Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 20. szám
Előfizetési-ár : egész évre ........................................6 frt. — kr. f él évre.............................................3 „ — „ évnegyedre ........................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. As előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézeudők. Reflexiók. II. Budapest mart, 5. 1880. Megengedik, hogy e számban folytassam a múltkor megkezdett észrevételeket. Ugyanazon alapon állok most is, ugyanazon okok vezérelnek ez alkalommal is. Távol most is mindennemű más érdek. — A kérdés, a melyről Szilágyi Dezső szállott, s a melyről, természetesen az ő nyomdokaiban, mi is szólunk, már régtől fogva nyílt kérdés az országban. Sokan és sokszor adtak már kimentő feleletet e problémára, miként valósitassék meg azon köz- igazgatási szervezet, amelynek körében azután áldásosán fejtheti ki a haza összes erejét és tehetségét? A kérdésnek feltevése és az arra adott válasz többnyire akadémiái modorban és körben Ion meg- téve, azon egyesek, kik ezt a haza parliamentjében tették, vagy idealisztikosoknak tartattak, vagy azon visszariasztó választ nyerték, hogy rendezzük előbb közgazdasági, pénzügyi helyzetünket és állapotainkat, és csak azután fogjunk e nagy rendezéshez. Féltek e nagy munkához hozzányúlni. Ma azonban kettőről győződtek. A első, hogy épen azon idealistáknak legpraktikusabb gondolata ez, a második meg;, hogy majdnem lehetetlen a haza materiális helyzetén segíteni, ha nincs előbb megteremtve, az ezen működésre legalkalmatosabb szervezet. És Szilágyi Dezsőnek érdeme épen abban fekszik, hogy e kérdést menten minden illusorius idealistikus felfogástól azok elé vitte, kik hivatva vannak azon kérdés megvalósítására. Elismeri ezt mindenki. Egy nagy kormánypárti lap, e beszédről szólván, mondja, hogy Szilágyi Dezsőnek érdeme abban rejlik, „hogy a problémát „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE1' TÁRCSÁJA, Szerkesztő úr! (Iíőrösy Lászlónak.) Szerkesztő úr, fogadja Szives üdvözletem! Köszönöm, hogy kiváncsi, Mint folyik életem. Bizony nem rózsalombból Vetik az ágyamat, Mert párnaként keménykő Van a fejem alatt. S ha tán érdekli sorsom Még azt is megsúgom : Örökös nyugtalanság Éjjelem nappalom. Várom, hogy jobbra fordul A sors, csak várom én; Öli, bigyje el, hiába Biztat már a remény: Sir a lm as p an a sz o m m al De mit is untatom ! Mi szükség tudni önnek Hogy mi az én bajom? Siralmas helyzetemmel Csak úgy szakíthatok, Ha szerkesztőnek egyszer Magam is fölcsapok ! Aradi József. Fővárosi Levél. VI. — Sohase menj annak a spanyolból lengyelbe s lengyelből németbe átoltott csavargó zsidónak a felolvasására ! Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. az akadémiai discussiók ködös formáiból, a tevékeny politika látkörébc vezette át." Abban, bogy a mai szervezet tarthatatlan, az az egész ország egyetért. Az ország nagy többsége talán még abban is megegyezik, hogy az átalakításnak egész más alapon kell történnie, mint amely alapon a törvényhatóságok jelenleg szervezve vannak. Mi nem ismerjük azért félre a régi, a jelenlegi megye történeti jogosultságát. Csak viszonyaink változtak. Pedig lehetetlen, hogy ha ezek változnak és változnak az eddigieknél eltérő szempont szerint, az előbbi keret, a régi megye, a mai toldalékok da- czára, fentartható legyen. Szépen és találóan mondja erre vonatkozólag Szilágyi : „Az avitikus megyében fekvő vis inertiae sohasem képezheti többé a szabadság biztosítékát, mert hogy azt képezze, ahhoz kellene a régi világ a régi viszonyokkal, kellene a megyének sártengere amely önmaga biztosította őt az erőszak ellen. Kellene, hogy a társadalom ne kívánjon mindennap, ne kívánjon folytonosan a közigazgatástól/ Kendezni kell tehát a közigazgatást s ekkor első helyen jelentkezik a megye rendezése. Minden közigazgatásnak, szervezetnek két elven kell nyugodni. Az egyik elv, hogy az állam érdeke minden körülmény közepette meg legyen óva, hogy az államhatalomnak kellő súly és erő biztositassék, mert csak igy valósíthatja meg nagy feladatát. A második elv, a mely szintén oly jelentékeny, mint az első, meg azt kívánja, hogy a kormányzottaknak megadassék a mód arra, hogy mig egyrészről közreműködhessenek az állam orgánumainak teendőiben, más részről kellő ellenőrizést gyakorolhassanak azok mindennemű működésére vonatkozólag. A rendezés ezen két szempontjához, még egy fontos követelmény járul és ez, hogy azok kikre e Ezt mondta nekem a minap egy negyvennyol- czas hírlapíró barátom. Es én ezért sohasem bocsátók meg neki. Mert én Sacher-Masochot nagyon szerettem. ^ — Érveket barátom, különben rágalmazónak tartalak. — Hát tudod czimbora, ez a Sacher-Masoch valami nagyon közönséges egy ember az irodalomban. Beteg romauticismusa, szemtelen frivolitása, andalító raelancholiája és olvadozó előadása nagyon kitünően elpalástolja sovány vénáját és sivár tartalmát. — Nekem pedig eddig is ez a véleményem. Sacher-Masoch a legkitűnőbb német novellisták egyike. Hasonlít Bret-Hartehoz annyiban, hogy szintúgy ismeri az életet s a szív világát s a mit irt az nem a tollán, hanem a szivén jár keresztül. Kitünően jellemez, mesterien elbeszél s művészi vonásokkal rnjzol. Belemerül az életbe, belelát a lélekbe és beleolvad a szívbe. Különben Sacher-Masochot annyira szeretem, hogyha olyan parányi nem lennék hozzá, akkör mesteremül vállalnám. — Tehát, akkor jómulatást ! Szerdán este nyolez órára díszes vendégekkel telt meg a redout kisterme. Fővárosunk sajátsága, hogy a német esték közönségének zömét zsidók képezik. Itt is nagyon sok intelligens meg nem intelligens sémitával találkoztam. De hát lehetne-e máskép, mikor ma a kitűnő talmudista s a legkitűnőbb zsidórajzoló lép föl. Nyolez óra után kilépett a függönyök mögül Sacher-Masoch, Megint egy illusiómmal kevesebb ! Nagyon egyszerű, mondhatnám mindennapi megjelenés. Valami negyvenöt éves, simára borotvált, meglehetősen zsidójelíegű arcz, de élénk, nagy, fekete szemekkel. Van azokban sok tűz és szellem. Mikor megszólalt, meg mertem volna rá esküdni, hogy zsidó. Pedig már — egy zártkörű felolvasásán — bebizonyította, hogy származásának semmi köze a zsiHirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉPy ^5~IIC SZÁM ALATT, i ntézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. vezetés, bármily körben is, bízva ezen foglalkozást élethivatás gyanánt tekintsék. Ez egyet feltételez, s egyet eredményez. Követeli, hogy azoknak, kik e pályát hivatásnak fogják tekinteni, igy tehát összes énjükét és tehetségüket fel fogják használni, hogy azt elérhessék: biztosítékot nyújtsanak az iránt, hogy azután e helyen mégis maradhassanak. íme a hivatalnokok élet fogytiglan való alkalmazásának szükségszerűsége. A folyomány pedig az, hogy ez által azok, kik az ügyeket vezérlik, kellő szakava- tottsággal és tárgyismerettel fognak rendelkezni, pedig „az államnak cselekvése, képessége és hatalma attól függ, mennyi szakismeret és mennyi jártasság van a közigazgatásban összpontosulva.® A nagy és vitás kérdés tulajdonkép abban rejlik, váljon az életfogytiglan alkalmazott hivatalnokok, e minősitvényöket, választás avagy kiuevezés által nyerjék-e el ? Nem akarjuk e két rendszer előnyeit és hátrányait felsorolni, azon véleményt sem akarjuk magunkévá tenni „hogy a legmegfelelőbb mód a kinevezés," csak megérintjük azt, hogy akkor, ha a választás elve fogadtatnék el, gondoskodni keli módról, amely által az államhatalomnak súlya és befolyása biztosíttatnék. De bármelyik elv jut is diadalra, ügyelnünk kell arra, hogy a kormányzottaknak érdeke és befolyása meg legyen óva. Ez utóbbit az által lehetne elérni, ha minden közigazgatási teendő megvizsgáltad és ezek közöl azokat, a melyeket „a helyi kötelékek" „saját erejökből" megbirnak, hatáskörünkben utasítjuk. Hogy a polgárok érdeke meg legyen óva, arra nézve az ajánlott módszerok közöl csak a következőkre ügyelünk. Igen, kell, hogy mód és eszköz nyújtassék arra nézve, hogy ha az állampolgár az administratio valamely intézkedése által jogaiban megsértve érzdókhoz. Elbeszélte, hogy az apja spanyol, az anyja lengyel, a nagyanyja meg épen magyar volt. Megint egy illusiómmal kevesebb! Sacher-Masoch rossz felolvasó. Hangja tompa s nem hajlékony, sőt gyakran elmosódó. Kiejtése olyan sajátszerű, hogy nagyon is hozzá kell szoknunk. Mindig komoly arczczal, mindig monoton hangon olvasta még a legvidámabb epizódot is. Először valami kis rajzot a Laube kutyájáról, azután egy másik rövidke elbeszélést adott elő. Nagyon egyszerűen. Hanem a Mincsev és P i lies ev előadásánál nagyon neki melegedett s ekkor azután gyakran drámaivá, tette felolvasását. Épen ezt a kitűnő rajzát olvasta, midőn a közönség kezd hátrafelé fordulni s erősen nézni valakit. Ez a valaki pedig hátulról megérinti vállamat. A Megváltó megjelenése nem tett volna rám olyan hatást. Azonnal fölpattantam s megfeledkeztem Sacher- ről. Az a valaki a mellettem álló üres széket kérte, mosolyogva integetett is, hogy foglaljam csak el a helyemet. De én mellette állva hallgattam végig a novella még hátralevő részét. Ez az uj vendég, ez a nagyon későn érkező vendég, Liszt Ferencz volt. Sacher Masochot élénken megtapsolták. Liszt Ferenczet pedig mindenki tiszteletteljesen üdvözölte, mikor távoztunk. — Sacher-Masoch gehört unstreitig zu den geuialsten und dabei zu den interresantesteu Schrif- stellern dér Gegenwart! Ezt mondotta egy professor sok nagyon szép hölgynek, a kik a redout fényes folyosóján körülvették a kritikust s még melegiben véleményt akartak hallani. Magam is azt mondtam volna. Csakhogy nem a felolvasó, hanem az iró Sacherről. Hazatérőben eltűnődtem egy cziraborám leggyöngébb oldalán. Már minta megbízhatóságán. Képzeljék csak szeretetreméltó olvasóim! Ez az én kedves barátom directe csak azért zakatol haza EszEsztergom, II. évfolyam. _______ 20^szám. Vasárnap 1880. márczius 7 én. S SZTSÜ6091 YI^EKE Városi és megyei érdekeink közlönye.
