Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 19. szám
1 auokat, részletesen megczáfolnak: jogoszn le- j hét reményien fink, hogy az ügy eddigi ellen te- 1 lei is jobban meggondolják a dolgot s e kétségtelen áldásos intézményt minél többen fogják honosítani. Még inkább lehet reményien illik, hogy az ügy barátai meghallgatják következő kérésünket az ügy érdekében, t. i. hogy a haza javára tovább is minden tekintetben buzgón fogják ezen ügyet pártfogolni és elősegíteni. Egyelőre üdvözöljük az esztergomi kezdeményezést. ... y. Adalék Esztergom középkori történetéhez. Kóma alapításának ezredéves ünnepét nagy fénynyel és pompával ülték meg a caesárok korában, ami pedig fölötte kétes és bizonytalan volt ; de mert szerették hinni, hogy a város régi (Roma aeterna) s büszkék voltak reá, azt mégis ünnepelték. Nagy idő is ezer év egy nemzet vagy város történetében főleg a mi emberi értelmünknek, kik oly sok szépet és tanulságost vonhatunk nem ily nagy kor, de sokkal kisebb időszak emlékeiből is s kik sokszor az embereknek érdemeit is méltányolni tudjuk a jubiláns ünnepélyek alkalmával s a haszonnal és nemesen befutott hosszabb vagy rövidebb fáradozásért örömmel és harsányan kiáltjuk a szívből jövő „ad multos anuost.“ E jubiliaris reminiseentiak talán azért merülnek fel oly önkénytelen emlékezetemben, midőn Esztergom régi történeteivel foglalkozom, mert midőn nemzetünk készül méltóan megünnepelni a „mille- niumot" akkor már Esztergom felett biztosan elvi- harzott az időnek ezredéve ; s habár ezt nem tudjuk határozottan megmondani, vigasztaljon a tudat, hogy a honalapitás ezredévével sem vagyunk máskülönben. Talán lesz idő mikor ezt is azt is sikerül majd kideríteni, ránk-mindenesetre az is boldogító, hogy j a nemzet is „él“ sa város is „áll,- mely város pedig | (Esztergom) már akkor is bizonyosan állott mikor az ősök a Dunához közelidtek. A római castrumok a Duna partjain Esztergomon alul és felül nem ok nélkül dominálták a várost, a környékén talált sok római régiség legalább is egy gazdag és népes coloméra enged következtetnünk, s ha a rómaiaktól a magyarok bejövetelég terjedő időszakban nem rendelkezhetünk is oly nagyszámú adatokkal, Istvántól kezdve okmányokkal és egykorú históriai tényekkel tudjuk bizonyítani nemcsak a város régiségét, de tekintélyes voltát is, melyet hazánk városai közt elfoglalt, s kissé később a XII. és XIII. században. Helmoldus presbiter krónikájában az 1189 évhez, Tamás főesperes, Rogeííus és mások meglepő képét nyújtják a város műveltségének és nagyságának, sőt ugyanez időben egy arab utazó is találkozik, kit Esztergom (nála Ostricuna, Ostrighouna) nagysága oda vonzott, s a ki érdemesnek találja utijegyzeteit a város leírásával kibőviteui (erről azonFellépése kezesség arra hogy „telt ház“ lesz. S ilyenkor azután nincs szükség a claqueurökre. A ki valódi elragadtatás tapsviharát akarja hallani, az menjen a népszínházba mikor Blaháné játszik. S az elismerés még egyéb módon is nyilatkozik. Koszorúi között, minden vidék, minden társadalmi állás képviselve van, sőt még Franczia és Törökország is hozzájárult ezen pompás, egész termet elfoglaló gyűjteményhez. Franczia- és Törökország, nyugat és a kelet ! „Ou est âgé comme on a Fair“ mondá annak idején Ninon de l’Enclos. És teljesen igaza volt. Solymosi úr azonban úgy látszik nem igen respec- tálja ezen elvet, mely első sorban is a művésznőkre alkalmazható legjobban, mert a Pesti Hírlapban nemrégiben, valódi pbilosophuslioz illő iudiscretioval adja tudtára a közönségnek, hogy Blaháné 1850 szeptember 5-én született. Az a jó oldala azonban meg van ennek a dolognak is, hogy igy legalább teljes biztossággal reménylhetjük, hogy Blaháné még sokáig fog hódíthatni művészetével a magyar szinészet, a magyar nemzetiség javára. Úgy legyen! Befejezésül még el kellene valamit mondanom, nem csak a magam, hanem úgy tudom, hogy az egész esztergomi közönség nevében. Csakhogy úgy vagyok vele mint Patti, a ki saját nyilatkozata szerint inkább elénekelné, mint leirja, azt, a mit meg akar értetni. En ugyan nem csak úgy nem énekelek mint a „diva* liánéra egyátaláu sehogyscm, de azért magam is inkább elmondanám a mon- dókáruat, semhogy a hetükre bízzam azt. A művésznő koszorúi között, melyeket Sóly- mosi úr a P. H.-bau lelkiismeretesen elsorolt, esztergomi nincsen. Pedig a dolog nem az esztergomi közönségen múlt, csakhogy .................... Enne k a ,csakhogy“-nak a folytatása hoz engem a Pattiéhoz hasonló helyzetbe. Pedig meg vagyok győződve miszerint ha Blaháné manapság Esztergomba jönne, ennek a városnak számra nézve nem nagy, de műértő közönban más alkalommal). Most tulajdonkép az érmészet j segélyével akarok a város régiségére következtetést vonni. Az első pénzverde- hazánkban 1. István alatt Fehérvárott volt, mint ezt az itt készült Tstván-féle érmek (REGIA CFVTTAS) fölirata bizonyítja, ha életirója Chartwik püspök nem bizonyitauá is hogy ez volt a királyi székhely, hol a király basilikát építtetett. Ez egyetlen pénzverő hely azonban nem felelt meg az egész ország szükségleteinek, azért ezeket a viszonyokhoz képest szaporítani kellett, Sámuel pénzein már egy más pénzverő helylyel (PANNONIA-Pannonhalma) találkozunk, s igy lettek aztán Buda, Észt e r g o m. Pozsony, Pécs, Nagybánya; Selmecz, Kminő,ez, Kassa, Lőcse, Kolozsvár, Gyula-fehérvár, Szeben, Brassó a provincziákban Zágráb Szörém sat. a pénzverő helyek. Az időpont, melytől és meddig volt a pénz verés egy vagy más helyen elhelyezve, nehezebben | határozható meg, az azonban bizonyos és minden j kétségen kiviül álló tény, hogy Esztergomnak már Árpádházi királyok idejében volt pénzverdéje, mely I. Lajosig fönállott, a ki azt Budán állandositá. A két hely pénzverdéje egy és ugyanazon bánya gróf igzgatása alatt állott, kik közöl többnek nevét is kitudjuk mutatni az okmányokból, s még 1359-ben is bizonyos Beliam vagy is inkább Gelyau István volt a budai és Esztergomi pénzverde igazgatója (comes Camerae Búdén sis ét Strigoniensis). Az adás verésben is a budai és Esztergomi mértékek voltak elfogadva; Róbert K. idejében a sokféle pénznem és mérték között, mely a középkorban nemcsak nálunk de más országokban is annyira divatozott a pénzügyek állandó rendezését gátolta és az eljárást a a kereskedésben oly igen complikálttá tette — egy sajátságos pénznem a banales Strigonienses is forgalomban volt. Az ^ esztergomi pénzverde fönállása és virágzása az Árpádok alatt okmányokkal is bizonyítható, így a templomos rendnek III. Béla idejéből fön- raaradt levelében olvassuk, hogy a városnak a királyi kúriától 6 ezer márkája (gira) van és egy érmésze (mouetariusa) s hogy a város az ország metropolisa: ezen érmészek jogai is tekintélyesek voltak, mert IV. Béla 1255-ben a beszterceieknek meghagyta bogy a pénz javítása ügyében hozzájok jövő érmé- szék azon jurisdictióval birnak, mellyel az esztergomiak és budaiak, s az esztergomi pénzverdében (iu fabrica) dolgozó éremkovácsokat nejeik és gyermekeikkel együtt fölmenti az adófizetés alól. A pénzverési jog kezdettől fogva a királyé volt, melynek megsértői örökös hűtlenség bűnébe estek, s minden jószáguktól megfosztalak, később azonban ennek adományozására is találunk példát. A pénzverés jogán kívül nevezetes még a pénzügy körüli nagy hatalma az esztergomi érseknek, melynek folytán ez kezdettől fogva az összes pénzverdék és a pénzügy felügyelője volt, a miért kezdetben tizedet húztak, később fáradozásaikért a nevezetes és sokat hasznozó „piseturaot“ szedtek, melyet kimerítően tárgyalt Erdv (Luczembacher János) a Tudománytár 1839 VI. 89—110. lapjain. a. —a. sége, nemcsak teljes elismeréssel méltatná művészetét, de a művésznőt s a magyar nyelv és nemzetiség lelkes bajnokát, ha talán nem is oly külső fényűvel, de épen oly lelkesülten és melegen fogadná, mint Magyarország akármely más városa. Dixi *) .... (M.) Jeges karezok. Háromszor bum! Annyit tesz, hogy három lövés történt. Daczára annak, hogy három negyed háromra volt az idő éjjel és igy bizony ijedelmes dolog az a felriasztás, hamar tisztában voltunk, hogy miért lőttek : a jég indul, De hogyan indult ! Hirteleuébe felezihelődve, a mint kiérünk az utczára, már hallottuk a rengést, a ropogást akár I a végítélet napján. Örültünk, hogy indul, de mégis keresztül futott rajtunk a hideg: hátha ! Ki a Dunához ! * * * — Hogy megzavart ez a lövés. — Pedig nem igen látszik rajtad, hogy daczára a késő időnek, már aludtál volna. — Szavamra, most keltünk fel. — Csakhogy nem az ágyból, hanem nem tudom minő asztaltól ! * * * Teljes pompájában ragyogott a hold. Hanem *) Néhán}' szót a közlemények polemikus részeire. Beöthy Zsolt a Pesti Naplóban, múltkori najfyzajt csapott kritikájában sokkal inkább árnyakkal, mint fénynyel foglalkozott. Ha keveri a kitik» ezt a két nagyon kényes színét, akkor nem ad oly izgalmas képet. Nagyon bajos lenne olyan kritikust, mint Beöthy Zsolt, czáfolgatni ; de azt nem valami nehéz kimutatni, hogy Beöthy ur a Blabánéról irt, különben igen őszinte hangú czikkbén, többet foglalkozik a kitűnő művésznő hátrányaival, mint előnyeivel. Blahánénak pedig szertelenül több előnye mint hátránya van. Azért ünnepük mindenfelé. Nagyon óhajtanánk mi is, ha Blaháné koszorúi közé Esztergom is adhatna egyet- Egy hervadatlan koszorút. De reméljünk a nyájas jövőben. Talán közénk vezérli azt, a kinek még mi is egy koszorúval tartozunk ! A szerk. A kereskedelmi ifjak közgyűlése. Mielőtt a közgyűlésrőli tudósításunkat elkezdenénk, pár szót intézünk az esztergomi kereskedelmi testülethez. Egyik esztergomi iparosunk moudá. hftgyminő jól esnék neki, ha ott, hol fia alkalmaztatást talált mint kereskedő segéd, szinte volna ezek számára egy betegsegélyző egylet, mert ez nem csak neki, mint apának, de főnökének is vigasztalásra lenne. Gondolják meg ezt az esztergomi kereskedők is. Nemesebb, jótékonyabb egyletet minden irányban nem leket képzelni, ha — természetesen ha az ily egylet helyesen van vezetve. Azt hisszük, ez irányban teljes biztosítékot nyújt az alábbi értesítés, különösen az egylet ujo- uan megválasztott elnöke. A szépen látogatott közgyűlést Dr. Áldory Mór alelnök megnyitván, lelkesült beszédben adta elő az egylet czélját, mely beszéd lelkesülésének legszebb bizonyítéka, de legszebb jutalma is az áta- lános figyelem volt, mely fokozatosan felvillauvozá ! a jelenvoltak kedélyeit. Az ötös bizottság munkálata felolvasása után J a felvillanyozott lelkesedés hatása alatt az egylet fentartása határoztatok el, aunálinkább, mert kitűnt, bogy a kinlevő tagdijakon felül még 7—9 száz forint vagyona van az egyletnek. Ezen határozat után megejtetek az uj választás. Elnökké megválasztatott Frey Ferencz ur. Mielőtt tova mennénk, a választásra vonatkozóig megjegyzéseinket meg kell teunüuk. Frey Ferencz ur sokkal ismertebb alak városunkban, mintsem sokat kellene róla szólanunk. De I — az is igaz, hogy sokkal nagyobb tisztelettel vi- i seltetünlr buzgalma és ügyszeretete iránt, mintsem | kételkednénk, bogy az egylet a legalkalmasabb i egyént találta meg, kit elnökül válasszon meg. Frey Ferencz ur kezében látva az elnökséget, ; teljes bizalommal vagyunk, hogy az egylet felvirágozni fog. Alelnökié megválasztatott Dr. Áldory Mór. Péuztárnok Matus Gyula, ellenőr Kartaly István. könyvtára ok Kiszlingsteiu Sándor, titkár Major János, választmányi tagok: Majer Imre, Frey János, Adaruik György, ifj. Gogola, Farkas Tivadar, Scliilliuger Ödön, ifj. Bratsy János, Latky Károly, Bors Mihály, Kökényesdy János, Laiszky János, Gieff Károly, Knappé Károly, Grün Jakab, Weisz Zsigmoud, Weisz Móritz. Ezután az úgynevezett netáni indítványok tárgyaltattak. Az indítványok értelmében elfogadtatott, hogy azon tagsági dijak, melyekkel egyes tagok eddig hátralékban vannak, azok töröltessenek és csak az uj tagsági dijak vétesenek igénybe. , Köszönettel vétetett Major János és társainak azon nagylelkű ajánlata, mely az uj tagoknak gyűjtésére vonatkozott. Ezután határozatba ment, bogy az egylet életében a fősuly ezentúl nem a mulatságokra, hanem az önművelődésre, úgy az egyleti betegsegélyző czélra fordiItatnak. Ennek érteimében az újon váazért egyik megijedt polgártársunk ugyancsak gvuj- togatá kézi lámpáját és mire elkészült vele. nagy lelki nyugalommal ment a világos útou. — A jeget megy nézni, bátya? — Azt én. — Lámpája miről lesz jó ? — Látom, hogy vannak, kik holdvilágnál sem látnak? hát azoknak készítem. — No bátya akkor nem nekem lesz, mert én mindent kettőt látok. * * * — Lujza nagysám ! nem fél ? — Már nem. — És miért nem? — Nagy barikádjaim vannak épen itt az ablak alatt — jégből. Mind ide torlódott. — Akkor csak feküdjék le újra, a többi hölgyeket is viszem innen, nehogy ránézzenek a barikádokra. ♦ * * — Asszony, kelj fel, megy a jég ! — És téged még nem visz ? * * * Pongyolában a hölgyek különösen érdekesek. Voltak kön különösen érdekes hölgyek is. — Miért ijesztik fel az embert, ha nincs veszély ? — És nagyon megijedtél ? — De még hogyan ! alig birtam felöltözni. — Lassan beszélj, mert még most sem vagy utczaképesen öltözve. Lásd én nem ijedtem meg. — Könnyű neked, van, ki bátorságot öntsön beléd ! De én, még az sem volt, kibe belekapaszkodhattam volna. * * * — Pajtás, gyerünk, mert megtagyok ezektől az aperçu-ktnl. — Hova? — Hozzád egy kis törköliczára. Az egész jégzajlás eredménye lett, hogy bárom pohár törköliczát vágtunk be. Hol? nem mondom meg. Corinnus.
