Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 104. szám
Esztergom, II. évtolya (04. szám. Vasárnap 1880. deczember 25-én ESZTERGOM Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre ............................................6 fit. — kr. f él évre..................................................3 „ — „ évnegyedre............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendök. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, j_yŐRINCZ —UTCZA ^O. SZÁM ALATT, intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Közönségünkhöz. Az uj év küszöbén lapunk újra a közönség elhatározó Ítélete elé lép. Az „Esztergom és Vidéke" jövője kérdésében kérjük be a szavazatokat. Midőn a döntő fórumra lépünk, nem aggaszt bennünket semmi vád, nem nehezedik ránk semmi mulasztás. A mit megtehettünk szerény vidéki- viszonyaink közt, azt megtettük. Hivatásszerűen egyedül a lap emelésének áldoztuk erőnket, küzdve lelkesedtünk s lelkesedve küzdöttünk a mellett, hogy Esztergomnak minden tekintetben irodalmi színvonalon álló lapot teremtsünk. Főtörekvésünk volt, független álláspontról, szabadelvűén s egyenesen bírálni a viszonyokat. Az marad jövőre is. Programmunk legelső sora volt élénk irodalmi összeköttetések által emelni lapunk becsét s az esztergomi irodalmi erőket teljesen igénybe venni. Az leszen jövőre is. ígéretünk volt, hogy mindenről pontosan, kimerítően és élénken tudósítunk s nem kerülünk el egyetlen egy pontot sem, ami városi vagy megyei közéletünkben nevezetes esemény bölcsője vagy hasisa. Ezen az utón haladunk tovább is. Lapunk a lefolyt év minden nevezetes társadalmi s közművelődési mozzanatát éber figyelemmel kisérte. Az írók és Művészek Tár„BSZTBBBSM ÉS mÍMu TÁRCSÁJA. A kis Iduskának. (Karácsony előestéjén.) A mit olyan régen várunk, Megjön va hibára, Mennyi minden lesz fel tűz ve A karácsonyfára, Mennyi ezukor, dió, narancs, Meg aranyos alma, A ki szépen imádkozott Meg lesz a jutalma. A kis Jézus sorra járja A sok piczi lánykát S mindegyiknek ő rakja meg A karácsony fáját. A ki jé volt, az sokat kap — Csupa jót és szépet — Majd meglátjuk, hogy mit is hoz Kis Iduska néked ? Hát legjobban mit szeretnél, — Ugy-e hajas babát? .saságának kirándulását becses emléklappal ünnepelte. A kereskedő ifjak fővárosi látogatását szintén ünnepi számmal örökítette meg. A Jőgymnasium felavatásán ismét emlékszem kiadást rendezett. Sőt két nevezetes alkalommal nemcsak ünnepi számot adott, de tényleg is befolyt az ünnepély rendezésében. Örökre feledhetetlen marad Blaháné meghívása városunkba. És nevezetes irodalmi ünnep volt a Runw-ünnepély. Az érdemek méltatásában mindig előljárt s közéletünk kiváló alakjait mint Knauz Nándor kanonokot, Dr. Feiediting er Sándort, Gfróf Csáky Károlyt terjedelmesen méltatta, midőn ünnepeltetésben részesültek. Hogy még egy pontról beszámoljunk, az Esztergom és Vidéke pendítette meg legelőször polgármesterünk arczképének ügyét s hogy az eszme életre való volt, azt a közönség lelkes adakozása legszebb érv gyanánt bizonyítja. Megfeleltünk tehát kötelességünknek s amint valamire minden való vidéki lap hivatása, nemcsak a helyi események történetírói voltunk, de a társadalmi életnek fáradkatlan szolgái is. A kezdet nehézségein lapunk már rég átesett. Nem zavaros forradékot, de tiszta bort öntünk mi a pohárba. Munkatársaink közt olvasóink sok jeles Írót találhattak. Valamennyien újra gazdagítani fogják hasábjainkat. A beköszöntő mozgalmasnak Ígérkező év sok anyagot fog adni, a mi lapunk elevenségét még inkább fokozza. Jövő évfolyamunkban Irodalmi Leveleinkben Esztergom irodalomtörténetét fogjuk ismertetni s az összes esztergomi Írók életrajzát s munkásságát bemutatjuk. Minden vasárnap pikáns Karczolatokat közlünk Bővé Bán tollából, kinek tontája kéri ölheti en őszinteség, mely azonban tollán mindig engesztelelő humorba olvad. Talán senkise érzi annyira a lenézett vidéki sajtó hiányait mint mi, de azon igyekszünk. hogy a mi lapunkkal mégis számítsunk s enyhítsünk valamit az irodalom aristokratiá- jának, a fővárosi sajtónak kérlelhetetlen vádjain. És most kérjük a közönséget, ha irányunkat helyesli, ha törekvéseinket méltatja s ha odadó fáradozásainkat jutalmazásra érdemesíti, hogy jutalmazzon meg a beköszöntő évben is pártfogásával és csatlakozásával. Nem egyesekhez, nem bizonyos körökhöz fordulunk most a bizalom megújítás hajnalán, hanem a közönséghez, melynek pártfogására mindig büszkék voltunk. A közönség igazságos Ítélete legyen döntő ítélet jövőnk felett. KŐRÖSY LÁSZLÓ az ESZTERGOM és VIDÉKE felelős szerkesztője. hány pacsirta zengi itt a reggeli imát, hány csalogány csattog tel kesergő szerelmi dalban az eziis- töző holdhoz s h íny ledér pille, elkeseredett darázs álomhozóén döngie. elő méhecske, vagy más kunko- rodott ormányú részeges bogár féle lopódzik itt — naphoszaut a harmatos vLág szűz keblébe. Itt élősködött ő, harmadszor is. Az igaz, hogy esak egy szerény udvari szol than, melynek ráesőit ablakai egy ujdonat uj, finom Ízléssel berendezett — tehénistállóra bámultak s eszerint a szivvidámi- tó kokett.irozástól ugyancsak felkophatott a szeme, Hajh! pedig ez még mind csak hagyján lenne, csak hagyjáa lenne, esak tutyma, sita meg nagyothalló ne volna az istenadta, s ha a tubákolásban összpontosuló legmagasabb vágyait naponta úgy átalán 3 kanálnyiba betudná fojtani. Szegény Stefi ! Három ily tragikusan elkallódott érzéke oly gyászosan túrván ki őt mindazon gyönyörből, mit ezeu üdvözültekre is alig méltó lie- lyecske oly bőkezűen nyújt, nagyon természetes, — hogy a még megmaradt kettőt annál jobban tanulta becsülni. Meg is tette, sőt magas kiművelésére hallatlan erőt tudott kifejteni, s már csak az a szerencse e sorvasztó gerjedelemben, hogy mi g jajgatással és kaczagással bélelt siralom völgyünk egyszer körül szaladta a napot, neki is csak egyszer esett „Csicsón búcsú." Ez hús vét uapja volt, ezért szerette legjobban a husvétot. Már alig egy hétre utána epedve számitgatta girbe gurba ujjaiu ; hogy körülbelül hány hét lehet még az a liusvét. Még most is magam elé tudom varázsolni. Az a filigrán magbaszakadt termet, az a mindenről csendes lemondást kiáltó mosoly belombosodott száján, torzonborz szemöldökei a kifejezéstelen, homályos szemek, a tubákos kis pisze orr, egy egy teljesen izolált, vastag szőrt hajtott barázdás arc, fUF* Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. Talán hozna, — hogy ha szépen ( Megkérjük a mamát. Aztán varrunk ruhát neki, Bársony ruhát steppel, Hogy a királylány babája Sem járhatna szebbel ! S mire fogjuk keresztelni? — Ugy-e Ida névre? Lakodalmat is ülünk majd — Persze jövő évre ! í Oh, ha az a kis Jézuska Csakugyan azt hozna ! — Oh csak az a karácsonyest Már ma este volna! Lányi Adolár. » ‘ i Kurucz Stefi.- Rajz.. - : i Kőrisbogarat termő kies domb türelmes há- i tán lakott ő, hol két batháznyira nyújtózkodó s egy- j másra mosolygó épület vesztegel, melynek öles ab- I lakaiból nagyszerű koketirozás esnék, már t. i. ha : volna kivel, meg hacsak egy kicsit is összébbe búj- | nánalc, no meg ha — mondjuk — valami vulkáni | rángatódzás, egy kis dombot nem tói alulról kö- J zéjiik. Dombot, csak hogy szépet. Tudja a jó isten
