölépült az oltár s meggyűlt rajta a tudomány tömj éne,s a vallás és hazaszeretet tüze. Üdvözlünk szent csarnok a fölavatás elő napján. Üdvözlünk alkotóiddal, főn tar tóiddal s lakosaiddal egyetemben ! Légy minden időn szülővárosunk szebb jövőjének hirdetője. Légy egy dicsőbb korszak vigasztaló nyitánya ! Kőrösy László. Az uj épület története. — Adalékok — Az esztergomi főgymnásium szervezése után egy-két évtizeddel már oda fejlődött, hogy moder­nebb igényeknek megfelelő épületet követelt. Alkal­mas helyiségek folytonos nélkülözése, szükölködés az újabb vívmányok használatában, volt jó ideig az esztergomi főgymnásium nehéz sorsa. Az intézet 1852-ben emelkedvén főgymnasi- ummá, városunk a maga saját háza legszebb részét ajánlotta föl. Itt folytak az oktatások egész a múlt tanév befejezéséig. Nyolcz helyiség s a muzeum terme azonban alig, hogy betudta fogadni az ifjú­ságot. Tanári szobáról, ünnepély-teremről, külön könyvtári helyiségről, téli torna iskoláról tenné- szettani kísérletekre alkalmas helyről, rajzteremről azonban szó sem volt. Már tizennégy év előtt fölmerült az építkezés ügye. Akkor még Eötvös miniszterhez terjesztették föl a tervet. Kedvezőtlen fogadtatásban részesült azonban az eszme. Majd tiz esztendőn keresztül tartott a főgym- násiumi építkezés hol csüggedő, hol emelkedő re­ménysége. Végre 1878-ban hatalmas mozgalom in­dult meg. Ekkor már Palkovics Károly volt Esztergom városa polgármestere, a ki valóban nemes lelkese­déssel s kitartó tevékenységgel fogott a város el­Zuiejkának. I. Legyen áldott — egész világ, A fű, melyet piczi lábad Megérintett, amidőn a Bársony-puha rétet jártad. A kis papír, a melyre te Gondolatid rólam — Írtad ; És a patak, amelybe te Órömkönyüd belesirtad. Minden, minden ; ég, föld, virág, De legkivált te légy áldott ; Te, ki nekem megnyitottad A várvavárt menyországot. II. Te adtad a boldogságot, El venned is szabad volt azt. . . Avagy nem-e az adja — a Telet, ki a nyíló tavaszt? hanyagolt ügyeinek elintézéséhez. Az ő kezdemé­nyezésének érdeme, hogy egy lelkes városi közgyű­lés (1878. febr. 18-án) szakférfiakból álló bizottsá­got küldött ki, hogy Esztergom tauíigye rendezésé­ben javaslattal lépjen föl. v A bizottság jelentést, tett s a jelentés kitün­tetette a főgymnásium akadályozó hiányait és uj épü­let emelését sürgette. A következő városi közgyűlésen (mart. 7-én) elfogadta a bizottság jelentését s a terv realizálá­sát akként kezdte meg, hogy harmincz kilencz ezer forint névértékű államkötvényeinek egy külvárosi is­kola felépítése után föumaradt részét teljesen meg­ajánlotta. Ugyanekkor Ígéretét adta, hogy az épí­téshez szükséges anyag megszerzésére és előállítá­sára saját bányáit nyitja meg. A megajánlott államkötvények azonbau teljes értékben nem képviseltek többet huszonhatezer fo­rintnál. Ebből a külvárosi iskola kiépítése után alig maradt több húszezer forintnál. Erre az adakozó jótékonyságot vették igénybe. A polgármester vezetése mellett küldöttség járt a herczegprimásnál. Ugyanekkor a pannonhalmi főapát s az esztergomi főkáptalan hozzájárulását is ki­kérték. Simor János herczegprimás az építés költsé­geihez ötezer forinttal járult. A fökáptalan kétezer négyszázat ajánlott föl. És Kruesz Krizosztom pan­nonhalmi főapát húszezer forintot áldozott a nemes czél megvalósítására. Fejedelmi alapitványozásakor kikötötte, hogy az építendő főgymnasium minden­időre katholikus jellegű s a benczések oktatásán maradjon. De az esztergomi közönség is módjához ké­pest jóval megnövelte a nagyszerű adakozásokat, melyek már most megnyithatták az építkezést. A városi közgyűlés erre a kötvények s egy városi te­lek értékesítése ügyében engedélyt kért a kor­mánytól. Nemsokára megérkezett az engedély s az épí­tés vezetésére bizottság alakult. Á bizottság meg­állapította az építkezés telkét, mely a város leg­szebb pontján fekszik s hol minden tekintet csak előnyösséggel kínálkozott. 1878 augusztusában ő Felsége a telek meg­szerzésére a vallásalapból ötezer forintot engedé­lyezett. Ilyen előzmények után az építkezés most már csakugyan megeredhetett. A tervrajzok s a költség- vetés pontozatai is elkészültek volt. Az uj főgym­násium tervét Kovács Ferencz készítette. Majer An­tal a helyiségek felosztását tervezte. Az épités költségvetéseit Prokopp János vá­rosi mérnök szerkesztette. Ekkor az építkezési-bizottság magával az épí­téssel, melyre ötvenegyezer ötszáz hetvennégy forint s hetvenhat kr. volt szerződésileg kikötve, Kovács Ferencz építő mestert bízta meg. Az ellenőrzés Pro­kopp János városi mérnök hivatása volt. Az összes műveletre való főfelügyeletet azonban az építési bi­zottság gyakorolta. 1878 szept. 23-án kezdődött meg a munka. Octóber 14-én fogtak hozzá az alapok megásatásá- hoz s nyolcz nap múlva ünnepélyes szertartások között rakták le az alapkövet. Az ünnepélyen a val­lás- és közoktatásügyi minisztert Kárffi Titus mi­niszteri tanácsos képviselte. Az ünnepi miseáldoza­tot maga a főapát mutatta be. Diszbeszédet Palko- vits Károly polgármester mondott. Serény munkával folyt az építkezés, mely azonban a téli hónapokra megakadt. A munka szü­net 1879 márcziusával ért véget s az alapfalak már ápril végén kiemelkedtek a földből. Octóber elején már tető alatt állott az épület. A megmaradt őszi idő épen elegendő volt az épület belső vakolására. 1880-ra csak a külső vakolás, díszítés s a mes­teremberek munkája maradt. De az építkezés elé nem várt akadályok gör­dültek. A talaj viszonyok igen kedvezőtlenek voltak, a tervezett fagerendázat helyett vasgerendákat i rendeltek, a termek választófalait vastagabbakra ajánlották s minden terem számára külön kandallót parancsoltak a minisztérium által kiküldött felül­vizsgál ók. A módosítások nemcsak czélszerüek, de szük- j ségesek is voltak. Erre természetesen a költségve­tésnek is módosulnia kellett. Az előirányzott ösz- szeg 51.574 frt. 14 kr. volt, ez már most 64.863 írt. 90 krra emelkedett. így történt, hogy közel ti­zenháromezer forint födözéséről kellett gondoskodni, a mi Esztergom jelen viszonyai között aggodalmas egy állapot. A városi képviselő-testület 1880 jan. 15-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogjr a hiány rész­beli törlesztésére egy ötezer forintot képviselő er­dőrészét ajánlja föl s lépéseket tesz a közoktatás- ügyi miniszternél s a pannonhalmi főapáthoz. Trefort Ágoston a tanulmányi alapból királyi engedélylyel nyolczezer forintot utalványozott oly módon, hogy ez összeg évi kétezer forintos részle­tekben tétessék folyóvá. Ez időre gondoskodjék a város, hogy ideiglenes kölcsönnel az építkezés befe­jezését lehetővé tegye. Ekkor a főapát újabb példá­ját adta nagylelkűségének. Megajánlotta ugyanis a kölcsön veendő s részletekben törlesztendő összegnek kamatait s igy az építkezés anyagi kérdése végle­gesen meg lón oldva. így keletkezett Esztergom legmonumentálisabb épületeinek egyik legszebbike. Ilyen viszontagságok legyőzése után testesült meg a legfölségesebb eszme. Ilyen módon gazdagodott városunk egy valóban or­szágos nevezetességű minta-intézettel. Üdvözöljük e napon a pannonhalmi főapátot, a herczeg prímást, a főkáptalant a közoktatásügyi miniszter urat s Esztergom lelkes közönségét ! Övéké az érdem egyik része. Üdvözöljük a csüggedetleu polgármestert s a derék építőmestert ! Övéké az érdem másik része. Mienk az ő munkájuk gyü­mölcse ! K-Ó. A főgymnasium történetéhez. » (Statisztikai adatok.) Nem lehet a mai emlékezetes napon elmulasz­tani, hogy az esztergomi főgymuasium történetét rövid s nagyszabású vonásokban be ne mutassuk. Jegyzéseink rövidek, de hívek s habár a kép nem elég teljes, az alakok valamennyien megjelennek. Ezek oktatták és művelték a mostani Eszter­gomot. Ezeknek köszönhetjük mindenünket. Néhány statisztikai adatunk a főgymnasium látogatásának emelkedését vagy csökkenését rajzolja. 1 Az esztergomi hat osztályú gymnasiumban már i 1809 óta a pannonhegyi sz. Beuedekreud tagjai ! oktattak. 1849-ben az uj tanszervezés értelmében csak : négy osztályú gymuásiummá olvadt le. I 1852-ben lelkesen megindult a mozgalom a 1 gymnasiumnak nyolcz osztályúvá emelése érdekében | s ekkor Scitovszky János herczegprimás állván a mozgalom élére, nagylelkű áldozataival a várost is . . . Te emeltél ki a porból — Szellem szárnyon — fel az égbe; Onnan aztán az örvénybe. . . Áldjon meg az Isten értté. III. Csak azt tudnám, hogy szeretsz-e, Avagy átkot szórsz ellenem, Szánakozol-e, vagy kaczagsz — Örült kínos szerelmemen ? Ha kikaczagsz: — meghalok én, Maró gúnynyal, összetépve. . . S hogyha megszánsz, mint a koldus, Szegénységem szégyenébe ! Perényi Kálmán. Irodalmi levél. — Negyedik. — (Dömös története és újabb leírása. Irta Nedeczky Gáspár dö- mösi plébános. Esztergom. 1880 Mellinger R. Ára 1 . frt.) Egy történetírónk legközelebb intervievolta nagy számüzöttünket. Közlötto is szellemes párbe - I szódéit. Napilapjaink egymásután átvették. Mi csak azt jegyeztük meg magunknak belőle: hogy a nagy szellemek is 'évedbe mk. Vagy megdönthetien axi­ómának kell t rtanur ' a röpke igéket melyek, arra akarnak tanitani, hogy oly nemzet melynek nincs jövője foglalkozik leginkább tör­téneti múltjával. Tévedés, melyet a világiro­dalom története igazit ki. Ali úgy nézzük és ta­pasztaljuk, hogy a történet tanulmánya, a kuta­tások, mindig jó jel a nemzeti szellem érzésére, a nemzeti élet ébi esztésére, ébredésére és fejlődésére. Megfordítjuk a tételt, és valljuk, a mely nép leszá­molt múltjával, annak nincs jövője, a mely nemzet pedig életerős s jövőjére dolgozik az múltjából szedi erejét, tetteinek érveit. így nézve a dolgot, megelégedéssel kell pil­lantanunk tudományos irodalmunk történelmi ágára, speciális nemzeti érdekeinknél fogva, mert épeu ha­zai történelmünk elhanyagolt mezőin indult meg napjainkban a leggazdagabb eredményekben nyilat­kozó munkásság. Az akadémia és egyes tudósai, a történelmi társulat egyre nagyobb mérvekben lebbentik fel történelmi múltúnk Izis fátyolét, monográfiák érik egymást melyek értékét nézve, az essai-irodalom határain jóval felül állóknak kell ismernünk. E történet-irodalmi tevékenység mind széle­sebb alapokat nyer, olyannyira hogy egyes összejö­vetelek, papi gyűlések megbeszéléseinek tárgyát is képezik. Ilyen papi esperes kerületi megbeszélés eredménye fekszik előttünk. Szerző helyesen fogja fel kiindulási pontját, mert „egy község része a megyének, ha tehát Esz­tergom megyének történetét kívánjuk leírnik czél- szerübb szerinte, ha ezt nem átalában, hanem ré­szenként iparkodunk úgy megismerni, hogy annak Folytatás a mellékleteik

Next

/
Oldalképek
Tartalom