Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 14. szám

Az adóvégrehajtások beszüntetése tárgyában

Andrássy János* megyei főjegyző a megyei közigazgatási bizottságban tudvalevőleg inditványozá, bogy intéztelek a ministerliez felirat, mit a köz- igazgatási bizottság el is fogadott. A pénzügyminister a feliratnak helyt adott is tekintettel a kedvezőtlen term esi viszonyokra megengedte, hogy az adóbehajtás a k ö zsé gn él fiz e t ő k ellen, tehát kik 100 írtnál kevesebb adót űzetnek, folyó évi aratásig megszüntettessék, mindazonáltal oly képen, hogy a községi elöljárók az adófizetést folytonosan szorgalmazzák sa fizető képesek vagy a föl d- j ö v e d elme n le i v ü 1 egyé» jövedelmi f o r- r á s s a 1 b i r ó h á t r a 1 é k o s o k ellenében szükség esetén a végrehajtás is alkalmaztassák.

Az ingatlanokra vezetett végrehajtások ügyében pedig a pénzügyminister akként intézkedett, hogy ugyancsak a fenti határidőig fölfüggesztessenek, mindazonáltal utasította az adófelügyelőt, hogy ha az államkincstár érdeke akár halasztás, akár felfüggesztés által veszélyeztetnék, a szükséges lépéseket a végrehajtás további folytatására megtegye.

Midőn a pénzügyminister ezen rendelkezésére a \ közönség figyelmét felhívjuk, különösen megjegyezzük, j hogy a záradék értelmében azon adózók, kik nem földjövedelem után adóznak, e rendelkezés alá egyáltalán nem vonhatók és igy minden félreértés és zavar kikerülése végett jó lesz a más oldalról közzétett átalános beszüntetés! hireket ekkép értelmezni.

E rendeletről az adúfelügyelő körrendeletilég értesíti úgy a megyei járási szoígabiróságokat, mint a kir. városi polgármesteri hivatalt.

Műkedvelőség Győrött.

Még miüt lió végén a győri „Szent-Erzsébet egylet" szegényei javára az ottani főreáltanoda rajztermében bárom este egymásután élőképekkel felváltva, gyermek-szinielőadások rendeztettek.

Mi ezen kitiinőleg sikerült előadásokról két okból teszünk említést. Egyrészt mivel az ügy élén egy oly hölgy állott, ki annakelőtte, városunk kedves emlékű lakosa lévén, nálunk is rendkívüli szervezkedő tehetsége és szeretetreraéltósága által közéletünk élénkségének egyik leghathatósabb faktora volt; másrészt mivel a nálunk múlt husvétkor bemutatott élőképek, mintaképekül szolgáltak a győrieknek hasonló produkeziók bemutatására.

A képletek tzintugy mint nálunk, különböző színű vilanyfénvnyel voltak megvilágítva.

A „Hazánk* Győr első politikai lapja többi között igy szól ez előadásokról :

„Az előadásoknak fénypontját tagadhatlanul a Képletek képezték.

A nagyszáma közönség a szó szoros értelmében meg volt lepetve, mert arra, a mit látott, korántsem számított; mindegyik képletet kitörő tapsvihar üdvözölte, s méltán, mert ezekhez hasonló, művésziesen összeállított képleteket még Győrött nem láttunk ; itt a fáradhatlan rendezőség a szó nemesebb értelmében remekelt. Annyi elegantia az öl- | tözékekben, művészi alakítás a csoportokban, osszhangzatos kiállítása a termeknek és színfalaknak méltán elragadhatták a lelkes közönséget, mely nem is fukarkodott tapsaival. Mintha csak Rafael elbűvölő ecsete állította volna elénk azon üde, kedves alakokat, mosolygó arczaikkal, finom Ízlésű öltözékeikkel ! ó rali ossza ut is örömmel elmerengtünk volna a kedves csoportokon, melyeknek látása lelkünket kimondhatlan édes gyönyörrel töltötte el.“

„Kedves jelenség volt az 5 és féléves kis Elállómé is, Csépi Jolán, ki szegedi menyecskének öltözve, Blaháné népdalait tőle nem várt ügyességgel és bátorsággal énekelte, s a közönség tapsokkal, narancsokkal s virágokkal jutalmazta a csipet jószágot."

„A ritka élvezetért méltó elismerés illeti meg

a buzgó rendezőséget, köztük különösen Erin leni an n An tál fisé és Kocli Adolfné ő nagyságaikat, kik utolérhetlen ügybuzgalommal és odaadással fáradoztak, vesződtek a fiatal műkedvelőkkel; de nyújtson nekik jutalmat azon öntudat, hogy feladatukat emberül megoldották, s e téren oly sikert vívtak ki, minővel előttük még senki sem dicsekedhetett, s hogy ezen három estély műélvezetéhez, s ennek soká élő emlékezetéhez az ő nevük is elvá- laszthatlanul fűzve marad."

Népiskoláinkról.

Az 1879—80. tanév első félévi vizsgái a külső elemi tanodában f. é. február 4—6 napjaiban megtartattak, A kis tanítványok már epedve várták azon napot, melyen alkalmuk nyílik a félév alatt szerzett szellemi gyűjteményüket az ezeket érdeklő taniigy- barátoknak szemléje alá helyezni. A haladás, mely — a tanerők ügybuzgósága folytán — a tanítványok feleleteiből Ítélve, szembeötlő volt, semmi kívánni valót nem hagyott hátra. A vizsgálatok lefolyását pedig nagyon élénkké tette Bartal Rezső kir. tanácsos s tanfelügyelő ur megjelenése, ki atyai nyájassággal, finom — a gyermekekhez simuló és leereszkedő modorával oly hangulatot öntött a tanulók kebelébe, miszerint azok bátortalanságukból mintegy kivetkőzve, — viruló és mosolygó orczczal fogadták a hozzájuk intézett kérdéseket, s szinte könnyebbségükre esett azokra határozott, egyenes feleleteket adni. A megelégedés, melylyel tan- felügyelő ur a tanodákból távozott, nemcsak hálás emléket nyújtott a tanulóknak és ezekkel fáradozó tanférfiaknak, hanem ösztönt is adott arra, hogy ezentúl a siker iránt való törekvésben a „buzgalom" mindkét részéről azonos maradjon.

Hely énlevőnek tartom felemlíteni azon elismerést is, mely a tanfelügyelő ur részéről L. E. hitoktatót érte.

E fáradhatlan hitoktató paedegogiai elvek nyomán kezelt vallástamtását oly kiváló siker koronázta, miszerint az erkölcsi és vallásos nevelés terén való működését feldicsérni ámbár nem vagyok hivatva és feljogosítva, de hogy tolmácsolója ne legyek a kitüntetésnek, mely ez illető hitoktatót — a félévi vizsga sikeressége folytán — érte, arra szerintem senki sem kényszerithot.

F. év február 12-én kezdetét vette a második félév, melyre nézve nincs egyéb kívánni való, mintHa elő veszem azt a nefelejcset, eszembe jut. hogy ez is hazudott, mint a rózsa hazudott.

Arról a kis czipőről azonban, melynek valóságos családfája van, egy novellettet kell írnom.

Hanem hát csak beköszöntött a hamvazó bojt is. Mindenütt kezd nyilatkozni a lelkiösmeret és a hitelező.

Húshagyó éjféljén vidám kis társaságban vártam be a nagy momentumot, mikor Carneval her- czeg colossális spleennel, blazirtan, poros frakkal, üres zsebekkel, kószált hajjal és össze foszladozott ruhájával szépecskén elsompolyog.

Néhány melancholikus hitelező űzte a nyomát. Hagyott pedig a ledér herczegúrfi sok megkezdett regényt, sok befejezett novellát de legtöbb adósságot.

Adósságot a szerelmeseknek; tartozást a jobb erkölcsök iránt; kötelezettséget egy piczikét több philosophia irányában.

De a hosszú éjszakás^ böjti estékre sok visszaálmodni valót is hagyott. Es ebben talán legloyá- lisabb volt hozzám is.

Aucun.

Vasárnapi levél.

(Korai hálálkodás. — ,,Események.“ — A mi nem esemény. — „Kapitány kisasszony.“ — Boliócz estély. — Garasos koma. — Kon-Kon. -— Az ő fájdalma. — Egy kis böjti vállalkozás. — Mi 1 enne jó botránynak? — Köszönet Szabó Mihálynak.)

Hála isten, bojt van !

Az az korán van a hálálkodás, mert a hét lein még farsang, „esemény“-dús farsang, erről pedig még meg kell emlékezni.

Az első „esemény," midőn vasárnap a tűzol- tők álarezos tánczvigalmán az egyik álarezos alak szer encsésen leesett.

Ez az „esemény" még nem vert volna sok port, hanem annál keservesebbek, kedélyzavaróbbak voltak a hétfői, a Hitleri „események." A szélem kidiszitett teremnek egyik részén a padlózat oly sima volt, hogy a legügyesebb tánezősok csak a legnagyobb vigyázattal lej tettek d telette. Csoda-e aztán, ha azok, kik nem számítják önmagukat sem a „legügyesebbek" közé, nem bírtak a ragyogó szempárok hatása alatt a lábakra is kellőleg ügyelni s j szaporították az „események" számát.

Hogy azonban a botránykeresés vádja ne száradjon egészen rajtam és legyen kis mentségem is, hát nem mondom el az eseményhősök neveit, de még a számát sem, sőt tovább megyek és az e bálon későbben előfordult eseményt, vagy történelmet sem tárgyalom komolyan, hanem idézem egyik jóbarátom megjegyzését.

Az egész dolgot énekes bohózatnak keresztelte, melynek partitúráját a hőstenor állította össze részben a „Kapitány-kisasszony"-ból, részben pedig elollózta a csali másnap a bohóczestélyen szinrekerült couplettből. Legnagyobb hatást szült a „kitétel," melyet a bohózatban statisztákul alkalmazott „disz- férfiak“-nak kellett volna érvényre emelni, de a nézőközönség általános belebeszélése folytán nem hogy nem vállalkoztak reá, de — censura hiányában a gono&z sajtó épen ő reájuk alkalmazta.

Bántotta is ez a hőstenort és a statiszták számát szaporítani akarta, de — véletlenül meghívó követeltetett tőlük és a diszférfiak ezt előmutatni nem tudván, a legrövidebb utón önkénytelen eltűnést rögtönöztek, mi, daczára hogy az egész énekes bohózat „elvben" kifütyiiltetett, mégis vidámitó hatással volt a nézőközönségre.

Csak arra szeretnék felvilágosítást nyerni, hogy, ha újra behozatnék az átkozott firkonezok nyakára a czenzúra, hogy ez a darab is megakadt volna-e a vörös plajbász alatt és szinre nem került volna, vagy talán a szereplők kedvéért mégis kegyelmet kapott volna?

A bohócz estélyen a couplette-énekes, mint mondják, állítólag elvesztő kedvét, mivel az ő hatásra számitott „zöngeményei" ily plágiumot értek meg.

A bohócz estélyről azonban nem beszélek sokat, nehogy valami hazugságon kapjanak, mert bevallom, hogy én meghívómnak nem vehettem hasznát, nem mentem el, mert megvoltam híva egy keresztelőbe „garasos komának."

Tudod nyájas olvasóm, hogy mi az a „garasos koma" ?

Az alföldön dívik. A rendes komán és komaasszonyon kivfil a keresztelői lakomára szívesen láthogy a szülők — különösen a földművelő osztálybeli ne tartóztassák vissza gyermekeiket az iskolából azért, hogy otthon dajkák, libapásztorok s más egyebekül felhasználtassanak, hanem szorgalmasan látogattassák az iskolát !

Ezzel kapcsolatban mentsék fel a tanítókat attól ; ne keljen időmulasztási naplójukba tömérdek kimaradást jegyezgetni, mert ezáltal nemcsak lehetetlenítik a gyermekeknek felsőbb osztályba való előléptetését, hanem kétes sikerűvé teszik a tanítók működését is ; sőt ezzel azon kedvezőtlen állapotot idézik elő, miszerint az alsóbb osztályban mindig találkozhatni 9—12 eves tanonczokkal, miglea a felsőbb osztályok — annak rovására — néptelenek és majdnem konganak az ürességtől. Eme hátrányos állapoton csak a mondott módon segíthető, t. i. ha a szorgalmi 10 hónapon keresztül folyton jártatják gyermekeiket iskolába ; akkor a czél el lesz érve, vagyis: megkezdett munkájukban, ismeretkörük szé- lesbitésében —- korra nézve, — visszásság többé elő nem forduland s minden növendék korának és tehetségeinek megfelelő osztályba juthat ; mi úgy a növendékek, mint a tanítók sorsának könnyebitése czéljából nagyon is óhajtandó ! !

Tanügybarát.

Kimutatás.

A tázoltó egylet működő osztály által rendezett tánczvigalom jövedelméről.

I. B evétől. Jegyekből befolyt 208 frt. Fe- lülfizetésekből befolyt 109 frt. 75 kr. Éhez időközben Jelűnek Izidor ur által ajándékozott 1 frt. 50 kr. Összesen 319 frt. 25 kr.

II. Kiadás. A tánczvigalomra fordított összes kiadás tesz 205 frt. 70 kr.

Tehát a tiszta jövedelem összesen 113 frt. 55 [ kr. tesz ki, mely összeg addig is, mig az egylet j rendezetlen számadási ügyeiben a megoldás bekö- 1 vetkezik, gyümölcsözés végett a helybeli takarék- pénztárba helyeztetett el.

Esztergom 1880. febr. 14-én.

P e t h e s Géza Aladár mint a tűzoltó egylet működő osztályának titkára.

Hírek

— A gymnasium ügyében Budapestre utazott polgármester Trefort Ágoston miniszternél előadván a gymnásium építésének történetét és ennek nem mindennapi körülményeit, a ministerial azon Ígéretet hozta, hogy a gymuasiumnak még ezen évben leendő kiépítése lehetővé fog tétetni. Köszönjük egyelőre a polgármester buzgalmát és fáradalmait.

— Nyilvános köszönet. T. ez. Herező g Ármin urnák. Esztergomban. A tűzoltó egylet működő osztálya által rendezett álarezos tánczvigalom alkalmával az I-ső nyereménytárgynak ön által egyletünk részére történt nagylelkű vissza aj á u- dékozásáért fogadja leghálásabb köszönetünket. A főparancsnok megbízásából : Pethes Géza Aladár, mint a működő osztály titkára.

nak a jó ismerősök közül mindenkit. Ezek aztán, hogy a boldog apát és anyát szinte bizalmas uéveu szállíthassák, letesznek az asztal sarkára egy két- garasos vörös pénzt és ezzel beállnak garasos komának, pedig inkább kétgarasos komának kellene őket nevezni. Tudomásom szerint van a mi trónörökösünknek is ily garasos keresztapja onnan az alföldről, de bizony a nevét már elfelejtettem. Hja, huszonkét esztendeje annak !

Tehát ilyen koma voltam, csakhogy a koma és a komaasszony, kiket az anyakönyvbe beírtak ilyenekül, nem akarják ezt elismerni. Nekem azonban ez mindegy.

Az uj világpolgár világbavezetése tehát az oka, hogy bohócz estélyen nem lehettem. Midőn azonban az ott jelenvoltakat megnyugtatom arról, hogy nem lestem őket, hogy a vasárnapi levélbe kitegyem, azért ne örüljenek nagyon, mert más oldalról azért még megtréfálhatom őket.

A Szenttamáson született japáni Kon-Kon azonban tette nálam tiszteletét és elmondta, hogy haragszik a t. ez. közönségre. A szegény kocsmáros erőködött és kiteremtett 1500 farsangi fánkot, vagy esztergomiasan pampuskát és e tenger eledelből neki, ki akkora utat tett meg, ki lóhalálába sietett, ki a gőzkocsit csak a Wallfiseh-ház előtt hagyta egy pillanatra megállani és ezután robogott tüskén bokron, jégen bidon keresztül rendeltetése helyére, nem kapott egyetlen egy falatot sem. Ez pedig méltánytalanság volt. Vigasztalása még a pereczes fiú lett volna, de ez a suszterinasba ojtott sípoló faj, csakhogy hiteleznie ne kelljen, mindig a lába alatt bújt el előle.

Megvigasztaltam Kon-Kon ur ő óriasságát azon nyilatkozattal, hogy talán midőn már ő enni akart, akkorra beütött a hamvazószerda, ekkor pedig már nem szabad pampuskával élni. Kissé megnyugodott, de rögtön felült azért a vasútra és elszelelt : ő ily városban nem marad, ahol fánkot sem kap !

A bojt azonban jól kezdődik. Lesz gondoskodva, hogy el ne aludjunk. Rebesgetik újra, hogy hangverseny lenne rendezendő és hogy a dalárda szorgalmat fejt ki. Az elsőnek ugyan nem örülök önben a pénzszűk világban, sőt azt kívánom, hogy