Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 13. szám
elégtétel adást emlegettek, minek eredménye az Ion, hogy Mayer Lajos oda ment a kapitányhoz, egy pár szóra külön kérte, mire tőle a kapitány elfordult; Mayer újra kérte ót, erre aztán felelt, hogy ily egyénnel szóba nem áll, mire feleletül Mayer a kapitány arbzába keztyíít dobott. Ezzel a puskaporos torony fel volt robbantva és kezdődött újra, a minek nem kellett volna történnie. A vége az lett, hogy a kapitány ur a társaságba behozatott két rendőrt, kiket Mayer Lajos azonnal követni akart, de a többi ott levők nem engedték, hanem a rendőröket kiutasitották és csak az összes közönség felháborodása folytán ígérte meg a kapitány ur, hogy a rendezőség felelősségére tovább semmit sem tesz ^ odabent. Kün azonban nemcsak fegyveres rendőröket, hanem éles töltésű fegyverrel ellátott katonaságot állíttatott fel, hogy Mayer Lajost, ha kilép az utcaára fogják el. A feszültség csalt akkor kezdett szűnni, midőn a kapitány eltávozott és a hát- rahagyott rendőrbiztos — elég tapintatosan — a katonaságot hazaküldé és a rend íentartását saját felelősségére eszközlé. Eddig a tényállás. Semmi szavunk és semmi közünk ahhoz, hogy a két ur közt fenálló feszült viszony hogy fog kiegyenlítetni. Mindennemű sértésért meg van mindenkinek az útja, a törvényes útja az elégtétel- szerzésre. De a rendőrség a mienk. De a rendőrségre szükségünk van, a rendőrség tekintélyének csorbítása ellen kifogást kell emelnünk. Es úgy látszik, a kapitány ur nem tud határt vonni ott, hol a személyes ellenszenv és rendőri kötelesség érintkeznek. A kapitány ur, kinek kötelessége, hivatása a rendfeutartása, maga szolgáltat okot elkeseredett ellenségének, hogy botrányt kezdve, hatalmát fitogtassa. A kapitány ur egyszer fájdalmasan panaszkodott, hogy a sajtó részéről folytonos támadásoknak van kitéve, pedig e panasza, bár városi közgyűlésen tette, nem volt jogosult. A sajtó Haitidig kíméletes volt irányában. Mert például a sajtó nem akart tudomást venni arról sem, hogy egyidőben a kapitány ur inspectiót tartván, egy korcsmában a legnagyobb csendben beszélgető hat iparost és más vendéget bekisértetett a városházára, csak azért, mert az ő beléptére nem állottak fel, és őt, mivel a kapitány ur sem szállott egy szót sem, nem üdvözölték. A sajtó elhalgatta azt a legújabb Sturné-féle esetet, miről az egész város beszél, hogy tetten kapott bűnöst eleresztett és a vizsgálatot besziinteté. A sajtó igen kíméletes volt. És a sajtó most sem törődne a kapitány ur érdemes személyével, ha ez egyszer a rendőrséget nem hozta volna zavarba. Váljon szüksége volt-e a tekintélynek úgyis alacsony fokán álló esztergomi rendőrségnek a főnöke által erőszakolt föllépésre és visszavonulásra? Valjeu növekedett-e a mi rendőrségünk tisztessége, hogy erőszakkal bevitetik egy zártkörű társaságba, hölgyek közé és onnan semmi eredménynyel — bár talán ezért re bene gesta — kisompolyog? Miért kelle egy társaságot, melynek saját, igen tisztelt neje is tagja volt, erőszakoskodással mulatságában megzavarni? Váljon tapintatos tény volt-e először az oda- : ülés, továbbá az oknélküli fenyegetés által oly embert provokálni, kiről ő maga legjobban tudja, hogy nem jó barátja? Nem védelmezhetjük Mayer Lajos viseletét, de nem hagyhatjuk azt sem megemlítés nélkül, hogy több tekintélyes polgár nyíltan kimondotta azt a szót: Engem ne hívjon senki többé oly társaságba hova Mayer Lajos, vagy a kapitány meg van hi va Előnyére válik ez ez a mi rendőrségünknek? Vagy a rendőrség főnökének ? Végezze ügyét a kapitány ur bárhogyan, bárhol, bármily forum előtt Mayer Lajossal, nem törődhetünk vele, de azt mogköveteljük, hogy addig, mig ő rendőrfőnök, sem a rendőrfőnököt sem az alatta álló rendőrséget ne ez égerezze* tekintélyét ne csorbítsa. Mert Sarlay hide ugyan nagyon közönyös előttünk, de a rendőrség és annak főnöke a városé, arra a városnak szüksége vau. Farsangi levelek. —VII. A kaszinói hangverseny és tánczestély febr. 7-én. - Műélvezetre és' tànczrç hívta meg a kaszinó múlt szombaton a közönséget. Jutott is mindkettőből bővibeu. A szép számmal egybegyrilt közönség megjelenése után, dalárdánk Zimninak „Suhog a szél“ czimü karénekével nyitotta meg az estélyt. Ezt követte Niedermann Ilonka k. a. Bellovits Ferenczné urhölgy tehetséges tanítványának első fellépése. Kedves megjelenése már eleve praeok- kupálta a kedvező közvéleményt, melyet a k. a. ügyes és minden lámpaláz nélküli játékával valóban meg is érdemelt. Dopler operájának nyitányát játszotta el Bellovits Ferencz úrral négy kézre. Üdvözöljük a kis művésznőt ! F e i g 1 e r Károly az „Erlköuig“-et éneklé nagy bravourral. BorsitzkyOttóné urhölgy és W a 11 fi sch Gyula ur csinos duettet adtak elő a szerelem nyugalmáról. Borsitzkyné urhölgy ez alkalommal először mutatta be közönségünknek kellemes, lágy hangját, Wallfisch ur pedig szokott vervvel felelt meg kellemes feladatának. Nagy volt a várakozás az 5. szám iránt. K, u- dolf Etelka k. a. volt benne fellépendő — ki a várakozást fényesen kielégité az általa remekül előadott .Magyar Ábránd“ által, Székelytől. A kisasz- szony ez estét legszebb sikerei közé sorolhatja. Következett volna az „Asra“ dal énekelve Borovicska ur által, de nevezett a rendező jelentése szerint, a mostoha idők járása folytán meg volt fosztva hangjának tisztaságától. Sajnálatos tudomásvétel. Feigler János ur szokott művészettel játszott egy nocturnet ; fájdalom a programban foglalt más o- I dih. piécet nem hallhattuk, mivel annak előadását a I megátalkodott kótáuak elő nem kerülése akadályozta meg. A 8. számban B 1 a h a Káról y citheráján mély érzéssel előadott darabjaival gyönyörködteti a hallgatókat. Ezt követte Földvár y Pista szavalata, ki Don Pedrőnek egy jelesül előadott humoros költeményével iparkodott az agglegényi állapotnak prosely- tákat szerezni. A szép sorozatú, tartalmas hangversenyt ismét a dalárda a .Csata dal14 eléneklésével zárta be. Lehetlen e helyütt nemcsak a mi, de az összes közönség nevében elismerésünket és köszönetüuket ki nem fejezni Bellovits Ferencz ur irányában, ki nemcsak idejét, hanem egészségét is áldozatul hozni kész. a dalárda ügyében kifejtett buzgalmában. Ezután következett atáucz, mely folyt reggelig szakadatlanul. Ott láttuk a közreműködőköukivül a következő hölgyeket: Berta Katicza, Győrfy Ilka, Hutta Szerén. Kollár Györgyike, Kuzmich Gizella, éppen nem értékesíthetők, ez okból kifolyólag szükségesnek vélte a bizottság, ha oly kisebb szövetkezetek is 1 ótesittetnének, melyek agy a marhatenyesztéstől különlegesen, mint a tejnek valamely nagyobb munkálatokkal járó feldolgozásától eltekintvén, czélnl tűzte ki a szövetségbe lépett tagok tejterményeit, akár tej- avagy vaj és túró alakban értékesíteni. A bemutatott tervezetek szerzője készségesen elvállalta egy ilynemű tervezetnek, nem különben a vidéki közraktárak esetleg községi takarékmagtárak létesítésére vonatkozó alapszabályok kidolgozását is. Végül tárgyalásunk alá bocsáttatott és általunk elfogadtatott a „pincze szövetkezetek“ alapszabálytervezete, mely azon sarkalatos elven alapszik, hogy a szövetkezeti tag évente egy meghatározott összegnek megfelelő törkölyös must mennyiséget szolgáltat be a szövetkezeti pin- ezébe és hogy az illető tagnak az anyag beszolgáltatásával megszűnik a beszolgáltatott bor feletti szabad rendelkezése és joga csupán annak pénzben meghatározott értékéhez marad fenn. A termőföldnek ma már oly nagy mérvben szükséges javítása, különösen a mélyítés utjáni czéljából szövetkezetek lesznek alkotan- dók gőzekéknek nem ugyan beszerzésére, hanem kibérlés utjáni kihasználására, mely, tekintettel épen hazai viszonyainkra hivatva van e téren igen nagy hiányt pótolni. — Ló ny a y Gábor, Hajós József, M á d a y I s i d o r, gr. De se w ffy Aurél, Korizmits, gr. Széchenyi Pál gr. Károlyi Sándor. A legújabb botrány. Kötelességünk regisztrálni és kötelességünk nézetünknek kifejezést adni. A Bitter-féle helyiségben az ott tartott házibál alkalmával Sarlay Ede városi kapitány és Mayer Lajos között a feszült viszony újra botrányt okozott, mely egyrészről ugyan a két nevezett ur magán ügye, s igy nagyon nehéz hozzá szélűi, de másrészt a rendőrség ügye is, a mihez a közönségnek is van köze. A dolog lefolyása a legtárgyilagosabban a következő : Sarlay Ede városi kapitány ur mint meghívott vendég részt vett a Bitter-féle bálban és a többi között ahhoz az asztalhoz ült, hol már előzőleg Mayer Lajos helyet foglalt. Mayer Lajos heves természetét uem tagadhatva egészen meg, összevont szemöldökkel nézett a szemben ülő kapitányra, mit a kapitány már sértésnek vett és már insultálásról kezdett szólni. A botrány kész volt, mely mindna- gyobb arányokat öltött. Végre sikerült a közbelépőknek a csendet helyréállitani. Akadtak azonban többen, kik — elég helytelenül — nem hagyták abba a dolgot, hanem megjegyzéseket téve a kapitány urnák általán helytelenített kezdésére, lovagias egy oly cselekedetre, mit érzem, hogy sohasem fogok megbánni. Elmentem én is a tükörsima padlóra, hol tánczújoncz lábaira eleinte© a legnagyobb etiquette vaskorlátai között, majd egy méltóságos ur lábaira, majd egy sorsát megérdemelt uszályra, majd egy elhervadt kaméliára .... s a jó ég tudná elmondani, hogy mi mindenre (ami egy táuczterem díszét emeli) tapadtak rá. Az igaz hogy volt is módjuk benne. A Hungária szálló díszterme szörnyen szégyellhette magát, midőn alkalma volt látni azt a sok tyúkszem fájós urat, kik a n ép z en em ű vész ek emelvényén kerestek menedéket eltaposott sinequanou-juk számára; vagy azt a gyönyörű uszálydarabokat, melyeket az udvarias férjek, miut jövendőre intő, s elriasztó példákat mephistói mosolylyal dugdostak zsebre, mig végre őket is kiszorította az a százharmincakét pár — és milyen párok — mely az első négyest olyan hivatalos ábrázattal végigjárta. Hanem aztán a csárdás. Képzeljenek kérem kétszázhatvannégy dobogó szivet, ötszázhuszouuyolcz tomboló lábat, s egy sima padlót, mely úgy meginog a csárdástempora, mint ha teljes padló életében Kácz Pali húzta volna a nótáját, aztán még ráadásul a tyuhajnak különböző változatait, s talán akkor fogalmuk lesz .............azaz hát dehogy le sz fogalmuk róla; azt látni kell de leírni nem lehet soha! S képzeljék csak kérem, — mert hát ezt megint nem lehet le Írni — Hermann Ottó bátyánk is előbújt pókjait s párbajait feledve, aztán úgy meg- tánczolt, mintha teljes életében ez lett volna a kenyere. S biz az nem is csoda, mert .... hej ! szép szemei vannak annak a bálanyának! Meg is tapsolta mindkettőjüket a frakk os banda úgy, hogy a népszínház Boccaccio- bálmamája se kapott soha kíilömbet. Elég az hozzá tehát, hogy amilyen sokan voltunk, olyan jól mulattunk, s bizony, lia az a kis menyecske azt nem mondja, hogy de most már csak ugyan menjünk, hát éu még most is járnám annak a negyedik négyesuek a végét, melyről azt beszélték azok a csókolni való tánezrendek, hogy kívilágos kivirradtig, de meg azon túl is!............. E nnek is vége volt . . . haza mentem . . . , lefeküdtem, s aztán „álmodtam szépet, gyönyörűt/ * * * Ezen módon való képen volt vége a Tisztviselők báljának is. Ezek az urak ép oly szeretetreméltók voltak, mint a művészek, ép oly jó tán- czolnak, mint a művészek, ép oly kedvesen tudnak beszélni (anzágolui).............éu ezt mind elismerem ; d e hogy mért ragadták el az orrom elől épen akkor azt a kis menyecskét, mikor én már nemcsak az időről beszéltem neki hanem más egyebekről is, „mik az ur szájából jőnek“ — azt már csakugyan nem értem. — Nagysád fáradt? — Nem ! — Szabad kérnem egy tour-ra ! A tournak szerencsésen vége van ; ő nagysága helyet foglal előttem, s már köhhintek, elgondolva magamban hogy én most milyen nagy dolgot fogok mondani. . . . Dehogy szólhatok.............. — Esedezem, csak ekkorkát ni, mint a kis Híjam ! S a kis menyecske amott lejt valami hosszú Adonisznak még hosszabb karjain, mig én átkokat szórok azokra a legeslegsuszterebb suszterekre, akik szűk czipőt gyártanak, hogy az ember minden lesz I tőlük, csak szeretetreméltó nem. No de vigasztaltam magamat. Az az utolsó [ csárdás itt is meghozta a kárpótlást, arra mit a füzértánczb’an vesztettem. Jó tisztviselők n e m harag s z om rátok, S mint hogy rátok-ra jó rímel az átok, irae a második sor: De a szűk czipőkön legyen örök átok. * * ' * S most gördüljön a függöny a nagyvilág zajára ! Jöjjön velem a bájos olvasó abba a galambfészekbe, melyben olyan szépen megturbékol az a két boldog mézeshónapos párocska. Nem törődnek ők a bálokkal, mulatságokkal, megülnek szépen otthon. Aztán úgy elhizeleguek egymásnak, s mikor más ember rettenetes morozus arczczal esküdözik mennyre földre, hogy ő milyen nagyszerűen mulatott a bálban, ők olyan jóízűen mosolyognak fölötte, hogy auuak a másik embernek kedve volna elsírni magát, s megátkozni azt a pillanatot, amelyben ő elfelejtett — megházasodui. Ha nem szűre Agglegény urnák, ne vegye magára ! Talán azt mondaná Agglegény ur, hogy a házasság pörrel jár. Igenis pörrel, de milyen pör az a galambméreg, olyan hamar elmúlik. Lássa én ismertem egy fiatal párt, ezek egy sapka fölött pöröltek össze. Ugyan mondja kérem, lehet egy sapka fölött komolyan összepörölni? Biz én csak azt mondom, hogy házasodjék meg, s mindjárt ajánlkozom vőfélynek, de ha nem fogadja meg jóakarató tanácsomat, ám száradjon leikén, ha raogkeserüli azt a reggeli hat órát, mikor elmondja magúban : De már obbe u a bá 1 b an n a gyszerű en I mulattam! Szabó Mihály.
