Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 20. szám
magát, oly bírósághoz fordulhasson, amely mindet párt, tekintettől, érdektől, befolyástól ment, hogy ne az elrendelő legyen egyúttal a biró, mint ez eddig történt. A közigazgatási bíróságok felállítása nélkülözhetetlen. Álljon pedig ezen bíróság több fórumból, s inig az illetékességi, a co n te u t i o s us ügyekben a bíráskodás egy „fő igazgatósági bíróságra" bízassák : addig az ilyféle bíróságoknak szervezése a megyékben első, esetleg második fórumban akként történjék „hogy ez a megye választottjainak részvételével eszközöltessék, még pedig üljenek ezen bíróságban a megye választottjai túlnyomó számban." De eszközölnek befolyást még ezáltal is hogy a tisztviselő, a megyegytílésen megjelenni, a feltett kérdésekre felelni tartozván, a megyegyűlés a fegyelmi vizsgálatot „határozhatja," sőt ezen fegyelmi bíróságban, a kormányzottak is természetesen csak első és másod fokban résztvesznek. De tűzzük még hozzá a következőket — pedig Szilágyi ezeket rendkívül fontosaknak tartja „hogy oly ügyek, melyek collegium általi elintézésre alkalmasak, különösen azon ügyek, melyek oly intézkedések megtételében állanak, melyekkel nem egyes esetek döntetnek el, hanem az esetek és viszonyok egész közére történik rendelkezés, mondom ily ügyek iutéztessene k el egy collegium által, melyben kinevezett és választott elemek egyaránt ülnek." Egy két vonásban mondottunk el egyet mást Szilágyi Dezső beszédéből. Pedig még ez sem teljes. Mig a városokról, csak egy pár szóval tesz említést és megmondja, hogy „a kormányzottaknak a városban — a városi vagyon miatt —' annak meghatározására, ki legyen az adminisztráló képviselő, nagyobb befolyást kell engednünk, mint a megyénél:" addig a községek miként való szervezéséről nem emlékezik meg, pedig egy kép igazán csak akkor tökéletes és hű, ha minden része kimerítő és pontos. Nyugodt és őszinte lélekkel Írjuk mindezeket. | De talán visszatetszik, hogy lapunk oly kérdésekkel | foglalkozik, amelyek első sorban talán politikaiak, másod sorban meg túlhaladják e lap szűk keretét. Az elsőre vonatkozólag azt jegyezzük meg, hogy alig vau a hazában ennél fontosabb, jelentékenyebb kérdés, amely oly nagy mértékben hatná át az összes gazdasági és egyéb társadalmi érdekköröket is, tehát a közigazgatás reform eszméje nemcsak politikailag jogosult. A másodikra vonatkozólag észrevételünk az, hogy a küzdelemnek arra, hogy sikeres legyen, minden — bármily szerény oldalról is meg kell indulni. Természetesen mi ezt más czélból és más hatások között teszszük. Mi, mint már annyiszor mondottuk, nem pártérdekből szólunk, nem 1 j keverjük a küzdelembe a személyes támadások élét • és hevét, csak hangsúlyozzuk és kiemeljük : Igen, a ! közigazgatás reformjának kérdése, úgy mint ez m o s t jelentkezik, rendkívül fontos, és hogy amint az létesül, Szilágyi Dezső hervadhatatlan érdemeket szerzett magának hazája körül. Kohn Izidor. A hideglelős kereszti bánya. Az Esztergom—Dömösi útvonalon levő Szeut- györgymező város tulajdonát képező kőbányák művelését a belügymiuister betiltá. Nem vagyunk hivatva a dolog jogi oldaláról szóllani, a közvetlenül érdekelt felek az illetékes helyen meg fogják tenni a szükséges lépéseket és e körülménynek talán visszakellene tartani attól, hogy a dologhoz, mint magánügyhöz, hozzászóljunk. Vau azonban az ügynek egy másik oldala is, mely az általános forgalmat, a kereskedelmet, a versenyt érdekli, mely végeredményében nem egyedül a tulajdonos városra, nem egyedül a megyére, hanem az ország igen nagy részére kihatással bir és azért nem hagyhatjuk szó nélkül az ügyet. A kérelmet, az ügy megindítását Pest megyébe kebelezett Bogdány, Visegrád és Tótfalu községek követték el, mely községek az egész útvonalat nem használják és igy nekik teljesen mindegy, akárminő állapotban vau ezen útvonal. Nem mindegy azonban Wallenfeld Mátyás du- uabogdányi lakosra. Nem jár ugyan Wallenfeld ur se ez útvonalon, de van neki úgy Bogdányban mint Visegrádban, valamint Szobb, Kis oroszi, Zebegény és Dömös községekben kőbányája, úgy, hogy kivéve a hideglelős kereszti bányát, a Duna mentén a fővárosig minden kőbánya az ő birtokában van. Nagyon természetes tehát, hogy az az egy hideglelős kereszti bánya veszélyes, de — csak ő rá nézve, mert ez az idegen bánya, ha kellő erővel mű vettetik, képes megfelelni az irányában támasztott igényeknek, ez esetben pedig a többi bánya termékeivel versenyző állváu szemben, azok áiát a közönség rovására felcsavarni nem lehet. Okvetlenül veszélyesnek kell tehát lenni, már csak a közmondás szerint is, hogy a mely kutyának veszett nevét költik, el kell annak pusztulnia. Miután azonbon eze n veszélyességet még csak bevallani sem szabad, igen jó kínálkozó alkalom annak ut melletti fekvése. A magas belügyministerium pedig daczára, hogy még eddig egy eset kivételével szerencsétlenség nem történt, ez egy eset pedig bányamunkással történt, a bányamunkást pedig , ha vigyázatlan, sehol sem menti meg a bánya helyzete ; daczára hogy a közlekedés oly nagyon hangoztatott megakadása a kimutatás szerint naponként csak egy negyed óráig tart és ha valaki oly sürgős útban vau, hogy e negyed órát nem várhatja meg, ott van részére a régi ut; daczára, hogy e bányaművelése egészen uj, jó utat teremtett, daczára, hogy az uj ut története már 40 éves és ez idő aiatt nemcsak tergomba, hogy a febr. huszonnyolczadiki tánezes- télyen ott legyen. És én várva várok tőle tudositást. Megígéri, hogy igenis ir egy kis levelet a Fővárosi Levélbe. És kérem meg nem Írja! Valóban meg nem bocsátom neki. Hanem sietek vele, hogy ki ne rekedjek. Lapunk munkatársa és barátunk, Szabó Mihály, múlt vasárnap az Iparosok Körében a Ferencziek Bazárja első emeletén „Egy csésze theában" vett részt. Éhez a theálmz a czukrot az elismerő közönség tapsa s a rumot az Ő derült humora adta. Camoufléet szerepelte a kis vígjátékban irigyelni való sikerrel. Ilyenkor mindig sajnálkozva gondolok Esztergomra. Aucun. Vasárnapi levél. (A hét jelszava. — A raaiom magaviseleté. — A legköltőibl állapot. — Ennek is lehetnek fájdalmai. — Csinos udvarlás. — Kit ábrázol e kép ? — Ibolya boszuság.) Ujonczozás, jégindulás. — Jégindulás, ujonczo- zás. Ez a hét jelszava. Azután ne szaladjon be a hét történetének Írója az utczáról, hol nem csak hallani lehet, de látni is kell az utczai zajt, melynek különös vonzerőt a folyton nagyobbodó sár nem adhat, be a meleg családi körbe, be a csendes szoba gyöngén fűtött kályhája mellé, ki ki saját Ízlése vagy tehetsége szerint. Ilyenkor hajlandók vagyunk az elméleti tanulmányokra is. És erre nekem igen szép alkalmat szolgáltatott egy majom, — kérem, valóságos uégykeztí majom, iszonyú majom pofával, melyet talán épen ezért csinosnak mondanak. A legnagyobb közönyösséggel nézte ez az állat a társaságot, mely társaság épen arról tartott értekezletet, váljon mire körösztöljenek oly gyermeket, ki ez évben feruár 24-én született, midőn tudvalevőleg egy szentnek sincs a neve a kalendárium - ban, hanem csak ugrik egyet a Mátyás. A nagy horderejű kérdés további fejleménye az lett, hogy miért nem születnek a hölgyek mind | a szökő években és ezeknek is február utolsó nap- I ján, igy legalább csak minden negyedik évben lévén I születés napjuk, még hatvannégy éves korukban is ; csak 16 évet lehetne számitauiok, az ily kérdéseket teljes majom közönyösséggel hallgatta a majom uraság, — ellenben, ha úrnője csak egyet mozdult is, annak minden mozdulatát élénk figyelemmel kisérte, még akkor is, midőn az a szabadságtól fosztó karika őt akadályozta és majd a nyakában tett kárt. De hát miért volna neki négy köze, ha nem tudna magán segíteni ! Ez a majom az ő szótalan bölcs magaviseletével igen soknak jó példát adhatna, de — ne beszéljünk azért erről, mert — Agglegény ne reflectáljon. Inkább pietykázzon. Egyszer már elneveztek „hajadonok tanácsadójának." Vegyük ez elnevezésnek hasznát oly hölgygyei is szemben, ki már nem egészen hajadon, de még nem is asszony, hanem csak: menyasszony. A legköltőibb állapot. A szerelem édes kedves, bűvösbájos varázsa ; hatványozva azon tudat által, hogy az nemcsak vi- ! szonozva van, hanem már a vágyott boldogság el- j érésére is meg vau az időpont ; nem zavartatva azon apró de sok, de kellemetlen bajok által, mik az agglegényeket szülik és a házasságot mindenné, csak raenyországgá nem váltóztatják — ez a menyasszonyi állapot. Szebben is ellehetne ezt mondani, I ha valaki költői kedélyű, de én csak bámulni tudom I ez állapotot, és ha az ember mindig vőlegény lehetne, vagy lia a mézes hetek után újra bele lehetne jönni ezen állapotba, akkor én is beállnék örökös vőlegénynek. Ismerek egy mennyasszonyt kinek ezen költői állapotában is vannak fájdalmai. Hogy mik okozzák a fájdalmat, azt nem tudom. Ha azonban a vőlegényének nem akarja ezt elmondani; vagy ha vőlegénye tudja már, de nem bírja azt megszüntetni, úgy figyelmeztetem őt, hogy ime itt van a tanácsadó Agglegény személyében, forduljon hozzá bizalommal, az nyugodtan szemléli a viszonyokat és talán tud a bajból kivezető utat mutatni. Bizony nem fogja megbánni bizalmát. A menyasszonyi fájdalmakon kívül meg kell hogy veszély nem történt, hanem e bánya képes volt az esztergomi székesegyház, a garami vasúti hid, az ipolyi vasúti hídhoz a szükségelt anyagokat szállítani; daczára az egész Esztergommegye indokolt rémonstrátiójátok — a magas belügyministerium., vagy talán csak Tisza Kálmán ur elhiszi, mit Wallenfeld ur mond és egy ember kedvéért odadobja nem egy megye, hanem a félország érdekeit, — mert félország látja el magát az érintett dunamelléki hányákból anyaggal, — odadobja a versenyképességet egy ember szeszélyének és kapzsiságának ! Kiküldött a minister egy állami főmérnököt, de ezen főmérnök megjelenése felől a megye sem hivatalos, sem magán tudomással nem bir; a főmérnök dolgozott magányosan és a főmérnök jelentésének többet hisz, mint a másik ministeri kiküldött hivatalos jelentésének, mint az egész megve előadásának. Valamelyik éiczlap ez idén egy áldott állapotban levő eszményi rút nőt rajzolt le, melynek kötényén egy nagyon sokat hangoztatott szó volt fölírva, mely nőnek segédkező bábájául Tisza Kálmán volt oda rajzolva. Nem ismételjük e szót. Kérdjük azonban Tisza Kálmán urat, váljon miért akar monopóliumot adni Wallenfeld urnák? váljon miért akarja megölni azt a versenyt, melynek fél ország veszi hasznát? váljon mit vétett neki e megye és mit használt neki Wallenfeld? Kívánjuk, hogy Szentgyörgymező városa ügyének sikert szerezzen. Kívánjuk nem a magunk, hanem a köz érdekében. Ha azonban a budapesti illetékes körök inkább tekintik egyes ember érdekét, mint a közét, akkor I kérjük Esztergommegye törvényhatóságát : Haladéktalanul szüntesse be a du- n a melletti uj utatésaközlekedéstegye- dül a régi, most használatlan úton engedje meg, hogy igy a bánya művelése akadályokba ne ütközzék. Esztergommegye törvényhatóságában nem kétkedünk, hogy ezt megteendi. Milyen legyen az iparos? Egy felolvasásból melyet a losonezi iparos ifjúsági egyletben Búsbak Ádám ur tartott, adjuk a következő igen gyakorlati és figyelemre méltó í tanácsokat : „Mindannyiszor biztos számításon alapuljon vállalkozása, hogy se magát, se feleit meg ne károsítsa ; megrendelőivel szemben pedig pontos legyen s a felvállalt munka mellett megígért, vagy kikötött időt szigorúan betartsa. Hitelét tartozási lejáratát perczuyi szigorral fedezni tartsa mindenkor szem előtt ; mert a hitel készpénz gyanánt szolgál : azonban minden törekvése oda irányuljon, hogy anyagilag folyvást erősödve, készpénzül vehesse meg szükségleteit, igy mindég jutányosabban megszerezhető. Hitelezés nélkül alig lehet el egy vállalat is : itt azonban jól megnézze, kiben bizhatik s minden ilyen vevőtől is írásbeli kötelezőt, vagy más kézi biztosi még emlékeznem — méltó pendaut-ul — egy csinos kis udvarlásról. Csinos gyerek volt a tánczos, bájoló szépségű a nő; ez a bevezetés. Tánczolnak együtt egész éjfélig a házias színezetű mulatságban. Ez a folytatás. Az egész „folytatás" alatt azonban a lovag nem szól egy árva szót sem. Ez bántotta a hölgyet, mi csak természetes. A hölgy ajkai oly rózsásak voltak, hogy nagy csoda lett volna, ha onnan akármiféle szó kellemetlen hatású lett volna. A lovag azonban „állt" és ,,halgatott“ rendületlenül. Szünóra. Végre megszólal a hölgy és oda zengi a lovag fülébe ; — Lovagom legyen kísérőm a társalgó teremig. A lovag udvariasan karját nyujtá és — zárva tartá ajkait. Midőn a szomszéd szobába értek, a hölgy hirtelen egy festméuyre mutat és kérdi : — Kit ábrázol ez arczkép ? — Oh nagysád, szólt érzelmesen a lovag, és nem ismerné ez arczképet? Ez Deák Fereuczet ábrázolja. — No csak azért kérdém, feleié élénk gúnynyal a hölgy, hogy végre megismerkedhessem a „hangjával" is. A tabelau-ról azonban nem referálok. Végül pedig felelek a múlt számban foglalt kérdésre, váljon van-e nekem is ibolyám. Kérem, még nincs. De micsoda gondolat az, hogy egy agglegény szerezze meg magának az első ibolyákat, midőn ez még most ritkaság ? Azután — miért apostrophál a szerkesztőség, mindig engem ? Nem elég az, hogy én szerény és visszavonuló ember vagyok, hanem erővel belém kötnek ? Jelentem alássau, hogy nem is lesz ibolyám és ha még egyszer engem megcsillagoz a szerkesztő, akkor egy egész levelet áldozok fel ueki, azt pedig nem fogja megköszönni, mert nyilvánosságra hozom minden eddig eltitkolt bűneit. Tehát kérek békességet. Agglegény.
